„Ne tévelyegjetek!”
A Szentlélek megvéd minket a megtévesztéstől, de e csodás áldás felismeréséhez mindig minden szükségeset meg kell tennünk, hogy a Szellem velünk maradjon.
Hálás vagyok, hogy a papságviselők eme világméretű közönségéhez szólhatok. Most vasárnap reggel 8:00 óra van a Fülöp-szigeteken, ahol két évig éltem. Üdvözletemet küldöm kedves ismerőseimnek abban a nemzetben, és mindannyiótoknak.
Feltételezem, nincsenek kisfiúk a közönségben, csak fiatal férfiak, akik viselik a papságot. Pál apostol azt írta, hogy amikor gyermek volt, úgy értett, mint egy gyermek, amikor azonban férfivá lett, félretette a gyermeki dolgokat (lásd 1 Korinthusbeliek 13:11). Ti, fiatal férfiak, ugyanezt teszitek, ezért úgy szólok hozzátok, mint férfi a férfihoz.
I.
Életutatok jelen pontjáról még nagy út áll előttetek, és sok döntést kell hoznotok, miközben arra törekedtek, hogy visszatérjetek a Mennyei Atyánkhoz. Az út mentén sok csábító jelzés van. E meghívások némelyikének értelmi szerzője Sátán. Megpróbál összezavarni és megtéveszteni minket, hogy egy alsóbbrendű útra vigyen, amely eltérít minket örök célunktól.
Kezdetben, amikor egy erőteljes lelket levetettek lázadás miatt, „ő lett a Sátán, maga az ördög, minden hazugság atyja, hogy az embereket megcsalja és elvakítsa, és őket saját akaratának igájába hajtsa” (Mózes 4:4). Ő és az őt követő lelkek még mindig megtévesztik a világot. Újkori kinyilatkoztatás mondja ki, hogy „Sátán is megpróbált félrevezetni benneteket, hogy megdöntsön titeket” (T&Sz 50:2–3). Sátán megtévesztési módszerei csábítóak: zene, filmek és egyéb média, és a szórakozás csillogása. Amikor Sátán hazugságai célt érnek a megtévesztésünkben, sebezhetővé válunk az erejével szemben.
Íme pár mód arra, hogyan próbál az ördög megtéveszteni minket. Isten parancsolatai és prófétáinak tanításai mindegyikre figyelmeztetnek bennünket.
1. A megtévesztés egyik fajtája félrevezet bennünket abban, hogy kit kövessünk. Az utolsó napokról szólva az Üdvözítő így tanított: „Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket. Mert sokan jőnek majd az én nevemben akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.” (Máté 24:4–5) Más szóval, sokan próbálnak meg azzal megtéveszteni, hogy ők vagy a tanításaik üdvözítenek minket, ezért nincs szükség az Üdvözítőre vagy az Ő evangéliumára. A Mormon könyve ezt úgy írja le mint ördögi hatalmat, hogy megtévesszék és félrevezessék a népet, hogy azt higgyék, „a Krisztusról szóló tanítás értelmetlen balgaság csupán” (3 Nefi 2:2).
2. Sátán a jóval és rosszal kapcsolatban is meg akar téveszteni minket, és meg akar győzni, hogy a bűn nem is létezik. Ez a kitérő tipikusan egy látszólag aprócska utazásnak tűnő dologgal kezdődik: „Csak egyszer próbáld ki! Egyetlen korsó sör, egyetlen szál cigi vagy egyetlen pornófilm nem árt meg!” A közös az ilyen utakban az, hogy mindegyik függőséget okoz. A függőség olyan állapot, amikor lemondunk választási képességünk egy részéről. Amikor ezt tesszük, hatalmat adunk az ördögnek önmagunk felett. Nefi próféta leírta, hogy ez hová vezet: az ördög azt mondja, nincs pokol, és hogy „én nem vagyok ördög, hisz olyan nincs, így suttog a fülükbe, és végül megragadja őket borzalmas láncaival, amelyekből nincs szabadulás” (2 Nefi 28:22).
Ha a rossz utat választjuk, azzal rossz úticélt is választunk. Például egy régi barátom azt mesélte nekem, hogy férje, aki mindig „jó fiú” volt a középiskolában, ivott egyet-egyet, ha el akart felejteni valami problémát. Mielőtt észrevette volna, függővé vált. Mostanra nem képes ellátni a családját, és eredménytelen minden próbálkozásában. Az alkohol vezérli az életét, és úgy tűnik, képtelen megszabadulni annak szorításából.
3. Nefi próféta felhívja a figyelmet egy másik fajta megtévesztésre: „Másokat meg lecsendesít és testileg biztonságba ringatja őket, úgyhogy ezt mondják: Minden jól van Sionban! Hiszen Sion virágzik, rendben van minden. Így vezeti félre lelküket az ördög, gondosan a pokolba vezeti őket.” (2 Nefi 28:21)
Akiket így szedtek rá, megvallhatják Isten-hitüket, parancsolatait vagy igazságszolgáltatását azonban nem veszik komolyan. Bíznak saját boldogulásukban, és arra a következtetésre jutnak, hogy Isten elfogadta az általuk választott útvonalat.
„És sokan lesznek olyanok is, akik ezt mondják: Együnk, igyunk, szórakozzunk, mert holnap úgyis meghalunk, és azért nem lesz semmi bajunk.
És sokan lesznek olyanok is, akik ezt mondják: Egyél, igyál, szórakozzál, de azért féld az Istent is. Elnéz ő egy kicsi bűnt. (…) nincs abban semmi rossz, tedd csak nyugodtan, hisz holnap úgyis meghalunk. Ha bűnösnek talál is Isten, legfeljebb megver néhány vesszőcsapással, de a végén mégis üdvözülünk Isten birodalmában.” (2 Nefi 28:7–8)
Biztosan hallottátok már ezeket az érveket, testvérek. Rájuk akadhattok az osztályteremben, a folyosókon, az olvasmányaitokban és a népszerű szórakozási formákban. A világon sokan tagadják az Üdvözítő szükségét. Mások tagadják, hogy lenne helyes vagy helytelen, és kigúnyolják a bűn vagy az ördög létének gondolatát. Mások Isten irgalmára hagyatkoznak, miközben megfeledkeznek igazságszolgáltatásáról. A próféta azt mondta: „Igen, sokan lesznek majd, akik így tanítanak hamis, hiábavaló és balga tanokat.” (2 Nefi 28:9)
Pál apostol találóan óvott az utolsó napokban beálló „nehéz idők”-től. „Mert lesznek az emberek magukat szeretők, … szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, … a jónak nem kedvelői. (…) inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.” (2 Timótheus 3:1–4) Azt is mondta, hogy „gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén” (13. v.). Azonnal elmondom, mit mondott Pál az ifjú Timótheusnak arról, hogyan kerülje el ezt a gonoszságot.
Az apostol továbbá óvott attól, hogy az ördög és gyalogjai megtévesszenek:
„Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők,
Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.” (1 Korinthusbeliek 6:9–10)
Ne tévesszenek meg benneteket, testvérek! Szívleljetek meg minden ősi és újkori prófétai figyelmeztetést a rablás, részegesség és mindenféle nemi bűn ellen! A megtévesztő mindezen eszközökkel megpróbálja romba dönteni a lelkiségeteket. Pál óv azoktól, akik lesben állnak, hogy megtévesszenek „az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által” (Efézusbeliek 4:14). Őrizkedjetek a ravasz csomagolástól és a jó mókát ígérő cicomás dolgoktól! Amit az ördög mókásnak állít be, az lelkileg végzetes lehet.
II.
Ha körülnézünk, láthatjuk, hogy sokan próbálnak megtéveszteni. Előkelő hivatalnokokról hallunk, akik hazudtak titkos tetteikről. Megbecsült sportolókról hallunk, akik hazudtak a játék végeredményével kapcsolatban, vagy doppingszereket szednek teljesítményük növelésére. Látunk kevésbé ismert embereket, akik olyan gonosz tettekben vesznek részt titokban, amelyeket nyilvánosan soha nem tennének meg. Tán azt gondolják, úgysem tudja meg soha senki. Pedig Isten mindig tudja. És Ő ismételten figyelmeztetett, hogy eljön az idő, amikor „bűnei[n]ket a háztetőkről híresztelik majd, és titkos cselekedetei[n]k mind kiderülnek” (T&Sz 1:3; lásd még Mormon 5:8; T&Sz 38:7).
„Ne tévelyegjetek – tanította Pál apostol. – Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.” (Galátziabeliek 6:7–8)
Más szóval, ha rászokunk a kábítószerre, a pornográfiára vagy egyéb rosszra, amit az apostol úgy mond, hogy „vet az ő testének”, az örök törvény azt írja elő, hogy az örök élet helyett romlást arassunk. Ez Isten igazságszolgáltatása, és az irgalom nem lophatja meg az igazságszolgáltatást. Ha megszegünk egy örök törvényt, el kell szenvedni a törvényhez tartozó büntetést. Ennek egy részét megteszi az Üdvözítő engesztelő áldozata, de a beszennyezett bűnös ember irgalmas megtisztítása csak a bűnbánat után jön (lásd Alma 42:22–25), ami bizonyos bűnök esetén hosszú és fájdalmas folyamat. Máskülönben „aki nem hisz a bűnbánatban, az igazság követelményének teljesen ki lesz szolgáltatva. A megváltás nagy és örök terve tehát csak azok számára valóság, akik hisznek a bűnbánatban.” (Alma 34:16)
Szerencsére van lehetőség bűnbánatra. A legsúlyosabb bűnök esetén be kell azokat ismernünk a püspökünknek, és segítségét kell kérni. Más bűnök esetén elég lehet azokat beismerni az Úrnak és annak, akivel rosszat tettünk. A legtöbb hazugság ide tartozik. Ha becsaptatok valakit, most döntsétek el, hogy megszabadultok a tehertől! Tegyétek rendbe, és folytassátok az életet!
III.
Most pedig arról szeretnék beszélni, hogyan kerülhetjük el, hogy az örökkévalóság szempontjából fontos dolgokban megtévesszenek. Két idézetet használok. Az első az, amit Pál tanított Timótheusnak, a korábban említett, neki adott intés után. „Maradj meg azokban, a miket tanultál és a mik reád bízattak – írta Pál –, tudván kitől tanultad.” (2 Timótheus 3:14) Más szóval igazlelkűségre taníttattál, és biztos vagy annak igaz voltában, úgyhogy maradj meg mellette. Pál továbbá erre emlékeztette fiatal barátját: „gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre” az Üdvözítőbe vetett hit által (15. v.). Kapaszkodjatok a szentírásokba, melyek tanításai megvédenek a gonosztól!
A tíz szűz példázata azt tanítja, hogy amikor az Úr eljön dicsőségben, az esküvői lakomára hívottaknak csak a felét – akik mind Krisztus követői – engedik majd be. E példázat sugalmazott értelmezése feltárja védelmünk második forrását:
„Mert azok, akik bölcsek, és befogadták az igazságot, és vezetőül fogadták a Szent Szellemet, és nem hagyták magukat félrevezetni – nem vágatnak le és nem vettetnek a tűzre, hanem kiállják azt a napot.” (T&Sz 45:57)
A meghívottak másik felét nem engedik majd be, mert nincsenek felkészülve. Nem elég csak befogadnunk az igazságot. Vezetőnkül kell fogadnunk a Szellemet, hogy ne vezessenek minket félre.
Miként fogadjuk vezetőnkül a Szent Szellemet? Minden héten meg kell bánnunk a bűneinket, és meg kell újítanunk a szövetségeinket azáltal, hogy tiszta kézzel és tiszta szívvel veszünk az úrvacsorából, a parancsolat szerint (lásd T&Sz 59:8–9, 12). Csak így kaphatjuk meg az isteni ígéretet, hogy mindig velünk lesz az Ő Lelke (lásd T&Sz 20:77). Az a Lélek a Szentlélek, akinek az a küldetése, hogy tanítson, az igazsághoz vezessen, és bizonyságot tegyen az Atyáról és a Fiúról (lásd János 14:26; 15:26; 16:13; 3 Nefi 11:32, 36).
A megtévesztés elkerülése érdekében követnünk kell a Szentlélek sugalmazását. Az Úr ezt a tantételt tanította a Tanok és szövetségek 46. részében:
„Szeretném, ha tiszta szívvel azt cselekednétek, amit a Szellem sugall, becsületesen járva el előttem, figyelembe véve a megváltás célját; és mindent imádsággal és hálaadással végezzetek, hogy gonosz szellemek vagy gonosz tanok vagy emberi parancsolatok el ne szédítsenek. (…)
Vigyázzatok tehát, nehogy félrevezettessetek; és hogy félre ne vezessenek, azért őszintén törekedjetek a legjobb adományokra, és mindig emlékezzetek, hogy mivégre adattak.” (7–8. v.)
A Szentlélek megvéd minket a megtévesztéstől, de e csodás áldás felismeréséhez mindig minden szükségeset meg kell tennünk, hogy a Szellem velünk maradjon. Be kell tartanunk a parancsolatokat, útmutatásért kell imádkoznunk, az egyházba kell járnunk, minden vasárnap véve az úrvacsorából. És soha semmit nem szabad tennünk, mellyel elűznénk a Szentlelket! Konkrétan szólva: kerülnünk kell a pornográfiát, az alkoholt, a dohányt és a kábítószereket, és mindig, mindig kerülnünk kell az erkölcsi tisztaság törvényének megszegését. Soha nem vihetünk semmi olyat a szervezetünkbe, s nem tehetünk semmi olyat a testünkkel, ami elűzi az Úr Szellemét, és lelki védelem nélkül hagy a megtévesztés ellen.
A megtévesztés egy másik, alig észlelhető formájával fejezem be: mely szerint elegendő hallanunk és hinnünk, anélkül, hogy hitünk szerint cselekednénk. Sok próféta tanított e megtévesztés ellen. Jakab apostol ezt írta: „Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.” (Jakab 1:22) Benjámin király így tanított: „És ha mindezt hiszitek, akkor tegyétek is meg.” (Móziás 4:10) Egy újkori kinyilatkoztatásban az Úr kijelentette: „Mert ha szeretnétek, hogy helyet adjak nektek a celesztiális világban, akkor fel kell készülnötök arra, hogy azt cselekedjétek, amit nektek megparancsoltam, és amit megkívánok tőletek.” (T&Sz 78:7)
Nem elég tudni, hogy Isten él, hogy Jézus Krisztus az Üdvözítőnk, és hogy az evangélium igaz. A felsőbbrendű utat kell választanunk, a tudásunk szerint cselekedve. Nem elég tudni, hogy Gordon B. Hinckley elnök Isten prófétája. Tanításait kamatoztatnunk kell az életünkben. Nem elég, ha van egy elhívásunk. Eleget kell tennünk kötelezettségeinknek. A mostani konferencián elhangzó dolgok ne csak az elménket töltsék meg! Motiválják és irányítsák a tetteinket!
Tanúságomat teszem, hogy e dolgok igazak, és imádkozom, hogy mindent megtegyünk az ördög megtévesztéseinek elkerülésére; Jézus Krisztus nevében, ámen.