28.

Templomi szertartások az elhunytakért

28.0

Bevezetés

Isten szabadító és felmagasztosító munkájának a része a családok egyesítése az örökkévalóságra (lásd 1.2). A templomokban végzett szertartások lehetővé teszik a családok számára, hogy együtt legyenek az örökkévalóságra, és megtapasztalják az öröm teljességét Isten jelenlétében.

Ahhoz, hogy Mennyei Atyánk gyermekei visszatérjenek Őhozzá, mindegyiküknek bűnbánatot kell tartania, érdemessé kell válnia a szabadítás és felmagasztosítás szertartásainak az elnyerésére, valamint tiszteletben kell tartania az egyes szertartásokhoz kapcsolódó szövetségeket. A szabadítás és felmagasztosítás szertartásai a következők:

• keresztelés;

• konfirmálás és a Szentlélek ajándéka;

• a melkisédeki papság ráruházása, valamint elrendelés egy hivatalba (férfiak számára);

• templomi felruházás (beleértve az előkészítő szertartást);

• templomi pecsételés.

Mennyei Atyánk tudta, hogy sok gyermeke nem részesül majd ezekben a szertartásokban a halandó élete során. Más módot biztosított számukra, hogy szertartásokban részesüljenek és szövetségeket kössenek Ővele. A templomokban helyettesek által végezhetők szertartások. Ez azt jelenti, hogy egy élő személy olyan személyért részesül szertartásokban, aki elhunyt. A lélekvilágban az elhunyt személyek dönthetnek arról, hogy elfogadják vagy elutasítják az értük elvégzett szertartásokat (lásd Tan és szövetségek 138:19, 32–34, 58–59).

A szabadítás és felmagasztosítás szertartásai nem szükségesek, és nem végzik el ezeket azok számára, akik ebben az életben nem voltak felelősségre vonhatóak (lásd 18.1, 28.3.2 és 28.3.3).

Az egyháztagokat arra buzdítjuk, hogy kutassák fel elhunyt rokonaikat, akik még nem részesültek a szabadítás és felmagasztosítás szertartásaiban. Az egyháztagok ezután elvégzik a szertartásokat e rokonaik helyett. (Lásd Malakiás 4:5–6; 1 Korinthusbeliek 15:29; Tan és szövetségek 2:1–3; 128:15–18; lásd még 25.1 ebben a kézikönyvben.)

Ha az egyháztagok még nem készítettek elő családi neveket a templomi munkára (lásd 28.1.1), akkor a templomban biztosítják számukra olyan elhunyt személyek neveit, akiknek szertartásokra van szükségük.

Az egyháztagokat arra biztatjuk, hogy amilyen gyakran csak a körülményeik engedik, látogassanak el a templomba, akár a saját rokonaikért végeznek helyettes általi szertartásokat, akár olyan személyekért, akiknek a nevét a templomban biztosítják számukra.

Az egyháztagok áldásokban részesülnek, amikor templomi szertartásokat végeznek az elhunytakért. Miközben helyettes általi szertartásokat végeznek, el tudnak tűnődni a saját templomi szövetségeiken, valamint e szövetségek megtartása iránti elkötelezettségükön.

A cövekelnökök és püspökök segítenek az egyháztagoknak felkészülni arra, hogy jó élményekkel járjon számukra a templomi szertartások végzése. Ezt úgy érik el, hogy a templomi munka tanbéli alapjáról tanítanak, valamint gondoskodnak arról, hogy az egyháztagok megértsék az e munkára vonatkozó irányelveket. További tudnivalókért lásd a 25. fejezetet.

28.1

Helyettes általi szertartások elvégzésére vonatkozó általános irányelvek

A haláluk idején 8 éves vagy annál idősebb elhunyt személyekért végezhetők helyettes általi szertartások. A 28.3-ban leírtak kivételével minden elhunyt személyért végezhetők helyettes általi szertartások, amint eltelt 30 nap a haláluktól, ha az alábbiak bármelyike fennáll:

• Az elhunyt közeli hozzátartozója (el nem vált házastárs, felnőtt gyermek, szülő vagy testvér) nyújtja be a nevet templomi szertartásokra.

• A szertartások elvégzésére vonatkozó engedély érkezett az elhunyt közeli hozzátartozójától (el nem vált házastárstól, felnőtt gyermektől, szülőtől vagy testvértől).

Ha a fenti feltételek egyike sem vonatkozik rá, akkor 110 évvel az elhunyt személy születése után végezhetők helyettes általi templomi szertartások.

További tudnivalókért lásd az alábbi cikkeket a FamilySearch.org oldalán (a cikkek eléréséhez be kell jelentkezned a FamilySearch.org oldalára):

• Azon személyek, akikért kérvényezhetek templomi szertartásokat

• Mi az a 110 év-eljárásrend és miért lett bevezetve?

28.1.1

Halott személyek nevének az előkészítése templomi szertartásokra

Számos forrás érhető el segítségképpen az egyháztagoknak azon elhunyt rokonaik megtalálásában, akiknek szertartásokra van szükségük (lásd 25.4 és 28.3). A következő vezetők segítenek az egyháztagoknak megtanulni, hogyan készítsék elő elhunyt családtagok nevét templomi szertartásokra:

• az elderek kvórumának és az egyházközségi Segítőegyletnek az elnöksége (lásd 25.2.2);

• az egyházközségi templomi és családtörténeti vezető (lásd 25.2.3);

• az egyházközségi templomi és családtörténeti tanácsadók (lásd 25.2.4).

Ahol lehetséges, az elhunyt családtagokra vonatkozó adatokat a templomi szertartások elvégzése előtt vezessék fel a FamilySearch.org felületére (lásd 25.4.2).

28.1.1.1

Családtagok nevének a benyújtása

Helyettes általi templomi szertartásokra történő nevek benyújtásakor az egyháztagok általában csak olyan személyek nevét nyújtsák be, akikkel rokoni kapcsolatban állnak.

28.1.1.2

Hírességek és nem jóváhagyott csoportokból származó nevek benyújtása

Az egyháztagok általában ne nyújtsanak be neveket a FamilySearch.org felületére a következő csoportokból:

• híres emberek;

• jóváhagyás nélküli kivonatolási projektekből összegyűjtött nevek;

• zsidó holokauszt-áldozatok.

További tudnivalókért lásd a következő cikket a FamilySearchön: Végezhetek templomi munkát a zsidó holokauszt áldozataiért?

28.1.2

Ki vehet részt az elhunytakért végzett szertartásokban

Minden érvényes templomi ajánlással rendelkező egyháztag részt vehet a halottakért végzett kereszteléseken és konfirmálásokon. Az érvényes templomi ajánlással rendelkező, felruházott egyháztagok részt vehetnek az elhunytakért végzett összes szertartásban. Lásd 26.3.

28.1.3

Testi vagy értelmi fogyatékossággal élő egyháztagok részvétele

Fogyatékossággal élő egyháztagok végezhetnek templomi munkát az elhunytakért, amennyiben:

• érvényes templomi ajánlással rendelkeznek (lásd 28.1.2);

• rendelkeznek a szertartás megértéséhez szükséges értelmi képességgel;

• gondoskodni tudnak magukról, illetve templomi ajánlással rendelkező, velük azonos nemű rokon vagy barát kíséri őket, aki szükség esetén segítséget nyújthat.

Lásd 27.1.3 és 27.2.1.3.

28.1.4

Időpont-egyeztetés

Lehetséges, hogy az egyháztagoknak időpontot kell egyeztetniük, mielőtt szertartásokat végeznek az elhunytakért. Az egyes templomok elérhetőségéért, valamint időpont-egyeztetési követelményeiért lásd temples.ChurchofJesusChrist.org.

28.1.5

Fordítási vagy tolmácsolási segítség

Lásd 27.1.4.

28.1.6

A templomba történő belépéskor viselendő öltözet

Lásd 27.1.5.

28.1.7

Gyermekfelügyelet

Lásd 27.1.6.

28.2

Templomi szertartások elvégzése elhunyt személyekért

A következő szakaszok kifejtik azokat a szertartásokat, melyeket helyettes által végeznek elhunyt személyekért a templomokban. Helyettes általi szertartások elvégzésekor az egyháztag csak olyan elhunyt személyért tevékenykedhet helyettesként, akinek a születési neme azonos az egyháztagéval.

Az elhunytakért végzett templomi szertartásokat általában a következő sorrendben végzik el:

• keresztelés;

• konfirmálás;

• melkisédeki papsági elrendelés (férfiak számára);

• előkészítő szertartások;

• felruházás;

• pecsételések.

Ha az elhunytért végzett szertartások nem sorrendben történtek, akkor nem szükséges újra elvégezni azokat. Akkor lépnek érvénybe, amikor a megelőző szertartásokat elvégezték.

28.2.1

Halottakért végzett keresztelkedések és konfirmálások

Bármely érvényes templomi ajánlással rendelkező egyháztag felkérhető, hogy egy vagy több kereszteldei megbízásban szolgáljon. A megbízások között lehet például:

• helyettesként történő szolgálat keresztelések során;

• szolgálat tanúként helyettes általi keresztelkedések során;

• helyettesként történő szolgálat konfirmálások során;

• a látogatók segítése;

• öltözetek és törölközők szétosztása;

• segítség a keresztelési és konfirmálási szertartások feljegyzésében a számítógépes rendszerben.

Ha szeretnék, akkor a helyettesként szolgálók dönthetnek úgy, hogy csak kereszteléseket vagy csak konfirmálásokat végeznek.

Melkisédekipapság-viselőket és az ároni papságban szolgáló papokat felkérhetik, hogy végezzenek kereszteléseket a halottakért. Melkisédekipapság-viselőket felkérhetnek arra is, hogy végezzenek konfirmálást a halottakért.

Kizárólag felruházott férfiak kérhetők fel a következőkre:

• szolgálat a medence jegyzőjeként;

• szolgálat konfirmálási jegyzőként.

Azok a szervezett csoportok – például családok, egyházközségek és cövekek –, amelyek részt szeretnének venni a kereszteldében végzett szertartásokon, rendszerint előre egyeztetik ezt a templommal (lásd 28.1.4). Egy vagy több, érvényes templomi ajánlással rendelkező felnőtt kísérje el ezeket a csoportokat.

28.2.2

Felruházás (az előkészítő szertartásokat is beleértve)

Amikor helyettes általi felruházásokat végeznek az elhunytakért, a felruházás előkészítő részét külön végzik el és jegyzik fel (lásd 27.2). Bármely felruházott, érvényes templomi ajánlással rendelkező egyháztag szolgálhat helyettesként ezen szertartásoknál.

28.2.3

Házastárshoz pecsételés és gyermekek szülőkhöz pecsételése

Elhunyt személyeket a templomban hozzá lehet pecsételni olyan házastárshoz, akikkel életük során házasságot kötöttek (lásd 38.4.1.3, ha bármelyik házastárs még él; illetve 38.4.1.8, ha mindkét házastárs elhunyt). Elhunyt személyekhez hozzápecsételhetik az élő vagy elhunyt gyermekeiket is (lásd 38.4.2.2). Felruházott, érvényes templomi ajánlással rendelkező egyháztag szolgálhat helyettesként pecsételő szertartásoknál.

A keresztelés, konfirmálás, előkészítő szertartások, valamint a felruházás szertartásait – akár az életben, akár helyettes által – általában azt megelőzően végzik el, hogy egy elhunyt személyt a házastársához vagy a szüleihez pecsételnének (lásd 28.2). Azon elhunyt személynek azonban, aki 8 éves kora előtt hunyt el, vagy aki nem volt felelősségre vonható az életében, nem szükséges semmilyen más szertartásban részesülnie, mielőtt a szüleihez pecsételnék (lásd 18.1, 28.3.2 és 28.3.3).

28.3

Különleges körülmények

Ez a szakasz olyan körülményeket fejt ki, amelyekre nem feltétlenül vonatkozik a 28.1-ben található irányelvek némelyike.

28.3.1

Születés előtt elhunyt gyermekek (halva született, illetve elvetélt gyermekek)

A születésük előtt elhunyt gyermekek számára nem szükségesek templomi szertartások, és nem végeznek ilyeneket. További tudnivalókért lásd 38.7.3.

28.3.2

Nyolc éves koruk előtt meghalt gyermekek

A kisgyermekek Jézus Krisztus engesztelése révén megváltatnak, és „megszabadul[nak] a menny celesztiális királyságában” (Tan és szövetségek 137:10). Ezen okból a 8 éves koruk előtt elhunyt gyermekért nem végeznek sem keresztelést, sem felruházást. Szülőkhöz pecsételés végezhető azonban olyan gyermekekért, akik nem a szövetségben születtek, vagy az életük során nem részesültek ebben a szertartásban (lásd 18.1).

28.3.3

Elhunyt személyek, akik értelmi fogyatékossággal éltek

Templomi szertartások olyan elhunyt személyekért végezhetők, akikről tudják, hogy életükben felelősségre vonhatóak voltak (lásd Tan és szövetségek 20:71). Templomi szertartások végezhetők olyan személyekért is, akikről nem tudható, hogy felelősségre vonhatóak voltak-e.

Ha egyértelműen ismert, hogy az elhunyt személy értelmi fogyatékossággal élt, és nem volt felelősségre vonható, akkor a szülőkhöz pecsételés az egyetlen szertartás, amelyet elvégeznek érte (lásd 38.2.4). Erre csak akkor kerül sor, ha az illető nem a szövetségben született, illetve életében nem pecsételték a szüleihez. Egyéb templomi szertartások nem szükségesek és nem is végeznek ilyeneket, még akkor sem, ha a személy 8 éves vagy annál idősebb kort ért meg.

28.3.4

Halottnak vélt személyek

Templomi szertartások végezhetők halottnak vélt személyért is. A szertartásokat addig nem lehet elvégezni, amíg 10 év el nem telt, amióta az illetőt halottnak vélték vagy hivatalosan halottnak nyilvánították. Ez az eljárásrend olyan személyre vonatkozik, aki:

• ütközetben eltűnt vagy tengerbe veszett;

• olyan körülmények között tűnt el, ahol az elhalálozás nyilvánvaló, de nem találtak azonosítható maradványokat.

Minden más esetben eltűnt személyekért templomi szertartásokat a születésétől számított 110 év elteltét követően lehet végezni.

A cövekelnök felveheti a kapcsolatot a Templomi Osztállyal, ha kérdései vannak ezzel az eljárásrenddel kapcsolatban:

Ímél: [e-mail]

28.3.5

Olyan személyek, akiknek az egyháztagsága visszavonásra került vagy lemondtak a tagságukról

Ha a halála előtt egy személy egyháztagsága visszavonásra került vagy lemondott az egyháztagságáról, akkor az Első Elnökség jóváhagyása szükséges, mielőtt templomi szertartásokat – beleértve az áldások visszaállítását is, ha vonatkozik rá – lehetne végezni érte. A családtag ezt a jóváhagyást az Első Elnökség Hivatalához írt levélben kérvényezheti az illető halála után egy év elteltével. A levél fejtse ki a körülményeket. Nincs szükség űrlapra. Szükség szerint a püspök vagy a cövekelnök segíthet ezzel a kérelemmel.

28.3.5.1

Olyan elhunyt személyek újrafelvétele, akik nem voltak felruházva

Azokat az elhunyt személyeket, akik nem voltak felruházva, de az egyháztagságuk visszavonásra került, vagy akik lemondtak a tagságukról, keresztelés és konfirmálás által újra fel lehet venni. Az Első Elnökség jóváhagyása szükséges, amint azt a 28.3.5 említi. Ezeket az elhunyt személyeket nem kell újra a szüleikhez pecsételni, ha szövetségben születtek, vagy életük során már hozzápecsételték őket a szüleikhez.

28.3.5.2

Templomi áldások visszaállítása felruházott személyek számára

Felruházott elhunyt személyek, akiknek az egyháztagságát visszavonták, vagy akik lemondtak a tagságukról, és akiket később kereszteléssel és konfirmálással újra felvettek, csak az áldások visszaállításának a szertartása által kaphatják meg a papságukat és a templomi áldásaikat. Az ilyen egyéneket nem rendelik el papsági hivatalba és nem részesülnek ismét a felruházásban, mivel ezek az áldások ezen a szertartáson keresztül visszaállíttatnak.

A 28.3.5-ben említettek szerint az Első Elnökség jóváhagyása szükséges ahhoz, hogy ezt a szertartást elhunyt személyekért elvégezzék. E szertartás élőkért történő elvégzésével kapcsolatos tudnivalókért lásd 32.17.2.