Itt az idő: keljetek fel és ragyogjatok!
Isten leányaiként vezetésre születtetek.
A Fiatal Nők irodájában az ablakomból csodálatos kilátás nyílik a Salt Lake templomra. Mindennap látom Moróni angyalt a templom tetején, ragyogó szimbólumaként nem csak saját hitének, de a miénknek is. Szeretem Morónit, mert tiszta és hű maradt egy nagyon züllött társadalomban. Ő a hősöm! Egyedül is megállta a helyét. Olyan érzést kelt bennem most a templom tetején állva, mintha hívna minket, hogy legyen bátorságunk; emlékezzünk rá, hogy kik vagyunk; és legyünk érdemesek a szent templomba való belépésre – keljünk fel és ragyogjunk,1 emelkedjünk felül a világ lármáján, és Ésaiás próféciája szerint „menjünk fel az Úr hegyére”2: a szent templomba.
Ma az Úr választott leányai gyűltek itt össze. Az egész világon nincs olyan csoport, amely az igazságért és az igazlelkűségért kiállva nagyobb hatással bírna, mint a fiatal nők és az asszonyok Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában. Látom, mily nemesek vagytok. Ismerem isteni önazonosságotokat és rendeltetéseteket. Már a halandóság előtti létben is kitűntetek. Szövetségeket és ígéreteket kaptatok örökségül. A hű pátriárkák: Ábrahám, Izsák és Jákób lelki tulajdonságait örököltétek. Isten egyik prófétája úgy utalt rátok, akik ma itt összegyűltetek, mint a jövő ragyogó reménységére.3 Én is így gondolom! Tündöklően ragyog fényetek egy kihívásokkal teli világban. Bizony, „feledhetetlen napok… ezek”4! Ezek a ti napjaitok, és most van itt az ideje annak, hogy minden fiatal nő felkeljen és ragyogjon, „hogy világosságotok zászló lehessen a nemzetek számára”5.
A zászló egyben normát is szab, amely „mértéket adva meghatározza a tökéletességet”6. A szentség normáját kell felmutatnunk a világnak, hogy mindenki lássa! Az új, átdolgozott A fiatalság erősségéért füzet nemcsak a pontosan betartandó normákat, hanem a hozzájuk kapcsolódó ígéreteket is leírja. E fontos füzet szavai zászlót bontanak a világ előtt, és ha e normák szerint éltek, akkor tudni fogjátok, mit tegyetek, hogy hasonlóbbakká váljatok a Szabadítóhoz, és boldogok legyetek egy egyre sötétedő világban. Ha e füzet normái szerint éltek, akkor az segíteni fog nektek kiérdemelni a Szentlélek állandó társaságát. És a világban, ahol éltek, szükségetek lesz erre a társaságra, amikor a jövőbeni sikereiteket és boldogságotokat nagymértékben meghatározó fontos döntéseket meghozzátok. Ha e normák szerint éltek, akkor az segíteni fog nektek abban, hogy beléphessetek az Úr szent templomaiba, és ott szent szövetségek megkötése és betartása által áldásokban és hatalomban részesüljetek.7
Amikor Emi leányunk még kicsi volt, imádta nézni, hogyan készülődök az egyházi gyűlésekre. Minden mozdulatomat végigkísérte, majd ő is megfésülködött, felöltözött, és megkért, hogy tegyek az arcára egy kis „ragyogást”. Így nevezte azt a sűrű arckrémet, amit a ráncosodás megelőzésére használtam. Amikor kérése szerint tettem egy kicsit az arcára, elmosolyodott, és azt mondta: „Most már mehetünk!” Emi csak azt nem vette észre, hogy a „ragyogás” enélkül is rajta volt. Ragyogott az arca, mert tiszta volt, ártatlan és jó. Vele volt a Lélek, és ez látszott.
Szeretném, ha minden fiatal nő, aki ma egybegyűlt, tudná és értené, hogy szépségét és „ragyogását” nem az arcfesték, a krém, vagy a legújabb divat szerinti ruhák és frizura adja. Mindez személyes tisztaságotokból ered. Ha a normák szerint éltek és kiérdemlitek a Szentlélek állandó társaságát, akkor nagy hatással lehettek a világra. Példátok, szemetekben a fény, hatással lesz másokra, akik látni fogják a „ragyogásotokat”, és olyanok szeretnének majd lenni, mint ti. Honnan jő ez a fény? Az Úr a világosság, „és a Lélek minden olyan embert megvilágosít szerte a világon, aki hallgat a Lélek hangjára”8. Isteni fény költözik a szemünkbe és az arcunkra, ha közeledünk Mennyei Atyánkhoz és az Ő Fiához, Jézus Krisztushoz. Innen vesszük a „ragyogást”! Mellesleg pedig, amint látjátok, a ráncosodást megelőző krém bizony nem sokat ért!
A „keljetek fel és ragyogjatok” felhívás mindegyikőtöket felszólítja arra, hogy járjatok élen egy nagyszerű ügyben, hogy emeljétek fel a zászlót, és legyetek e nemzedék vezetői erényességben, tisztaságban és templomi érdemességben. Ha változást szeretnétek hozni a világba, akkor különböznötök kell tőle. Joseph F. Smith szavait idézem, aki azt mondta a napjaiban élő nőknek: „Nem [arra vagytok hivatva], hogy a világi [fiatal] nők vezessenek benneteket; [ti arra vagytok hivatva], hogy… vezessétek… a világon élő [fiatal] nőket minden olyan dologban, ami… megtisztító az emberek [gyermekei] számára”9. Ez ma is így van. Isten leányaiként vezetésre születtetek.
A világban, ahol élünk, csak úgy tudtok mások előtt járni, ha a Szentlélek útmutatását és állandó társaságát élvezitek, aki „minden olyan dolgot meg fog mutatni nektek, amit meg kell tennetek”10, ha felismeritek a késztetéseit, és hagyatkoztok azokra. És mivel a Szentlélek nem lakik tisztátalan templomokban, fel kell térképeznünk a szokásainkat és a szívünket. Mindannyiunknak változatnia kell valamin – bűnbánatot kell tartanunk. Lamóni király atyja azt mondta a Mormon könyvében: „minden bűnömmel felhagyok, hogy megismerjelek téged”11. Mi is készen állunk erre?
Az Arizona állambeli Queen Creekben egy csapat fiatal elhatározta, hogy felkelvén és ragyogván közösségük fiataljai előtt fognak járni A fiatalság erősségéért füzetben található normák szerinti életben. Mindenki leírt valamit a naplójába, ami érzései szerint visszatartotta őt, vagy amin változatni akart, majd szó szerint ástak egy gödröt. Köré álltak, kitépték a naplójukból a lapot, és a gödörbe dobták, akárcsak a Mormon könyvében Ammon népe a harci fegyvereit.12 Eltemették a lapokat, és azon a napon mindannyian elkötelezték magukat a változás mellett. Bűnbánatot tartottak. Elhatározták, hogy felkelnek!
A ti életetekben van valami, amin változtatni kellene? Megtehetitek. A Szabadító végtelen engesztelő áldozata révén bűnbánatot tarthattok. Lehetővé tette számotokra és számomra is, hogy megváltozzunk, hogy újra tisztává és szeplőtlenné, és Őhozzá hasonlóvá váljunk. Megígérte, hogy ha így teszünk, akkor nem emlékszik többé a bűneinkre és a hibáinkra.13
Időnként majdnem lehetetlennek látszik, hogy ragyogjunk. Oly sok kihívással nézünk szembe, és ezek elfedhetik a világosság forrását, a Szabadítót. Időnként nehéz az út, és talán úgy tűnik, mintha sűrű ködbe burkolózna a fény. Így volt ez egy Florence Chadwick nevű fiatal nővel is. Florence 10 éves korában felfedezte, hogy tehetséges úszó. Rekordidő, 13 óra 20 perc alatt úszta át a La Manche csatornát. Imádta a kihívást, és később megpróbálkozott vele, hogy elússzon Kalifornia partjaitól a bő 30 kilométer távolságra lévő Catalina-szigetig. 15 órányi úszás után elfáradt. Sűrű köd takarta el szeme elől a partvonalat. Édesanyja hajón mellette haladt, és Florence odaszólt neki, hogy úgy gondolja, nem fogja tudni teljesíteni a távot. Édesanyja és edzője továbbhaladásra biztatták, de ő csak a ködöt látta. Feladta, és már csak a hajón fedezte fel, hogy mindössze másfél kilométert kellett volna még úsznia a partig. Amikor később egy interjúban megkérdezték tőle, miért hagyta abba az úszást, beismerte, hogy nem a hideg víz és nem a távolság miatt. Azt mondta: „Felülkerekedett rajtam a köd.”14
Később újra próbálkozott, és megint sűrű köd szállt le. Ám ez alkalommal kitartott, és sikeresen elérte a partvonalat. Amikor megkérdezték tőle, mi volt a különbség, azt mondta, hogy a sűrű ködben, miközben úszott, maga elé képzelte a partvonalat.15
Florence Chadwick esetében a cél a partvonal volt. A mi célunk a templom. Fiatal nők, összpontosítsatok! Ne veszítsétek szem elől a célotokat! Ne engedjétek, hogy az erkölcsi szenny sűrű köde és a világ becsmérlő hangjai eltérítsenek titeket a céljaitoktól, attól, hogy a normák szerint éljetek, élvezzétek a Szentlélek társaságát, és érdemesek legyetek a szent templomba való belépésre! Mindig legyen ott a szívetekben és az elmétekben a templom – a Szabadító szent házának – képe!
Jó néhány héttel ezelőtt a Nevadai Reno templom celesztiális szobájában voltam. Ragyogó fény szűrődött be a szobába, melyet még vakítóbbá tett a kristálycsillár, melynek csiszolt lapocskái a szivárvány színeit szórták szét a teremben. A lélegzetem is elállt, midőn felismertem, hogy a Szabadító „a világ világossága és élete”16, és hogy az Ő fényét kell feltartanunk és visszatükröznünk. Mi vagyunk az Ő világosságát tükröző apró kristályok, és csak akkor tükröződik rajtunk a fény, ha tiszták vagyunk, és a világ porától mentesek. Miközben ott álltam aznap a templomban, fülembe csengett Moróni felszólítása hozzánk, Sion leányaihoz: „[É]bredj, és emelkedj fel a porból”17! „[A] gonosz ajándékot és a tisztátalan dolgot… ne érints[d]”18! „[É]bredj, és emelkedj fel…, és öltsd magadra gyönyörű ruháidat, Ó Sion leánya…, hogy eleget lehessen tenni az Örökkévaló Atya szövetségének, melyet veled kötött, Ó Izráel háza.”19
A templom megígért áldásai nem csak hozzátok érnek el, hanem minden nemzedékhez. Ha célul tűzitek ki a templomot, akkor jó hatásotok átíveli az időt és a teret, az előttetek járókért végzett munkátok pedig próféciát teljesít majd be!
A legutóbbi általános konferencián örömmel hallgattam, amikor David A. Bednar elder felhívást intézett hozzátok, hogy munkálkodjatok buzgón saját családtörténeti kutatásotokban és az azokért végzett templomi munkában, akik Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának áldásai nélkül haltak meg.20 Amikor ezt hallottam, nagyot dobbant a szívem. A Tan és a szövetségekben kiváló lelkekről olvasunk, „akik visszatartattak, hogy az idők teljességében jöjjenek elő, és részt vegyenek a nagyszerű utolsó napi munka alapjainak lefektetésében, beleértve ebbe a templomok építését, valamint szertartások elvégzését azokban a halottak megváltására”21. Ez a ti időtök; elkezdődött a munkátok! Most van itt az ideje annak, hogy érdemesek legyetek a templomi ajánlásra, és rendelkezzetek is vele! Ezt a munkát végezve szabadítókká váltok Sion hegyén.22
Russell M. Nelson elder azt mondta rólatok: „Az egyház fiatal nőinek hatása, mint egy alvó óriás, felébred, felkel, és hatalmas erejű igazlelkű hatással lesz majd a föld lakosaira.”23 Fiatal nők, keljetek fel és foglaljátok el helyeteket a jövőtöket és a világ jövőjét meghatározó dicső eseményekben! Most van itt az idő!
„Fenn a magas hegyen Istenünk zászlaját, nézzétek, nemzetek, immár kibontották!”24 Fiatal nők, ti vagytok ez a zászló! Legyetek erényesek és tiszták, törekedjetek a Szentlélek társaságára, temessétek el a bűneiteket és a vétkeiteket, összpontosítsatok, és ne engedjétek, hogy az erkölcsi szenny homályba vonja a céljaitokat! Már most legyetek érdemesek a templomba való belépésre! Tegyétek fel magatokra a „ragyogást”! Teljes szívemből bizonyságot teszek róla, hogy Isten él, és ha közeledünk az Ő Szeretett Fiához, a mi Szabadítónkhoz, Jézus Krisztushoz, akkor Ő világosságot áraszt az életünkbe. Azért imádkozom, hogy Morónihoz hasonlóan mi is felkeljünk és ragyogjunk, „hogy világosság[unk] zászló lehessen a nemzetek számára”25. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.