Az Úr erejével
A parancsolatok betartásához rajtunk túlmenő segítségre van szükségünk, bármilyenek is legyenek a körülmények életünkben.
Fiatal koromban az egyház egy bölcs kerületi elnökének tanácsosaként szolgáltam. Tanítani próbált engem. Egyszer a következő tanácsot adta nekem, amin emlékszem, elgondolkodtam: „Mikor találkozol valakivel, úgy bánj vele, mintha valami súlyos dolgot követett volna el, és az esetek több mint felében igazad is lesz.”
Akkor úgy gondoltam, hogy elég pesszimista. Most, több mint negyven évvel később, látom, mennyire jól értett az élet és a világ dolgaihoz. Az idő múlásával a világ egyre több kihívást állít elénk, testi teljesítő képességünk azonban a korral egyre csökken. Világos, hogy többre van szükségünk az emberi erőnél. A Zsoltárírónak igaza volt: „Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az erősségük a háborúság idején.”1
Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma megadja nekünk a segítséget, hogy tudjuk, miként tehetünk szert az Úr erejére a gonosszal való küzdelmünk során. Megmondja, hogy miért nézünk szembe próbatételekkel. Ami azonban ennél is fontosabb, megmutatja, hogyan kaphatunk segítséget és védelmet az Úrtól.
Azért érnek megpróbáltatások, mert Mennyei Atyánk szeret minket. Az a célja, hogy segítsen nekünk érdemessé válni arra az áldásra, hogy Vele és Fiával, Jézus Krisztussal örök dicsőségben és családunkkal együtt éljünk. Halandó testet kellett kapnunk, hogy elnyerhessük ezt az ajándékot. A halandósággal együtt elfogadtuk, hogy kísértések és nehézségek tesznek majd próbára bennünket.
A visszaállított evangélium nemcsak arról tanít minket, hogy miért kell próbatételekkel szembenéznünk, hanem azt is világosan megmondja, hogy mi lesz a próbatétel. Joseph Smith próféta magyarázattal szolgált nekünk. Kinyilatkoztatás által képes volt olyan szavakat lejegyezni, melyek a világ teremtésekor hangzottak el. Ezek rólunk szólnak, akik Mennyei Atyánk szellemgyermekeiként a földre jöttünk. Ezek a szavak így hangzanak:
„És azon keresztül vizsgáljuk őket, hogy megtesznek-e mindent, amit az Úr, az Istenük, nekik mindig parancsolni fog.”2
Ez a magyarázat segít megérteni, hogy miért is kell próbatételekkel szembenéznünk. Lehetőséget adnak arra, hogy bizonyítsuk hűségünket Isten előtt. Életünk során olyan sok rossz történik velünk, hogy már azok puszta elviselése is szinte emberfelettinek tűnik. A szentírásbeli szavak: „mindvégig ki [kell] tart[an]otok”3, első olvasásra nekem is látszólag ezt jelentették. Olyan borzalmasan hangzott, mintha egy székben ülnék a karfát szorongatva, miközben valaki a fogamat húzza.
Bizonyára így tűnhet a gazdálkodásból élő családnak aszály idején. Azt gondolhatnák: „Vajon meddig bírjuk még?” Így tűnhet a fiatalnak is, akinek a sok szenny és kísértés duzzadó áradatával kell szembenéznie. Így tűnhet az olyan fiatal férfinak is, aki azzal küszködik, hogy megfelelő képzést kapjon, hogy feleségét és családját el tudja tartani. Így tűnhet annak az embernek is, aki nem talál munkát, vagy éppen sorozatban elvesztette munkahelyét, mert a cégek tönkrementek. De így tűnhet ez annak az embernek is, akinek élete korai vagy kései szakaszában a fizikai erőnlét és egészség romlásával kell szembenéznie saját maga vagy szerettei esetében.
Az a próbatétel azonban, melyet szerető Mennyei Atyánk adott nekünk, nem az, hogy vajon kitartunk-e a nehézségekben, hanem az, hogy ezt hogyan tesszük. Az által álljuk ki a próbát, hogy megmutatjuk, hogy emlékezünk Őrá és azokra a parancsolatokra, amelyeket Ő adott. A kitartás pedig azt jelenti, hogy betartjuk a parancsolatokat a minket körülvevő ellentétek, kísértések és zűrzavar ellenére is. Tisztán értjük ezt, mert a visszaállított evangélium a boldogság tervét oly egyértelművé teszi!
Pont ez a tisztánlátás segít tudnunk, hogy milyen segítségre van szükségünk. A parancsolatok betartásához rajtunk túlmenő segítségre van szükségünk, bármilyenek is legyenek a körülmények az életünkben. Ez egyeseknek a szegénységet, másoknak pedig a gazdagságot jelentheti. Lehet ez az idő vasfoga, vagy akár a fiatalság féktelen életereje. A különböző próbatételek és azok hossza legalább annyira változatos, mint amilyen változatosak Mennyei Atyánk gyermekei. Nincs két egyforma. De a próbatétel lényege ugyanaz minden korban, mindenki számára: meg fogjuk-e tenni mindazt, amit az Úr, a mi Istenünk parancsol nekünk?
Azáltal, hogy tudjuk, miért és hogyan vagyunk próbára téve, tudhatjuk, hogyan kapjunk segítséget. Isten elé kell járulnunk. Ő adja a parancsolatokat nekünk. És ahhoz, hogy betartsuk őket, többre van szükségünk a saját erőnknél.
Megismétlem, a visszaállított evangélium egyértelműen meghatározza az egyszerű dolgokat, melyeket meg kell tennünk, ugyanakkor biztonságérzetet is nyújt afelől, hogy megkapjuk a segítséget, amennyiben idejekorán és állhatatosan megtesszük azokat a dolgokat, még jóval a válság pillanata előtt.
Az ima az első, a középső és az utolsó dolog, amit tennünk kell. Az Üdvözítő megmondta, hogyan tegyük ezt. Az egyik legtisztább utasítás 3 Nefi könyvében található:
„Bizony mondom nektek, mindig vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert Sátán magának akar titeket, hogy azután mint a búzát kirostáljon benneteket.
Mindig imádkozzatok tehát az Atyához az én nevemben.
És ha bármit is kértek az Atyától az én nevemben, és ha az helyes és hiszitek is, hogy megkapjátok, akkor ő meg is adja nektek.
Imádkozzatok az Atyához családotokkal együtt és mindig az én nevemben, hogy asszonyaitok és gyermekeitek is áldásban részesüljenek.”4 Tehát mindig imádkoznunk kell.
Egy másik egyszerű dolog, amely által lehetővé tesszük Istennek, hogy erőt adjon nekünk, az, hogy az Ő szavaival élünk: vagyis olvassuk az egyház alapműveit és az élő próféták szavait, és elmélkedünk azokról. Isten megígéri, hogy segítséget fog nyújtani nekünk e napi gyakorlat által. A szentírások hithű tanulmányozása elhozza a Szentlelket az életünkbe. Ezt az ígéretet a Mormon könyve tartalmazza, ám ugyanúgy érvényes Isten többi szavára is, melyet Ő megadott és meg fog adni nekünk az Ő prófétái által.
„Íme, arra szeretnélek kérni benneteket, hogy amikor ezeket olvassátok, ha Isten is úgy akarja, hogy ezeket olvassátok, jusson eszetekbe, hogy milyen kegyes volt az Úr az emberek fiaihoz, Ádám teremtésétől kezdve mindvégig, vagyis egészen addig, amikor majd ezeket megkapjátok, és akkor gondolkozzatok majd el ezeken.
Amikor tehát ezeket megkapjátok, arra kérlek benneteket, hogy kérdezzétek meg Krisztus nevében Istent, az Örökkévaló Atyát, hogy mindez igaz-e. És ha ti azt akkor komolyan, Krisztusba vetett hittel, igaz szándékkal kérdezitek, a Szentlélek ereje által ki fogja nektek nyilvánítani e felől az igazságot.
És a Szentlélek ereje által mindenről megtudhatjátok az igazat.”5
Tartsunk igényt erre az ígéretre, de ne csak egyszer, és ne csak a Mormon könyvével kapcsolatban! Az ígéret biztos. A Szentlélek ereje valós. Újra és újra érezni fogjuk. És egy hatalmas igazságról fog mindig bizonyságot tenni: arról, hogy Jézus a Krisztus.
Ez a bizonyság közelebb fog vinni az Üdvözítőhöz, és segít elfogad- nunk segítségét, melyet mindenkinek nyújt, aki a halandóság olvasztótégelyében megpróbáltatik. Többször is mondta, hogy úgy fog összegyűjteni minket, mint ahogy a tyúk összegyűjti a csibéit a szárnya alá. Azt mondja, hogy alázattal és elég hittel kell Hozzá közelednünk, hogy „teljes szívből”6 megbánhassuk bűneinket.
Ennek egyik módja az, hogy az egyház szentjeivel összegyűlünk. Járjatok el a gyűlésekre, még akkor is, ha az nehéznek tűnik! Ha eltökéltek vagytok, Ő megadja hozzá az erőt.
Egy egyháztag Angliából írt nekem. Mikor a püspök megkérdezte, hogy elfogadná-e az elhívást, hogy a kora reggeli szemináriumot tanítsa, hozzátette azt is, hogy imádkozzon felőle, mielőtt igent mondana. Megtette. Igent mondott. Mikor először találkozott a szülőkkel, a püspök ott állt mellette. A nőtestvér bejelentette, hogy úgy érzi, a programnak heti öt naposnak kell lennie. Néhány szülő kétkedve tekintett rá. Egyikük azt mondta: „Nem fognak eljönni. A lábukkal szavaznak majd.”
Hát, a kétség félig jogos volt. Tényleg a lábukkal szavaztak. A látogatottság azonban a korai, hideg és sötét reggeleken mára már 90%-ra nőtt. A tanár és a püspöke hitték, hogy ha a diákok elkezdenek járni, a saját erejükön túlmutató segítséget kapnak majd. Így is lett. Ez az erő fogja megvédeni őket, amikor olyan helyeken járnak, ahol ők az egyetlen utolsó napi szentek. Nem lesznek soha erőtlenek, és nem lesznek soha egyedül, mert elfogadták azt a felhívást, hogy gyűljenek össze a szentekkel, még ha nem is volt könnyű.
Ezt az erőt az idősebbek ugyanúgy megkapják, ahogy a fiatalok. Ismerek egy több mint kilencvenéves özvegyasszonyt. Tolószékbe kénysze- rült. Ugyanúgy imádkozik, mint ti. Segítséget kér olyan problémák megoldásához, melyek emberi erejét felülmúlják. A válasz egy érzés a szívében. Arra ösztönzi, hogy betartson egy parancsolatot: „És jöjjetek össze gyakran.”7 Így megtalálja a módját, hogy eljárjon a gyűléseire. Akik szintén oda járnak, azt mondták nekem: „Annyira örülünk, hogy láthatjuk őt! Olyan nagyszerű lélek van vele!”
Vesz az úrvacsorából és megújítja szövetségeit. Megemlékezik Üdvözítőjéről, és megpróbálja betartani az Ő parancsolatait. És így az Ő lelke vele lesz, mindig. Lehet, hogy a problémái nem oldódnak meg. Legtöbbjük mások döntéséből származik, és még Mennyei Atyánk sem, aki szereti őt és meghallgatja imáit, még Ő sem kényszeríthet másokat arra, hogy a jót válasszák. El tudja azonban neki küldeni azt a biztonságot, melyet az Üdvözítő nyújt, és az ígéretet, hogy az Ő Lelke vele lesz. Nagyon is biztos vagyok abban, hogy az Úr erejével képes lesz túljutni a próbatételeken, mert betartja a parancsolatot, hogy gyakran gyűljön össze a szentekkel. Ez a bizonyítéka annak, hogy kitart, és forrása annak az erőnek, mely az előtte álló dolgokhoz szükséges.
Van még egy egyszerű dolog, amit megtehetünk. Az Úr egyháza visszaállíttatott, így amikor az egyházban szolgálatra hívnak el, tulajdonképpen az Ő szolgálatára hívnak el. Az a püspök ott Angliában nagyon bölcs volt. Megkérte a nőtestvért, hogy imádkozzon a szolgálatra szólító elhívásról. A püspök tudta, hogy milyen választ fog kapni. Az elhívás az Atyától és az Ő Szeretett Fiától jött. Tudta, hogy a nőtestvér mit tanult azáltal, hogy válaszolt a Mester hívására. Az Ő szolgálatban a Szentlélek lesz a társa azoknak, akik a legjobbat próbálják kihozni magukból. És ezt biztosan ő is érezte, ahogy ott állt a szülők előtt, és mikor látta, hogyan szavaztak a tanulók a lábukkal. Ami nehéznek és saját erejéből szinte lehetetlennek tűnt, az Úr erejével örömtelivé vált.
Ahogy olvas és elmélkedik a szentírásokon, mikor az órákra készül, tudja, hogy az Üdvözítő megkérte az Atyát, hogy küldje el neki a Szentlelket, ugyanúgy, ahogy a tanítványoknak is megígérte az utolsó vacsoránál, amikor tudta, hogy milyen megpróbáltatásaik lesznek, és hogy ott kell hagynia őket. Ám nem hagyta őket vigasz nélkül. Megígérte nekik a Szentlelket, ahogy nekünk is megígéri, ha az Őt szolgáljuk. Tehát bármikor is jön felkérés a szolgálatra, fogadjátok el! Segítséget hoz magával, hogy azokat a próbatételeket is legyőzzük, melyek messze túlmutatnak az elhíváson.
Nos, nem mindegyik felkérés hivatalos, de minden tanítvány a Mestert szolgálja azáltal, hogy bizonyságát teszi, és kedves a körülötte lévőkkel. Mindegyikünk már a keresztelővízben megfogadta ezt. Én mindenki el fogja nyerni a Szentlélek társaságát, míg Isten parancsolatait betartja.
A Mester szolgálatában megismeritek és megszeretitek majd Őt. Igen, ez így lesz, és ha kitartatok az ima és a hithű szolgálat mellett, érezni kezditek, ahogy a Szentlélek a társatokká szegődik. Sokunk szolgált már ilyen módon egy darabig, és érezte ezt a társaságot. Ha visszagondoltok arra az időre, emlékezni fogtok, hogy milyen változás ment végbe bennetek. A gonosz dolgok művelésére irányuló csábítás csökkenni látszott. A jó tettekre irányuló vágy nőtt. Azok, akik a legjobban ismertek és szerettek titeket, talán azt mondták: „Türelmesebb és kedvesebb lettél. Mintha nem is ugyanaz az ember lennél.”
Nem is voltatok ugyanaz, mint korábban, mivel Jézus Krisztus engesztelő áldozata valós. Az ígéret is valós, mely szerint megújulhatunk, megváltozhatunk és jobbá válhatunk. Az élet próbatételei által pedig megerősödünk, majd utána az Úr erejével járunk, olyan erővel, melyre az Ő szolgálatában tettünk szert. Ő velünk halad, és idővel az Ő megpróbált és megerősödött szolgáivá válunk.
Észre fogjátok venni, hogy imáitok megváltoznak. Lelkesebbek és gyakoribbak lesznek. A szavak, melyeket kimondotok, mást jelentenek majd számotokra. A parancsolat szerint mindig Jézus Krisztus nevében imádkozunk az Atyához. Azonban nagyobb bizalommal fogtok az Atyához imádkozni, tudva, hogy Jézus Krisztus megpróbált és hiteles szolgájaként járultok elébe. Az Atya nagyobb békét és erőt fog adni ebben az életben, mely által boldogan várhatjátok majd a földi élet próbatételei után a következő szavakat: „Jól vagyon jó és hű szolgám.”8
Tudom, hogy Isten, az Atya, él. Bizonyságomat teszem arról, hogy Ő meghallja és megválaszolja minden imánkat. Tudom, hogy Fia, Jézus Krisztus, megfizetett minden bűnünkért, és azt akarja, hogy térjünk Őhozzá. Tudom, hogy az Atya és a Fiú azt akarja, hogy leküzdjük az élet próbatételeit. Bizonyságomat teszem, hogy előkészítették az utat számunkra. Az utolsó napokban visszaállított evangélium által tiszta az út előttünk. Ismerhetjük a parancsolatokat. Jogunk van arra, hogy igényt tartsunk a Szentlélek társaságának ígéretére Jézus Krisztus igaz egyházában. És akkor ki tudunk tartani. Jézus Krisztus nevében, ámen.