Valóban Isten gyermeke vagyok?

Brian K. Taylor elder

a Hetvenektől

Hogyan tapasztalhatjuk meg mindannyian isteni mivoltunk megértésének erejét? Ez Isten, a mi Atyánk megismerésére való törekvéssel kezdődik.

Nemrég drága édesanyámmal mentem istentiszteletre a kőből épült régi kápolnánkba. Az elemis teremből, ahová évtizedekkel azelőtt magam is jártam, hívogató hangocskák hallatszottak. Hátramentem és figyeltem, amint gondos vezetők az idei mottóról tanítanak, amely így szól: „Isten gyermeke vagyok”¹. Mosolyogva emlékeztem vissza azokra a türelmes és szerető tanítókra, akik akkoriban az éneklés idején gyakran néztek rám – a sor szélén ülő rakoncátlan kisfiúra – úgy, mintha ezt kérdeznék: „Vajon ő tényleg Isten gyermeke? És ki küldte őt ide?”²

Mindannyiunkat arra kérem, hogy tárjuk ki szívünket a Szentlélek előtt, aki „bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk”³.

Boyd K. Packer elnök világos és értékes szavait idézve: „Isten gyermekei vagytok. Ő a lelketek Atyja. Lelkileg nemesi születésűek vagytok, a Mennyek Királyának leszármazottai. Mélyítsétek el elmétekben ezt az igazságot, és ragaszkodjatok hozzá! Akárhány nemzedéknyi halandó ősötök van, bármilyen faj vagy nép képviselői vagytok, lelketek családfája egyetlen sorban leírható: Isten gyermekei vagytok!”⁴

„Atyánkat meglátva… – mondta Brigham Young – olyan lényt fogtok látni, akit már régóta ismertek, aki a karjába von majd benneteket, ti pedig készségesen bújtok majd az ölelésébe és csókoljátok meg Őt.”⁵

Az isteni mivolt felett vívott nagy háború

Mózes úgy ismerte meg isteni mivoltát, hogy szemtől szembe beszélt az Úrral. Ezen élménye után „jött a Sátán, kísértve őt”, azzal az alattomos, gonosz szándékkal, hogy eltorzítsa Mózes önazonosságát, „mondván: Mózes, ember fia, hódolj nekem! És… Mózes a Sátánra nézett és azt kérdezte: Ki vagy te? Mert íme, én Isten fia vagyok”⁶.

Ez az isteni mivolt felett vívott nagy háború ádázul tombol, míg a Sátán egyre gyarapodó fegyvertára megpróbálja elpusztítani az Istenbe vetett hitünket és az Őhozzá fűződő kapcsolatunkról való tudásunkat. Szerencsére már kezdettől fogva világosan látjuk és értjük a valódi mivoltunkat: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”⁷, az élő próféták pedig azt hirdetik: „[Minden emberi lény] mennyei szülők szeretett lélekfia vagy lélekleánya, és mint ilyenek, isteni természettel és rendeltetéssel rendelkeznek”⁸.

Ha biztos tudást szerzünk ezekről az igazságokról,⁹ akkor az segít nekünk mindenféle próbatétel, gond és megpróbáltatás legyőzésében.¹⁰ Amikor az Úr egyik apostolától megkérdezték, hogy mi módon segíthetünk azoknak, akik személyes kihívással küszködnek, ő ezt felelte: „Tanítsátok meg nekik, hogy kik ők és mi a céljuk!”¹¹

„Az általam birtokolt legnagyobb hatású tudás”

Ezek a hathatós igazságok megváltoztatták az egyik barátnőm, Jen¹² életét, aki tizenévesen súlyos autóbalesetet okozott. Bár a testi sérülései is súlyosak voltak, azért érzett átható fájdalmat, mert a másik autó vezetője életét vesztette. „Valaki az én hibámból vesztette el az édesanyját” – mondja. Jen, aki mindössze pár nappal azelőtt még állva mondta fel: „Mennyei Atyánk lányai vagyunk, Ő szeret minket, és mi szeretjük Őt”¹³, mostanra megkérdőjelezte ezt: „Hogyan szerethetne Ő engem?”

„A testi fájdalom elmúlt – mondta –, de szerintem soha nem fogok felgyógyulni az érzelmi és a lelki sebekből.”

A túlélés érdekében Jen mélyen elrejtette az érzéseit, távolságtartóvá és eltompulttá vált. Egy évvel később, amikor végre képes volt rá, hogy beszéljen a balesetről, egy sugalmazott tanácsadó arra kérte, hogy írja le a mondatot: „Isten gyermeke vagyok”, és naponta 10 alkalommal mondja el.

„A szavakat leírni könnyű volt – idézte fel –, de kimondani nem tudtam őket. […] Az olyan valóságossá tette volna, és én nem igazán hittem abban, hogy Isten a gyermekének akar engem. Sokszor csak összekuporodtam és sírtam.”

Több hónap elteltével Jen végre képes volt mindennap elvégezni a feladatot. „Egész lelkemet kiöntöttem – mondta –, könyörögve Istennek. […] Aztán elkezdtem elhinni a szavakat.” Ez a hit lehetővé tette a Szabadító számára azt, hogy hozzákezdjen Jen sérült lelkének helyrehozatalához. A Mormon könyve vigaszt és bátorságot nyújtott az Úr engesztelése révén.¹⁴

„Krisztus érezte a fájdalmaimat, a gyötrelmeimet, a bűntudatomat – mondja végül Jen. – Éreztem Isten tiszta szeretetét. Korábban nem tapasztaltam semmit, ami ilyen erőteljes lenne! Annak tudata, hogy Isten gyermeke vagyok, az általam birtokolt legnagyobb hatású tudás!”

Isten, a mi Atyánk megismerésére törekedni

Fivéreim és nőtestvéreim, hogyan tapasztalhatjuk meg mindannyian isteni mivoltunk megértésének erejét? Ez Isten, a mi Atyánk megismerésére való törekvéssel kezdődik.¹⁵ Russell M. Nelson elnök így tett bizonyságot erről: „Valami igen erőteljes dolog történik, amikor Isten egy gyermeke igyekszik többet megtudni Róla és az Ő Szeretett Fiáról.”¹⁶

A Szabadító megismerése és követése segít nekünk megismerni az Atyát. Jézus, lévén az Ő Atyja „valóságának képmása”¹⁷, azt tanította, hogy „a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát”¹⁸. Krisztus minden szava és tette Isten valódi természetéről és a mi Őhozzá fűződő kapcsolatunkról árulkodik.¹⁹ Jeffrey R. Holland elder azt tanította: „…amikor minden pórusából vér fakadt és ajkát elhagyta a fájdalmas kiáltás, Krisztus Őt kereste, akit mindig is keresett – az Ő Atyját. »Abba« – kiáltotta. – »Papa«!”²⁰

Miként Jézus is buzgón kereste Atyját a Gecsemánéban, úgy az ifjú Joseph Smith is, 1820-ban imádságos lélekkel kereste Istent a Szent Ligetben. Miután azt olvasta, hogy „ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől”,²¹ Joseph elvonult imádkozni.

„…letérdeltem – írta később –, és elkezdtem Isten előtt feltárni szívem vágyait.

…egy fényoszlopot láttam pontosan a fejem felett…

…két Személyt láttam felettem a levegőben állni, akiknek ragyogása és dicsősége leírhatatlan volt. Egyikük hozzám szólt, a nevemen szólítva, és ezt mondta a másikra mutatva: [Joseph!] Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!”²²

A Szabadító és Joseph próféta példáját követve, Istent buzgón keresve nagyon is valóságos módon rá fogunk jönni, miként Jen is, hogy Atyánk név szerint ismer bennünket és hogy mi az Ő gyermekei vagyunk.

Az anyáknak, különösen a fiatal anyáknak, akik gyakran túlterheltnek érzik magukat, mint akik feje felett összecsapnak a hullámok, miközben igyekeznek „bűnnek ellenálló” nemzedéket²³ nevelni, azt mondom: Soha ne becsüljétek alá központi szerepeteket Isten tervében! A feszült pillanatokban – talán amikor a kicsik után futkostok, és a konyhából áradó füstszag tudatja veletek, hogy a szeretettel előkészített vacsorátokból immár égő áldozat lett – tudnotok kell, hogy Isten megszenteli a legnehezebb napjaitokat.²⁴ Ő csendesen erről biztosít minket: „Ne félj, mert én veled vagyok”²⁵. Tisztelünk benneteket, midőn betöltitek Joy D. Jones nőtestvér reményét, mely szerint „gyermekeink megérdemlik, hogy értsék az isteni mivoltukat”²⁶.

Arra biztatom mindannyiunkat, hogy keressük Istent és az Ő Szeretett Fiát. „Ezeket az igazságokat – mondta Nelson elnök – sehol nem tanítják világosabban és hathatósabban, mint a Mormon könyvében.”²⁷ Nyissátok fel lapjait, és fedezzétek fel, hogy mi mindent tesz Isten a mi jóllétünkért és boldogságunkért,²⁸ hogy Ő „irgalmas és kegyes, lassú a haragra, hosszantűrő és telve van jósággal”,²⁹ és hogy mindenki egyforma Isten előtt³⁰. Amikor sértve, elveszettnek, rémültnek, zaklatottnak, szomorúnak, éhesnek vagy reménytelenül elhagyatottnak érzitek magatokat az élet szélsőséges körülményei közepette,³¹ nyissátok ki a Mormon könyvét, és rá fogtok jönni, hogy „[Isten] soha nem hagy el minket. Eddig sem hagyott el, és ezután sem fog. Nem is tehet ilyet. A jelleme nem engedi, [hogy ezt tegye].”³²

Atyánk megismerése mindent megváltoztat, különösen a szívünket, midőn gyengéd Lelke megerősíti igazi kilétünket és azt, hogy milyen értékesek vagyunk az Ő szemében.³³ Isten mellettünk jár a szövetség ösvényén, midőn imádságos könyörgések, a szentírások kutatása és engedelmes törekvések által keressük Őt.

Isten jellemének kiválósága – a tanúbizonyságom

Szeretem Atyáim Istenét³⁴, „a Mindenható Úristen[t]”³⁵, aki velünk együtt könnyezik a gyötrelmeinkben, türelmesen megfeddi a hamislelkűségünket, és örvendezik, amikor igyekszünk minden bűnünkkel felhagyni azért, hogy megismerjük Őt.³⁶ Őneki hódolok, aki mindig is az „árváknak atyja”³⁷ és a társtalanok társa. Hálásan bizonyságot teszek arról, hogy megismertem Istent, az Atyámat, és tanúságot teszek az Ő tökéletességeiről, tulajdonságairól és „jellemének kiválóságáról”³⁸.

Hőn imádkozom azért, hogy mindegyikünk valóban megértse és becsben tartsa saját nemesi születési előjogát³⁹ Isten gyermekeként azáltal, hogy megismeri Őt, „az egyedül igaz Istent, és a kit elküld[ött], a Jézus Krisztust”⁴⁰. Jézus Krisztus nevében, ámen.