Hunor tudni szeretné
„Ezek csak ímélek. Az is családtörténet?”
„…a gyermekek szíve atyáikhoz fordul” (Tan és szövetségek 2:2).
Hunor sok mindent szeretett volna megtudni. Érdekelte a tudomány és a történelem. És azt is tudni szerette volna, milyenek voltak a nagyszülei az ő korában.
Egy nap éppen a kerítésnek rugdosta a focilabdát. Nekirúgta, visszapattant, nekirúgta, visszapattant.
Vajon milyen kinti játékokat játszottak a gyerekek nagyon régen? – ötlött fel benne. Vajon a nagyszülei is fociztak, amikor még gyerekek voltak?
Hunor hirtelen megállította a lasztit a lábával. Egy pillanat! Hiszen meg is kérdezheti tőlük!
Berohant a számítógéphez, és bejelentkezett az ímélfiókjába. Anya és Apa létrehozott egyet csak neki. Arra használta, hogy íméleket írjon a messze élő családtagjainak. Leült, és begépelt egy ímélt Maminak.
Hunor tudni szeretné…
Mit játszottál a legszívesebben az udvaron, amikor gyerek voltál? Én focizni szeretek.
Puszil:
Hunor
Katt! Elküldte a kérdést. Ugyanezt a kérdést elküldte Papinak is. Aztán elküldte Magdi mamának és Papónak is.
Másnap Hunor megnézte az íméljét. Két új üzenete volt! Rákattintott az elsőre, és megnyitotta.
Szia, Hunor!
Az udvaron legszívesebben papírbabákkal játszottam. A barátaimmal felakasztottunk egy takarót, az volt a házikónk. Szerettem gumizni, ugróiskolázni és biciklizni is.
Sok szeretettel:
Magdi mama
Ezután elolvasta Papó íméljét.
Szevasz, Hunorkám!
Gyerekkoromban nem volt ám tévénk vagy számítógépünk, úgyhogy sokat játszottunk a szabadban. Nyáron úszni mentünk, télen pedig korcsolyáztunk. „Adj, király, katonát!” is szerettem játszani a haverokkal.
Ölel:
Papó
Hunornak fülig ért a szája. Annyira szórakoztató volt minél többet megtudni a nagyszüleiről!
Teltek-múltak a napok, és Hunor egyre többet szeretett volna tudni. Minden alkalommal, amikor felötlött benne egy kérdés, írt a nagyszüleinek. És rengeteget tudott meg róluk!
Megtudta, hogy Papi járt tánciskolába. Mami nagyon szeretett kívülről megtanulni nehéz szavakat, és emlékkönyveket készíteni. Magdi mama régebben nem mert mások előtt énekelni. Amikor viszont a ballagása volt, énekelt az évzárón. Papó még kisfiúként megtanult repülőmodelleket készíteni, és ezt azóta sem hagyta abba.
Hunor nagyot nevetett, amikor Magdi mama régi macskájáról, Tomiról olvasott. Magdi mama babaruhákba öltöztette a cicát, és a játék babakocsijában tologatta.
„Mi jót olvasol, Hunor?” – kérdezte Apa.
„Egy ímélt Magdi mamától – felelte a fiú. – Kérdezgettem tőle dolgokat.”
Hunor megmutatta Apának az összes ímélt, amelyet a nagyszüleivel váltott.
„Úgy tűnik, hogy fantasztikus családi történeteket gyűjtöttél össze – mondta Apa. – Tegyük fel őket a FamilySearchre!”
Hunor felsandított Apára. „Ezek csak ímélek. Az is családtörténet?”
„Még szép! – válaszolta Apa. – Bármikor, amikor kiderítesz valamit a családodról, az családtörténet. Jó ötlet megőrizni ezeket a történeteket, hogy később is emlékezzünk rájuk. Gyere! Megmutatom.”
Apa segített Hunornak bejelentkezni a FamilySearch.org oldalra és berögzíteni mindazt, amit a nagyszülei mondtak neki.
„Most már a történetek el vannak mentve, hogy a családunk később is elolvashassa azokat. Klassz, nem?” – kérdezte Apa.
„De igen! – felelte mosolyogva Hunor. – És van még egy csomó kérdésem hozzájuk.”
Illusztrálta: Gareth Conway