Bevezetés az 1 Péterhez
Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?
A Péter első közönséges levelén átívelő egyik téma az, hogy Jézus Krisztus engesztelése révén a Szabadító tanítványai képesek hithűen kitartani és reagálni a szenvedésre és az üldöztetésre. Az 1 Péter minden fejezete megpróbáltatásokról vagy szenvedésről szól, Péter pedig azt tanította, hogy a megpróbáltatásokban való türelmes kitartás „becsesebb… a[z] aranynál”, és segít majd a hívőknek megszerezni „a lélek idvességét [szabadítását]” (1 Péter 1:7, 9). Péter arra is emlékeztette a szenteket, kik is ők valójában: „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép” (1 Péter 2:9). Péter e levélben olvasható tanácsainak tanulmányozása révén reményt, bátorítást és erőt nyerhetsz, mely segíthet megküzdened az előtted álló kihívásokkal.
Ki írta ezt a könyvet?
E levél szerzője „Péter, Jézus Krisztusnak apostola” (1 Péter 1:1).
„Pétert eredetileg Simeonként vagy Simonként ismerték (2 Pét. 1:1), Bethsaidából származó halász volt, aki Kapernaumban lakott a feleségével. […] Péter fivérével, Andrással együtt elhívást kapott arra, hogy Jézus Krisztus tanítványa legyen (Mát. 4:18–22; Márk 1:16–18; Luk. 5:1–11). […]
[A]z Úr [Pétert] választotta ki arra, hogy rendelkezzen a királyság kulcsaival a földön (Mát. 16:13–18). […]
Péter volt napjainak fő apostola” (Kalauz a szentírásokhoz: Péter; scriptures.lds.org).
Péter írásai szemléltetik fejlődését egyszerű halászból hatalmas apostollá.
Mikor és hol íródott?
Péter valószínűleg Kr. u. 62 és 64 között írta az első levelét. Babilonból írt (vö. 1 Péter 5:13), talán Rómára tett jelképes utalásként.
Általánosan elfogadott az a nézet, hogy Péter Néró római császár uralkodása idején halt meg – valószínűleg Kr. u. 64-et követően, amikor Néró üldözni kezdte a keresztényeket (lásd Bible Dictionary, “Peter, Epistles of”).
Kinek íródott a könyv, és miért?
Péter ezt a levelét a Kis-Ázsiában (a mai Törökország területén) lévő öt római provinciában élő egyháztagoknak címezte (lásd 1 Péter 1:1). Péter úgy tekintett olvasóira, mint akik Isten által „ki vannak választva” (1 Péter 1:2). Azért írt, hogy megerősítse és buzdítsa a szenteket hitük próbatétele során (vö. 1 Péter 1:7), valamint hogy felkészítse őket az eljövendő tüzes próbatételre (vö. 1 Péter 4:12). Péter üzenete azt is megtanította nekik, hogyan reagáljanak az üldöztetésre (lásd 1 Péter 2:19–23; 3:14–15; 4:13).
Péter tanácsa igen jól időzített volt, hiszen az egyháztagok éppen igen heves üldöztetés előtt álltak. Körülbelül Kr. u. 64-ig, ami táján Péter megírta ezt a levelet, a római kormányzat általánosságban megtűrte a kereszténységet. Ezen év júliusában egy tűzvész elpusztította Róma nagy részét, és az a pletyka terjedt el, hogy maga Néró rendelte el a város felgyújtását. Annak érdekében, hogy eltereljék magukról a gyanút, néhány befolyásos római a keresztényeket vádolta meg a tűzvész elindításával. Ez a keresztények heves üldöztetéséhez vezetett az egész Római Birodalomban. Péter kifejtette, hogy amikor a szentek „mint keresztény szenved[nek]” (1 Péter 4:16), örömöt érezhetnek, tudván, hogy Jézus Krisztus nyomdokaiban járnak (lásd 1 Péter 2:19–23; 3:15–18; 4:12–19).
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
A korabeli szentek által megtapasztalt csapások és üldöztetés közepette Péter arra intette őket, hogy forduljanak egymás felé szeretettel és gyengédséggel (lásd 1 Péter 1:22; 3:8–9). Az 1 Péter 5-ben azt olvassuk továbbá, hogy Péter kifejtette, hogyan kell az egyházi vezetőknek megerősíteniük a gyülekezeteiket.
Ez a levél talán a legegyértelműbb bibliai utalásokat tartalmazza a lélekvilágra és az ott zajló szabadító munkára. Péter röviden említést tesz arról, hogy Jézus Krisztus meglátogatta a lélekvilágot, hogy prédikáljon az engedetlen lelkeknek, akik Noé idején éltek (lásd 1 Péter 3:18–20). Hozzátette, hogy az evangéliumot azért prédikálták a halottaknak, hogy lehetőséget kapjanak arra, hogy az élőkkel egyenlő feltételek szerinti ítéletben részesüljenek (lásd 1 Péter 4:5–6). Adományozási korszakunkban Joseph F. Smith elnök épp az 1 Péter 3:18–20 és az 1 Péter 4:6 jelentésén töprengett, amikor kinyilatkoztatást kapott, mely tisztázza a lélekvilággal kapcsolatos tant (T&Sz 138).
Vázlat
1 Péter 1:1–2:10. Péter arról ír, hogy a szenteknek növekedniük kell lelkileg, hogy örökkévaló jutalmakat nyerhessenek. A szabadítás ígérete Jézus Krisztus becses vére által válik lehetővé. A szentek „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép” (1 Péter 2:9), akik elnyerték Isten irgalmát.
1 Péter 2:11–3:12. Jézus Krisztus tanítványai arra törekednek, hogy tiszteljenek minden embert, és alávessék magukat a polgári hatóságoknak és törvényeknek. Péter szentek konkrét csoportjaihoz szól: szabad polgárokhoz, szolgákhoz, feleségekhez és férjekhez.
1 Péter 3:13–5:14. Amikor az üldöztetés szenvedést okoz a szenteknek, akkor emlékezniük kell Jézus Krisztus példájára, aki szenvedett, majd elnyerte a felmagasztosulást. Jézus Krisztus azért prédikálta az evangéliumot a halottaknak, hogy ők is igazságos ítéletben részesülhessenek. Az egyházi vezetők Jézus Krisztus példáját követve gondoskodnak Isten nyájáról. A szenteknek meg kell alázkodniuk, és Istenre kell vetniük minden gondjukat.