22. rész: 3. nap

1 Korinthusbeliek 11

Bevezetés

Pál apostol megválaszolja a korinthusbeli szentek közötti, vallásgyakorlással kapcsolatos vitás kérdéseket. Kihangsúlyozza, hogy a férfiaknak és a nőknek örök és isteni szerepköreik vannak, és az Úr tervében nélkülözhetetlenek egymás számára. Az úrvacsorára történő felkészülés megfelelő módjáról is tanítja az egyháztagokat.

1 Korinthusbeliek 11:1–16

Pál szót ejt vallási szokások vitás kérdéseiről

Olvasd el a következő, azt tükröző megállapításokat, hogy némelyeknek milyen érzései lehetnek a házasságról:

• „A sikeres karrier nagyon fontos számomra. Nem akarom megosztani a figyelmemet az előmenetelemre vonatkozó céljaim és a házasság között.”

• „Nem akarom elkötelezni magam egy hosszútávú kapcsolat mellett. Aggaszt, hogy olyan döntést hoznék, melyet aztán később megbánok.”

• „A házasság korlátok közé szorítana. Nem tudnám azt csinálni, amit csak akarok.”

• „Tudom, hogy a házasság a legfontosabb döntés, amelyet valaha is meghozok, és örömmel tekintek elébe.”

1. Jegyezd fel a szentírás-tanulmányozási naplódba a házassággal kapcsolatos érzéseidet.

Az 1 Korinthusbeliek 11-ben még több mindent olvashatunk arról, hogy mit írt Pál apostol a korinthusbeli egyháztagok kérdéseire válaszolva. Olvasd el az 1 Korinthusbeliek 11:3-at, és nézd meg, hogy mit tanított Pál a férj feladatairól.

Az „asszonynak feje pedig a férfiú” kifejezés azt jelenti, hogy a férjnek szent feladata elnökölni otthon. Elnökölni annyit tesz, mint igazlelkűen vezetni és utat mutatni másoknak a lelki és a világi dolgokban.

Nézd meg a 3. versben, hogy ki elnököl a családjában elnöklő férj felett, ki mutat utat neki. Miért fontos, hogy a férj és az apa Krisztusra tekintsen vezetőjeként és útmutatójaként?

Ha átlátjuk, hogy mi módon elnököl Mennyei Atyánk az Ő királyságában, akkor megértjük, hogy Ő a rend, nem pedig a zűrzavar Istene (lásd T&Sz 132:8).

Amint azt az 1 Korinthusbeliek 11:4–16 feljegyzi, Pál megválaszolta a korinthusbeli szentek arra vonatkozó kérdéseit, hogy a férfiak és a nők hagyományosan mikor imádkoznak és prófétálnak a hódolati gyűléseken. E hagyományok közé tartozott az, hogy a nők fedjék be a fejüket.

Az Újszövetség olvasói időnként félreértik Pál tanításait, és úgy gondolják, hogy a férfi szerepe fontosabb a nő szerepénél. M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tisztázta ezt a félreértést:

„A férfiak és a nők egyenlők Isten és az egyház szemében, de az egyenlő nem jelenti azt, hogy azonosak. A férfiak és nők feladatai és isteni ajándékai különböznek a természetükben, ám a fontosságukban vagy a hatásukban nem. Egyházunk tana a nőket a férfiakkal egyenlőnek, ám tőlük mégis eltérőnek tartja. Isten az egyik nemet sem tartja a másiknál jobbnak vagy fontosabbnak. […]

A férfiaknak és a nőknek eltérő ajándékaik, eltérő erősségeik, valamint eltérő szemléletmódjuk és hajlamaik vannak. Ez az egyik alapvető ok, amiért szükségünk van egymásra” (Férfiak és nők az Úr munkájában. Liahóna, 2014. ápr. 48.).

Olvasd el az 1 Korinthusbeliek 11:11-et, és nézd meg, hogy mit tanított Pál a férj és a feleség közötti kapcsolatról. Az „Úrban” kifejezés az Úr tervére utal, mely segít nekünk olyanná válni, mint Ő, és örök életet nyerni.

Az 1 Korinthusbeliek 11:11-ből megismerhetjük az alábbi igazságot: Az Úr tervében a férfi és a nő egymás nélkül nem nyerhet örök életet (lásd még T&Sz 131:1–4).

A férfi és nő közötti házasság része Isten tervének. Gondolkodj el a következő kérdéseken: Hogyan segíti elő Isten tervét az, ha valaki igazlelkű apa vagy anya? Hogyan készít fel ez minket még jobban arra, hogy olyanná váljunk, mint Mennyei Atyánk?

Gondolj bele, hogyan működik az olló. Mennyire működne az olló, ha szétválasztanánk, és csak az egyik felével próbálnánk meg papírt vagy anyagot vágni? Miben hasonlít az olló az örök élet elnyerésén igyekvő férjhez és feleséghez?

Olvasd el a következő idézetet David A. Bednar eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és nézd meg, hogy mi módon kell együtt munkálkodnia a férjnek és a feleségnek az örök élet elnyeréséhez: „Az isteni terv szerint a férfiaknak és a nőknek együtt kell haladniuk a tökéletesség irányában, a dicsőség teljessége felé. Mivel különböző a vérmérsékletük és eltérőek a képességeik, a férfiak és a nők is sajátos látásmódot és tapasztalatokat hoznak a házastársi kapcsolatba. A férfi és a nő is más-más módon, de ugyanolyan mértékben járul hozzá egy olyan egységhez, mely másképp nem érhető el. A férfi kiegészíti és tökéletesíti a nőt, a nő pedig kiegészíti és tökéletesíti a férfit, miközben tanulnak egymástól, és kölcsönösen megerősítik és megáldják egymást” (“Marriage Is Essential to His Eternal Plan,” Ensign, June 2006, 83–84).

2. Írj a szentírás-tanulmányozási naplódba férfiak és nők néhány olyan, egymástól eltérő jellemvonásáról és feladatáról, melyek a családban támogatják és erősítik egymást.

A család: Kiáltvány a világhoz e szavakat tartalmazza az Első Elnökségtől és a Tizenkét Apostol Kvórumától: „Isten terve szerint az apáknak szeretetben és igaz módon kell családjukat irányítaniuk, valamint gondoskodniuk kell a család szükségleteiről és annak védelméről. Az anyák elsősorban gyermekeik gondozásáért felelősek. Az anyáknak és az apáknak egyaránt kötelességük, hogy egyenlő partnerekként segítsék egymást e szent feladatok ellátásában. Cselekvőképtelenség, halál vagy más körülmények szükségessé tehetik ezen szerepek egyéni átalakítását” (Liahóna, 2010. nov. 129.).

3. Gondolj bele az óra elején elolvasott megállapításokban tükröződő különböző hozzáállásokra a házasság kapcsán, majd válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban: Az 1 Korinthusbeliek 11:1–16 tanulmányozása után mit mondanál annak, aki nem érti a házasság fontosságát Isten tervében?

1 Korinthusbeliek 11:17–34

Pál azt tanítja a korinthusbeli szenteknek, hogy ne vegyék félvállról az úrvacsorát

Mi jut eszedbe az alábbi megállapítások elolvasásakor?

• „Igazán lelki élmény.”

• „Megújulás a léleknek.”

• „A sabbatnapom fénypontja.”

Gondolkodj el a legutóbbi úrvacsoravételeden, és gondold át, hogy vajon e megállapítások illenek-e az élményedre.

Az 1 Korinthusbeliek 11:17–34 tanulmányozása során keress olyan igazságokat, amelyek segíthetnek neked lelkibb és jelentőségteljesebb élménnyé tenni az úrvacsoravételt.

Pál idejében az egyház tagjai az utolsó vacsorához hasonló szokást folytattak. Időnként összegyűltek, hogy együtt étkezzenek, majd pedig vegyenek az úrvacsorából. Pál apostol elítélte ezeket a gyűléseket, mert a szentek hétköznapi étkezésekké tették őket, és nem őrizték meg az úrvacsoravétellel járó szentséget. A Joseph Smith fordítás pontosítja, hogy mit mondott Pál az összegyűlésük céljáról: „Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nem azért teszitek-e, hogy egyetek az Úr vacsorájából?” (Joseph Smith Translation, 1 Corinthians 11:20).

Bár ezeknek a gyűléseknek a közösségi érzés és az egység erősítése volt a céljuk, gyakran fajultak versengéssé. Amint azt az 1 Korinthusbeliek 11:17–22 feljegyzi, Pál elítélte az általa szakadásoknak nevezett versengést vagy viszálykodást, melyek jelen voltak ilyenkor a korinthusbeli szentek között.

Olvasd el az 1 Korinthusbeliek 11:23–26-ot, és nézd meg, mire buzdította Pál az egyháztagokat, mire emlékezzenek az úrvacsorát illetően.

Olvasd el az 1 Korinthusbeliek 11:27–30-at, és nézd meg, mire figyelmeztette Pál a korinthusbeli szenteket az úrvacsora kapcsán.

Ezekből a versekből megtudjuk, hogy akik méltatlanul vesznek az úrvacsorából, ítéletet és kárhozatot vonnak magukra.

Ezt az igazságot a Mormon könyve is megerősíti, melyben Jézus Krisztus arra figyelmeztet, hogy aki méltatlanul vesz az úrvacsorából, az kárhozatot eszik és iszik a lelkére (lásd 3 Nefi 18:29). A Szabadító a papsági vezetőknek azt is megmondta, hogy a méltatlanokat ne engedjék venni az úrvacsorából (lásd 3 Nefi 18:29). Ha kérdéses számodra, hogy méltó vagy-e az úrvacsoravételre, beszélj a püspököddel vagy a gyülekezeti elnököddel.

Az 1 Korinthusbeliek 11:29-ben található „ítélet” szó helyett a fordításban állhatna kárhoztatás is, mely azt jelenti, hogy Isten vétkesnek ítél valakit (lásd Kalauz a szentírásokhoz: kárhoztat, kárhoztatás; scriptures.lds.org). A kárhozat szó olyan állapotra utal, „amikor akadályoztatva vagyunk az előrehaladásban és nem léphetünk be Isten színe elé és az Ő dicsőségébe. A kárhozatnak különböző fokozatai vannak. Mindazok, akik nem nyerik el a celesztiális felmagasztosulás dicsőségét, bizonyos fokig akadályoztatva lesznek az előrehaladásukban és a kiváltságaik tekintetében és ennek mértékében el lesznek kárhoztatva” (vö. Kalauz a szentírásokhoz: kárhozat; scriptures.lds.org).

Ne feledd, hogy „nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy az úrvacsorából vehess, azonban az alázat és bűnbánat lelkiségének kell a szívedben lenni” (Hűek a hithez: Evangéliumi értelmező szótár [2004]. 206.). Ha úgy veszünk az úrvacsorából, hogy nem bűnbánó a szívünk, és nem akarunk emlékezni a Szabadítóra, illetve követni Őt, akkor méltatlanul veszünk az úrvacsorából.

Gondold át, vajon miért vonhat kárhoztatást a lelkünkre az, ha méltatlanul veszünk az úrvacsorából.

Olvasd el újra az 1 Korinthusbeliek 11:28-at, és nézd meg, hogy milyen tanácsot adott Pál az egyháztagoknak, mit tegyenek az úrvacsoravétel alatt. Meg is jelölheted, amit találsz.

Ez a vers arra tanít minket, hogy az úrvacsoravételkor meg kell vizsgálnunk az életünket.

Szerinted milyen szempontok szerint kell megvizsgálnunk az életünket?

Életünk megvizsgálásának nem csupán az a célja, hogy átgondoljuk, vajon érdemesek vagyunk-e az úrvacsoravételre, hanem az is, hogy átgondoljuk, vajon mennyire igyekszünk betartani az Istennel kötött szövetségeinket, és hogyan törekedhetnénk a bűnbánatra és a fejlődésre.

Olvasd el az alábbi idézeteket, és gondold át, te hogyan tudnád megvizsgálni az életedet az úrvacsoravételkor.

Howard W. Hunter elnök azt mondta egy úrvacsoravétel során szerzett élményéről: „Ezt kérdeztem magamtól: »Vajon minden más dolog elé helyezem Istent, és betartom az összes parancsolatát?« Ezután elmélkedés és elhatározás következett. Szövetséget kötni az Úrral arra, hogy mindig betartjuk a parancsolatait, komoly kötelezettség. E szövetség megújítása az úrvacsoravétel révén ugyanilyen komoly. Nagy jelentőséggel bírnak az elgondolkodás ünnepélyes pillanatai az úrvacsora kiosztása alatt. Ezek az önvizsgálat, a befelé tekintés, az önismeret pillanatai – az elmélkedés és az elhatározás ideje” (“Thoughts On the Sacrament,” Ensign, May 1977, 25); lásd még Az egyház elnökeinek tanításai: Howard W. Hunter [2015]. 211.).

Tad R. Callister, a Vasárnapi Iskola általános elnöke azt tanította, még mikor a Hetvenek tagja volt, hogy az úrvacsoravétel az elmélkedés és az önvizsgálat ideje: „Az úrvacsora …a mélyen magunkba tekintés és az önvizsgálat ideje. […] Az úrvacsoravétel alkalmával nem csupán emlékezünk a Szabadítóra, hanem össze is vetjük az életünket Nagy Példaképünk [Jézus Krisztus] életével. Az önámítás teljes mértékű félretételének ideje ez; a teljes, magasztos igazság ideje. Útfélre kell esnie minden kifogásnak, minden látszatnak, hogy lelkünk a maga valójában kommunikálhasson lélektől Lélekig az Atyánkkal. Ebben a pillanatban saját magunk bíráivá válunk, átgondolva, hogy milyen is valójában az életünk, és milyennek kellene lennie igazán” (The Infinite Atonement [2000], 291).

Ezt a tantételt, mely szerint úrvacsoravételkor meg kell vizsgálnunk az életünket, úgy is alkalmazhatod, hogy kigondolsz olyan kérdéseket, amelyeken az úrvacsoravételre készülve elmélkedhetsz. Például megkérdezheted magadtól: „Hogyan lehetnék Jézus Krisztus jobb tanítványa?” „Miben hasonlít az életem a Szabadító életéhez? Miben nem hasonlít?” „Milyen gyengeségekkel küzdök, melyek visszatartanak engem a lelki növekedéstől?” „Ezen a héten mit tehetek azért, hogy egy kicsit jobbá váljak?”

Alkalmazd a tanokat és a tantételeket!

Alkalmazásra akkor kerül sor, amikor a szentírások tanulmányozása során megismert tanok és tantételek szerint gondolkodsz, beszélsz és élsz. Ha alkalmazod életedben a tanokat és a tantételeket, akkor áldott lesz az életed. Az 1 Korinthusbeliek 11-ből az úrvacsoráról tanultakat alkalmazva például jobban meg fogod érteni ezt a szertartást és elmélyül róla a bizonyságod.

4. Sorolj fel a szentírás-tanulmányozási naplódban még néhány olyan kérdést, melyet az úrvacsora előtt és alatt feltehetsz magadnak.

5. Írj le a szentírás-tanulmányozási naplódba egy arra vonatkozó tervet, hogy mit fogsz tenni azért, hogy jobban felkészülj a következő úrvacsoravételi lehetőségedre.

Ha az úrvacsoravétel előtt és alatt megvizsgálod az életedet, akkor az Úr segíthet megtudnod, hogyan tehetnél még jobban eleget a szövetségeidnek, és miként válhatsz még méltóbbá azon áldások elnyerésére, amelyeket Ő adni kíván neked. Kötelezd el magad a kapott sugalmazások követése mellett!

Az 1 Korinthusbeliek 11:33–34-ben azt olvassuk, hogy Pál további útmutatást adott a korinthusbeli szenteknek az akkor elfogyasztott étkezésre vonatkozóan, amikor találkoztak, hogy vegyenek az úrvacsorából. Azt mondta a szenteknek, hogy gondoljanak egymásra és kerüljék a viszálykodást.

6. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam az 1 Korinthusbeliek 11-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: