Történetek a szentírásokból
Járed és családja


Járed és családja. Történetek a Mormon könyvéből (2023).

Ether 1–46

Járed és családja

Az Úr által irányított utazás

épül egy torony, Járed és a fivére pedig figyelik, ahogy az emberek vitatkoznak a közelében

Járed és családja több ezer évvel Jézus Krisztus születése előtt élt Bábelben. Ők engedelmesek voltak az Úrnak, de Bábelben a legtöbb ember nem engedelmeskedett az Úrnak. Anélkül, hogy megkérdezték volna Istent, ezek az emberek egy tornyot kezdtek építeni, hogy megpróbáljanak feljutni a mennybe. Az Úr megváltoztatta az emberek nyelvét, hogy ne értsék meg egymást.

1 Mózes 11:4–9; Ether 1:33

Járed fivére imádkozik, Járed pedig a várost figyeli

Járednek volt egy fivére. Az Úr bízott Járed fivérében. Járed megkérte a fivérét, hogy imádkozzon az Úrhoz segítségért. Járed fivére az imájában arra kérte az Urat, hogy ne változtassa meg a családtagjai és a barátai nyelvét. Így ők még mindig meg tudnák érteni egymást.

Ether 1:33–36

Járed és fivére a családtagjaikkal beszélnek

Az Úr szeretetteljes és kegyes volt. Nem változtatta meg Járed családtagjainak és barátainak a nyelvét. Később az Úr elmondta Járed fivérének, hogy egy különleges földet készített elő számukra. Az Úr azt mondta, hogy oda fogja vezetni őket.

Ether 1:35–42

Járed, a fivére és a családtagjaik elhagyják a várost, és sok állatot visznek magukkal

Járed és a fivére egybegyűjtötték a családtagjaikat és a barátaikat. Összeszedték az állataikat és mindenféle vetőmagot. Aztán elhagyták az otthonaikat, és nekivágtak a vadonnak. Az Úr úgy vezette őket, hogy egy felhőből szólt hozzájuk.

Ether 1:40–43; 2:1–6

a családok megérkeznek a tengerhez

Hosszú út után egy tengerhez értek. Négy évig éltek a partján. Járed fivére ezután hosszú ideig nem imádkozott az Úrhoz.

Ether 2:13–14

Járed fivére imádkozik

Az Úr azt mondta Járed fivérének, hogy ismét imádkozzon. Járed fivére bűnbánatot tartott, és imádkozott. Az Úr megbocsátott neki.

Ether 2:14–15

Járed fivére egy kis hajót farag

Az Úr megtanította Járed fivérének, hogyan építsen bárkákat, vagyis hajókat. A családjukkal ezeken a bárkákon képesek lesznek átkelni a tengeren a megígért földre.

Ether 2:15–17

Járed fivére a bárkákat, a sátrakat és a tengert nézi

Járed fivére a családtagjaival megépítette a bárkákat. Látta, hogy nincs fény a bárkákban. Megkérdezte az Urat, hogy sötétségben kell-e átkelniük a tengeren. Az Úr azt mondta Járed fivérének, hogy találja ki, hogyan lehetne világítani a hajókban.

Ether 2:16–19, 22–25

Jézus Krisztus kissé látható, a keze pedig ki van nyújtva, hogy megérintse a Járed fivére kezében lévő köveket

Járed fivére 16 kisebb, átlátszó követ készített. Arra kérte az Urat, hogy érintse meg ezeket, és tegye őket ragyogóvá. Az Úr kinyújtotta a kezét, és az ujjával egyenként megérintette a köveket. Járed fivére láthatta az Úr ujját. Meglepődött, hogy az Úrnak is olyan teste van, mint neki.

Ether 3:1–8

Jézus Krisztus Járed fivéréhez beszél

Az Úr azt mondta, hogy Járed fivérének nagy hite van. Ezután az Úr megjelent, és megmutatta lélektestét Járed fivérének. Az Úr azt mondta: „Én Jézus Krisztus vagyok.” Elmondta, hogy Ő lett kiválasztva arra, hogy a Szabadító legyen. Sok más dolgot is tanított Járed fivérének.

Ether 3:9–20, 25–27

Járed fivére ír, és a kövek egy fedett tálban vannak a közelében

Járed fivére visszatért a családtagjaihoz és a barátaihoz. Leírta, amit akkor tanult, amikor az Úrral volt. A köveket is betette a bárkákba. Most már volt mivel világítaniuk az utazásukon.

Ether 4:1; 6:2–3

a bárkák egy viharos tengeren haladnak

A családok beszálltak a bárkákba, hogy átkeljenek a tengeren. Bíztak az Úrban, hogy gondoskodik róluk. A tengeren sokszor voltak viharok és hullámok. Időnként a víz teljesen beborította a bárkákat. De az emberek imádkoztak, és az Úr ismét felhozta őket a víz tetejére. Sok hálaéneket énekeltek az Úrnak.

Ether 6:4–10

Járed, a fivére és családtagjaik egy új földre érkeznek

Majdnem egy év elteltével elérkeztek arra a földre, melyet az Úr ígért nekik. Örömükben sírtak és köszönetet mondtak Neki.

Ether 6:11–12