25. rész: 1. nap

Efézusbeliek 2–3

Bevezetés

Pál apostol azt tanítja az efézusi szenteknek, hogy Isten kegyelme révén minden bűnös megszabadulhat, és hogy a zsidók és a nemzsidók egyek lettek Isten háza népeként. Azt is kifejti, hogy Jézus Krisztus egyháza az apostolok és próféták alapjára épül, valamint kifejezi azon vágyát, hogy a szentek megtapasztalják Jézus Krisztus szeretetét.

Efézusbeliek 2

Pál arról tanít, hogy miként szabadítja meg Jézus Krisztus vére a zsidókat és a nemzsidókat is

Gondolj egy olyan alkalomra, amikor úgy érezted, kizártak vagy elkülönítettek másoktól.

Abban az időben, amikor Pál apostol az efézusbeliekhez szóló levelet megírta, néhány zsidó egyháztag feljebb valónak érezte magát a nemzsidó megtérteknél, mivel a zsidók születésüknél fogva izráeliták voltak és a férfiakat közülük körülmetélték.

Olvasd el az Efézusbeliek 2:1–3-at, és keresd meg, hogyan jellemezte Pál a nemzsidó szentek lelki helyzetét (többes szám második személyű kifejezések [ti] az 1–2. versben), illetve a zsidó szentekét (többes szám első személyű [mi] kifejezések a 3. versben) a Szabadítóhoz és az Ő egyházához való megtérésüket megelőzően. A „levegőbeli hatalmasság fejedelme” kifejezés a 2. versben az ördögre és az ő világszerte uralkodó befolyására utal.

• Az 1–2. vers szerint milyen lelki helyzetben voltak a nemzsidók a megtérésük előtt?

• A 3. vers szerint milyen lelki helyzetben volt Pál és a zsidók a megtérésük előtt?

Pál úgy jellemezte a nemzsidókat és a zsidókat is, hogy halottak voltak lelkileg, vagyis eltávolodtak Istentől a bűneik miatt (lásd 1. vers). A test útjai és kívánságai szerint jártak, és így kitették magukat Isten haragjának.

Olvasd el az Efézusbeliek 2:4–6-ot, és keresd meg, milyen lett a nemzsidók és a zsidók lelki helyzete a megtérésüket követően. A megelevenített szó az 5. versben azt jelenti, hogy életre keltett, míg a „mennyek” a 6. versben a celesztiális királyságra utal (lásd Bruce R. McConkie, Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 2:500).

Figyeld meg, hogy a beszélgetésük után az Úr mind a zsidókat, mind a nemzsidókat megelevenítette, vagyis életre keltette őket a lelki halálukból és bűnös állapotukból. Erre úgy szoktunk utalni, mint a lelki újjászületésre vagy a bűneinktől való szabadításra.

Olvasd el az Efézusbeliek 2:7–10-et, és keresd meg, mi miatt voltak képesek a nemzsidók és a zsidók is véghezvinni ezt az átalakulást.

Ezek a versek a következő igazságot tanítják: Isten kegyelme miatt az egész emberiség szabadítást nyerhet a Jézus Krisztusba vetett hit által.

A Jézus Krisztusba vetett igaz hit mindig az Ő követésére és jó cselekedetekre vezet. Figyeld meg, hogy Pál nyomatékosította, hogy nem szabadíthatjuk meg magunkat, függetlenül attól, mennyi jót teszünk (lásd Efézusbeliek 2:8–9). Dieter F. Uchtdorf elnök az Első Elnökségből kifejtette, hogy szükségünk van Isten kegyelmére:

„Mivel »mindnyájan vétkez[tünk] és szűkölköd[ünk] az Isten dicsősége nélkül« [Rómabeliek 3:23], és mivel »semmi tisztátalan dolog nem léphet be Isten királyságába« [1 Nefi 15:34], mindannyian érdemtelenek vagyunk arra, hogy visszatérjünk Isten színe elé.

Még ha teljes lelkünkből szolgálnánk is Istent, az sem elegendő; hiszen így is még mindig »haszontalan szolgák« lennénk [Móziás 2:21]. Nem dolgozhatunk meg saját erőnkkel azért, hogy a mennybe jussunk; az igazságosság követelményei gátat emelnek elénk, amelyen saját erőnkből képtelenek vagyunk átjutni.

De nincs minden veszve.

Isten kegyelme a mi nagyszerű és örökkévaló reményünk.

Jézus Krisztus áldozatán keresztül az irgalom terve kielégíti az igazságosság követelményeit [lásd Alma 42:15], »és lehetővé teszi az emberek számára, hogy bűnbánathoz vezető hitük lehessen« [Alma 34:15].

Bűneink, legyenek akár skarlátvörösek, hófehérré válhatnak [lásd Ésaiás 1:18]. Mivel szeretett Szabadítónk »önmagát váltságul [adta] mindenekért« [1 Timótheus 2:6], bemenetelt biztosított számunkra az Ő örökkévaló királyságába [lásd 2 Péter 1:11].

A kapu kinyílt! […]

Ahhoz, hogy ezt a dicsőséget örököljük, többre van szükségünk egy nyitott kapunál; úgy kell belépnünk e kapun, hogy változásra vágyik szívünk – oly drámai változásra, melyet így jellemeznek a szentírások: »újjá kell szület[nünk]; igen, Istentől kell szület[nünk], megváltozva [világi] és bukott állapotu[n]kból az igazlelkűségnek egy állapotába, megváltatván Isten által, fiaivá és leányaivá lévén« [Móziás 27:25]. […]

A kegyelem Isten ajándéka, és ha Isten minden egyes parancsolatának betartására vágyunk, azzal Mennyei Atyánk e szent ajándéka felé nyújtjuk ki halandó kezünket, hogy megkaphassuk azt” (A kegyelem ajándéka. Liahóna, 2015. máj. 108., 110.).

1. Válaszolj a következő kérdésre a szentírás-tanulmányozási naplódban: Hogyan segít elnyernünk Isten kegyelmének ajándékát, ha hitet gyakorolunk Jézus Krisztusban, és megbánjuk a bűneinket?

A kapcsolódó kép a Heródes jeruzsálemi templomáról készült makett egy részletét ábrázolja. A nyíl a „közbevetett választófal[ra]” (Efézusbeliek 2:14) mutat a templom külső pitvarában (udvarában). Mivel a nemzsidók nem voltak születésüknél fogva a mózesi törvény szerint élő izráeliták, tilos volt e falon túlra merészkedniük, ahol a templom szentebb részei álltak. Úgy kezelték őket, mint akik „Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók” (Efézusbeliek 2:12). A fizikai választófal azt a lelki elkülönülést is jelképezte, amely a zsidók és a nemzsidók között létezett Péter kinyilatkoztatását megelőzően, amelyben utasítást kapott az evangélium prédikálására a nemzsidóknak is.

Olvasd el az Efézusbeliek 2:12–15-öt, és figyeld meg, mi döntötte le a zsidók és a nemzsidók közötti választófalat. Az ellenségeskedés szó a 15. versben azt jelenti: „ellentét, viszálykodás és gyűlölködés” (Kalauz a szentírásokhoz: ellenségeskedés; scriptures.lds.org).

E versek szerint mi hozta össze a zsidókat és a nemzsidókat?

Krisztus vére (az engesztelés) által a zsidókat és a nemzsidókat lelkileg elválasztó jelképes fal leomlott, és „új emberré” (Efézusbeliek 2:15), vagyis egységes testté – vagy csoporttá – lettek Krisztusban. Beírhatod vagy feljegyezheted a következő igazságot az Efézusbeliek 2:12–15 közelébe: Amikor Jézus Krisztushoz jövünk és részesülünk az Ő kegyelmében, akkor egyek leszünk Isten szentjeivel.

Olvasd el az Efézusbeliek 2:16–19-et, és keress olyan kifejezéseket, amelyek nyomatékosítják azt az igazságot, hogy amikor Jézus Krisztushoz jövünk és részesülünk az Ő kegyelmében, akkor egyek lehetünk Isten szentjeivel.

Gondold át, hogy szerinted miért fontos megértenünk és alkalmaznunk ezt az igazságot napjainkban az egyházban.

2. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Hogyan segíthetünk másoknak ismét „polgártársa[kká]” (Efézusbeliek 2:19) válni, vagy így érezni magukat az egyházban, ahelyett, hogy jövevények lennének?

   2. Milyen alkalommal fordult már elő, hogy valaki segített neked a szentek polgártársának érezni magad, és nem csupán jövevénynek?

   3. Milyen alkalommal próbáltál te segíteni valakinek, hogy ugyanígy érezzen?

Gondolj valamelyik ismerősödre, akinek hasznára lehetne, ha eljönne egy egyházi tevékenységre. Hívd el ezt a személyt egy közelgő tevékenységre vagy egyházi gyűlésre, és következetesen igyekezz segíteni neki, hogy otthon érezze magát az egyházközségedben vagy gyülekezetedben.

Olvasd el az Efézusbeliek 2:20–22-t, és keresd meg, mit tanított Pál az egyház alapjáról.

Egészítsd ki a következő igazságot Pál ezen versekben szereplő tanításai alapján: Az Úr egyháza épül, fő pedig Jézus Krisztus.

A szegletkő egy nagy kő, amelyet az alap sarkába [szegletébe] helyeznek, hogy erőt és stabilitást nyújtson az egész építménynek.

Milyen szempontból fő szegletköve Jézus Krisztus az egyháznak (vö. Efézusbeliek 2:20)?

Miközben átgondolod az Efézusbeliek 2:21–22-t, fontold meg, mi történik az egyház többi részével ennek a szegletkőnek köszönhetően.

3. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Hogyan alkotják az apostolok és a próféták az egyház alapjának további részeit?

   2. Hogyan biztosít ez az alap stabilitást az egyháznak, és miként nyújt védelmet az ördög támadásai ellen?

Efézusbeliek 3

Pál kifejezésre juttatja az efézusbeli szentekkel kapcsolatos kívánságait

Az Efézusbeliek 3:1–16 feljegyzése szerint Pál apostol Jézus Krisztusról prédikált, és azt tanította, hogy Őrajta keresztül a nemzsidók „örökös társ[ai]” (6. vers) lehetnek Izráelnek és részesei Isten ígéreteinek. Pál szolgálata Jézus Krisztus evangéliumának prédikálásáról szólt a nemzsidóknak.

Olvasd el az Efézusbeliek 3:17–19-et, és keresd meg, mit szeretett volna még Pál, hogy a szentek megismerjenek és érezzenek.

E versek szerint mit szeretett volna Pál, hogy a szentek megismerjenek és érezzenek?

Az Efézusbeliek 3:1–19-ből megtudjuk, hogy az apostolok és a próféták arra törekednek, hogy segítsenek Isten gyermekeinek megismerni és érezni Jézus Krisztus szeretetét.

4. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Hogyan segítenek napjainkban az apostolok és a próféták abban, hogy Isten gyermekei megértsék a felmagasztosulás áldásait, és érezzék Jézus Krisztus szeretetét?

   2. Milyen helyzetben segítettek már neked az apostolok és a próféták tanításai abban, hogy jobban megértsd a felmagasztosulást, vagy átérezd Jézus Krisztus szeretetét?

5. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam az Efézusbeliek 2–3-at, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: