Meglelni az Úr Jézus Krisztusba vetett hitet
Csak az Úr Jézus Krisztusba és az engesztelésébe vetett hit hozhat békességet, reményt és megértést.
Az Üdvözítőbe és küldetésébe vetett hit oly lényeges, hogy ez az evangélium első alapelve: „Hit az Úr Jézus Krisztusban.”1 Mi a hit? A zsidóknak írt levelében az Újszövetségben Pál apostol azt tanította, hogy a hit „a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”2 És hogyan nyerjük el a hitet? Miként kapunk bizonyítékot Üdvözítőnkről, aki nem láttunk? A szentírások ezt tanítják:
„Egyeseknek meggyőződés adatik a Szentlélek által, hogy Jézus Krisztus Istennek a Fia, és hogy ő keresztre feszíttetett a világ bűneiért.
Másoknak megadatik, hogy higgyenek az ő szavaikban, és így elnyerhessék az örök életet, ha kitartanak a hitben.”3
Az idő kezdete óta a próféták tudták, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, tudtak halandó szolgálatáról, és az emberiségért hozott engeszteléséről. Szent feljegyzések adnak jövendöléseket ezer évekkel korábban – nem csak Üdvözítőnk első eljöveteléről, hanem második eljöveteléről is – egy olyan napról, amely biztosan el fog jönni.
Ha e régi próféták idején éltünk volna, hittünk volna a szavaikban? Hittünk volna Üdvözítőnk eljövetelében?
Az ősi Amerikában Sámuel, a lámánita próféta megjövendölte, hogy az Üdvözítő születésének éjszakáján nagy fények lesznek az égbolton, és az embereknek úgy fog tűnni, hogy nappal van.4
Sokan hittek Sámuelnek, és elmentek megkeresni Nefit; megvallották és megbánták bűneiket, és megkeresztelkedtek. „És angyalok is megjelentek [nekik], … és boldogító örömhírt közöltek velük.”5
De a nefiták közül legtöbben „megkeményítették a szívüket”6, és vakok voltak az idők jeleivel és csodáival szemben. E jelek azért adattak, hogy „[az emberek] megértsék, hogy Krisztusnak hamarosan el kell jönni.”7 Ahelyett, hogy figyeltek volna rájuk, a nefiták saját bölcsességükre támaszkodtak, mondván: Egyes dolgokat eltalálhattak a hívők, de nem lenne ésszerű, hogy egy ilyen lény, mint Krisztus eljöjjön.8
Azokban a napokban és órákban egyes tagadók, akiket antikrisztusoknak hívtak, meggyőztek másokat, hogy nincs szükség Üdvözítőre és engesztelésre. Amikor Sámuel jövendölése végül beteljesedett, és eljött „a nappal és az az éjszaka, és a rákövetkező nappal olyan le[tt], mint egy … nap”9, micsoda öröm tölthette el a próféták szavaiban hívőket! „És minden úgy következett be, ahogy azt a próféták megjövendölték, a legkisebb részletig. És történt, hogy a jövendölés szerint az új csillag is megjelent.”10
Akik hittek a próféták szavaiban, felismerték az Üdvözítőt az élete és szolgálata alatt, és áldottak voltak, amikor Őt követték. Néha azonban a legodaadóbb követők hite is próbára tétetett. A keresztre feszítés után Tamás hallotta, hogy testvérei bizonyságot tesznek arról, hogy az Üdvözítő feltámadt a sírboltból. Ahelyett, hogy hitt volna szavaikban, Tamás kijelentette: „Ha nem látom, … el nem hiszem.”11 Később ez a szeretett tanítvány megérinthette a szegek nyomait az Üdvözítő kezén és lábain, és felkiáltott: „Én Uram és én Istenem!”12 Akkor az Üdvözítő szeretettel megtanította neki és nekünk is, hogy mit jelent hinni: „Mivel hogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.”13
Az amerikai földrészen élő hívők a hit hasonló próbáját állták ki. Amint Sámuel megjövendölte, nagy „mennydörgés és villámlás”14 volt, és sötétség lepte be „az egész földet három napon át.”15 Akik azonban „befogadták és nem kövezték meg a prófétákat”16, nem menekültek félelmükben. Felismerték, hogy ez volt az Üdvözítő halálának a jele17, és a templomhoz gyűltek együtt csodálkozva. Ő pedig megjelent ott nekik, mondván:
„Én Jézus Krisztus vagyok, akiről a próféták bizonyságot tettek, hogy e a világra el fog jönni.
(…) kiittam a keserű poharat, amit az Atya adott nekem, … és a világ bűneit magamra véve az Atya nevét felmagasztaltam. (…)
És történt, hogy amikor Jézus e szavakat elmondta, az egész tömeg a földre borult, mert eszükbe jutott, amit megjövendöltek nekik, hogy Krisztus mennybemenetele után meg fog jelenni nekik.”18
Testvérek, a Krisztus első eljöveteléről szóló jövendölések minden tekintetben beteljesedtek. Ennek köszönhetően a világon sokan hiszik, hogy az Üdvözítő eljött, és élt az idők delén. De még sok jövendölésnek kell beteljesedni! Ezen és más konferenciákon élő prófétákat hallunk jövendölni és bizonyságot tenni Krisztus második eljöveteléről. A körülöttünk levő jelekről és csodákról is tanúságot tesznek, és azt mondják, hogy Krisztus biztosan eljön újra. Vajon hiszünk a szavaikban? Vagy pedig tanúságuk és figyelmeztetéseik ellenére várjuk a bizonyítékot – „fényes nappal sötétségben jár[unk]”19, nem akarunk az újkori jövendölés fénye által látni, és tagadjuk, hogy a Világ Világossága visszatér majd, és közöttünk uralkodik?
Életem során sok jó és bőkezű embert láttam, akik keresztény értékekhez tartották magukat. Vannak azonban, akik nem hiszik, hogy Ő él, hogy Ő a világ Üdvözítője, és hogy az Ő egyháza visszaállíttatott a földre. Mivel nem hisznek a próféták szavaiban, kihagyják az evangélium örömét, és az üdvözítő szertartásokat az életükből.
Van egy kedves barátom, aki egy napon, nem is olyan rég, egy gyengéd testvéri pillanatban megkérdezett: „Elder Hales, hinni akarok. Mindig is akartam, de hogyan csináljam?” Ma reggel erre a kérdésre szeretnék válaszolni.
Pál apostol azt írta a rómabelieknek: „a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.”20 Már az a tény, hogy nézitek, hallgatjátok vagy olvassátok e konferencia eseményeit, azt jelenti, hogy Isten igéjét halljátok. Az Úr Jézus Krisztusba vetett hit meglelésének első lépése az, ha hagyjátok, hogy igéje – szolgái, a próféták szájából hangozva – tanítsa a szíveteket. Nem elég azonban csak hagyni, hogy a szavak elmenjenek a fületek mellett, mintha azok maguktól megváltoztatnának benneteket. Meg kell tennünk a részünket. Vagy, ahogy maga az Üdvözítő mondta: „A kinek van füle a hallásra, hallja.”21 Más szóval, a halláshoz aktív erőfeszítés kell. „Holt a hit … cselekedetek nélkül.”22 Ez azt jelenti, hogy komolyan vesszük a tanítottakat, átgondoljuk, és tanulmányozzuk azokat az elménkben. Amint Enosz próféta megtanulta, ez azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy másoknak az evangéliumról való bizonysága mélyen a szívünkbe vésődjön.23 Nézzük át Enosz beható, hitet erősítő élményét:
Először is, Enosz az édesapjától hallotta az evangéliumi igazságokat, ahogy ti is családotoktól és most ezen a konferencián halljátok azokat. Másodszor, hagyta, hogy apja tanításai az örök életről és a szentek öröméről24 mélyen a szívébe vésődjön. Harmadszor, vágyott annak megtudására, hogy ezek a tanítások igazak-e, és hogy milyen állapotban van Teremtője előtt. Enosz szavaival élve: „lelkem éhezett.”25 E fokozott lelki étvágynak köszönhetően Enosz érdemessé vált az Üdvözítő ígéretére: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők kielégíttetnek a Szentlélekkel.”26 Negyedszer, Enosz engedelmeskedett Isten parancsolatainak, mely lehetővé tette számára, hogy befogadja a Szentlélek sugalmazását. Ötödször, Enosz feljegyzi: „letérdeltem Alkotóm előtt, és buzgó imádsággal könyörögtem lelkemért. Egész nap könyörögtem hozzá, és amikor leszállt az éjszaka, még akkor is hangosan imádkoztam, míg végül szavam felhatolt a mennybe.”27 Ez nem lehetett könnyű! A hit nem jött azonnal. Sőt, Enosz úgy jellemezte ezt az élményt az imájában, hogy „vívódtam Isten előtt”28. De a hit végül megadatott! A Szentlélek ereje által tanúságot szerzett a maga számára.
Nem lelhetünk enoszi hitre, hacsak nem vívódunk mi is Isten előtt imában. Tanúsíthatom, hogy a jutalom megéri az erőfeszítést. Emlékezzetek a mintára: (1) Halljuk Isten igéjét, ahogy szolgái szólják és leírják azt, (2) hagyjuk, hogy az ige mélyen a szívünkbe vésődjön, (3) lelkünkben éhezzük az igazlelkűséget, (4) engedelmeskedünk az evangélium törvényeinek, szertartásainak és szövetségeinek; és (5) hangunkat imában és könyörgésben felemeljük, hitet kérve, hogy tudhassuk: Jézus Krisztus az Üdvözítőnk. Ígérem, hogy ha őszintén és folyamatosan megteszitek e dolgokat, Krisztus tanítványihoz intézett szavai beteljesednek az életetekben: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.”29
Ha egyszer megleljük a Jézusba vetett hitünk kezdetét, Mennyei Atyánk gondoskodik a hitünk megerősítéséről. Ez sok módon történhet, akár a csapások megtapasztalása által is. Egy ismerősöm nemrégiben ezt írta:
„Egy 2 és fél éves unokánk meghalt leukémiában. (…) A gyerekeim még mindig nem vitték el a kiságyát, pedig már lassan 7 éve, hogy meghalt. Nehéz ilyenkor hinni. Elveszítettem egy 69 éves barátomat. Három különböző rákja volt 10 év alatt, melyből kétszer kigyógyult. Először a veséjében, majd az agyában, és végül a tüdejében találták meg. Már nem tudott tovább harcolni. Minden embertől telhetőt megtett, és 6 évvel ezelőtt meglelte a hitet, … de eggyel sem kapott több napot, szóval nem könnyű hinni.”
A hitre irányuló kérésére így válaszoltam: „Családi története az unokája leukémia miatti elvesztéséről nagyon szívszorító volt. Remélem, ön és gyermekei békére lelnek, amint választ keresnek az élet céljával kapcsolatban. Hitünket ima által nyerjük el, őszintén vágyva arra, hogy közeledjünk Istenhez, és megbízzunk Benne, hogy elhordozza terheinket, és választ ad az élet céljának misztériumára: Honnan jöttünk? Miért vagyunk itt a földön a halandóságban? És hová tartunk halandó földi tartózkodásunk után? Minden rendben van az ön kis unokájával, mert a felelősségre vonhatóság 8 éves kora előtt halt meg, és Isten jelenlétében van. Keresse a hitet, és Isten áldásai legyenek Önnel!”
Hát nem érdekes, hogy a szenvedő hitét gyakran a szenvedés által nyeri el, és elfogadja az Úr akaratát – „legyen meg a te akaratod”30 –, míg a családtagok, vagy ápolók nehezen fogadják el a tragikus kifejletet, és aligha tudják hitüket erősíteni e tapasztalatokból? Nem mérhetjük a hitet „még egy nap”-pal!
A halandóság kihívásainak idején – merthogy mindannyiunkat biztosan elérnek – nehéznek tűnhet a hit gyakorlása. Ilyenkor csak az Úr Jézus Krisztusba és az engesztelésébe vetett hit hozhat békességet, reményt és megértést. Csak a hit, hogy értünk szenvedett, adja meg az erőt a mindvégig kitartáshoz. Amikor elnyerjük e hitet, szívünkben hatalmas változást tapasztalunk, és Enoszhoz hasonlóan megerősödünk, és testvéreink jólétére kezdünk vágyni. Imádkozunk értük, hogy ők is felemeltessenek és megerősödjenek az Üdvözítő Jézus Krisztusunk engesztelésébe vetett hit által.
Vegyünk sorra pár prófétai tanúságot az engesztelő áldozat életünkre kifejtett hatásairól! Ez alatt kérlek, véssétek mélyen a szívetekbe ezeket, és csillapítsátok velük lelketek minden éhségét és szomjúságát!
„És azon a napon leszállt a Szentlélek Ádámra, és tanúságot tett az Atyáról és a Fiúról, mondván: Én vagyok az Atya Egyszülöttje kezdettől, … hogy amint bűnbe estél, megváltást is nyerhess.”31
Az Úr megmutatta magát Járed fivérének, és így szólt: „Íme, én vagyok az, aki a világ teremtése óta arra rendeltettem, hogy népemet megváltsam. (…) Énbennem az egész emberiségnek, azoknak, akik hisznek az én nevemben, örök életük lesz.”32
Abinádi így tette tanúságát: „Szeretném, ha megértenétek, hogy Isten személyesen fog leszállni az emberek fiai közé és meg fogja váltani népét. (…) Igen, úgy viszik el őt is, és keresztre feszítik (…) és hatalmat [kap Ő,] hogy az emberek fiai érdekében közbenjárjon (…) az igazságosság követelményének eleget téve, [és] megváltja őket.”33
Végül Joseph Smith. 14 éves fiúként szilárdan hitt, és követte Jakab próféta útmutatását, hogy „kérjen Istentől”34. Prófétai elhívása miatt Isten, az Atya, és Fia, Jézus Krisztus megjelentek neki, és utasításokat adtak neki. Mily dicső volt az eme utolsó sáfárság első prófétájának adott első látomás! 16 évvel később a Kirtland Templomban Josephet ismét meglátogatta az Üdvözítő, és ő bizonyságát tette erről: „Láttuk az Urat! (…) és hangja, igen, Jehova hangja, olyan volt, mint a nagy víz zúgása, és így szólt: Én vagyok az első és az utolsó, az aki él; az, aki megöletetett. Én vagyok a ti pártfogótok az Atyánál.”35
Kedves barátomat, és mindazokat, akiknek lelke éhezi a hitet, hívom, hogy keressék „azt a Jézust, akiről a próféták és az apostolok írtak.”36 Bizonyságuk, hogy az Üdvözítő értetek adta az életét, vésődjön mélyen a szívetekbe! Keressétek eme igazságról a tanúságot a Szentlélek által imában, és hiteteket erősödni látjátok majd, amint örömmel néztek szembe a halandó élet kihívásaival, és az örökkévaló életre készültök!
Jézus Krisztus valóban eljött. Ő valóban élt. És újra el fog jönni. Ezt tudom, és különleges tanúságomat és bizonyságomat teszem, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.