Közösen dolgozva
Káleb megragadta az ásóját. Ideje egy kis kerti munkának!
Segített Anyának kihordani a szerszámokat. Volt egy kis gereblye, és volt ott egy ásó Anyának is. Készen álltak munkához látni.
Anya és Káleb kisétált a kertbe. Jaj, ne! Az egészet benőtte a gaz! Voltak pici, szúrós gazok. És voltak magasra nőtt, selymes gazok is. Mennyi gaz!
De Káleb tudta, mit tegyen. Azonnal munkához látott. Káleb benyomta az ásót a gaz alá. Ezután Anyu kitépte a gazt a földből. Szuper csapat voltak! Hamarosan nagy kupacban állt a gaz.
Ideje volt pihenni egy kicsit. Káleb nagyot kortyolt a vízből.
„Mit csinálunk, ha elfogy az összes gaz?” – tudakolta Káleb.
Anya lesöpört a kezéről egy kis földet. „Ha eltűnt az összes gaz, akkor elvethetjük a magokat. Például paradicsomot, babot és…”
„És kukoricát?” – kérdezte Káleb. Imádta a kukoricát.
„És kukoricát – nyugtázta Anya. – Azt semmiképp nem szabad kifelejtenünk!”
Káleb felállt. „Oké. Akkor folytassuk a munkát.” Kezébe vette az ásóját. Helyet kellett készítenie a kukoricának.
Káleb csak ásott és ásott. Nagyon nehéz munka volt, de Káleb szorgosan dolgozott. Nehéz dolgokra is képes volt. Együtt ő és Anya még egy kupac gazt szedtek ki. Aztán még egyet. Aztán még egyet. Mennyi gaz!
Végül Káleb és Anya végzett a gazolással. Káleb lehuppant a fűbe. Hű, de fáradt volt! Anya is lehuppant mellé.
„Nagyon szorgalmas munkás vagy! – dicsérte Anya. – Ha egyedül kellett volna gazolnom, egy egész napomba telt volna. De neked köszönhetően gyorsan ment és jó móka volt.”
Káleb fülig érően elmosolyodott. Tényleg szorgos munkás volt. „Jó, amikor együtt dolgozunk!”
Illusztrálta: Christine Grove