7. Szertartások és szövetségek

keresztelkedő lány

Szertartások

7.1. A szertartás a papság felhatalmazása által végzett szent cselekedet. Isten minden szertartást azzal a szándékkal tervezett, hogy lelki igazságokat tanítson, gyakran jelképes ábrázolással.

7.2. Néhány szertartás elengedhetetlen a felmagasztosuláshoz. Ezeket szabadító szertartásoknak hívjuk. Kizárólag akkor nyerhetjük el a Jézus Krisztus engesztelése által rendelkezésünkre álló áldások összességét, ha részesülünk a szabadító szertartásokban és betartjuk az azokhoz kapcsolódó szövetségeket. E szabadító szertartások nélkül nem válhatunk olyanná, mint Mennyei Atyánk, és nem térhetünk vissza, hogy örökké az Ő jelenlétében éljünk (lásd T&Sz 84:20–22). A szabadító szertartások elvégzésére azok irányítása alatt kerül sor, akik papsági kulcsokkal rendelkeznek.

7.3. Az evangélium első szabadító szertartása a keresztelés, mely vízben való alámerítéssel történik egy arra felhatalmazott személy által. A keresztelés szükséges ahhoz, hogy valaki Jézus Krisztus egyházának tagjává váljon és belépjen a celesztiális királyságba (lásd János 3:5).

7.4. Miután valaki megkeresztelkedik, egy vagy több melkisédekipapság-viselő konfirmálja őt az egyház tagjaként, és ráruházza a Szentlélek ajándékát (lásd 3 Nefi 27:20). A Szentlélek ajándéka nem ugyanaz, mint a Szentlélek hatása. Keresztelkedés előtt érezheti valaki a Szentlélek hatását, és bizonyságot kaphat az igazságról. A Szentlélek ajándékának elnyerése után az, aki betartja a szövetségeit, jogosult a Szentlélek állandó társaságára.

7.5. A szabadító szertartások közé tartozik még a melkisédeki papságba való elrendelés (férfiak esetében), a templomi felruházás és a házassági pecsételés. A templomban ezek a szabadító szertartások a halottakért is elvégezhetőek, helyettes által. A helyettesítő szertartások csak akkor lépnek érvénybe, ha az elhunyt személy elfogadja azokat a lélekvilágban, és betartja a hozzájuk tartozó szövetségeket.

7.6. A többi szertartás – például a keresztelési szövetségeinket megújító úrvacsoravétel, a betegeknek való szolgálat, valamint a gyermekek névadása és megáldása – szintén fontos a lelki fejlődésünk szempontjából.

Kapcsolódó hivatkozások: Malakiás 4:5–6; Máté 16:15–19; 1 Péter 4:6; T&Sz 131:1–4

Kapcsolódó témák: Az Istenség: A Szentlélek; A szabadítás terve: Élet a halál után; Jézus Krisztus engesztelése; Papság és papsági kulcsok

Szövetségek

7.7. A szövetség az Isten és ember közötti szent megegyezés. Isten szabja meg a szövetség feltételeit, mi pedig beleegyezünk, hogy megtesszük, amire Ő kér minket. Ezt követően Isten bizonyos áldásokat ígér nekünk az engedelmességünkért (lásd 2 Mózes 19:5–6; T&Sz 82:10). Ha nem tartjuk be a szövetségeinket, akkor nem fogjuk megkapni a megígért áldásokat.

7.8. A papság minden szabadító szertartását szövetségek kísérik. Például szövetséget kötünk az Úrral a keresztelkedés által (lásd Móziás 18:8–10). Azok a férfiak, akik elnyerik a melkisédeki papságot, belépnek a papság esküjébe és szövetségébe. Az általunk kötött szövetségeket az úrvacsoravétellel újítjuk meg.

7.9. További szövetségeket kötünk, amikor a templomban részesülünk a felruházás és a házassági pecsételés szabadító szertartásaiban. Úgy készülünk fel a templomi szertartásokban való részvételre és a templomi szövetségek megkötésére, hogy az Úr által megállapított érdemességi normák szerint élünk (lásd Zsoltárok 24:3–4). Létfontosságú, hogy érdemesek legyünk a templomba való belépésre, mert a templom szó szerint az Úr háza, és a hódolat legszentebb helye a földön.