A FELTÁMADÁSRA VÁRVA
Amikor drága feleségem haza költözött Mennyei Atyánkhoz, a családunknak megfelelő sírhelyet kellett keresnie a számára. Miután megtaláltuk, akadályba ütköztem, amikor azt akartam, hogy a nyugvóhely szó rákerüljön a sírkőre. A kifejezés nem felelt meg a temetővezetés szabályzatának.
Ez egy makacs küzdelmet indított el. Egy ponton a temetőt vezető egyház lelkésze rákérdezett a kifejezésre. Megoszthattam a bizonyságomat arról, hogy én hiszek a test szó szerinti feltámadásában, és a Szabadítót idéztem: „Mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására” (János 5:28–29). Bizonyságomat tettem, hogy a feltámadásig ez a sírhely egy szent nyugvóhely számunkra.
A lelkész ezután egy inspirált javaslatot tett: – Vésessék a sírkőbe a következő szavakat: „Itt nyugszik a Bohne és a Lehmann család a feltámadásra várva.” Így is történt. És ezzel együtt a bizonyságom is kőbe lett vésve.