Az ifjabb Alma megtérése. Készítette: Gary L. Kapp

Május 18–24.

Móziás 25–28

„Isten népének nevezték őket”

Legjobban úgy tudsz felkészülni arra, hogy a Móziás 25–28-ról taníts, ha elolvasod ezeket a fejezeteket és az általuk tanított tantételek szerint élsz. Ezt téve a Lélek sugalmazást adhat neked, hogy azt tanítsd, ami a legfontosabb lesz az osztályod tagjai számára.

Jegyezd fel a benyomásaidat!

Kérd fel a tanulókat gondolataik megosztására!

Lehetnek az osztálynak olyan tagjai, akiknek gondot okoz a szentírások következetes egyéni és családi tanulmányozása. Vajon segítenének nekik az osztály más tagjainak tapasztalatai? Az óra elején felkérheted az osztály tagjait, hogy mondjanak valamit, ami jól bevált a személyes és a családi tanulmányozásuk során.

Tanítsd a tant!

Móziás 26:15–31; 27:23–37

Isten nagylelkűen megbocsát azoknak, akik bűnbánatot tartanak

• A bűnbánat és a megbocsátás visszatérő témái ezeknek a fejezeteknek. Körüljárhatjátok ezeket a témákat úgy, hogy felírod a táblára a bűnbánat és a megbocsátás szót, majd megkéred az osztály tagjait, hogy sorolják fel alattuk, mi jut eszükbe e szavak hallatán. Azután nézzék át a Móziás 26:22–24, 29–31-et és a 27:23–37-et, és keressenek olyan szavakat és kifejezéseket, amelyek a bűnbánatról és a megbocsátásról tanítják őket. Az osztály tagjai ki is egészíthetik ezekkel a szavakkal és kifejezésekkel a táblán lévő felsorolást. Hogyan érez Isten azok iránt, akik bűnbánatot tartanak és megbocsátásra törekednek?

• Némelyekben felmerülhet a kérdés, hogy vajon a bűnbánatuk elegendő volt-e ahhoz, hogy Isten megbocsásson nekik. Segíthetsz az osztályodban azoknak, akikben esetleg ilyen érzések vannak, ha megkéred az osztály tagjait, hogy képzeljék el, hogy az idősebb Almát személyesítik meg, és a zarahemlai gyülekezet egyik tagja megkérdezte tőlük, hogyan nyerhet bocsánatot a bűneire (el is játszhatják ezt a helyzetet). Mit tudott meg Alma az Úrtól a Móziás 26:15–31-ben, ami segíthet ennek az egyháztagnak (lásd még Moróni 6:8; T&Sz 58:42–43)? Ez a Henry B. Eyring elnöktől származó idézet is segíthet: „Ha ma éreztétek a Szentlélek hatását, azt bizonyítékként vehetitek arra, hogy az engesztelés munkálkodik az életetekben” (“Gifts of the Spirit for Hard Times,” Ensign, June 2007, 23).

Móziás 27:8–24

Isten meghallja az imáinkat, és akarata szerint fogja megválaszolni azokat

• Sokan tudunk azonosulni az idősebb Alma érzéseivel, akinek a fia „Isten ellen lázad[t]” (Móziás 27:11). Az osztály tagjai megbeszélhetik, hogyan használhatnák fel a Móziás 27:8–24-ben található beszámolót arra, hogy reményt adjanak valakinek, akinek van egy önfejű családtagja. Megértve azt, hogy nem követelhetünk csodát vagy írhatjuk felül valakinek az önrendelkezését, miért imádkozhatunk helyénvalóan akkor, ha egy szerettünk eltévelyedik (lásd még Alma 6:6)?

Móziás 27:8–28:4

Minden férfinak és nőnek újjá kell születnie

• Íme néhány kérdés, amely segíthet az osztály tagjainak többet megtudni az újjászületésről: Mit jelent lelkileg újjászületni (lásd Szentíráskalauz: megtérés, megtért)? Hogyan igyekszünk majd bánni másokkal, ha lelkileg újjászülettünk? Segíthetsz az osztály tagjainak megválaszolni ezeket a kérdéseket, ha megkéred őket, hogy keressenek a Móziás 27:22–28:4-ben arra utaló jeleket, hogy Alma és Móziás fiai lelkileg újjászülettek.

• Mindenkinek van egy megtérési története, hiszen Alma szavaival élve „az egész emberiségnek… újjá kell születnie” (Móziás 27:25; kiemelés hozzáadva). Esetleg az osztály néhány tagja elmondhatja, hogyan tértek meg Jézus Krisztus evangéliumához – az életükben bekövetkező erős lelki események eredményeként, vagy inkább egy fokozatos, időnként észrevétlen folyamat által, amely csak utólag észrevehető. Élményeik feljegyzésére is adhatsz időt az órán az osztály tagjainak. (Ha erre nincs idő az órán, akkor javasolhatod, hogy tegyék meg otthon.) Annak kihangsúlyozására, hogy a megtérésünknek folyamatosnak kell lennie, javasolhatod, hogy az osztály tagjai időnként nézzék vissza, hogy mit írtak, és egészítsék ki új élményekkel.

• Alma és mások a szentírásokban az újjászületés metaforáját használták annak a változásnak a leírására, amelyet Jézus Krisztus evangéliuma hoz el az életünkbe. David A. Bednar elder ahhoz hasonlította ezt a változást, mint amikor az uborkából savanyú uborka lesz (lásd További források). Segíthetsz az osztály tagjainak átgondolni, hogy mit tanítanak ezek a hasonlatok a megtérésről, ha behozol az órára egy uborkát és egy savanyú uborkát. Azt is megteheted, hogy megkérsz valakit, hozzon be egy kisbabát, és megbeszélitek, hogy miért jó hasonlata a születés annak, ami Almával és Móziás fiaival történt. (Lásd Móziás 27:23–28:7.)

Atyja örvendezett. Készítette: Walter Rane

Ösztönözz otthoni tanulásra!

Az osztály tagjait a Móziás 29 – Alma 4 jövő heti elolvasására ösztönözheted azzal, ha megemlíted nekik, hogy ezekben a fejezetekben Nefi népe hallathatta hangját a kormányzásban. Mit tanulhatunk a tapasztalataikból, miközben megpróbálunk jó hatással lenni a közösségünkre?

További források

Élethosszig tartó folyamat

D. Todd Christofferson elder azt tanította: „Az újjászületés, fizikai születésünkkel ellentétben, nem egy esemény, inkább egy folyamat. És az ebben a folyamatban való részvétel a halandóság központi célja” (Újjászületve. Liahóna, 2008. máj. 78.).

A megtérés és a savanyú uborka

David A. Bednar elder az alábbi analógiával hasonlította a lelki újjászületést az uborka savanyításához:

„Az uborkából meghatározott recept és lépések egész sorozata útján válik savanyú uborka. Az elkészítés folyamatának első lépései az előkészítés és a megtisztítás. […]

A folyamat következő lépései közé tartozik, hogy az uborkákat hosszú ideig ecetes, sós lében áztatják és pácolják. […] Az uborkából csak akkor lesz savanyú uborka, ha az előírt időtartamig teljesen ellepi az ecetes, sós lé. A folyamat fokozatosan megváltoztatja az uborka állagát, majd előidézi a savanyú uborkára jellemző áttetsző színt és sajátos ízt. Ha időnként meglocsolnánk az uborkát az ecetes, sós lével, vagy csupán belemártogatnánk a lébe, nem történne meg a szükséges átalakulás. Folyamatos, hosszan tartó és teljes alámerítés szükséges, hogy elérjük a kívánt változást.

A folyamat utolsó lépése a savanyítani való uborkák fertőtlenített és megtisztított üvegekbe történő lezárása. A savanyú uborkákat befőttes üvegekbe tesszük, ráöntjük a forró ecetes lét, majd lezárjuk. Az uborkákat és az üvegeket tökéletesen meg kell tisztítani, hogy megóvjuk és tartósítani tudjuk a készterméket. […]

Ahogyan az uborkát elő kell készíteni és meg kell tisztítani, mielőtt savanyú uborka lehet belőle, úgy nektek és nekem is fel kell készülnünk »a hitnek és jó tudománynak beszédeivel« (1 Timótheus 4:6), és először meg kell tisztulnunk az ároni papság felhatalmazásával végzett szertartások és szövetségek által. […]

Ahogyan az uborkából ecetes, sós lében történő áztatás és pácolás útján savanyú uborka lesz, úgy születünk ti és én is újjá, ha elmerülünk Jézus Krisztus evangéliumában és magunkba szívjuk azt. […] Eme átalakulási folyamat időt, kitartást és türelmet igényel. […]

A forró vízzel történő kezelés lehetővé teszi, hogy a savanyú uborka sokáig védett és tárolható legyen. Hasonlóképpen mi is fokozatosan megtisztulunk és megszentelődünk, amint ti és én megmosatunk a Bárány vérében, újjászületünk, és elnyerjük a melkisédeki papság felhatalmazása által végzett szertartásokat, valamint tiszteljük az azokkal járó szövetségeket” (vö. Újjá kell születnetek. Liahóna, 2007. máj. 19–21.).

Tanításunk fejlesztése

A felkészülés során az egyéneket tartsd szem előtt! „Amikor az órára készülsz, az általad tanított egyének ismerete határozza meg a terveidet! […] A krisztusi tanítók nem egy-egy konkrét tanítási stílus vagy módszer mellett kötelezik el magukat, hanem amellett, hogy segítik az embereket, hogy építsék a Jézus Krisztusba vetett hitüket és Őhozzá hasonlóbbá váljanak” (A Szabadító módján tanítani. 7.).