Úttörők minden országban
Andrew Jenson
Dán történész
Andrew számára mindenki története fontos volt.
Andrew elővett egy tollat és kinyitotta a naplóját. Ma hazajövök a missziómból – vetette papírra.
Elmosolyodott és kinézett a vonat ablakán. Az előző két évet Dániában, a szülőhazájában töltötte. Ott keresztelkedett meg a családjával együtt. Tizenéves volt, amikor az Amerikai Egyesült Államokba, Utah államba költöztek. És hamarosan megint találkozni fognak!
Andrew lapozott egyet és írt tovább. Szeretett írni. Az egyház történelméről is szívesen tanult. Mindent elolvasott Joseph Smithről, amit csak tudott. Joseph Smith életének összes fontos dátumát is kívülről megtanulta.
Andrew hamarosan már otthon volt a családjával. Mindennap segített nekik a gazdaságukban. Szántott. Vetett. De ennél többet is szeretett volna tenni. Olvasni, írni és utazni szeretett volna.
Így hát Andrew imádkozott. Sokat gondolkodott azon, hogy mit tegyen. Aztán támadt egy ötlete. Elkezdte Joseph Smith történetének egy részét dán nyelvre fordítani.
És ez még csak a kezdet volt. Andrew folytatta az írást, az olvasást és a fordítást. Elkezdett történészként dolgozni az egyháznak. Elutazott az Amerikai Egyesült Államok különböző pontjaira. Történeteket és fontos papírokat gyűjtött össze.
Egy nap az egyházi vezetők valami még izgalmasabb dolog megtételére kérték Andrew-t. Arra kérték, hogy menjen el különböző országokba, és írjon történeteket azokról az egyháztagokról, akikkel találkozik. Andrew már alig várta, hogy indulhasson!
Elbúcsúzott a családjától. Aztán útlevéllel a kezében nekivágott az utazásnak! Utazott hajóval. Utazott vonattal. Néha lovaskocsival utazott, de ült ló- és teveháton is.
Bárhová is ment, Andrew elbeszélgetett az egyháztagokkal az életükről. Beszélgetett velük a hitükről. Leírta a történeteiket, hogy mások is elolvashassák azokat. Andrew számára mindenki története fontos volt.
Amikor hazatért az utazásból, a történeteket belefoglalta egy könyvbe. Másokat is tanított arról, hogyan készítsenek feljegyzéseket és őrizzék meg azokat biztonságban.
Andrew boldogan végezte a munkát, amelyet szeretett. Néha azonban azon töprengett, vajon tényleg számít-e, amit tesz. Úgy döntött, hogy imádkozik róla.
„Mennyei Atyám! Miért nem kértek még meg, hogy fontosabb dolgokat tegyek?” Világos válasz érkezett Andrew elméjébe. Istentől kaptad a sugalmazást, hogy azt a munkát végezd, amelyet eddig is végeztél.
Andrew elmosolyodott. Tudta, hogy azt teszi, amit Isten vár tőle. És nem is hagyta abba.
Andrew több mint 15 000 ember történetét őrizte meg. Követhetjük a példáját azáltal, hogy leírjuk a saját családi történeteinket. Mindenki története fontos – beleértve a tiédet is!