Az elrontott torta. Jóbarát, 2023. szept. 10–11.
Az elrontott torta
Stella azt akarta, hogy a tortája tökéletes legyen.
Az eredeti történet Skóciában játszódott.
Stella befejezte a rajza színezését, és letette a zsírkrétáját az asztalra. „Kész!”
„Az meg mi?” – kérdezte a barátnője, Lola.
„Ezt a tortát fogom elkészíteni az iskolai vetélkedőre.” Stella feltartotta a képet, hogy megmutassa Lolának.
„Hű, de jól néz ki!” – mondta Lola.
„Köszi!” Stella szélesen mosolygott. A tortája egyszerűen tökéletes lesz. Mindent eltervezett. A torta négy rétegből áll majd. Két réteg kék lesz, kettő pedig vörös – ugyanazok a színek, mint az Egyesült Királyság zászlaján. Mindegyik réteg közé fehér krémet ken, végül a tetejét a híres házi készítésű kekszeivel díszíti majd. Biztos volt benne, hogy megnyeri a versenyt.
„Te mit fogsz sütni?” – érdeklődött Stella.
„Még nem tudom biztosan – felelte Lola. – Talán én is egy tortát.”
„Alig várom, hogy lássam, mit alkotsz majd” – mondta Stella.
Amint hazaért, Stella készen állt a cukrászkodásra. Letette a tortáról készült rajzát a konyhapultra, hogy nézhesse, amíg dolgozik.
Gondosan kimérte a hozzávalókat. Összekeverte őket, majd beleöntötte a tésztát a tortaformába. Aztán betolta a sütőbe a tepsit, hogy megsüsse az első tésztaréteget.
Amikor jelzett az időzítő, Stella kivette a tortalapot a sütőből. Megpróbálta kivenni a tortalapot a formából. De amikor fejjel lefelé fordította, a tészta fele a tepsi aljára ragadt!
„Jaj, ne!” – kiáltotta Stella. Megmutatta Anyának a szétesett tésztát. „Tönkrement a tortám!”
Anya megpaskolta Stella hátát. „Semmi baj. Helyrehozzuk.”
Anya segített Stellának kiszedni a tészta többi részét a formából. Gondosan egymáshoz illesztették az összetört tésztalap darabkáit.
„Így ni! – mondta Anya. – Nem is látszik rajta, hogy eltört.”
Stella egy kicsit jobban érezte magát. A többi tésztalapot még mindig tökéletesre csinálhatja. Nekiállt a következő lap elkészítésének. Ez alkalommal Stella megvárta, hogy lehűljön a tészta, mielőtt kivette volna a formából. Nem tört el!
Amikor a torta minden rétege elkészült, Stella egymásra helyezte őket. Minden réteg közé krémet kent. Aztán gondosan elhelyezett néhány házi készítésű kekszet a torta tetején. Kész!
De Stella elhúzta a száját. A torta egyáltalán nem úgy nézett ki, mint a rajzán. A krém elkezdett kifolyni, a rétegek ferdék voltak, és az egész torta az egyik oldalra billent. Micsoda katasztrófa! Stella sírva fakadt.
„Mi a baj?” – kérdezte Anyu.
„Azt akartam, hogy a torta tökéletes legyen. Az egész tönkrement!” Stella letörölt egy könnycseppet az arcáról.
Anya megölelte a lányt. „Szerintem szép a tortád. És biztos, hogy az íze még annál is jobb.”
Stella megrázta a fejét. „Ki kellene dobnom az egészet. Így utolsó leszek a versenyen!”
„Segítene, ha mondanánk egy imát?” – javasolta Anyu.
Stella bólogatott.
„Drága Mennyei Atyánk! – mondta Anya. – Nagyon hálás vagyok Stelláért és azért, amilyen keményen dolgozott, hogy elkészítse ezt a tortát. Kérlek, segíts, hogy boldog lehessen azzal, amit el tudott készíteni. Jézus Krisztus nevében, ámen.”
Stella nyugodtabbnak érezte magát. Újra rápillantott a tortájára. Lehet, hogy nem pont úgy nézett ki, mint a rajza, de azért így is rendben volt. És jól érezte magát, amíg készítette.
Másnap az iskolában Stella körbenézett az összes többi sütin, amit a gyermekek készítettek. Nem gondolta, hogy díjat fog majd nyerni. A többi torta mesésen nézett ki.
Amikor azonban bejelentették a helyezéseket, Stella lett a második! Az első helyen pedig Lola végzett!
Stella odaszaladt Lolához, és megölelte. „Mindketten nyertünk!”
Stella mosolygott. Akkor is örült volna, hogy nem adta fel, ha nem győzött volna.
Illusztrálta: Maryssa Dennis