Színezd újra az unalmas napot
Annyira jó szórakozás volt képeket ajándékozni a szomszédoknak!
Kira felnyögött. „Nincs mit csinálni!”
Volt sok olyan dolog, amit szeretett volna, de ezeket nem tehette. Szeretett volna elmenni úszni, de az uszoda zárva volt. Szeretett volna játszani a játékaival, de azok jól el voltak pakolva. Szeretett volna a játszani barátaival, de a családja épp most költözött új helyre. Most egy olyan lakásban éltek, ahol nem ismerték a szomszédaikat.
„Miért nem rajzolsz?” – kérdezte Anyu.
„Uuuncsi!” – mondta Kira.
De az öccse, Bence, felugrott. „Igen!” – kiáltotta. Odaszaladt az asztalhoz, és talált néhány zsírkrétát. Rajzolt egy fát és egy sárga napot.
„Ezt a szomszédunknak szeretném adni” – mondta.
Kira elhúzta a száját. „De nem ismerjük a szomszédainkat.”
„Akkor menjünk, ismerkedjünk meg velük!” – szólt Anyu.
Bence és Anyu kiléptek a lakásból. Bekopogtattak a szemben lévő ajtón. Kira az ajtóból figyelte őket.
Egy néni nyitott ajtót. Bence odaadta neki a képet. A néni elmosolyodott. „Köszönöm!” – mondta.
Kira figyelte, ahogy Bence széles mosollyal visszasétál az asztalukhoz. Lehet, hogy a rajzolás nem is olyan rossz – gondolta.
Kira leült Bence mellé. Mindketten készítettek egy színes rajzot. Kira egy rakétát rajzolt sok csillag között.
Aztán elvitték a képeiket két újabb szomszédnak. Utána újabbakat rajzoltak. A délután hátralevő részében képeket osztogattak. Néhányan szomorúnak tűntek, amikor ajtót nyitottak, de amikor meglátták a képet, elmosolyodtak. Kira és Bence még néhány gyerekkel is találkozott a házból.
Amikor végeztek, Kira kézen fogta Anyut. „Ez tök jó volt!”
Anyu mosolygott. „Amikor valami kedveset teszünk valakiért, az boldoggá teszi őket. És minket is boldoggá tesz. Ami pedig a legjobb, hogy Mennyei Atyát is boldoggá teszi.”
„Holnap talán megkérhetjük a többi gyereket, hogy rajzoljanak velünk” – javasolta Kira.
„Jó ötletnek hangzik.”
Kira elmosolyodott. Jó szórakozás volt képeket rajzolni, és odaadni a szomszédoknak. Kira unalmas napjából boldog nap lett!