18.

Papsági szertartások és áldások elvégzése

18.0

Bevezetés

A szertartások és az áldások olyan szent cselekedetek, amelyeket a papság felhatalmazása által és Jézus Krisztus nevében végeznek. Amikor papságviselők szertartásokat és áldásokat végeznek, a Szabadító mások megáldásában mutatott példáját követik. A papsági szertartások és áldások hozzáférést biztosítanak Isten hatalmához (lásd Tan és szövetségek 84:20).

A szertartásokat és áldásokat Mennyei Atyába és Jézus Krisztusba vetett hittel, valamint a Szentlélek irányítása szerint kell végezni. A vezetők ügyelnek arra, hogy ezeket a megfelelő jóváhagyással (ahol szükséges), a szükséges papsági felhatalmazással, a helyénvaló módon, valamint érdemes résztvevőkkel végezzék el (lásd 18.3).

A papsági szertartásokra és áldásokra vonatkozó eljárásrendekért lásd 38.2.

18.1

A szabadítás és felmagasztosítás szertartásai

A papság magában foglalja a felhatalmazást olyan evangéliumi szertartások elvégzésére, amelyek szükségesek a szabadításhoz és felmagasztosuláshoz. Az emberek szent szövetségeket kötnek Istennel e szertartások elnyerése során. A szabadítás és felmagasztosítás szertartásai a következők:

• keresztelés;

• konfirmálás és a Szentlélek ajándéka;

• a melkisédeki papság ráruházása, valamint elrendelés egy hivatalba (férfiak számára);

• templomi felruházás;

• templomi pecsételés.

Tudnivalókért e szertartások elvégzésével kapcsolatosan értelmi fogyatékossággal élő személyek esetében, lásd a következőket:

• keresztelés és konfirmálás (38.2.8.1);

• elrendelés a melkisédeki papság egyik hivatalába (38.2.9.7);

• templomi felruházás és pecsételés (27.2.1.3 és 27.3.1.2).

Amennyiben egy gyermek, aki a szövetségben született, 8 éves kora előtt hal meg, akkor semmilyen szertartás nem szükséges és nem kerül elvégzésre. Amennyiben a gyermek nem a szövetségben született, akkor az egyetlen szertartás, amelyre szüksége van, a szülőkhöz pecsételés. A Szabadító engesztelésének köszönhetően minden olyan gyermek, aki 8 éves kora előtt hal meg „megszabadul a menny celesztiális királyságában” (Tan és szövetségek 137:10; lásd még Moróni 8:8–12).

18.2

Egyéb szertartások és áldások

Más szertartások és áldások lehetővé teszik Isten gyermekei számára, hogy elnyerjék az Ő hatalmát, gyógyítását, vigasztalását, valamint iránymutatását. E szertartások és áldások a következőek:

• gyermekek névadása és megáldása;

• az úrvacsora;

• az ároni papság ráruházása, valamint elrendelés egy hivatalba (fiatal férfiak és férfiak számára);

• egyháztagok elválasztása elhívásokban történő szolgálatra;

• olaj megszentelése;

• a betegek szolgálata;

• vigaszt és tanácsot nyújtó áldások, beleértve az atyai áldásokat is;

• otthonok felszentelése;

• sírok felszentelése;

• pátriárkai áldások eldrendelt pátriárkáktól.

18.3

Részvétel szertartásban vagy áldásban

A szertartást vagy áldást végzőknek, illetve az abban részt vevőknek rendelkezniük kell a szükséges papsági felhatalmazással, és érdemeseknek kell lenniük. Általánosságban az érdemesség mércéje a templomi ajánlással való rendelkezéshez kapcsolódó érdemesség. Azonban a Lélek, valamint e fejezet utasításainak az irányítása szerint a püspökök és cövekelnökök engedélyezhetik olyan apáknak és férjeknek, akik a megfelelő papsági hivatalt viselik, hogy elvégezzenek vagy részt vegyenek bizonyos szertartásokban és áldásokban még akkor is, ha nem tesznek teljes mértékben eleget a templomi érdemességnek. Az olyan papságviselő, akinek megoldatlan súlyos bűne van, ne vegyen részt!

Általánosságban csak papsági vezetők, valamint azon egyéb papságviselők vesznek részt egy szertartásban vagy áldásban, akik közeli családtagok vagy barátok.

A szertartásban részesülő személy, a családtagok, valamint a papsági vezetők közösen tanácskozva határozzák meg, kik és milyen létszámban vegyenek részt. Az ezzel kapcsolatos döntést hozzák meg jóval a szertartás elvégzése előtt.

Amikor csak egy vagy két papságviselő vesz részt, akkor mindegyikük mindkét kezét lágyan az illető fejére helyezi. Amikor többen vesznek részt, akkor körbeállják a szertartásban vagy áldásban részesülő személyt. Mindegyikük lágyan az illető fejére (vagy a csecsemő alá) helyezi a jobb kezét, bal kezét pedig a bal oldalán álló fivér vállára teszi. Az egyikőjük végzi a szertartást vagy adja az áldást.

Bizonyos szertartások és áldások elvégzéséhez, illetve elnyeréséhez egy olyan elnöklő vezető jóváhagyása szükséges, aki rendelkezik a szükséges papsági kulcsokkal (lásd 3.4.1). Szükség szerint az általa felhatalmazott tanácsos is adhat jóváhagyást. Lásd az alábbi táblázatokat. A cövekelnökre tett utalások a misszióelnökre is vonatkoznak, a püspökre tett utalások pedig a gyülekezeti elnökre is vonatkoznak.

Mely vezetők viselnek a szabadítás és felmagasztosítás szertartásainak az elvégzését, illetve elnyerését jóváhagyó kulcsokat?

Szertartás	Ki viseli a kulcsokat
Szertartás Keresztelés	Ki viseli a kulcsokat Püspök (8 éves gyermekek, valamint olyan 9 éves vagy annál idősebb nyilvántartott egyháztagok esetében, akiknek a keresztelése értelmi fogyatékosság következtében került halasztásra) Misszióelnök (megtértek esetében)
Szertartás Konfirmálás és a Szentlélek ajándéka	Ki viseli a kulcsokat Püspök (8 éves gyermekek, valamint olyan 9 éves vagy annál idősebb nyilvántartott egyháztagok esetében, akiknek a keresztelése értelmi fogyatékosság következtében került halasztásra) Misszióelnök (megtértek esetében)
Szertartás A melkisédeki papság ráruházása, valamint elrendelés egy hivatalba (férfiak számára)	Ki viseli a kulcsokat Cövekelnök
Szertartás Templomi felruházás	Ki viseli a kulcsokat Püspök és cövekelnök
Szertartás Templomi pecsételés	Ki viseli a kulcsokat Püspök és cövekelnök

Mely vezetők viselnek egyéb szertartások és áldások elvégzését, illetve elnyerését jóváhagyó kulcsokat?

Szertartás vagy áldás	Ki viseli a kulcsokat
Szertartás vagy áldás Gyermekek névadása és megáldása	Ki viseli a kulcsokat Püspök
Szertartás vagy áldás Az úrvacsora	Ki viseli a kulcsokat Püspök
Szertartás vagy áldás Az ároni papság ráruházása, valamint elrendelés egy hivatalba (fiatal férfiak és férfiak számára)	Ki viseli a kulcsokat Püspök
Szertartás vagy áldás Egyháztagok elválasztása elhívásokban történő szolgálatra	Ki viseli a kulcsokat Lásd 30.8.
Szertartás vagy áldás Olaj megszentelése	Ki viseli a kulcsokat Nem szükséges jóváhagyás
Szertartás vagy áldás A betegek szolgálata	Ki viseli a kulcsokat Nem szükséges jóváhagyás
Szertartás vagy áldás Vigaszt és tanácsot nyújtó áldások, beleértve az atyai áldásokat is	Ki viseli a kulcsokat Nem szükséges jóváhagyás
Szertartás vagy áldás Otthonok felszentelése	Ki viseli a kulcsokat Nem szükséges jóváhagyás
Szertartás vagy áldás Sírok felszentelése	Ki viseli a kulcsokat A gyűlésen elnöklő papságviselő
Szertartás vagy áldás Pátriárkai áldások	Ki viseli a kulcsokat Püspök

18.4

Szertartások kiskorú gyermekek számára

A következő szertartásokban és áldásokban való részesüléshez az utánuk felsorolt szakaszok tartalmaznak irányelveket engedély beszerzésére kiskorú gyermek szüleitől vagy gondviselőitől:

• Névadás és áldás: 38.2.7.2 és 38.2.7.3.

• Keresztelés és konfirmálás: 38.2.8.2.

• Papsági hivatalba történő elrendelés: 38.2.9.2.

Szülők vagy gondviselők jogaival kapcsolatos kérdésekkel a püspök vagy a gyülekezeti elnök az egyház Jogtanácsosi Hivatalához, illetve a területi irodához fordul jogi tanácsért (lásd 38.8.23).

18.5

Fogyatékossággal élő személyekért, illetve ilyen személyek által végzett szertartások

Lásd 38.2.4 és 38.2.5.

18.6

Gyermekek névadása és megáldása

„Krisztus egyházának minden tagja, akinek gyermekei vannak, hozza őket az elderekhez az egyház elé, akik Jézus Krisztus nevében helyezzék rájuk a kezeiket, és az ő nevében áldják meg őket” (Tan és szövetségek 20:70).

A gyermekek névadására és megáldására jellemzően annak az egyházközségnek a böjti és bizonyságtételi gyűlésén kerül sor, ahol a szülők laknak. Ez attól függetlenül igaz, hogy a gyermek szülei házasok-e. Ha a szülők nem laknak együtt, akkor a szertartást rendszerint abban az egyházközségben végzik el, ahol a gyermek elsődleges lakhelye lesz.

A gyermek megáldásának a jellemző idejére és helyére vonatkozó kivételt a püspöknek kell jóváhagynia. A lehetséges kivételek között szerepelhet az áldás elvégzése böjti vasárnaptól eltérő vasárnapon, különösen olyan egyházközségek esetében, ahol sok újszülött van, illetve másik egyházközségben történő áldás, ahol a gyermek nagyszülei vagy számos családtagja él. A püspök felhatalmazhat melkisédekipapság-viselőket arra is, hogy otthon áldják meg a gyermeket. A gyűlésen a püspökség egyik tagja elnököl.

Különleges körülmények között élő gyermekek névadásával és megáldásával kapcsolatos tudnivalókért lásd 38.2.7.

18.6.1

Ki adja az áldást

A gyermek névadása és megáldása szertartását melkisédekipapság-viselők végzik a Tan és szövetségek 20:70-nek megfelelően. A papsági vezetők ismertetik ezt az egyháztagokkal, mielőtt még sor kerülne gyermekeik névadására és megáldására. A vezetők tegyenek meg mindent az egyének és családok megszégyenítésének vagy megsértésének elkerülésére.

Az a személy vagy család, amely azt kívánja, hogy egy gyermek nevet és áldást kapjon, egyezteti a püspökkel a szertartást. Ő viseli a papsági kulcsokat a gyermekeket névadására és megáldására vonatkozóan az egyházközségben.

A püspök megengedheti a melkisédeki papságot viselő apának a gyermeke névadását és megáldását akkor is, ha az apa nem tesz teljes mértékben eleget a templomi érdemességnek (lásd 18.3). A püspökök buzdítsák az apákat, hogy készüljenek fel saját gyermekeik megáldására.

Ahhoz, hogy valaki gyermek megáldását végezhesse a saját egyházközségén kívül, fel kell mutatnia az érvényes templomi ajánlását az elnöklő vezetőnek, vagy felmutathat a Szertartás elvégzésére vonatkozó ajánlást is, amelyet a saját püspökségének egyik tagja írt alá.

18.6.2

Utasítások

A püspökség irányítása alatt a melkisédekipapság-viselők körbeállnak a gyermek névadásához és megáldásához. Kezüket a csecsemő alá helyezik, illetve lágyan az idősebb gyermek fejére teszik. Ezután a szertartást végző személy:

1. Megszólítja Mennyei Atyát, mint az imában.

2. Kijelenti, hogy az áldás elvégzésére a melkisédeki papság felhatalmazása által kerül sor.

3. Nevet ad a gyermeknek.

4. Megszólítja a gyermeket.

5. A Lélek irányítása szerint áldást ad a gyermeknek.

6. Jézus Krisztus nevében fejezi be.

18.6.3

Gyermek feljegyzési űrlapja és Áldási bizonyítványa

Mielőtt a gyermeket megáldják, az írnok a Leader and Clerk Resources (LCR) rendszer segítségével elkészíti a Gyermek feljegyzési űrlapját. Az áldást követően létrehozza a tagsági feljegyzést ebben a rendszerben, és elkészíti az Áldási bizonyítványt. Ezt a bizonyítványt a püspök írja alá, majd odaadják a gyermek szüleinek, illetve gondviselőinek.

A tagsági feljegyzésen és a bizonyítványon szereplő név egyezzen meg a születési anyakönyvi kivonaton szereplő névvel.

18.7

Keresztelés

Felhatalmazott személy által végzett, alámerítéssel történő keresztelés szükséges ahhoz, hogy az egyén az egyház tagja legyen, és befogadja a Szentlelket. Mindenkinek, aki a felmagasztosulásra törekszik, követnie kell a Szabadító példáját e szertartások elnyerésével. (Lásd Máté 3:13–17; János 3:3–7; Apostolok cselekedetei 2:37–38; 2 Nefi 31:5–21.)

Különleges körülmények között tartott keresztelésekkel kapcsolatos tudnivalókért lásd 38.2.8.

18.7.1

Jóváhagyás egy személy megkereszteléséhez és konfirmálásához

18.7.1.1

Gyermekek, akik nyilvántartott egyháztagok

A püspök viseli a papsági kulcsokat a nyolcéves nyilvántartott tagok kereszteléséhez az egyházközségben. Ezeket a gyermekeket a nyolcadik születésnapjukat követően olyan hamar kereszteljék meg és konfirmálják, amennyire az észszerű (lásd Tan és szövetségek 68:27). Ezeknek a gyermekeknek már van egyházi tagsági feljegyzése (lásd 33.6.2). Amikor betöltik a 8. életévüket, a püspök meggyőződik róla, hogy minden lehetőséget megadnak nekik az evangélium elfogadására, a keresztelkedésre és a konfirmálásra.

Értelmi fogyatékossággal élő személy keresztelésével és konfirmálásával kapcsolatos tudnivalókért lásd 38.2.4 és 38.2.8.1.

A püspök vagy egyik megbízott tanácsosa tart keresztelési és konfirmálási interjút nyilvántartott gyermekekkel. Utasításokat a 31.2.3.1 pont ad.

Tudnivalókért a Keresztelési és konfirmálási feljegyzés kitöltésével kapcsolatban lásd 18.8.3.

A püspökök különleges figyelmet szentelnek a hétéves gyermekeknek az egyházközségben, meggyőződve arról, hogy a szüleik, az elemis vezetőik és tanítóik, valamint a családjukhoz beosztott szolgálattevők segítenek nekik felkészülni a keresztelkedésre és a konfirmálásra. Az Elderek kvóruma és a segítőegyleti vezetők is arra biztatják a szülőket, hogy készítsék fel gyermekeiket ezekre a szertartásokra.

18.7.1.2

Megtértek

A misszióelnök viseli a kulcsokat a megtértek megkeresztelésére a misszióban. Ezért a megtértek keresztelési és konfirmálási interjúját teljes idejű misszionáriusok tartják. Utasításokat a 31.2.3.2 pont ad.

Tudnivalókért a Keresztelési és konfirmálási feljegyzés kitöltésével kapcsolatban lásd 18.8.3.

18.7.1.3

Gyermekek, akiknek nem házasok (vagy elváltak) a szülei

Kiskorú gyermekek keresztelésével és konfirmálásával kapcsolatos irányelvekért lásd 38.2.8.2.

18.7.2

Keresztelők

A keresztelő legyen egyszerű, rövid és lelkileg felemelő. Tartalmazhatja a következőket:

1. zenei előjáték;

2. rövid üdvözlés a gyűlést levezető fivértől;

3. nyitóhimnusz és nyitóima;

4. egy vagy két evangéliumi témájú rövid üzenet, például a keresztelésről és a Szentlélek ajándékáról;

5. zeneszám;

6. a keresztelés;

7. áhítatos várakozás, mialatt a keresztelésben részt vevők száraz ruhát öltenek (himnuszok és elemis énekek játszhatók vagy énekelhetők ezen idő alatt);

8. 8 éves nyilvántartott egyháztagok konfirmálása; megtértek konfirmálása (lásd 18.8);

9. új megtértek bizonyságtétele, kívánság szerint;

10. záróhimnusz és záróima;

11. zenei utójáték.

Amikor egy nyilvántartott gyermek keresztelkedésre készül, a püspökség és az Elemi elnökségének egyik tagja tanácskozik a családdal a keresztelés megtervezéséről és ütemezéséről. A gyűlést a püspökség egyik tagja vezeti le. Ha ugyanabban a hónapban egynél több gyermek is megkeresztelkedik, akkor közös keresztelőt is tarthatnak.

Sok nyilvántartott gyermekkel rendelkező cövekekben több egyházközségből származó gyermeknek is tarthatnak közös keresztelőt. Ilyen esetekben a cövekelnökség vagy a cöveki Elemi elnökségének az egyik tagja vagy egy főtanácstag egyik tagja tanácskozik a keresztelkedő gyermekek családjával a keresztelő megtervezéséről és ütemezéséről. A cövekelnökség egyik tagja vagy egy kijelölt főtanácstag vezeti a gyűlést. Az egyházközségek vagy a családok a keresztelő egy részére külön is összegyűlhetnek, hogy minden gyermek egyenként elismerhető legyen. Ezt megtehetik például a keresztelési szertartás, a konfirmálás, illetve az egyházközség vagy a család egyik tagjának a beszéde alatt. A gyűlésnek ezt a részét a püspökség egyik tagja vezeti le.

A megtértek keresztelőjére haladéktalanul kerüljön sor, amint eleget tettek a 31.2.3.2 pontban meghatározott követelményeknek. A családtagok keresztelését ne késleltessék, amíg az apa megkaphatja a papságot és maga végezheti el a keresztelést!

A püspökség útmutatása szerint az egyházközségi misszióvezető (ha van ilyen elhívva) vagy az elderek kvóruma elnökségének az egyházközségi misszionáriusi munkát vezető tagja tervezi meg és vezeti a megtértek keresztelőjét. Ő tervezi meg továbbá a megtértek konfirmálását, kivéve, ha úrvacsorai gyűlésen konfirmálják őket. Egyeztet a teljes idejű misszionáriusokkal.

18.7.3

Ki végzi el a szertartást

A keresztelés szertartását egy pap vagy melkisédekipapság-viselő végzi. A keresztelést végző személyét jóvá kell hagynia a püspöknek (vagy a misszióelnöknek, ha teljes idejű misszionárius végzi a keresztelést).

A püspök megengedheti az apának, aki pap vagy melkisédekipapság-viselő, a gyermeke keresztelését akkor is, ha az apa nem tesz teljes mértékben eleget a templomi érdemességnek (lásd 18.3). A püspökök buzdítsák az apákat, hogy készüljenek fel saját gyermekeik megkeresztelésére.

Ahhoz, hogy valaki keresztelést végezzen a saját egyházközségén kívül, fel kell mutatnia az érvényes templomi ajánlását az elnöklő vezetőnek, vagy felmutathat a Szertartás elvégzésére vonatkozó ajánlást is, amelyet a saját püspökségének egyik tagja írt alá.

18.7.4

Hol végezhető el a szertartás

A keresztelést keresztelőmedencében végezzék, ha rendelkezésre áll ilyen. Ha nincs keresztelőmedence, akkor valamilyen biztonságos vízfelület is használható. Legyen elég nagy ahhoz, hogy mind a szertartást végző személy, mind pedig a keresztelkedő beleállhasson. A víz nem kerül felszentelésre a kereszteléshez.

Ha medencét használnak, akkor azt a megbízott püspök egyházközségének kijelölt tagjánál tudják lefoglalni.

Biztonsági okokból egy felelős felnőttnek jelen kell lennie, amíg a medencét feltöltik, és ott kell maradnia, amíg azt leeresztik, kitisztítják és lezárják. A medence vizét minden keresztelő után azonnal eresszék le! A medencéhez vezető ajtók legyenek bezárva, amikor a medence nincs használatban.

18.7.5

Öltözet

A keresztelést végző és a keresztelkedő személy fehér öltözetet visel, amely nem áttetsző, amikor víz éri. A felruházásban már részesült egyén a keresztelés elvégzésekor a ruhája alatt viseli a templomi alsóruhát. A helyi egységek a költségvetési alapokból vásárolnak keresztelési ruházatot, és a használatáért nem számítanak fel díjat.

Keresztelési ruházat rendelhető a store.ChurchofJesusChrist.org oldalán.

18.7.6

Tanúk

Minden egyes keresztelést két – az elnöklő vezető által jóváhagyott – tanú kísér figyelemmel, hogy biztosítsák a helyénvaló elvégzését. Az egyház megkeresztelt tagjai – köztük gyermekek és fiatalok is – szolgálhatnak tanúként.

A keresztelést meg kell ismételni, ha a szavak nem pontosan úgy hangzanak el, ahogyan az a Tan és szövetségek 20:73-ban áll. Meg kell ismételni akkor is, ha a személy testének, hajának vagy öltözetének egy része nem merült el teljesen.

18.7.7

Utasítások

A keresztelés szertartásának elvégzéséhez a pap vagy melkisédekipapság-viselő:

1. Beáll a vízbe a megkeresztelendő személlyel.

2. Bal kezével megfogja a személy jobb csuklóját (kényelmi és biztonsági okokból). A keresztelkedő személy bal kezével megfogja a papságviselő bal csuklóját.

3. Felemeli a jobb karját derékszögbe.

4. Kijelenti az egyén teljes nevét, majd ezt mondja: „Jézus Krisztus megbízatásából megkeresztellek téged az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Ámen.” (Tan és szövetségek 20:73).

5. Engedi, hogy (kényelmi okokból) az illető a jobb kezével befogja az orrát, majd jobb kezét a keresztelendő hátának felső részére helyezi, és teljesen alámeríti őt, beleértve a ruháját is. Az alámerítés könnyebb, ha a személy behajlítja a térdét.

6. Segít az illetőnek kiemelkedni a vízből.

18.7.8

Keresztelési feljegyzés

Keresztelési feljegyzés kiállítására vonatkozó tudnivalókért lásd 18.8.3.

18.8

Konfirmálás és a Szentlélek ajándéka

Miután egy személyt megkereszteltek, kézrátétellel az egyház tagjává konfirmálják, és befogadja a Szentlelket (lásd Tan és szövetségek 20:41; Apostolok cselekedetei 19:1–6). A személy akkor válik az egyház tagjává, miután mindkét szertartást elvégezték és megfelelő módon feljegyezték (lásd János 3:5; Tan és szövetségek 33:11; 3 Nefi 27:20).

Különleges körülmények között tartott konfirmálásokkal kapcsolatos tudnivalókért lásd 38.2.8.

A püspök viseli a papsági kulcsokat a nyolcéves nyilvántartott tagok konfirmálásához az egyházközségében. A misszióelnök viseli a papsági kulcsokat a megtértek konfirmálásához (a megtért keresztelés meghatározásáért lásd 31.2.3.2).

A 8 éves nyilvántartott gyermekek konfirmálását a püspök felügyeli. E gyermekeket jellemzően a keresztelésük napján konfirmálják.

A teljes idejű misszionáriusok az egyházközségi vezetőkkel egyeztetve tervezik meg a megtértek konfirmálását a 18.7.2-ben leírtak szerint. A megtértek a keresztelőjük után a lehető leghamarabb konfirmálhatók a keresztelőn vagy az úrvacsorai gyűlésen abban az egyházközségben, ahol laknak.

Az új egyháztagokat a konfirmálásukat követően az úrvacsorai gyűlésen elismerik és üdvözlik az egyházközség új tagjaként (lásd 29.2.1.1).

18.8.1

Ki végzi el a szertartást

A konfirmálás szertartását egy melkisédekipapság-viselő végzi. A szertartást végző személyét jóvá kell hagynia a püspöknek (vagy a misszióelnöknek, ha teljes idejű misszionárius végzi a konfirmálást).

Konfirmálást csak templomi érdemességgel rendelkező melkisédekipapság-viselő végezhet. A püspök azonban megengedheti a melkisédeki papságot viselő apának, hogy gyermeke konfirmálásánál a körben álljon akkor is, ha az apa nem tesz teljes mértékben eleget a templomi érdemességnek (lásd 18.3).

Ebben a szertartásban a püspökségnek legalább az egyik tagja részt vesz. Amennyiben misszionárius elderek tanították a megtértet, a püspök felkéri őket a részvételre.

Ahhoz, hogy valaki konfirmálást végezhessen a saját egyházközségén kívül, fel kell mutatnia az érvényes templomi ajánlását az elnöklő vezetőnek, vagy felmutathat a Szertartás elvégzésére vonatkozó ajánlást is, amelyet a saját püspökségének egyik tagja írt alá.

18.8.2

Utasítások

A püspökség irányítása alatt egy vagy több melkisédekipapság-viselő vehet részt a konfirmálásban. Kezüket lágyan az illető fejére helyezik. Ezután a szertartást végző személy:

1. Teljes nevén szólítja az illetőt.

2. Kijelenti, hogy a szertartás elvégzésére a melkisédeki papság felhatalmazása által kerül sor.

3. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjává konfirmálja a személyt.

4. Kijelenti: „Fogadd be a Szentlelket!” (nem azt, hogy „Fogadd be a Szentlélek ajándékát!”).

5. A Lélek irányítása szerint áldást mond.

6. Jézus Krisztus nevében fejezi be.

18.8.3

Keresztelési és konfirmálási feljegyzés és bizonyítvány

Mielőtt egy nyilvántartott gyermekkel keresztelési interjút tartanak, az írnok az LCR-rendszer segítségével elkészíti a Keresztelési és konfirmálási űrlapot. A püspök vagy egyik megbízott tanácsosa tartja az interjút és írja alá az űrlapot. A keresztelés és a konfirmálás után az írnok ezen űrlap segítségével frissíti a gyermek tagsági feljegyzését az LCR-ben.

Amikor teljes idejű misszionárius tart keresztelési interjút egy megtérttel, a Prédikáljátok evangéliumomat!-alkalmazás segítségével kitölti a Keresztelési és konfirmálási feljegyzést. A keresztelés és a konfirmálás után a misszionáriusok feljegyezik az adatokat az alkalmazásban, és elektronikus úton benyújtják az egyházközségi írnoknak. Az egyházközségi írnok átnézi az LCR-ben található adatokat, és létrehozza a tagsági feljegyzést.

Miután a tagsági feljegyzés elkészült, az írnok elkészíti a Keresztelési és konfirmálási bizonyítványt. Ezt a bizonyítványt a püspök írja alá, majd odaadják a személynek.

A tagsági feljegyzésen és a bizonyítványon szereplő név egyezzen meg a születési anyakönyvi kivonaton szereplő névvel.

18.9

Az úrvacsora

Az egyház tagjai a sabbat napján összegyűlnek, hogy Istennek hódoljanak és vegyenek az úrvacsorából (lásd Tan és szövetségek 20:75; 59:9; Moróni 6:5–6). E szertartás során a Szabadító teste és vére áldozatának az emlékezetére, valamint szent szövetségeik megújításáért vesznek a kenyérből és a vízből (lásd Máté 26:26–28; Joseph Smith-fordítás, Márk 14:20–25; Lukács 22:15–20; 3 Nefi 18; Moróni 6:6). Mindenki legyen áhítatos az úrvacsora megáldása és kiosztása során.

18.9.1

Jóváhagyás az úrvacsorai szolgálatra

A püspöknél vannak az úrvacsorai szolgálattétel papsági kulcsai az egyházközségben. Mindazoknak, akik részt vesznek az úrvacsora előkészítésében, megáldásában és kiosztásában, meg kell kapniuk az ő vagy az ő irányítása alatt álló személy jóváhagyását.

Amennyiben egyházközsége egyik tagja nem tud venni az úrvacsorából, mivel otthonához vagy egy gondozóotthonhoz, illetve kórházi tartózkodáshoz kötött, akkor a püspök felhatalmazhat papságviselőket arra, hogy szolgáljanak neki az úrvacsorával. Akkor is felhatalmazást adhat erre, ha az illető ideiglenesen az egyházközsége területén kívül van. Más körülmények között azonban nem adhat felhatalmazást az úrvacsora kiszolgálására az egyházközsége területén kívül tartózkodó egyháztagok számára.

Ritka esetekben előfordulhat, hogy huzamosabb ideig nem tartanak úrvacsorai gyűlést. Ilyen helyzetben a püspök felhatalmazhat érdemes papságviselőket az egyházközségében arra, hogy minden sabbaton előkészítsék és szolgáljanak az úrvacsorával az otthonukban. A püspökök arra is felhatalmazhatják őket, hogy előkészítsék és szolgáljanak az úrvacsorával az egyházközség olyan tagjainak, akiknek nincs papságviselő az otthonukban.

Amikor a püspök felhatalmazást ad az úrvacsora előkészítésére és kiszolgálására a megszokott egyházi gyűléseken kívül, akkor a 18.9.2 pontban található utasítások a szertartást végzőkre vonatkozóan még mindig érvényben maradnak.

18.9.2

Ki végzi el a szertartást

• Az úrvacsorát tanítók, papok és melkisédekipapság-viselők készíthetik elő.

• Az úrvacsorát papok és melkisédekipapság-viselők áldhatják meg.

• Az úrvacsorát diakónusok, tanítók, papok és melkisédekipapság-viselők oszthatják ki.

Amikor elegendő áronipapság-viselő van, akkor rendszerint ők végzik ezeket a feladatokat. Amikor nincs elegendő diakónus az úrvacsora kiosztásához, a diakónusok kvórumának elnöke tanácskozik a püspökkel arról, kit kérjenek fel segíteni. Általánosságban a tanítókat és a papokat kéri fel segítségre, mielőtt az elderekhez és a főpapokhoz fordulna.

18.9.3

Irányelvek az úrvacsorához

Az úrvacsora szent jellege miatt a papsági vezetők gondosan készüljenek elő, hogy az rendezett és áhítatos lehessen. Az úrvacsorai terítők legyenek fehérek, tiszták és vasaltak. Az úrvacsorai tálcák legyenek tiszták. Az úrvacsorai tálcákat és poharakat jó előre rendeljék meg.

Úrvacsorai felszerelések rendelhetők a store.ChurchofJesusChrist.org oldalán.

Az úrvacsorai szolgálattételben közreműködők viselkedjenek méltóságteljesen, annak a tudatában, hogy az Urat képviselik. A püspökség arra biztatja őket, hogy elmélkedjenek a Szabadító engesztelésén, miközben előkészítik, megáldják és kiosztják az úrvacsorát.

Az úrvacsorai szolgálattételben közreműködők legyenek ápoltak és tiszták. Ne viseljenek olyan öltözéket vagy ékszert, amely elvonhatja a figyelmet az úrvacsora rendeltetését képező hódolatról és szövetségkötésről! Ha a püspöknek tanácsot kell adnia egy papságviselőnek az efféle ügyekben, akkor ezt szeretettel teszi. Figyelembe veszi az illető érettségét az egyházban.

Az úrvacsora kiosztása legyen természetes, ne pedig túlságosan hivatalos. Például ne írjanak elő követelményként bizonyos cselekedeteket (mint a bal kéz hátunk mögött tartása) vagy kinézetet (mint az összeöltözés).

A gyülekezet az úrvacsorai himnuszt énekli, miközben a kenyeret megtörik. Ez a himnusz szólóénekkel vagy hangszeres zeneszámmal nem helyettesíthető. Ne játszanak zenét az úrvacsora kiosztása alatt vagy közvetlenül utána!

Ha az egyháztagoknak ételallergiájuk van, vagy gluténérzékenyek, beszéljék meg a püspökséggel, milyen kiigazítást tegyenek az úrvacsorában. Szükség esetén a püspökség módosíthatja az úrvacsorai szolgálatot az esetükben.

Általánosságban a kenyeret az úrvacsorai szertartás során kell megtörni. Egy adott egyháztag egészsége és biztonsága érdekében azonban ez az egyháztag biztosíthat allergénmentes kenyeret vagy egyéb megtört kenyérhez hasonló helyettesítőt lezárt műanyag tasakban vagy pohárban. Ezt odaadhatják a papságviselőnek, hogy egy külön tálcára helyezze. A püspökség segít az úrvacsorát kiosztóknak, hogy tudják, mely egyháztagoknak kell kiosztani az allergénmentes dolgokat.

Ételallergiákkal kapcsolatos irányelvekért lásd disability.ChurchofJesusChrist.org.

Bár az úrvacsora az egyház tagjainak szól, semmivel ne gátoljanak másokat abban, hogy vegyenek belőle!

18.9.4

Utasítások

1. Az úrvacsorát előkészítők, megáldók vagy kiosztók először mossanak kezet szappannal vagy más tisztítószerrel.

2. A tanítók, a papok vagy a melkisédekipapság-viselők győződjenek meg arról, hogy a kenyértálcák a megtöretlen kenyérrel, a víztálcák a tiszta vízzel, valamint a tiszta terítők a helyükön vannak a gyűlés megkezdése előtt.

3. Miközben az egyházközség tagjai az úrvacsorai himnuszt éneklik, azok, akik meg fogják áldani az úrvacsorát, áhítatosan felállnak, felhajtják a kenyértálcákat borító terítőt, és falatnyi darabokra tördelik a kenyeret.

4. A himnuszt követően a kenyeret megáldó személy letérdel és elmondja a kenyérre vonatkozó úrvacsorai imát (lásd Tan és szövetségek 20:77).

5. A püspök meggyőződik róla, hogy az úrvacsorai imákat érthetően, pontosan és méltóságteljesen mondják el. Ha valaki hibázik a szavakkal, de kijavítja magát, akkor nincs szükség további javításra. Ha az illető nem javítja ki a hibáját, a püspök kedvesen megkéri, hogy ismételje meg az imát. A püspök tapintatosan jár el, amikor az ima megismétlését kéri. Gondoskodik arról, hogy ezzel ne okozzon szükségtelen szégyenérzést, illetve ne vonja el a figyelmet a szertartásról. A másik személy az úrvacsorai asztalnál szükség szerint segíthet.

6. Az ima után a papságviselők áhítatosan kiosztják a kenyeret az egyháztagoknak. Először az elnöklő vezető kap, ami után nincs meghatározott sorrend. Amikor a tálcát odaadják az egyháztagoknak, ők átadhatják azt egymásnak.

7. Amikor lehetséges, az egyháztagok a jobb kezükkel vesznek.

8. Amikor a kenyeret minden egyháztagnak kiosztották, az úrvacsorát osztók visszaviszik a tálcákat az úrvacsorai asztalhoz. Az úrvacsorát áldók a kenyértálcákra hajtják a terítőt, és felfedik a víztartó tálcákat.

9. A vizet megáldó személy letérdel és elmondja a vízre vonatkozó úrvacsorai imát (lásd Tan és szövetségek 20:79). A bor szó helyett a víz szót használja.

10. Az ima után a papságviselők áhítatosan kiosztják a vizet az egyháztagoknak. Először az elnöklő vezető kap, ami után nincs meghatározott sorrend.

11. Amikor a vizet minden egyháztagnak kiosztották, az úrvacsorát osztók visszaviszik a tálcákat az úrvacsorai asztalhoz. Az úrvacsorát áldók leterítik a tálcákat, majd az úrvacsorát áldók és osztók áhítatosan elfoglalják helyüket.

12. A gyűlés után azok, akik előkészítették az úrvacsorát, eltakarítanak, összehajtják a terítőket, és eltávolítják a fel nem használt kenyeret.

18.10

A papság valakire történő ráruházása, és hivatalba rendelés

A papságnak két része van: az ároni és a melkisédeki (lásd 3.3; Tan és szövetségek 107:1, 6). Amikor a papságot ráruházzák valakire, akkor el is rendelik abban a papságban egy hivatalba. Miután e papságok bármelyikét ráruházták a személyre, már csupán egy másik hivatalba szükséges elrendelni azon papságban.

Különleges körülmények között tartott papsági elrendelésekkel kapcsolatos tudnivalókért lásd 38.2.9.

18.10.1

Melkisédeki papság

A cövekelnök viseli a melkisédeki papság valakire történő ráruházásának, valamint az elder és a főpap hivatalába való elrendelésnek a papsági kulcsait. Azonban a püspök az, aki általában ajánlást tesz ezekre az elrendelésekre.

18.10.1.1

Elderek

Érdemes fivérek akkor kaphatják meg a melkisédeki papságot és rendelhetők elderré, ha 18 évesek vagy annál idősebbek. Az egyéni körülmények függvényében a püspök eldönti, hogy javasolja-e egy fiatal férfi elderré rendelését röviddel a 18. születésnapja után, vagy maradjon még a papok kvórumában. Ilyen körülmények közé tartozik a fiatal férfi:

• bizonysága és érettsége;

• tanulmányainak a befejezése;

• vágya arra, hogy továbbra is a társaival maradjon;

• főiskolai tanulmányai.

Ezen döntés meghozatalakor a püspök először a fiatal férfival és szüleivel vagy gondviselőivel tanácskozik. Érdemes férfiakat 19 éves korukra rendeljék elderré, vagy mielőtt elköltöznének otthonról, hogy főiskolára járjanak, teljes idejű missziót szolgáljanak, katonaságban szolgáljanak, illetve teljes idejű állást vállaljanak.

A nemrégiben megkeresztelt 18 éves vagy annál idősebb férfiakat azután rendelik elderré, hogy:

• megkapták az ároni papságot, és szolgáltak papként;

• megfelelő ismereteket szereztek az evangéliumról;

• megmutatták érdemességüket.

Nincs kikötés az egyháztagság legkisebb eltelt időtartamát illetően.

18.10.1.2

Főpapok

Férfiakat akkor rendelnek főpappá, amikor cövekelnökségbe, főtanácsba vagy püspökségbe hívják el őket. Más alkalmakkor is elrendelhetőek, amint azt a cövekelnök imádságos megfontolás és sugalmazás által eldönti.

18.10.1.3

Interjúk és támogatás

A cövekelnökség jóváhagyásával a püspök tart interjút a fivérrel a melkisédeki papsági elrendelési feljegyzés útmutatása szerint. Ezt követően a cövekelnökség egyik tagja szintén interjút tart vele. A misszióelnök jóváhagyásával a kerületi elnök interjút tarthat egy fivérrel, hogy elderré rendeljék (lásd 6.3). Ezen interjúkra vonatkozó utasításokért lásd 31.2.6.

Az interjút követően a cövekelnökség megkéri a főtanácsot, hogy támogassák a fivér elrendelésére vonatkozó döntést. A cövekelnökség egyik tagja terjeszti elő őt támogatásra a cövekkonferencia általános ülésén (lásd 18.10.3). A misszióelnök jóváhagyásával a kerületi elnök előterjesztheti a fivért, hogy támogassák az elderré rendelését (lásd 6.3).

18.10.2

Ároni papság

A püspök birtokolja az ároni papság valakire történő ráruházásának, valamint a diakónus, a tanító, illetve a pap hivatalába rendelésnek a kulcsait. Az érdemes fivéreket jellemzően a következő életkorban – de semmiképpen sem korábban – rendelik el ezekbe a hivatalokba:

• diakónusnak azon év januárjának elején, amelyben betöltik a 12-t;

• tanítónak azon év januárjának elején, amelyben betöltik a 14-et;

• papnak azon év januárjának elején, amelyben betöltik a 16-ot.

A püspök vagy egyik megbízott tanácsosa interjút tart a diakónusokká vagy tanítókká rendelendő fivérekkel, hogy megállapítsa, lelkileg felkészültek-e rá. A püspök tart interjút a pappá rendelendő fivérekkel.

Mielőtt papsági elrendelés céljából interjút tartana egy fiatal férfival, a püspök szóbeli engedélyt szerez a szülőktől vagy gondviselőktől. Nincs szükség olyan szülő vagy gondviselő engedélyére, akinek nincs jogalapja az intézkedés ellenzésére.

Ha a fivért az interjú során érdemesnek találják, akkor a püspökség egyik tagja előterjeszti őt támogatásra az úrvacsorai gyűlésen (lásd 18.10.3).

A nemrégiben megkeresztelt fivérek elrendelésével kapcsolatos tudnivalókért lásd 38.2.9.1.

18.10.3

Egyháztag elrendelés előtti előterjesztése támogatásra

Miután egy fivérrel interjút tartottak, és érdemesnek találták arra, hogy elrendeljék egy papsági hivatalba, támogatásra terjesztik elő (lásd Tan és szövetségek 20:65, 67). Az elderré vagy főpappá rendelendő fivéreket a cövekelnökség egyik tagja terjeszti elő a cövekkonferencia általános ülésén (kerületi elnököknek szóló utasításokért lásd 6.3). A diakónussá, tanítóvá vagy pappá rendelendő fivéreket a püspökség egyik tagja terjeszti elő az úrvacsorai gyűlésen.

A támogatást levezető személy megkéri a fivért, hogy álljon fel. Bejelenti a javaslatot, hogy ruházzák rá az ároni vagy melkisédeki papságot (ha szükséges), és rendeljék el a fivért a papsági hivatalba. Ezután felkéri az egyháztagokat, hogy támogassák az indítványt. Például, egy fivér elderré rendelésének előterjesztéséhez használhat a következőkhöz hasonló szavakat:

„Javasoljuk, hogy [név] kapja meg a melkisédeki papságot, és rendeljék elderré. Akik egyetértenek, kézfeltartással jelezzék! [Tartson rövid szünetet.] Ha vannak, akik ellenzik, ők is jelezhetik. [Tartson rövid szünetet.]”

Az előterjesztett személy is vegyen részt a támogatásban. Ha egynél több személyt terjesztenek elő, csoportosan támogathatják őket.

Ha teljes jogú egyháztag ellenzi az elrendelést, akkor az elnöklő vezető vagy egy másik kijelölt papsági vezető a gyűlés után négyszemközt találkozik vele. A vezető igyekszik megtudni, miért ellenzi az egyháztag az elrendelést. Megtudja, hogy az egyháztag tud-e olyan viselkedésről, amely alkalmatlanná teszi az illetőt az adott papsági hivatalba rendelésre.

Csak teljes jogú egyháztagok vehetnek részt a támogatásban. Ha azonban egy nem teljes jogú egyháztag vagy olyan személy ellenzi az intézkedést, aki nem egyháztag, akkor a püspök vagy a cövekelnök a gyűlésen kívül bizalmasan meghallgathatja az aggályát.

Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy egy fivért elderré vagy főpappá kell rendelni, mielőtt a cövekkonferencián előterjeszthetnék. Ilyen esetben az egyházközsége úrvacsorai gyűlésén terjesztik elő támogatásra. Ezt követően a következő cövekkonferencián előterjesztik, hogy utólagosan jóváhagyják az elrendelést (a támogatás fent vázolt folyamatát átalakítva). Ez azt is magában foglalja, hogy a cövek tagjai lehetőséget kapjanak az intézkedés támogatására vagy ellenzésére.

18.10.4

Ki végzi el a szertartást

A cövekelnök vagy az ő irányítása alatt egy melkisédekipapság-viselő rendelhet el egy férfit az elder hivatalába. A misszióelnök jóváhagyásával a kerületi elnök vagy az ő irányítása alatt valaki elvégezheti az elrendelést (lásd 6.3). Csak melkisédekipapság-viselők állhatnak a körben.

A cövekelnök vagy az ő irányítása alatt egy főpap rendelhet el egy férfit a főpap hivatalába. Csak főpapok állhatnak a körben.

Annak a személynek, aki melkisédeki papsági hivatalba rendel el valakit, templomi érdemességgel kell bírnia. A cövekelnöknek vagy az általa kijelölt személynek jelen kell lennie.

Egy pap vagy melkisédekipapság-viselő rendelhet el egy fivért a diakónus, a tanító vagy a pap hivatalába. Felhatalmazást kell kapnia a püspöktől. A püspöknek vagy az általa kijelölt személynek jelen kell lennie.

Ahhoz, hogy egy személy részt vehessen ároni papsági elrendelésben, papnak vagy melkisédekipapság-viselőnek kell lennie.

A püspök megengedheti az apának, aki pap vagy melkisédekipapság-viselő, a fia elrendelését a diakónus, a tanító vagy a pap hivatalába akkor is, ha az apa nem tesz teljes mértékben eleget a templomi érdemességnek (lásd 18.3). A püspökök buzdítják az apákat, hogy készüljenek fel saját fiaik elrendelésére.

Ahhoz, hogy valaki ezt a szertartást elvégezze a saját egyházközségén kívül, fel kell mutatnia az érvényes templomi ajánlását az elnöklő vezetőnek, vagy felmutathat a Szertartás elvégzésére vonatkozó ajánlást is, amelyet a saját püspökségének egyik tagja írt alá.

18.10.5

Utasítások

A papságnak egy személyre történő ráruházásához, valamint az illető elrendeléséhez egy papsági hivatalba, egy vagy több felhatalmazott papságviselő lágyan az illető fejére helyezi a kezét. Ezután a szertartást végző személy:

1. Teljes nevén szólítja az illetőt.

2. Kijelenti, ő személy szerint milyen felhatalmazást visel a szertartás elvégzéséhez (ároni vagy melkisédeki papság).

3. Ráruházza az ároni vagy melkisédeki papságot, kivéve, ha korábban már ráruházták.

4. Elrendeli az ároni vagy melkisédeki papság valamely hivatalába, és ráruházza azon hivatal jogait, hatalmát és felhatalmazását. (Papsági kulcsok nem adatnak akkor, amikor a papságot valakire ráruházzák, illetve elrendelik egy hivatalba, kivéve a püspök elrendelésekor.)

5. A Lélek irányítása szerint áldást mond.

6. Jézus Krisztus nevében fejezi be.

Egy személy valamilyen papsági hivatalba történő elrendelésekor abban az esetben, ha már rendelkezik a megfelelő papsággal, a szertartást végző személy kihagyja a 3. lépést.

Az elrendelés lehetőséget ad áldás adására. A személy kötelességeire vonatkozó részletes tanácsok és utasítás az elrendelés előtt és után kerülnek átadásra. Ne ezek legyenek az áldás középpontjában! Amikor valakit elrendelnek, nem szükséges imát mondani vagy bizonyságot tenni, illetve eligazítást tartani.

18.10.6

Elrendelési feljegyzés és bizonyítvány

Mielőtt egy férfivel interjút tartanak azért, hogy elrendeljék a melkisédeki papság egyik hivatalába, az írnok az LCR-rendszer segítségével elkészíti a Melkisédeki papsági elrendelési feljegyzést. A cövekelnök vagy egy megbízott tanácsos megtartja az interjút, majd aláírja az űrlapot, ha minden érdemességi feltétel teljesül.

Az elrendelést követően a cövekelnök vagy a kijelölt képviselője kitölti az űrlapot és átadja azt az írnoknak. Ő feljegyzi az elrendelést az LCR-ben, és elkészíti az elrendelési bizonyítványt. Ezt a bizonyítványt a cövekelnök írja alá, majd odaadják a személynek.

Mielőtt egy fivérrel interjút tartanak azért, hogy elrendeljék az ároni papság egyik hivatalába, az írnok az LCR-rendszer segítségével elkészíti az Ároni papsági elrendelési feljegyzést. A püspök vagy egy megbízott tanácsos megtartja az interjút, majd aláírja az űrlapot, ha minden érdemességi feltétel teljesül.

Az elrendelést követően a püspök vagy egy megbízott tanácsos kitölti az űrlapot és átadja azt az írnoknak. Ő feljegyzi az elrendelést az LCR-ben, és elkészíti az elrendelési bizonyítványt.

A személy érvényben lévő törvényes nevét használják az elrendelési feljegyzésen és bizonyítványon.

18.11

Egyháztagok elválasztása elhívásokban történő szolgálatra

A legtöbb egyházi tisztségbe elhívott és támogatott egyháztagot el kell választani a szolgálatra az adott tisztségben (lásd János 15:16; Tan és szövetségek 42:11; lásd még 3.4.3.1 ebben a kézikönyvben). Az elválasztás során a személy 1.) felhatalmazást kap az elhívásban történő cselekvésre, valamint 2.) áldást kap a Lélek irányítása szerint.

A cövekelnökök, a püspökök, valamint a kvórumelnökök megkapják az elnöklés kulcsait is az elválasztásuk alkalmával (lásd 3.4.1.1). A kulcsok szót azonban ne használják, amikor egyháztagokat egyéb elhívásokban történő szolgálatra választanak el, beleértve ebbe a tanácsosokat is az elnökségekben!

Püspökök elhívására, elrendelésére és elválasztására vonatkozó tudnivalókért lásd 30.7.

18.11.1

Ki végzi az elválasztást

Elválasztást mindig melkisédekipapság-viselő végez. Jóváhagyást kell kapnia a megfelelő papsági kulcsokkal rendelkező vezetőtől. Az elválasztás elvégzésére felhatalmazott személyeket a 30.8 tünteti fel. Elder ne mondja a szertartás szövegét és ne is álljon a körbe, amikor egy férfit olyan elhívásra választanak el, amelyhez főpapnak kell lennie!

Az elnöklő vezető irányítása alatt egy vagy több melkisédekipapság-viselő vehet részt egy elválasztásban. Az elnököket a tanácsosaikat megelőzően választják el.

Az elnöklő vezető megengedheti a melkisédeki papságot viselő apának, hogy felesége vagy gyermeke elválasztásánál a körben álljon akkor is, ha az apa nem tesz teljes mértékben eleget a templomi érdemességnek (lásd 18.3).

18.11.2

Utasítások

Egy vagy több felhatalmazott melkisédekipapság-viselő lágyan az illető fejére helyezi a kezét. Ezután a szertartást végző személy:

1. Teljes nevén szólítja az illetőt.

2. Kijelenti, hogy a melkisédeki papság felhatalmazása által cselekszik.

3. Elválasztja az illetőt az elhívásba a cövekben, egyházközségben, kvórumban vagy osztályban.

4. Kulcsokat ruház rá, ha az illetőnek meg kell kapnia ezeket.

5. A Lélek irányítása szerint áldást mond.

6. Jézus Krisztus nevében fejezi be.

Az elválasztás nem egy hivatalos gyűlés imákkal, illetve bizonyságtétellel. Arra sem jelent alkalmat, hogy részletes utasításokat adjanak. Ezeket képzés során adják át, nem pedig az elválasztás részeként.

18.12

Olaj megszentelése

A melkisédekipapság-viselőknek meg kell szentelniük az olívaolajat, mielőtt azt a betegek vagy szenvedők megkenésére használnák (lásd Jakab 5:14). Semmilyen más olaj nem használható.

Olajtartó fiolák beszerezhetők a store.ChurchofJesusChrist.org oldalán.

Az egyháztagok ne fogyasszanak megszentelt olajat, és ne kenjék azt a test beteg részeire!

18.12.1

Ki végzi el a szertartást

Egy vagy több melkisédekipapság-viselő szentelhet meg olajat. Nem szükséges papsági vezető jóváhagyásért folyamodniuk.

18.12.2

Utasítások

Az olaj megszenteléséhez a melkisédekipapság-viselő:

1. Kezében tartja a nyitott tartóban lévő olívaolajat.

2. Megszólítja Mennyei Atyát, mint az imában.

3. Kijelenti, hogy a melkisédeki papság felhatalmazása által cselekszik.

4. Megszenteli az olajat (nem a tartót), és elválasztja azt a betegek és a szenvedők megkenésére és megáldására.

5. Jézus Krisztus nevében fejezi be.

18.13

A betegek szolgálata

A betegek szolgálata rendszerint az áldást elnyerő személy vagy az iránta aggódók kérésére történik azért, hogy az áldás az ő hitük szerint való legyen (lásd Jakab 5:14; Tan és szövetségek 24:13–14; 42:43–44, 48–52).

A betegek szolgálata „kézrátétel által” két részből áll: az olajjal való megkenésből, valamint a megkenés megpecsételéséből egy áldással. Ha nem áll rendelkezésre megszentelt olaj, az áldás a melkisédeki papság felhatalmazása által megkenés nélkül adható.

Amennyiben egy személy egynél több áldást kíván ugyanarra a betegségre, akkor nem szükséges újbóli megkenés. A papságviselő újabb áldást adhat kézrátétellel és a melkisédeki papság felhatalmazása által. Azonban másik megkenés is elvégezhető.

Kórházakat látogató papságviselők ne keressék célzottan a betegek szolgálatának a lehetőségét!

18.13.1

Ki adja az áldást

Csak érdemes melkisédekipapság-viselők szolgálhatnak a betegeknek vagy szenvedőknek. Nem szükséges papsági vezető jóváhagyásért folyamodniuk. Ha lehetséges, a melkisédeki papságot viselő apa szolgál a családja beteg tagjainak.

Rendes körülmények között két vagy több melkisédekipapság-viselő szolgál a betegnek. Azonban egy is elvégezheti a megkenést és a pecsételést is.

18.13.2

Utasítások

A betegek szolgálata két részből áll: az olajjal történő megkenésből és a megkenés megpecsételéséből.

Az olajjal történő megkenést egyetlen melkisédekipapság-viselő végzi, ekképpen:

1. Egy csepp megszentelt olajat tesz az illető fejére.

2. Kezeit lágyan az illető fejére helyezi, és megszólítja a teljes nevén.

3. Kijelenti, hogy a melkisédeki papság felhatalmazása által cselekszik.

4. Kijelenti, hogy a betegek és a szenvedők megkenésére és megáldására szentelt olajjal végzi a megkenést.

5. Jézus Krisztus nevében fejezi be.

A megkenés megpecsételéséhez egy vagy több melkisédekipapság-viselő lágyan az illető fejére helyezi a kezét. Ezután a megkenést megpecsételő személy:

1. Teljes nevén szólítja az illetőt.

2. Kijelenti, hogy a melkisédeki papság felhatalmazása által pecsételi meg a megkenést.

3. A Lélek irányítása szerint áldást mond.

4. Jézus Krisztus nevében fejezi be.

18.14

Vigaszt és tanácsot nyújtó áldások, beleértve az atyai áldásokat is

18.14.1

Ki adja az áldást

Melkisédekipapság-viselők adhatnak vigaszt és tanácsot nyújtó áldást a család többi tagjának és másoknak, akik ezt kérik. Ezen áldásokat jellemzően családtagok, szolgálattevő fivérek vagy papsági vezetők adják.

A melkisédeki papságot viselő apa atyai áldást adhat a gyermekeinek. Ezek különösen nagy segítséget nyújthatnak, amikor a gyermekek iskolába vagy misszióba mennek, házasságot kötnek, katonai szolgálatot kezdenek meg, illetve különleges kihívásokkal néznek szembe. A szülők biztatják gyermekeiket, hogy kérjenek atyai áldást, amikor szükségük van rá. Az atyai áldásokat rögzíteni lehet személyes használatra.

A melkisédekipapság-viselőnek nem szükséges jóváhagyást kapnia papsági vezetőtől ahhoz, hogy vigaszt és tanácsot nyújtó, illetve atyai áldást adjon.

18.14.2

Utasítások

Vigaszt és tanácsot nyújtó áldás, illetve atyai áldás esetén egy vagy több melkisédekipapság-viselő lágyan az illető fejére teszi a kezét. Ezután a szertartást végző személy:

1. Teljes nevén szólítja az illetőt.

2. Kijelenti, hogy az áldás elvégzésére a melkisédeki papság felhatalmazása által kerül sor.

3. A Lélek irányítása szerint vigaszt és tanácsot nyújtó áldást mond.

4. Jézus Krisztus nevében fejezi be.

18.15

Otthonok felszentelése

Az egyháztagok otthona felszentelhető a melkisédeki papság felhatalmazása által. Az otthonoknak a felszenteléshez nem kell saját tulajdonban vagy tehermentesnek lenniük. Az egyházi épületekkel ellentétben az otthonokat nem ajánlják fel az Úrnak.

18.15.1

Ki végzi a felszentelést

Az otthon felszentelését egy melkisédekipapság-viselő végzi. Amennyiben a családban nincs melkisédekipapság-viselő:

• A család felkérhet egy közeli barátot, rokont vagy szolgálattevő fivért, aki viseli a melkisédeki papságot, hogy szentelje fel az otthont. Az illetőnek nem szükséges papsági vezető jóváhagyásért folyamodnia.

• A család összegyűlhet és a Lélek irányítása szerint imát mondhat. Az ima tartalmazhatja a 18.15.2, 3. számnál említett elemeket.

18.15.2

Utasítások

Az otthon felszenteléséhez a melkisédekipapság-viselő:

1. Megszólítja Mennyei Atyát, mint az imában.

2. Kijelenti, hogy a melkisédeki papság felhatalmazása által cselekszik.

3. Felszenteli az otthont szent helyként, ahol a Szent Lélek lakozhat, és egyéb szavakat mond a Lélek irányítása szerint. Megáldhatja például az otthont, hogy az olyan hely legyen, ahol a családtagok hódolhatnak, biztonságra lelhetnek a világtól, növekedhetnek lelkileg, valamint felkészülhetnek örökkévaló családi kapcsolatokra.

4. Jézus Krisztus nevében fejezi be.

18.16

Sírok felszentelése

18.16.1

Ki szenteli fel a sírt

A sírt felszentelő személy viselje a melkisédeki papságot, és kapjon felhatalmazást a gyűlésen elnöklő papsági vezetőtől.

Ha a család úgy kívánja, sír melletti imát is mondhatnak felszentelési ima helyett. Bárki mondhatja az imát, akit a család választ.

Ahhoz, hogy valaki sírfelszentelést végezhessen a saját egyházközségén kívül, fel kell mutatnia az érvényes templomi ajánlását a gyűlésen elnöklő papsági vezetőnek, vagy felmutathat a Szertartás elvégzésére vonatkozó ajánlást is, amelyet a saját püspökségének egyik tagja írt alá.

18.16.2

Utasítások

A sír felszenteléséhez a melkisédekipapság-viselő:

1. Megszólítja Mennyei Atyát, mint az imában.

2. Kijelenti, hogy a melkisédeki papság felhatalmazása által cselekszik.

3. Felszenteli és felajánlja a sírhelyet, hogy az az elhunyt testének nyugvóhelyéül szolgáljon.

4. Imádkozik, hogy a hely megszentelt és védett legyen a feltámadásig (ahol ez helyénvaló).

5. Kéri Mennyei Atyát, hogy nyújtson vigaszt a családnak, valamint kifejez egyéb gondolatokat a Lélek irányítása szerint.

6. Jézus Krisztus nevében fejezi be.

Ha az egyháztag testét elhamvasztották, akkor az elnöklő vezető belátása szerint eldöntheti, hogy felszenteljék-e a helyet, ahol a hamvait tartják. Figyelembe veszi a család kívánságait, valamint a helyi szokásokat és törvényeket is. A szertartást végző fivér a helyzethez igazítja a sírfelszentelési utasításokat.

18.17

Pátriárkai áldások

Minden érdemes, megkeresztelt egyháztag jogosult arra, hogy pátriárkai áldást kapjon, amely sugalmazott útmutatást nyújt Mennyei Atyától (lásd 1 Mózes 48:14–16; 49; 2 Nefi 4:3–11). A szülők és az egyházi vezetők buzdítják az egyháztagokat, hogy lelkileg készüljenek fel a pátriárkai áldásuk elnyerésére.

A püspök vagy egyik megbízott tanácsosa tart interjút azokkal az egyháztagokkal, akik pátriárkai áldást kívánnak kapni. Ha az egyháztag érdemes, az interjút tartó személy elkészít egy Pátriárkai áldási ajánlást. Ezt a Pátriárkai áldási rendszeren keresztül nyújtja be a ChurchofJesusChrist.org oldalán.

A Pátriárkai áldás ajánlást kiadó személy meggyőződik róla, hogy az egyháztag elég érett ahhoz, hogy megértse az áldás jelentőségét és szent természetét. Ideális esetben az egyháztag legyen elég fiatal ahhoz, hogy az élet számos fontos döntése még előtte legyen. Azonban az idősebb felnőtteket is arra buzdítjuk, hogy részesüljenek a pátriárkai áldásukban. A papsági vezetők ne határozzanak meg arra vonatkozó alsó korhatárt, amikor egy egyháztag pátriárkai áldást kaphat!

Az újonnan megtért értse meg az evangélium alapvető tanát, mielőtt pátriárkai áldást kapna.

Különleges körülmények között adott pátriárkai áldásokkal kapcsolatos tudnivalókért lásd 38.2.10.

18.17.1

Pátriárkai áldás elnyerése

Az ajánlás kézhezvételét követően az egyháztag felveszi a kapcsolatot a pátriárkával, hogy időpontot egyeztessen vele a pátriárkai áldás elnyerésére. Az áldás napján az egyháztag imádságos lelkülettel és vasárnapi öltözetben menjen el a pátriárkához. Az egyháztagok böjtölhetnek, de a böjtölés nem követelmény.

Minden egyes pátriárkai áldás szentséges, bizalmas és személyes. Ezért azt négyszemközt adják, kivéve korlátozott számú családtagot, akik jelen lehetnek.

A pátriárkai áldást elnyerő személy kezelje kincsként az áldás szavait, elmélkedjen azokon, és éljen érdemesen a megígért áldások elnyerésére ebben az életben és az örökkévalóságban.

Az egyház tagjai ne hasonlítgassák össze az áldásokat, és a közeli családtagok kivételével ne osszák meg azokat másokkal! Ne olvassanak fel pátriárkai áldásokat egyházi gyűléseken vagy más nyilvános összejöveteleken!

Ha valamely pátriárkai áldás nem tartalmazza a származás megnevezését, a pátriárka később adhat egy kiegészítést, mely megnevezi a származást.

18.17.2

Pátriárkai áldások példányaihoz való hozzáférés

A pátriárkai áldásában részesült személy óvja gondosan a nyomtatott példányt! Amennyiben azonban e példány elvész vagy megsemmisül, akkor a személy újat igényelhet. Ezt az igénylést a Pátriárkai áldások menüpontjában nyújthatja be a ChurchofJesusChrist.org oldalán. Ha ez nem lehetséges, akkor a személy segítségért felveszi a kapcsolatot a püspökével.

18.17.3

További tudnivalók

Pátriárkai áldásokkal kapcsolatos további tudnivalókért lásd 38.2.10 és Pátriárkai áldások.

18.18

Templomi felruházás és pecsételés

A templomi felruházási és pecsételési szertartásokkal kapcsolatos tudnivalókért lásd a 27. fejezetet.

18.19

Elrendelések táblázata

Hivatal	Javasolja	Jóváhagyja	Támogatják	Interjút tart vele és elrendeli
Hivatal Pátriárka	Javasolja Cövekelnökség	Jóváhagyja A Tizenkét Apostol Kvóruma	Támogatják Egyháztagok cövekkonferencián	Interjút tart vele és elrendeli Cövekelnök, miután jóváhagyást kapott a Tizenkét Apostol Kvórumától; illetve az Első Elnökség vagy a Tizenkét Apostol Kvóruma egyik tagja
Hivatal Főpap	Javasolja Püspök és cövekelnökség	Jóváhagyja Cövekelnökség és főtanács	Támogatják Egyháztagok cövekkonferencián	Interjút tart vele és elrendeli Interjút tart vele a püspök és a cövekelnök vagy egyik megbízott tanácsosa; elrendelik a cövekelnök irányítása alatt
Hivatal Elder	Javasolja Püspök	Jóváhagyja Cövekelnökség és főtanács	Támogatják Egyháztagok cövekkonferencián vagy kerületi konferencián	Interjút tart vele és elrendeli A püspök, valamint a cövekelnök vagy egyik megbízott tanácsosa tart interjút (kerületben a misszióelnökség egyik tagja, vagy ha kijelölik, a kerületi elnök tart interjút, lásd 6.3) A cövekelnök irányítása alatt rendelik el (kerületben a misszióelnök vagy – ha kijelölik – a kerületi elnök irányítása alatt rendelik el)
Hivatal Püspök	Javasolja Cövekelnökség az LCR segítségével	Jóváhagyja Az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma	Támogatják Egyháztagok az úrvacsorai gyűlésen	Interjút tart vele és elrendeli Cövekelnök, miután jóváhagyást kapott az Első Elnökségtől (lásd 30.7)
Hivatal Pap	Javasolja Püspök	Jóváhagyja Püspökség	Támogatják Egyháztagok az úrvacsorai gyűlésen	Interjút tart vele és elrendeli Interjút tart vele a püspök; elrendelik a püspök irányítása alatt
Hivatal Tanító vagy diakónus	Javasolja Püspök	Jóváhagyja Püspökség	Támogatják Egyháztagok az úrvacsorai gyűlésen	Interjút tart vele és elrendeli Interjút tart vele a püspök vagy egyik megbízott tanácsosa; elrendelik a püspök irányítása alatt