2:3

Izráel nagy reménysége

Russell M. Nelson elnök és Wendy W. Nelson nőtestvér

Russell M. Nelson elnök: Szavakkal ki sem tudom fejezni a hálámat e kórusnak. Ez annyira gyönyörű volt! Köszönöm! Köszönöm szépen. Amint körültekintek e csodás utolsó napi szentekkel teli Konferencia-központban, úgy érzem megkaptam azt a hatalmas családot, amire mindig vágytam. 22 ezren vagytok itt ma, és további ezrek csatlakoztak hozzánk közvetítéseken keresztül.

Nelson nőtestvérrel együtt oly nagy örömünkre szolgál, hogy veletek lehetünk ma. Szeretünk veletek – az Úr egyházának, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának fiataljaival, tanáraival és szüleivel – lenni.

Bárcsak mindegyikőtök elmesélhetné nekünk, hogy milyen élmények érték miközben a világméretű gyűlésünkre készült, ahogy naponta olvasott a Mormon könyvéből, és amikor azért imádkozott, hogy megtudja, mit szeretne tanítani neki az Úr.

Még egyszer köszönöm a kórusnak, hogy oly átéléssel énekelték el a nyitó himnuszunkat. Ez a himnusz – a Prófétánkat köszönjük, Atyánk című – mindig Joseph Smith próféta felé fordítja a szívünket. Mily sokkal tartozunk neki! Ő a prófétája ennek az utolsó adományozási korszaknak! Gondoljatok bele! Annyi idős volt, mint ti most, amikor egy nap megérintették Jakab apostol szavai: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől”¹.

Ezek a szavak arra indították az ifjú Josephet, hogy kimenjen egy közeli ligetbe, ahol a fák alatt kiöntötte szívét Istennek.

A mennyek megnyíltak! Joseph látta az Atyát és a Fiút, és önmaga számára is világossá vált, hogy hova kell fordulnia válaszokért a kérdéseire.

Most azért könyörgöm mindegyikőtökhöz, hogy tegyétek azt, amit a tizenéves Joseph tett: járuljatok kérdéseitekkel imában közvetlenül Mennyei Atyátokhoz! Kérjétek Őt Jézus Krisztus nevében, hogy vezessen benneteket. Igenis képesek vagytok saját magatok számára megtudni – éppen most, a ti korotokban –, hogy miként kaphattok személyes kinyilatkoztatást. És nincs semmi, ami ennél nagyobb hatással lehetne az életetekre!

Megígérem neked – nem a melletted ülőnek, hanem neked –, hogy bárhol is légy a világban, bárhol is légy a szövetség ösvényén – még akkor is, ha ebben a pillanatban nem pontosan az ösvény közepén haladsz –, ha őszintén és kitartóan végzed azt a lelki munkát, amely szükséges azon elengedhetetlen lelki készség kifejlesztéséhez, hogy megtanuld meghallani a Szentlélek suttogásait, akkor megígérem neked, hogy rendelkezésedre fog állni minden olyan iránymutatás, amelyre valaha is szükséged lesz az életben. Válaszokat fogsz kapni a kérdéseidre az Úr módján és az Ő idejében. Soha ne feledd szüleid és egyházi vezetőid tanácsait! Ők rád vonatkozóan is törekednek a kinyilatkoztatásra.

Amikor tudod, hogy az életednek Isten ad iránymutatást, akkor a kihívások és csalódások ellenére is – melyek jöhetnek és jönni is fognak – örömet és békességet fogsz érezni.

Most pedig a legnagyobb kihívásról, a legnagyobb ügyről és a legnagyobb földi munkáról szeretnénk beszélni veletek. És fel szeretnénk kérni titeket, hogy legyetek a részesei!

Megkértem Nelson nőtestvért, hogy vázolja fel e fontos üzenet hátterét. Nelson nőtestvér, kérlek!

Wendy W. Nelson nőtestvér : Drága, szeretett fivéreim és nőtestvéreim, azzal szeretném kezdeni, hogy elmondom, mit láttunk az egyik nap a férjemmel, amint a utah-i dombok között autóztunk egy terepjáróval.

Gyönyörű őszi nap volt. Nagyon élveztük, hogy ott lehettünk az aranyló, szemet gyönyörködtető, magas és egyenes, menny felé nyújtózó fák között.

Amint aztán kibukkantunk az egyik domb mögül, megláttam egy fát, amely önmagamra emlékeztetett, és arra, ahogy számos helyzetben érzem magam.

Ismeritek ezt az érzést? Körülnéztek: mindenki más „magas és egyenes”, és – úgymond – a menny felé nyújtózik.

Minden megy nekik – tökéletesen öltözködnek, úgy tűnik, hogy mindig a megfelelő dolgot mondják, nincsenek gondjaik, tökéletesen engedelmesek –, és úgy tűnik, hogy soha nem hibáztak még az életben.

Aztán, nos, ott vagyunk mi…

Drága fivéreim és nővéreim! Ideje felhagyni azzal, hogy másokhoz hasonlítgassuk magunkat. Ideje félretenni a magunkkal és másokkal kapcsolatos téves szemléletet. Az igazság az, hogy nem vagyunk oly reménytelenül hibásak, amiképpen mások sem annyira tökéletesek, mint amilyennek látszanak – kivéve, persze, Szabadítónkat, Jézus Krisztust.

Nem igazán számít más, csak az, hogy ti és én pontosan azt tegyük, amire a halandóság előtt elköteleztük magunkat – méghozzá szövetségben – Mennyei Atyánkkal, hogy meg fogjuk tenni, amíg itt vagyunk a földön.

Úgyhogy hadd kérdezzem meg tőletek: Minek a megtételére születtetek?

Annyira jó lenne, ha tudnék nektek mutatni a YouTube-on egy 10 perces felvételt a halandóság előtti életetekről!

Joseph Smith próféta azt tanította, hogy ha öt percre bepillantást nyerhetnél a mennybe, többet megtudnál egy témáról, mintha egy életen át tanulmányoznád azt.² Úgyhogy képzeljétek el, milyen lenne, ha 10 percig betekinthetnétek a halandóság előtti életetekbe!

Mindannyian tudjuk, hogy az Úr bölcsen fátylat borított ezekre az emlékekre. De azért egy pillanatra képzeljétek el, milyen hatással lenne az az életetekre ma, ha engedélyt kapnátok, hogy megnézzetek 10 percet a földi élet előtti létetekből.

Úgy hiszem, ha láthatnátok magatokat, amint a Mennyei Szüleitekkel és Jézus Krisztussal éltek; ha figyelemmel kísérhetnétek, hogy mit tettetek a halandóság előtt, és látnátok az általatok vállalt kötelezettségeket – sőt, szövetségeket –, mindazokkal, akikkel kapcsolatban voltatok, beleértve a mentoraitokat és a tanítóitokat – ha láthatnátok magatokat, amint bátran reagáltok az igazságot érő támadásokra, hősiesen kiállva Jézus Krisztusért, akkor úgy hiszem, nagyobb hatalommal, elkötelezettséggel és örökkévaló látásmóddal tudnátok szembenézni az összes jelenlegi zavarodottságotokkal, kétségetekkel, küszködésetekkel és gondotokkal! Az összessel!

Úgy hiszem, ha fel tudnátok idézni, hogy kinek ígértetek segítséget a majdani földi tartózkodásotok során, vagy hogy milyen gyötrelmes élmények átélésébe egyeztetek bele, akkor bármilyen valóban kemény helyzetben legyetek is jelenleg – vagy a jövőben –, ezt mondanátok rá: „Tényleg, már emlékszem. Most már értem. Így már látom ennek a nehéz helyzetnek az értelmét. Az Úr segítségével meg tudom csinálni!”

Most pedig van még egy dolog, amiről szeretném, ha elgondolkodnátok. Szívesen képzelem azt, hogy mindegyikünk úgy jött a földre, hogy a lelkéhez egy tekercs volt erősítve, és a lap tetején ez állt: „Teendők a földi tartózkodás alatt”.

Beszéljünk arról, hogy mi szerepelhetne egy ilyen tekercsen. Ejtsünk szót öt olyan dologról, amely Jézus Krisztus evangéliuma szerint egészen biztosan szerepel a tekercseteken.

Először: azért jöttetek, hogy halandó testet kapjatok. Ez pedig, barátaim, nagyon komoly dolog.

Másodszor: azért jöttetek, hogy próbára tétessetek.

Egyébként észrevettétek, hogy a próbatételeinknek gyakran képezi részét a testi vágyaink és szenvedélyeink uralásának elsajátítása, amelyek időnként eléggé kikerülhetnek az ellenőrzésünk alól? Ha jelenleg bármiféle függőség vagy súlyos, meg nem bánt bűn visszamaradó hatásaival küszködtök, arra buzdítalak benneteket, hogy tehermentesítsétek magatokat oly módon, hogy beszéltek a püspökötökkel még ma . Nála vannak a papság kulcsai, amelyekkel segíthet nektek.

A földi teendők közül a harmadik: válasszátok azt, hogy követitek Jézus Krisztust és kiálltok érte, ahogy azt a halandóság előtt is tettétek.

Negyedszer: válasszátok a naponta tartott bűnbánatot, és hogy hetente vesztek az úrvacsorából. Amint ezt teszitek, Jézus Krisztus engesztelése által megtisztultok és meggyógyultok, megerősödtök és kiteljesedtek, végső soron pedig megszentelődtök és felmagasztosultok.

A felsorolásotok ötödik tétele pedig az, hogy találjátok meg és teljesítsétek be a halandó küldetéseteket. Drága fiatal barátaim! A halandóság előtt mindannyiunkra rábíztak egy csodás – a földi tartózkodása alatt teljesítendő – küldetést.

Lehetőségeket kapunk életünk küldetéseinek betöltésére, de nem vagyunk kötelesek megtenni azokat. Erre senki nem fog kényszeríteni minket. Önrendelkezésünk van, mellyel megválaszthatjuk, hogy mire használjuk az időnket és erőnket, a tehetségeinket és a forrásainkat. Valójában az is a próbatételünk részét képezi, hogy minek a megtétele mellett döntünk.

A döntés a mi kezünkben van. Vajon azt választjuk-e, hogy megteszünk mindent, amit csak kell, hogy beteljesítsük azt a csodás küldetést, amely miatt a földre küldtek minket?

Miközben ezen a kérdésen jár az agyatok, váltsunk kicsit témát, és beszéljünk arról, hogy miért vagytok a földön éppen ebben az időben, amely a földi történelem legsajátosabb időszaka.

Miért vagytok itt a földön pont most?

Miért nem valamikor az 1880-as években születtetek? Vagy 30 év múlva?

Hadd meséljek el egy élményt, amely által első kézből tanultam meg, hogy mennyire történelmi napokat élünk.

Gyakran beszélünk arról, hogy az utolsó napokban élünk. Elvégre mi utolsó napi szentek vagyunk. Azonban ezek a napok talán „utolsóbbak”, mint azt valaha is képzeltük volna.

Ez az igazság annak a 24 órának a tapasztalatai nyomán vált számomra valósággá, amit 2013. június 15-én éltem át. A férjemmel épp Moszkvában, Oroszországban jártunk.

Amíg Nelson elnök papsági vezetőkkel találkozott, nekem kiváltságomban volt közel 100 nőtestvérünkkel találkozni. Imádom az orosz nőtestvéreinket! Káprázatosak!

Amikor a szószékhez léptem, hogy megkezdjem a beszédemet, magam számára is váratlanul a következőket mondtam a nőknek: „Szeretnélek a származási vonalatok szerint megismerni titeket. Kérlek benneteket, hogy álljatok fel, amikor elhangzik Izráelnek az a törzse, amely a pátriárkai áldásotokban kinyilvánított származási vonalat képviseli.”

Benjámin? Felállt néhány nő.

„Dán?” Még néhányan.

„Rúben?” Továbbiak álltak fel.

„Nafthali?” Megint páran.

Ahogy sorra kimondtam Izráel tizenkét törzsének nevét – Ásertől Zebulonig –, és a nők felálltak, elámultunk azon, amit láttunk, éreztünk és tanultunk.

Mit gondoltok, Izráel hány törzse képviseltette magát azon a kevesebb mint 100 nőt számláló szombati kis gyűlésen Moszkvában?

Tizenegy! Izráel tizenkét törzséből tizenegy képviseltette magát abban ez egyetlen teremben! Az egyetlen hiányzó törzs Lévié volt. Megdöbbentem. Lelkileg libabőrös lettem az élménytől.

A gyűléseket követően azonnal egyenesen az örményországi Jerevánba utaztunk a férjemmel. Amikor kiszálltunk a gépből, először a misszióelnökkel és a feleségével találkoztunk. A feleség már valahogy tudomást szerzett a Moszkvában történtekről, és vidám hangon közölte: „Van egy Lévim!”

Képzelhetitek mennyire izgatottak voltunk másnap a férjemmel, amikor az ottani misszionáriusokkal találkoztunk, köztük egy olyan elderrel az arizonai Gilbertből, aki történetesen Lévi leszármazási vonalába tartozott!

Na mármost, amikor még kislányként Raymondban jártam elemibe a kanadai Albertában, azt tanultuk, hogy az utolsó napokban – a Szabadító második eljövetele előtt – egybegyűjtetik Izráel tizenkét törzse. Izgalmas igazság volt, ugyanakkor szinte túl sok is ahhoz, hogy fel tudjam fogni. Képzelhetitek, micsoda élmény volt számomra 24 óra leforgása alatt Izráel mind a 12 törzséből származó egyháztagokkal találkozni!

Nos, azóta már tudom, hogy nem kellett volna azt kérnem a nőtestvérektől, hogy leszármazási vonal szerint azonosítsák magukat, mivel a pátriárkai áldások tartalma személyes és szent dolog. Mindazonáltal hálás vagyok a kiváltságért, hogy saját szememmel láthattam Izráel egybegyűjtésének gyümölcseit. Ezen élmény hatása soha nem csökkent a szívemben vagy elmémben.

Kedves fivéreim és nőtestvéreim! Ezek tényleg az utolsó napok! Soha nem volt még ilyen időszak e föld történelme során. Soha. A halandóság előtt ti és én elköteleztük magunkat egy nagyszerű munka elvégzésére itt a földön. És az Úr segítségével el is fogjuk végezni! Jézus Krisztus nevében, ámen.

Nelson elnök: Köszönöm, Wendy. Szeretlek! Hát nem csodás asszony?

Drága ifjú fivéreim és nővéreim! Ezek valóban az utolsó napok, és az Úr meggyorsítja munkáját Izráel egybegyűjtésében. Ez az egybegyűjtés a legfontosabb dolog, ami ma a földön zajlik. Semmi sem fogható ehhez nagyságrendileg, semmi sem fogható ehhez fontosságban, semmi sem fogható ehhez fenségességben. És ha úgy döntötök, ha akartok, akkor létfontosságú résztvevői lehettek ennek. Kiemelkedő részesei lehettek valami kiemelkedőnek. Valami óriásinak! Valami fenségesnek!

Amikor az egybegyűjtésről beszélünk, akkor egyszerűen ezt az alapvető igazságot jelentjük ki: Mennyei Atyánk gyermekei közül mindenki – a fátyol mindkét oldalán – megérdemli, hogy hallja Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának üzenetét. Ők maguk pedig eldöntik, hogy szeretnének-e többet tudni róla.

Akiknek a leszármazási vonala Izráel törzseiből ered, azoknak a szíve fog legvalószínűbben az Úr felé fordulni. Ő ezt mondta: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem.”³ Akik Izráel házából valók, ők fogják a legkönnyebben elismerni az Úr Jézus Krisztust a Szabadítójukként, vágyva arra, hogy az Ő nyájába gyűjtessenek egybe. Azt akarják majd, hogy az Ő egyháza tagjaivá váljanak, szövetségeket kössenek Vele és Mennyei Atyával, valamint részesüljenek az alapvető szertartásaikban.

Az Úr megmondta Joseph Smith prófétának, hogy most, vagyis a mi napjainkban van a tizenegyedik óra és az utolsó alkalom, amikor munkásokat hív a szőlőskertjébe, abból a kifejezett célból, hogy a föld négy szegletéből egybegyűjtse a kiválasztottakat.⁴

Az tehát a kérdésem ma este mindenkihez közületek, aki 12 és 18 éves kor között van: Szeretnétek kiemelkedő részesei lenni a legnagyobb kihívásnak, a legnagyobb ügynek és a legnagyobb munkának ma itt a földön?

Szeretnétek segíteni egybegyűjteni Izráelt ezekben a becses utolsó napokban? Hajlandóak lennétek – ti, akik kiválasztottak vagytok – segíteni azoknak a kiválasztottaknak a megtalálásában, akik még nem hallották a visszaállított evangélium üzenetét? Szeretnétek ti lenni azok a „gyors hírnökök”, akikről Ésaiás próféta beszélt?⁵

Na mármost, az Izráel egybegyűjtésében való részvétel valószínűleg bizonyos áldozatokat fog követelni a részetekről. Még akár bizonyos változtatásokat is igényelhet az életetekben. Határozottan szükség lesz hozzá az időtök és az erőtök egy részére és az istenadta tehetségeitekre. Érdekel benneteket?

Gondoljatok bele, milyen izgalmas és sürgető mindez: Ádámtól kezdve az összes próféta látta a mi napjainkat. És minden egyes próféta beszélt arról a napról – a mi napjainkról –, amikor Izráel egybegyűjtésre kerül, a világ pedig fel lesz készítve a Szabadító második eljövetelére. Gondoljatok bele! Az összes ember közül, aki valaha is élt a Föld nevű bolygón, mi vagyunk azok, akik részt vehetnek ebben a végső, nagyszerű egybegyűjtési folyamatban. Mennyire izgalmas ez!

Mennyei Atyánk erre az utolsó szakaszra tartogatta a legnemesebb lelkeket – mondhatnám úgy is, hogy a legkiválóbb csapatát. E nemes lelkek – ezek a kiváló játékosok – ti vagytok!

Bizonyságomat teszem arról, hogy az egybegyűjtés most zajlik, és hogy valóságos. Születésem évében az egyház teljes tagsága kevesebb mint 600 000 fő volt, és Dél-Amerikában egyáltalán nem voltak egyháztagok. Ma világszerte több mint 16 millió egyháztag van, közülük majdnem 3 milliónyian Dél-Amerikában.

Hadd osszam meg veletek egy élményemet 1979-ből. Akkoriban a Vasárnapi Iskola általános elnökeként szolgáltam Meghívtak, hogy vegyek részt egy egyházi vezetőknek tartott gyűlésen, amelyen az egyház elnöke, Spencer W. Kimball elnök beszélt. Azzal bízott meg mindegyikünket, hogy imádkozzunk azért, hogy kitáruljanak a nemzetek ajtajai, hogy Jézus Krisztus evangéliumát minden emberhez el lehessen vinni a földön. Konkrétan megemlítette Kínát, és azt kérte, hogy imádkozzunk Kína népéért. Hozzátette: „A kínai nép szolgálatára kell lennünk. Meg kell tanulnunk a nyelvüket. Imádkoznunk kell értük és segítenünk kell nekik.”

Hazamentem a feleségemhez, Dantzelhez (aki már több mint 13 éve eltávozott), és ezt mondtam: „Kimball elnök mindegyikünket arra kért azon a gyűlésen, hogy tanuljunk kínaiul! És nem hallottam, hogy azt mondta volna: »Mindenki, kivéve Nelson testvért!« Szóval, hajlandó lennél megtanulni velem a mandarin nyelvet?” Természetesen beleegyezett, így aztán nyelvórákra jártunk.

Hat héttel Kimball elnök felhívását követően éppen az Amerikai Mellkassebészeti Társaság éves gyűlésén vettem részt a Massachusetts állambeli Bostonban. Aznap reggel a kínai népért imádkoztam a szállodai szobámban, ahogy azt Kimball elnök kérte. Aztán lementem az aznapi első gyűlésre, és leültem – ahogy mindig is szoktam az ilyen szakmai összejöveteleken– az első sorba. Ahogy elkezdődött a gyűlés, én egyre kényelmetlenebbül éreztem magam a székemben. Amikor pedig egy diavetítéshez leoltották a villanyt, óvatosan felálltam és csendben hátrasétáltam – oda, ahol amúgy szinte soha nem szoktam ülni. Amikor megint felkapcsolták a villanyt, azt vettem észre, hogy egy kínai orvos mellett ülök. Vu Jing-kaj professzorként mutatkozott be Pekingből, Kínából!

Miután kellemesen elbeszélgettünk, meghívtam, hogy látogasson el Salt Lake Citybe, és tartson egy előadást a Utah Egyetem orvosi karán. Örömmel elfogadta a meghívást, és egy rendkívül jó előadást tartott. Majd visszatért Kínába.

Nem sokkal ezt követően meghívott, hogy a sebészet vendégtanára legyek a csinani Sandong Egyetem orvosi karán. Ez további vendégtanári meghívásokat eredményezett számomra két másik kínai egyetemtől.

Ezek a csodás – a Tizenkettek közé történt elhívásomat megelőzően szerzett – szakmai tapasztalatok akkor érték el a csúcspontjukat, amikor kínai sebészek megkértek, hogy életmentő nyitott szívműtétet végezzek a legünnepeltebb operaénekesükön. Elvállaltam, és a műtét nagyszerűen sikerült. Egyúttal ez volt az utolsó a szakmai pályafutásom során.

Mostanra már majdnem 40 éve imádkozom a kínai népért. Örömmel tölt el a kínai orvoskollégákkal és más barátaimmal ápolt kapcsolatom. Nagyszerű dolog, hogy most már hivatalosan is „Kína öreg barátjának” címeznek!

Bizonyságom van arról, hogy amikor elvégezzük, amit Isten prófétája kér tőlünk – bármi legyen is az –, akkor megnyílik előttünk az út, és életek fognak megváltozni.

Most pedig, remélem, azt kérdezitek magatoktól: „Mit tehetek én tizenévesként, hogy segítsek Izráel egybegyűjtésében?” Nelson nőtestvérrel ugyanezt a kérdést tettük fel néhány másikkal egyetemben egy 12 és18 év közötti fiatalokból álló csoportnak - sokatok ma este is itt van velünk.

Először azt kérdeztük: „Mit jelent Izráel egybegyűjtése, és mit jelent ez számotokra?” Különféle válaszokat adtak, de a legtöbben arra utaltak, hogy nem igazán tudják, mit is jelent ez. Ma este azt szeretnénk, ha megértenétek, hogy Izráel egybegyűjtése végső soron azt jelenti, hogy felkínáljuk Jézus Krisztus evangéliumát Isten azon gyermekeinek – a fátyol mindkét oldalán –, akik még nem kötötték meg a döntő fontosságú szövetségeket Istennel, vagy nem részesültek az alapvető szertartásokban.

Mennyei Atyánk minden gyermeke megérdemli a lehetőséget, hogy Jézus Krisztus követését választhassa, hogy elfogadhassa és elnyerhesse az Ő evangéliumát annak minden áldásával együtt – igen, azokkal az áldásokkal, amelyeket Isten megígért Ábrahám, Izsák és Jákób leszármazottainak, akiket Izráelnek nevezünk.

Ti – kedves rendkívüli fiataljaim – azért küldettetek a földre éppen ebben az időben, a világ történelmének ezen döntő fontosságú idején, hogy segítsetek egybegyűjteni Izráelt! Semmi nem zajlik jelenleg a földön, ami ennél fontosabb. Semmi nincs, ami jelentősebb következményekkel járna. Egyáltalán semmi!

Ez az egybegyűjtés kellene, hogy jelentsen számotokra mindent. Ez az a küldetés, amelyért a földre küldtek titeket.

Az én kérdésem hozzátok tehát ez: „Készek vagytok beállni az Úr fiatalokból álló seregébe, hogy segítsetek egybegyűjteni Izráelt?” Kérlek, gondolkozzatok el ezen. Még ne válaszoljatok!

Térjünk most vissza azokra a kérdésekre, amelyeket Nelson nőtestvérrel a fiatal barátainknak tettünk fel. Ezt is megkérdeztük tőlük: „Ha a próféta az egyház minden 12 és 18 év közötti tagját felkérné, hogy sorakozzon fel segíteni Izráel egybegyűjtésében, ti mire lennétek hajlandóak?”

A fiatalok olyan lélekemelő és sugalmazott válaszokat adtak, mint például: „Ha a próféta kérne fel minket, hogy sorakozzunk fel Izráel egybegyűjtésére, akkor én mindenképpen részt vennék ebben. Mindent mást félbehagynék, és segítenék! Mennék, és megtennék bármit, amit kér tőlem, mert a próféta Istentől jött prédikátor.”

Ilyen válaszok is elhangzottak: „Kész lennék több családtörténeti munkát végezni. Nyitottabb lennék, és jobban igyekeznék, hogy az evangéliumról beszéljek. Jó példa lennék a krisztusi tulajdonságok kimutatásában. Több keresztelést végeznék a halottakért; bizonyos területeken változtatnék az életvitelemen és a döntéseimen; elutaznék bárhova, ahova szükségesnek látja; megtanulnék egy új nyelvet, új emberekkel találkoznék; kölcsön adnám a nálam lévő Mormon könyvét azoknak, akik még soha nem olvasták.” Valamint: „A tőlem telhető legkedvesebb ember lennék.”

Azt is megkérdeztük ezektől a fiataloktól, hogy mit lennének hajlandóak feláldozni, hogy segíthessenek Izráel egybegyűjtésében. Ők pedig ismét lenyűgöztek minket. Ezeket válaszolták: „Kevesebb időt töltenék sportolással, hogy egy olyan emberrel vagy családdal lehessek, akinek szüksége van az igazságra. Feláldoznám azt, hogy a barátaimmal lógjak, és inkább elhívnám őket a templomba. Biztosan kevesebbet lógnék a mobilomon. Kevesebbet ülnék egy képernyő előtt. Még a vasárnap délutáni szunyókálásokat is hajlandó lennék feláldozni!”

Azt kérdeztük: „Ha be akarnátok állni segíteni Izráel egybegyűjtésében, mi az, amit elkezdenétek csinálni, vagy éppen abbahagynátok?” Ilyen válaszokat kaptunk: „Többet és alaposabban tanulmányoznám a szentírásokat, hogy válaszolni tudjak arra, amit esetleg kérdeznek tőlem az emberek. Kevesebb időt töltenék a közösségi médiával; jobban részt vennék az egyháztag misszionáriusi munka egyszerű cselekedeteinek végzésében, beleértve a szolgálat mindennapi cselekedeteit. Kevesebb időt töltenék a telefonommal, és amikor a telefonommal vagyok elfoglalva, olyankor is szentírásokat és egyéb lelki üzeneteket posztolhatnék a közösségi médiában. Tanulmányoznám az általános konferenciai beszédeket, mert azok rendkívül fontosak. Egészséges ételeket fogyasztanék, hogy fitt maradhassak. Többé nem gondolnám, hogy körülöttem forog a világ.” Fivérek és nőtestvérek, köszönjük a válaszaitokat!

Drága fiatal fivéreim és nőtestvéreim! Azt szeretném, ha tudnátok, hogy egy nap számot kell majd adnom Joseph Smith prófétának, Brigham Young elnöknek és másoknak – végső soron pedig az Úrnak – a sáfárságomról Isten mai prófétájaként a földön. Nem szeretném, ha ezt kérdeznék: „Nelson testvér, miért nem tetted világosabbá a fiataloknak, hogy mi az ő szerepük Izráel egybegyűjtésében? Miért nem hívtad őket bátrabban, hogy sorakozzanak fel a részvételre?”

Így hát most felkérek minden fiatal nőt és minden fiatal férfit Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában 12 és 18 éves kor között, hogy álljon be az Úr fiatalokból álló seregébe, és segítsen egybegyűjteni Izráelt.

Mi lesz ebben a segítségetekre? Amint ezután is mindennap olvasol a Mormon könyvéből, tanulni fogsz az egybegyűjtés tanáról,⁶ igazságokról Jézus Krisztusról és az Ő engeszteléséről, valamint evangéliumának a Bibliában nem fellelhető teljességéről. A Mormon könyve központi szerepet játszik Izráel házának egybegyűjtésében.⁷ Sőt, ha nem lenne a Mormon könyve, nem történne meg Izráel megígért egybegyűjtése.

Egyúttal arra kérlek titeket, hogy öt dolog megtételével készüljetek fel – öt olyan teendő ez, amely meg fog változtatni titeket, és segíteni fog nektek megváltoztatni a világot:

Először is, arra kérlek titeket, hogy szakadjatok ki a közösségi médiától való állandó függésből, hogy visszaszorítsátok a rátok gyakorolt világi hatását.

Hadd meséljek egy korotokbeli fiatalemberről, az egyik jó barátom unokájáról. Népszerű a barátai között, és a középiskolájában is vezető szerepet játszik. Nemrégiben a szülei olyan dolgokat találtak a telefonján, ami nem illik Jézus Krisztus követőjéhez. Megszabták tehát számára, hogy egy ideig maradjon távol a közösségi médiától. Az okostelefonját lecserélték egy összecsukható mobilra, amitől bepánikolt. Hogy fog kapcsolatban maradni a barátaival?

Először dühös volt a szüleire, de pár nap elteltével megkösztönte, hogy elvették az okostelefonját. „Hosszú ideje először érzem magam szabadnak” – mondta. Most, ha kapcsolatba akar lépni a barátaival, akkor felhívja őket az összecsukható mobilján. SMS-ezés helyett igazából beszélget velük!

Milyen egyéb változás ment végbe ennek a fiatalembernek az életében? Azt mondja, hogy mostanra megkedvelte, hogy szabad lehet a közösségi média által létrehozott hamis világtól. Tevékenyen éli az életét ahelyett, hogy állandóan a telefonját bújná. Videojátékozás helyett szabadtéri szabadidős tevékenységekben vesz részt. Otthon sokkal jobb és segítőkészebb a hozzáállása. Keresi az alkalmakat a szolgálatra. Jobban odafigyel istentiszteleten, derűsebb az arca, sokkal boldogabb, és élénken készül a missziójára! Mindez annak köszönhetően, hogy elszakadt egy időre a közösségi média romboló befolyásától.

Éppen ezért a mai első kérésem felétek az, hogy szakadjatok ki a közösségi médiától való állandó függésből azáltal, hogy tartotok egy hétnapos „közösségimédia-böjtöt”. Elismerem, hogy a közösségi médiának vannak jó oldalai is. Ha azonban jobban figyeltek arra, mint a Lélek suttogásaira, akkor lelki veszélynek teszitek ki magatokat – ráadásul annak a veszélynek is, hogy erőteljes magányt és depressziót fogtok megélni. Ti és én is ismerünk olyan fiatalokat, akik a szociális média hatására olyan dolgokat mondanak és tesznek ott, amit személyesen soha nem tennének vagy mondanának. Az egyik ilyen példa a zaklatás.

A közösségi média hátulütője, hogy hamis valóságérzetet kelt. Mindenki a legszórakoztatóbb, legkalandosabb és legizgalmasabb képeit teszi fel, amelyektől az a téves benyomás támad, hogy rajtatok kívül mindenki szórakoztató, kalandos és izgalmas életet él. Annak a nagy része, ami a különböző közösségi média-hírfolyamaitokban megjelenik, torz – vagy hamis. Úgyhogy jól fog jönni nektek egy hét igazlét!

Jelöljetek ki hét egymást követő napot, és hajrá! Figyeljétek meg, hogy észrevesztek-e bármi különbséget ez alatt a hét nap alatt abban, hogy mit éreztek és mire gondoltok, de akár még abban is, hogy miként gondolkodtok. Hét nap elteltével figyeljétek meg, hogy vannak-e olyan dolgok, amelyekkel fel szeretnétek hagyni, és olyanok, amelyeket innentől el szeretnétek kezdeni.

Ez a közösségimédia-böjt csak köztetek és az Úr között legyen. Ezzel jelzitek majd Neki, hogy készek vagytok eltávolodni a világtól annak érdekében, hogy beálljatok az Ő fiatalokból álló seregébe.

A második kérésem az, hogy három egymást követő héten keresztül hetente hozzatok időáldozatot az Úrnak, ezzel mutatva meg Neki, hogy csatlakozni akartok az Ő fiatalokból álló seregéhez – és hogy ezt minden másnál jobban akarjátok. Három héten át adjatok fel valamit, amit szerettek csinálni, és használjátok ezt az időt Izráel egybegyűjtésére.

Ha bármikor bármi olyat teszel, amivel hozzásegítesz bárkit – a fátyol mindkét oldalán – ahhoz, hogy szövetségeket kössön Istennel, és részesüljön az alapvető – keresztelési és templomi – szertartásokban, akkor Izráel egybegyűjtésében segítesz. Ez ilyen egyszerű.

Amikor majd erről az időáldozatról imádkoztok, útmutatást fogtok kapni, hogy egyfelől tudhassátok, mit adjatok fel azon a héten, másfelől pedig, hogy mivel segíthettek azon a héten Izráel egybegyűjtésében. Egy fiatal focista például kihagyhat egy meccset, hogy helyette templomi keresztelésekben vegyen részt.

A harmadik kérésem felétek az, hogy alaposan értékeljétek ki az életeteket az Úrral – és talán a püspökötökkel is –, hogy biztosak lehessetek benne, hogy a lábatok szilárdan a szövetség ösvényén áll. Ha elkószáltatok a szövetség ösvényéről, vagy ha vannak bizonyos dolgok, amelyeket el kell engednetek ahhoz, hogy az elmétek és a szívetek tisztább lehessen, akkor a mai nap tökéletes időpont a bűnbánatra.

Ha nem vagytok biztosak abban, miként tartsatok bűnbánatot, akkor beszéljetek a püspökötökkel és/vagy a szüleitekkel. Ők segíteni fognak nektek, hogy megértsétek Jézus Krisztus engesztelését. Ők segíteni fognak nektek, hogy megtapasztaljátok azt az örömet, amelyet az igazi bűnbánat minden alkalommal eredményez.

Kérlek, hogy ne maradjatok távol a szövetség ösvényétől egyetlen további percig sem! Kérlek, igaz bűnbánat által térjetek vissza most. Szükségünk van itt rátok velünk, az Úr fiatalokból álló seregében. Nélkületek egész egyszerűen nem ugyanaz!

A negyedik kérésem hozzátok az, hogy mindennap imádkozzatok azért, hogy Jézus Krisztus evangéliumának áldásai Isten minden gyermekéhez eljuthassanak. Ti is és én is megértük, hogy tanúi legyünk most és a jövőben Izráel hatalommal történő egybegyűjtésének. És ti is részei lesztek annak a hatalomnak, amely ezt az egybegyűjtést előreviszi!

Az ötödik kérésem az, hogy emelkedjetek ki a világból, és különbözzetek tőle. Ti is tudjátok és én is, hogy világosság kell hogy legyetek a világnak. Ehhez pedig az Úr azt szeretné, ha a kinézetetekben, a beszédetekben, a tetteitekben és az öltözködésetekben is olyanok lennétek, mint Jézus Krisztus igaz tanítványai. A világban éltek, de a mércéitek nagyon is eltérnek a világétól, hogy a segítségetekre legyenek a világi szenny elkerülésében.

Amikor a Szentlélek a társatok, akkor azonnal átláttok azon a celebkultúrán, amely társadalmunkat sújtja. Okosabbak lehettek, mint amilyenek az előző nemzedékek voltak. Ha pedig időnként furcsának neveznek titeket, a megkülönböztetés becsületrendjeként viseljétek azt; boldogan, hogy fényetek tündöklőn ragyog ebben az egyre sötétedő világban.

Állítsátok fel e mércét a világ többi része számára! Vállaljátok fel a különbözőségeteket! A fiatalság erősségéért füzet a ti mércétek. Ez az a mérce, melynek betartását az Úr elvárja mind az Ő fiataljaitól. Az Ő alázatos szolgájaként most könyörgöm nektek, hogy tanulmányozzátok ezt a füzetet – ismét! Olvassátok el olyan imádságosan, ahogy soha azelőtt nem olvastátok. Jegyzeteljetek bele. Beszéljetek róla! Beszéljétek át e mércéket a barátaitokkal! Határozzátok el, miként élhettek még pontosabban e mércék szerint – melyek a sajátjaitok.

Nektek van belőle saját példányotok. Úgyhogy azt kérem, hogy ma este, a gyűlés végén, amennyiben úgy döntötök, hogy ti is felsorakoztok, akkor fogjatok meg egy példányt A fiatalság erősségéért füzetből, és adjátok oda egy olyan barátotoknak, aki nincs tisztában a mércéitekkel, vagy aki nem azok szerint él.

Imádkozzatok arról, hogy kinek van szüksége erre a füzetre. Útmutatást fogtok kapni. Az pedig izgalmas lesz.

Hadd foglaljam tehát össze azt az öt dolgot, mellyel beállhattok az Úr fiatalokból álló seregébe Izráel egybegyűjtésére:

Tartsatok egy hétnapos közösségimédia-böjtöt!
Három egymást követő héten keresztül hetente hozzatok időáldozatot az Úrnak.
Maradjatok meg a szövetség ösvényén! Ha letértetek arról, tartsatok bűnbánatot, és térjetek vissza az ösvényre.
Mindennap imádkozzatok azért, hogy Jézus Krisztus evangéliumának áldásai Isten minden gyermekéhez eljuthassanak.
Emelkedjetek ki! Különbözzetek! Legyetek világosság! Adjatok egy példányt A fiatalság erősségéért füzetből egy barátotoknak!

Drága ifjú fivéreim és nőtestvéreim! Ti vagytok a legjobbak, akiket az Úr valaha is erre a földre küldött. Képesek vagytok arra, hogy okosabbak és bölcsebbek legyetek, és nagyobb hatással legyetek a világra, mint bármely korábbi nemzedék!

Zárásként arra kérlek titeket, hogy álljatok fel, együtt a fiatalokkal szerte a világon, és az Izráel nagy reménysége című záróhimnuszunk eléneklésével érezzétek át, hogy mennyire nagyszerű az Úr fiatalokból álló csapatának tagjaivá válni Sion seregében – mert ez a himnusz rólatok szól!

Lelkem mélyéről teszem bizonyságomat nektek, hogy ez a Mindenható Isten munkája. Ő él. Jézus a Krisztus. Ez az Ő egyháza, amely isteni rendeltetésének megvalósítására – többek között Izráel megígért egybegyűjtése céljából – lett visszaállítva.

Ti vagytok „Izráel nagy reménysége, ígéret gyermekei”!⁸ Ekképpen teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.