A tojásos rumli
Egy másik tojás is legördült az asztalról. Placcs!
Szilvi megpördült az élénk rózsaszín szoknyájában. Ez volt a kedvenc viselete istentiszteletre. És most eljött az ideje a kedvenc részének, az Eleminek.
Szilvi tanítója segített nekik megtanulni a Hittételeket. Ma a 13-as számút tanulták. Hosszú volt. Baranyi nővér azonban azt mondta: „Tudom, hogy meg tudjátok tanulni az első részt. »Hiszünk abban, hogy tisztességesnek… kell lennünk.« Mondjátok velem együtt!”
„Hiszünk abban, hogy tisztességesnek kell lennünk” – mondta Szilvi és a többi gyerek.
Később a hét folyamán Szilvi és az öccse, Alfréd, a konyhában játszottak. „Unatkozom” – mondta Alfréd.
„Én is.” Aztán Szilvi meglátott néhány tojást az asztalon. Jó szórakozásnak tűnt játszani velük. „Van egy ötletem! Játsszunk egy játékot!”
Szilvi felvett egy tojást. „Állj az asztal másik oldalára!” – mondta Alfrédnak. Aztán átgurította hozzá a tojást. Szilvi és Alfréd felnevettek. A tojás viccesen dülöngélt.
„Te jössz” – mondta Szilvi.
Alfréd visszagurította hozzá a tojást. Ez alkalommal azonban a tojás nem gurult egyenesen, hanem legördült az asztalról. Placcs! A tojás a földre zuhant és szétterült.
Alfréd tágra nyílt szemmel Szilvire nézett, aztán mindkettejükből kitört a nevetés. „Csináljuk meg újra!” – mondta.
Szilvi felkapott egy másik tojást. „Kapd el, mielőtt legurul!” – mondta. A korábbinál erősebben gurította el a tojást. Alfréd elvétette. Placcs!
Alfréd felkapott még két tojást. Még gyorsabban gurította őket. Szilvi nem tudta őket idejében megállítani. Placcs! Placcs! Szilvi és Alfréd tovább kacarásztak.
Aztán Szilvi meghallotta Anya közeledtét. Jaj, ne! Nagy bajban lesznek!
Szilvi nem akarta, hogy Anya haragudjon rájuk. Talán kitalálhatnak egy történetet. Mondhatná Anyunak azt, hogy nem ők csinálták.
Aztán Szilvinek eszébe jutott a tizenharmadik hittétel. „Hiszünk abban, hogy tisztességesnek… kell lennünk”.
„Mi történt?” – kérdezte Anyu. A szeme a piszkos padlóra mered. „Ki törte össze a tojásokat?”
Szilvi mély lélegzetet vett. „Sajnálom, Anya. Én és Alfréd voltunk. Úgy gondoltuk, hogy a tojásokkal szórakoztató lesz játszani. De nem volt jó ötlet. Segítek feltakarítani.”
„Én is” – mondta Alfréd.
Anya megölelte Szilvit és Alfrédot. „Köszönöm, hogy elmondtátok nekem az igazat.”
Szilvi elmosolyodott. Aztán Alfrédhoz fordult. „Talán kitalálhatnánk egy új játékot – a takarítást!”
Illusztrálta: Valentina Belloni