182
Én jó Atyám
Odaadóan
1. Én jó Atyám, ki odafenn
A fenséges mennyben élsz,
Visszatérek-e majd Hozzád,
S láthatom arcod fényét?
Szent hajlékod egykor tényleg
A lelkem otthona volt?
Mint gyermeked Veled éltem,
És Te voltál tanítóm?
2. Bölcs és dicső terved szerint
Küldtél a földre, Atyám.
Búcsút vettem, majd átléptem
A felejtés fátyolán.
Néha mégis tisztán érzem,
Hogy nem idetartozom,
Valami azt súgja nékem,
Nem itt van az otthonom.
3. Lelked által megtanultam,
Hogy Atyámnak hívjalak,
De hogy miért, azt a tudás
Kulcsa nélkül nem tudtam.
Most már értem: Te vagy Atyám,
Kivel a mennyben éltem,
És a szívem azt is tudja,
Hogy Anyám is van ott fenn.
4. Mikor földi erőm elhagy,
És a testem megpihen,
Visszatérek-e Hozzátok,
Mennyei szüleimhez?
Ha már mindent elvégeztem,
Amiért leküldtetek,
Engedjétek, hogy majd újra
Együtt éljek Veletek!
Szöveg: Eliza R. Snow, 1804–1887
Zene: James McGranahan, 1840–1907