A testet öltött ajándék
Szerette a testét, bármit is mondtak rá mások.
„Anya! Figyeld csak!” Gréti a lábait mozgatta és a konyha padlóján kopogott a tánccipőjével.
„Azta! – mondta Anya. – Egyre ügyesebb vagy.”
Gréti pörgött egyet. Szeretett táncolni.
Bátyja, Norbi, lejött a lépcsőn. Ideje volt elbicikliznie az iskolába.
„Szia, Anya! Szia, Gréti!” – köszönt vissza az ajtóból.
„Elfuthatok vele az utca végéig, aztán vissza?” – kérdezte Gréti Anyától.
Anya rápillantott az órára. „Persze – felelte. – Még van időd, mielőtt indulnod kell az iskolába.”
Gréti lerúgta a szteppcipőjét, és gyorsan felvette a futócipőjét. Kiszáguldott az ajtón. Norbi éppen felült a bicajra. Gréti mellette szaladt az utca végéig. Norbi befordult a sarkon. Gréti intett neki, aztán megfordult és hazaszökdécselt.
„Megjöttem!” – kiáltott oda Gréti Anyának. Ledobta magát a kanapéra.
„Ez nagyon gyors volt!” – jegyezte meg Anya. Leült Gréti mellé. „Nahát, mennyi fantasztikus dologra vagy képes! Táncolsz. Futsz. A tested csodálatos ajándék.”
Gréti elgondolkodott ezen. Nem gondolta, hogy a teste ennyire csodálatos. Különösen akkor, amikor az iskolában lévő többi gyerekhez hasonlította magát. Néha még panaszkodott is a teste miatt.
De nagyon szeretett futni. És nagyon boldog volt, amikor táncolt. És mindezt a testének köszönhette. Kalimpált a lábával és vigyorgott. Lehet, hogy a teste tényleg csodálatos.
Néhány nappal később Anya vitte haza Grétit az iskolából. „Hogy telt a napod?” – kérdezte Anya.
„Jól.” Gréti bemászott a kocsiba, és becsatolta a biztonsági övét. „Vagy hát nagyjából jól. Ebédnél egy fiú mondott valami csúnyát arról, hogy hogy nézek ki.”
Anya ránézett a visszapillantó tükörben. „Ó, drágám! Annyira sajnálom.”
Gréti vállat vont. „Megmondtam neki, hogy nem volt szép tőle, amit mondott. Aztán elmentem és más gyerekekkel beszélgettem.“
„Büszke vagyok rád – mondta Anya. – Hogy tudtál ilyen nyugodt maradni?”
Gréti a lábát lóbálta. „Hát, eszembe jutott, amit mondtál. Arról, hogy a testem Mennyei Atyától kapott ajándék. Tudom, hogy ha vigyázok a testemre, akkor Ő meg fog áldani, hogy képes legyek megtenni, amit meg kell tennem.”
Anya leparkolt a házuk előtt. „Teljesen igazad van! Jól vagy?”
„Jól. Elmegyek biciklizni, mielőtt megcsinálom a házit, jó?” Gréti kipattant a kocsiból. Hamarosan a kerékpárján ült, és sebesen tekert a járdán.
Szerette a testét, bármit is mondtak rá mások. A teste ajándék volt.
Gréti örömében felkiáltott, és még gyorsabban tekert.