1. Legyünk egymáshoz jók és kedvesek,
Otthon vagy ahol épp vagyunk;
Mint a tavaszi víg madárének,
Legyen gyengéd minden szavunk!
A bús szíveknek ez ad reményt,
Bátorságot, békét, hitet;
Ahol felhőktől sötét az ég,
Ott ragyogjon most szeretet!
[Chorus]
Ó, a kedves szavak emléke megmarad,
És felragyog tőlük a nap.
Legyünk egymáshoz jók és kedvesek,
Mert a szép szó szívből fakad.
2. Mint a felkelő nap üde fénye,
Úgy simogat a kedves szó,
Felfrissül tőle minden bús lélek,
Mert édes és reményt adó.
Kedves szavakkal újítsuk meg
Barátságunk szép fonalát,
Hogy szívünket egybeköthesse,
Az őszinte, hű barátság.
[Chorus]
Ó, a kedves szavak emléke megmarad,
És felragyog tőlük a nap.
Legyünk egymáshoz jók és kedvesek,
Mert a szép szó szívből fakad.
Szöveg: Joseph L. Townsend, 1849–1942
Zene: Ebenezer Beesley, 1840–1906