Mi is a kvórum?
Az egyik legnagyobb áldása annak, hogy a papság viselői lehetünk, … nem más, mint egy papsági kvórumhoz való tartozás.
„Hogy a Szentlélek sugallatára az egyház alapjait lefektesd, és a legszentebb hit számára felépítsd,
Amely egyház az Úr ezernyolcszázharmincadik évének, áprilisnak nevezett hónapjának hatodik napján alapíttatott és szerveztetett meg.” (T&Sz 21:2–3)
Ezen a napon Joseph Smith, Oliver Cowdery, valamint a Smith és a Whitmer család tagjai összegyűltek Peter Whitmer otthonában a New York állambeli Fayette-ben. Az illő ének és imák után az egyház megszervezésére vonatkozó kinyilatkoztatásokat felolvasták az egybegyűlteknek. Ezek a kinyilatkoztatások kijelentik a papság rendjét és az egyházi tisztviselők feladatait. E mintát követve alakult ki az egyház mai szervezete.
„Korábbi parancsolatnak megfelelően Joseph próféta megkérdezte a jelenlévő testvéreket, hogy elfogadnák-e őt és Oliver Cowderyt tanítóikként Isten királyságának dolgaiban; és ha igen, akkor folytassák az egyház megszervezésével az Úr parancsolatának megfelelően. Ezzel mind egyhangúlag egyetértettek.” (B. H. Roberts, A Comprehensive History of the Church, 1:196. o.)
Így tehát már kezdetben kialakult a séma. „Az egyházban mindent közös megegyezéssel, sok imádsággal és erős hittel intézzetek. Mert mindent hit által kaptok.” (T&Sz 26:2)
Különös érzés járja át az egész lényemet, amikor látom az egyház vezetőségének támogatására felemelt kezeket. Ma a Tizenkét Apostol Kvórumának két új tagját támogatták az egyház tagjai itt a Konferenciaközpontban, valamint televízión, interneten és műholdon keresztül a világ szinte minden szegletében.
Elder Uchtdorf és elder Bednar, támogattak benneteket, hogy betöltsétek az elder David B. Haight és elder Neal A. Maxwell halála okozta üresedést. A Tizenkét Apostol Kvórumának tagjaként tárt karokkal üdvözöllek benneteket, most hogy részesei lesztek ennek a mi szent elhívásunknak. Természetesen hiányoljuk elder Haight és elder Maxwell társaságát ma. Elder Haight mellettem ült ezeken a konferenciákon az elmúlt 28 évben. Elder Maxwell pedig egyből mellette sok éven át. Bárcsak enyém lehetne elder Haight lelkes szelleme vagy elder Maxwell szókincse, hogy kifejezhessem érzéseimet e hosszú ismeretségekről ezzel a két nagyszerű testvérrel! Oly sokat adtak az életemhez. Nagyon hiányzik további társaságuk.
Gazdag hagyományokra tettünk szert a Tizenkettek munkájában, amikor a világban utaztunk Jézus Krisztus evangéliumát hirdetve. Például 1837. június 4-én, egy vasárnapon történt, hogy Joseph Smith próféta megkereste Heber C. Kimballt a Kirtland Templomban, és ezt suttogta neki: „Heber testvér, az Úr Lelke ezt súgta nekem: ’Heber szolgám menjen Angliába, hirdesse evangéliumomat, és nyissa meg az üdvözülés ajtaját ama nemzet előtt.’” (Orson F. Whitney, Life of Heber C. Kimball [1945], 104. o.)
Heber C. Kimball és Brigham Young története, amint otthonukat elhagyva Angliába mentek, jól mutatja az áldozatot, melyet elhívásukért hajlandóak voltak meghozni. Így hangzik a beszámoló:
„[1839.] szeptember 14-én Brigham Young elnök elhagyta montrose-i otthonát, hogy útnak induljon angliai missziójába. Annyira beteg volt, hogy képtelen volt elmenni a 150 méterre levő Mississippiig segítség nélkül. A folyó átszelése után Israel Barlow háta mögött lovagolt az én házamig, ahol szeptember 18-ig folyamatosan beteg volt. Betegen otthon hagyta a feleségét egy háromhetes kislánnyal, és mindegyik gyereke beteg volt, úgyhogy egymásnak sem tudtak segíteni. Egyikük sem tudott egy vödör vízért menni a kútra, és nem volt váltóruhájuk, mert a csőcselék Missouriban szinte mindenüket elvette. 17-én Mary Ann Young nőtestvér egy fiúval elhúzatta magát egy szekéren a házamig, hogy ápolhassa Brigham testvért és vigaszt nyújthasson neki.” (Life of Heber C. Kimball, 265. o.)
Heber C. Kimball családja szintén beteg volt. Charles Hubbard küldte el a fiát egy fogatra való igásállattal és egy szekérrel, hogy segítséget nyújtson útjukhoz. Elder Kimball feljegyzi: „Úgy tűnt, mintha majdnem megolvadna bensőm, amikor családomat ilyen körülmények között hátrahagyom, mert szinte a halál markában voltak. Úgy éreztem, nem tudom elviselni. Megkértem a kocsist, álljon meg, és azt mondtam Brigham testvérnek: ’Ez bizony elég nehéz, nem? Álljunk fel és vidítsuk fel őket!’ Felálltunk, és kalapunkat háromszor meglendítve ezt kiáltottuk: ’Hurrá! Éljen Izráel!’” Young és Kimball nőtestvér az ajtóhoz jött, és búcsút intettek nekik, ami nagy vigaszt jelentett Brigham testvérnek és Heber testvérnek, majd pedig táska és erszény nélkül folytatták útjukat Anglia felé. (Lásd Life of Heber C. Kimball, 265–266. o.)
A Bibliai szótár megállapítja, hogy „az apostol ’elküldöttet’ jelent. (…) Az apostol elhívása, hogy Jézus Krisztus nevének különleges tanúja legyen az egész világon, különösen istenségét és testben történt feltámadását illetően. (…) E magasrendű elhívásban szolgáló tizenkét férfi egy igazgató tanácsot alkot a szolgálat munkájában. (…) Ma tizenkét férfi ugyanezen isteni elhívásban és rendben alkotja a Tizenkét Apostol Kvórumát Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában.” („Apostle”, 612. o.)
Az apostolok ma is „elküldetnek”. Körülményeink eltérnek a korai testvérekétől, miközben mi is feladatainknak eleget téve sokat utazunk. Az azonban, ahogyan mi eljutunk a világ minden szegletébe, egészen másképp zajlik, mint az ő korukban. Mindamellett feladatunk ugyanaz marad, mint amit az Üdvözítő adott, amikor arra utasította elhívott apostolait: „Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28:19–20)
Nektek, két új testvérünknek, megígérhetem, hogy új értelmezést fog nyerni a kvórumhoz tartozás. Bárcsak a mi Tanácsunk iránti érzésünk és tiszteletünk átvihető lenne minden kvórumra az egyházban! Ti, diakónus, tanító, papi, elder- és főpapi kvórumok, figyeljetek egy percre, hogy szerintem mi az egyik legnagyobb áldása annak, hogy a papság viselői lehetünk! Ez a különleges áldás nem más, mint egy papsági kvórumhoz való tartozás.
Stephen L Richards elnök sok évvel ezelőtt csodálatos tanácsot adott nekünk az egyház igazgatásáról. Megállapítása a következő:
„Egyházi igazgatásunk zsenialitása a tanácsokon keresztüli igazgatás. (…) Látom a bölcsességet, Isten bölcsességét a tanácsok létrehozásában: általuk kormányozzák az Ő királyságát. A lelkiségben, melyben dolgozunk, látszólag különböző szemléletű és nagyon más hátterű emberek ülnek össze, és e lélek működése alatt, közösen tanácskozva, egyetértésre jutnak. (…) Nem vonakodok biztosítani benneteket afelől, hogy ha az elvárásnak megfelelően tanácsban beszélgettek, Isten meg fogja nektek adni a megoldást a felmerülő problémákra.” (Conference Report, 1953. okt., 86. o.)
És vajon mik a kvórumhoz tartozás nagyszerű előnyei, amiket majd megtapasztaltok? Ismét Stephen L Richardstól idézek, amikor azt mondta: „Egy kvórum három dologból áll: először is, egy osztály, másodszor egy testvériség, harmadszor egy szolgálati egység.” (Conference Report, 1938. okt., 118. o.)
Oly világosan látom ezt a zsenialitást a Tizenkét Apostol Kvórumának funkcióiban! Osztály vagyunk, amikor együtt tanuljuk a királyság tanait. El tudjátok képzelni, milyen különleges élmény lenne, ha egy kvórumgyűlésen ülve elder Ezra Taft Benson, elder Mark E. Petersen, elder LeGrand Richards, elder Howard W. Hunter, elder Bruce R. McConkie, elder David B. Haight, vagy elder Neal A. Maxwell tanítana az evangélium tanaira? Megfigyelhetitek, hogy olyanokat soroltam fel, akik már befejezték földi szolgálatukat, hogy ne sértsem meg a jelenlegi élő apostolokat. Ugyanezen áldás lehet a tietek saját kvórumaitokban. Az apostolok szavai, a múltban és a jelenben, a szentírásokban, konferenciai beszédekben, egyházi folyóiratokban, áhítatokban stb. élnek. Ezek könnyen hozzáférhetőek, hogy elhozzák számotokra a királyság tanainak erejét a kvórumotok osztályába. Legyen a kvórumotok egy osztály, ahol növelitek tudásotokat Urunk és Üdvözítőnk evangéliumáról!
A mi kvórumunkban különleges testvériség van. Azért vagyunk ott, hogy felemeljük, ihlessük és megáldjuk egymást az elhívásunk szellemével. Amikor valakire terhet ró az élet, további tizenegy várja türelmetlenül, hogy segíthessen a teher megosztásában. Együtt örülünk a teljesítés érzésének. Együtt könnyezünk a bánat idején. Soha nem érezzük úgy, hogy egyedül maradtunk a problémánkkal. Mindig ott van a kvórumtagok tanácsa, támogatása, segítsége és bátorító szava.
A Priesthood and Church Government [Papság és egyházi irányítás] című könyvben van egy kijelentés a testvériségről, melynek meg kell lennie minden kvórumban: „A papság egy nagy testvériség, amit azok az örök és állandó törvények fognak össze, melyek az evangélium vázát alkotják. A testvériség érzésének kell átjárnia a kvórumot. A kvórum elsődleges ügyének kell lennie mindazon tagok megsegítése, akik fizikai, szellemi vagy lelki szükséget szenvednek. A testvériség szelleme legyen a kvórum minden tervének és tevékenységének irányító ereje! Ha ezt a szellemet bölcsen és állhatatosan fejlesztik, semmi más szervezet nem lesz ilyen vonzó a papságot viselő férfi számára.” (Rudger Clawson, előszó az A Guide for Quorums of the Melchizedek Priesthood című könyvhöz [1930], 3. o.; idézte: John A. Widtsoe, szerk., Priesthood and Church Government [1939], 135. o.) Arra buzdítunk minden papsági kvórumot az egyházban, hogy alakítsanak ki ilyen testvériséget!
Végül pedig kvórumunk egyedüli célja a szolgálat. E felelősséggel kapcsolatos mély érzéseinket talán jól jellemzi egy 1886. október 26-án kelt levelében Wilford Woodruff, aki akkor a Tizenkét Apostol Tanácsának elnökeként szolgált: „Azt mondom az apostoloknak, hogy nagy a felelősségünk. (…) Milyen embernek kell lennünk? Az egész föld érik a gonoszságban, Isten Sionjának pedig fel kell készülni a vőlegény jövetelére. Alázatossá kell lennünk az Úr előtt, és el kell telnünk elhívásunk szellemiségével, a Szentlélekkel, és Jézus Krisztus kinyilatkoztatásaival, hogy megismerhessük Isten akaratát és gondolatait ránk nézve, és készek legyünk elhívásunk felmagasztalására, igazlelkűséget víve véghez, mindvégig bátran kitartva a Jézus Krisztusról való bizonyságban. (…) Soha nem volt eddig olyan időszak, amikor Isten munkája több hűséges bizonyságot és munkát követelt volna meg az apostoloktól és elderektől, mint ma.” („An Epistle”, Deseret News, 1886. nov. 24., 712. o.) Minden kvórumotokból hozzatok létre egy nagyszerű szolgálati szervezetet a kvórum minden egyes tagja javára!
Most pedig álljon itt egy intés a szentírásokból:
„Tanulja meg tehát minden ember feladatát, és teljes szorgalommal működjék abban a tisztségben, amelyre kijelöltetett.
Aki rest, az nem találtatik majd méltónak arra, hogy [Isten előtt] álljon, és aki nem tanulja meg feladatát és nem érdemli ki [Isten] elismerését, az nem találtatik majd méltónak arra, hogy [előtte] álljon.” (T&Sz 107:99–100)
Azt mondom nektek, két új testvérünknek a kvórumunkban, és mindannyiótoknak, férfitestvérek, akik Isten papságához tartoztok, hogy Isten áldjon meg bennünket elhívásainkban! Erősödjön a hitünk, amint igazlelkűségben szolgálunk, hűen betartva a parancsolatokat! Erősödjön folyton a bizonyságunk, amint az örök igazság forrását keressük! A kvórumunkban lévő testvériség szóljon a vigaszról, erőről és biztonságról, amint áthaladunk halandó létünk eme szakaszán! Az evangéliumi szolgálat öröme lakozzék a szívünkben, amint Mennyei Atyánk királyságának szolgáiként tovább haladunk feladataink és kötelességeink teljesítésében! Ez az én alázatos imám, Jézus Krisztus nevében, ámen.