Zsidók 5–6

Bevezetés

Pál apostol azt tanítja, hogy a papságot elnyerőket Istennek kell elhívnia, és hogy Jézus Krisztust Isten hívta el „Melkisédek rendje szerint való főpapnak” (Zsidók 5:10). Pál arra buzdítja az egyháztagokat, hogy legyen szorgalmuk, hitük, türelmük és reménységük Isten ígéreteinek elnyerésében.

Zsidók 5

Pál azt tanítja, hogy a papságot elnyerőket Istennek kell elhívnia

Képzeld el, hogy az egyik ismerősöd egy papírra felírja, hogy orvos, majd kitűzi azt az ingére. Bár olyan papírt viselne, amelyen a megfelelő jogcím áll, mégis milyen aggályaid lennének, ha ez a személy próbálna megoperálni téged egy baleset után? Hogyan reagálnál, ha rendőr feliratot viselne, és megpróbálna valamilyen büntetést kiszabni rád?

Miért nem bíznál abban, hogy ez a személy elvégezze a magára vett jogcímhez kapcsolódó tevékenységet?

Annak ellenére, hogy a megfelelő címmel ellátott feliratot visel, nincsen meg a szükséges felhatalmazása és képessége sem a feladatok elvégzésére. Éppen úgy, ahogy a társadalom felállította a módjait annak, hogy valaki felhatalmazást kaphasson bizonyos tevékenységek elvégzésére, Isten is meghatározta a módját annak, hogy valaki felhatalmazást kaphasson bizonyos feladatok elvégzésére az Ő egyházában. A Zsidók 5 tanulmányozása során keresd meg az Isten által meghatározott mintát az Ő felhatalmazása elnyeréséhez.

Pál apostol úgy jellemezte a Szabadítót, mint „nagy főpapunk” (Zsidók 4:14). Olvasd el a Zsidók 5:1–3-at, és keresd meg, mit tanított Pál a főpap szerepéről az izráeliták között Mózes törvénye alatt.

„Mózes törvénye szerint az ároni papság elnöklő tisztségviselőjét főpapnak nevezték. Ez a hivatal öröklődött, és Áron családjának elsőszülött fiútagjaira szállt, maga Áron lévén az első főpap az ároni rendben.” A főpap általában élete végéig szolgált, azonban idővel a gonoszok ezt a hivatalt is megkaparintották. „A főpapokat Heródes és a rómaiak egyaránt jogtalanul nevezték ki és mentették fel a saját belátásuk szerint. A hivatalt Kr. e. 37 és Kr. u. 68 között 28 különböző ember töltötte be” (Bible Dictionary, “High priest”).

Olvasd el a Zsidók 5:4-et, és keresd meg, hogyan kellett kiválasztani a főpapot.

Hogy megértsd, miként hívta el Isten Áront (lásd Zsidók 5:4), olvasd el a 2 Mózes 28:1-et, mely feljegyzi a párbeszédet, melyre Isten és Mózes között került sor a Sinai-hegyen.

Gondold át, miért fontos az a tény, hogy az Úr Áron elhívását Mózesnek nyilatkoztatta ki és nem magának Áronnak vagy valaki másnak. Mózes volt a próféta, ezért ő volt felhatalmazva arra, hogy ilyen kinyilatkoztatást kapjon, valamint hogy kormányozza a papság használatát a földön.

Pálnak a Zsidók 5:4-ben található tanításaiból megtudjuk, hogy azokat, akiket elrendelnek a papságba, Istennek kell elhívnia, felhatalmazott szolgáinak adott kinyilatkoztatás által. Ma az egyházban a felhatalmazott papsági vezetőknek interjút kell készíteniük minden elrendelésre jelölttel, és a Szentlélek útmutatására törekedve meg kell határozniuk a jelölt felkészültségét és érdemességét a papságba való elrendeléshez.

Hogyan kapcsolódik ez az igazság más egyházi pozíciókba való elhívás folyamatához?

Olvasd el a Hittételek 1:5-öt, és keresd meg, hogy miként tükröződik Joseph Smith próféta írásában a Zsidók 5:4-ben korábban megismert igazság, illetve az, hogy valakit „Isten hív el, miként Áront is”. Tartsd észben, hogy a prófécia szó kinyilatkoztatásra utal.

Az ötödik hittétel szerint amellett, hogy „az embert Istennek kell elhívnia prófécia [által]”, mi másnak kell még történnie ahhoz, hogy valaki felhatalmazást nyerjen arra, hogy „prédikálhassa az Evangéliumot és szolgálhasson annak szertartásaiban”?

Mind az Ószövetség, mind pedig az Újszövetség feljegyzi, hogy a próféták, a papsági vezetők és az evangéliumi tanítók is felhatalmazott papságviselők kézrátétele által kapták meg elhívásukat (lásd 4 Mózes 27:18–23; Apostolok cselekedetei 6:5–6; 13:2–3; 1 Timótheus 4:14).

Válaszolj a következő kérdések egyikére vagy mindkettőre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Hogyan tükrözi a szentírásokban lefektetett mintát az a folyamat, ahogyan napjainkban elhívják az embereket a különböző egyházi pozíciókba?
2. Miért fontos tudnunk, hogy a papsági felhatalmazás csak ilyen módon kapható meg?

Olvasd el a Zsidók 5:5–6-ot, és keresd meg, kitől kapta a Szabadító a felhatalmazását.

E versek szerint Mennyei Atyánk adta a papságot Fiának, Jézus Krisztusnak. Neki kellett az örökkévaló papnak lennie „Melkisédek rendje szerint” (Zsidók 5:6).

A melkisédeki papság hivatalaként a főpap hivatala „Jézus Krisztusra is vonatkozik, aki a nagy Főpap. Ádám is főpap volt, és mind a pátriárkák. Ma három elnöklő főpap alkotja az egyház elnökségét, és ők elnökölnek minden más papságviselő és egyháztag felett. Ezenfelül ma arra érdemes férfiakat szerte az egyházban elrendelnek főpapnak, amint az helyénvaló” (Kalauz a szentírásokhoz: főpap; scriptures.lds.org).

Olvasd el a Zsidók 5:7–10-et, és jelöld meg a 9. versben, mi lett Jézus Krisztus. A 7–8. vers Melkisédekre utal, aki egy Ábrahám idejében élő próféta és király volt.

Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy e versek „egyaránt vonatkoz[nak] Melkisédekre és Krisztusra is, hiszen Melkisédek Krisztus előfutára volt, és a próféta szolgálata Urunkat személyesítette meg és jelezte előre” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 3:157).

Válaszold meg a következő kérdést a szentírás-tanulmányozási naplódban: Hogyan lehet Jézus Krisztus az „örök idvesség szerzője” (Zsidók 5:9) mindazok számára, akik engedelmeskednek Neki?

A Zsidók 5:11–14 feljegyzése szerint Pál kifejezte azon vágyát, hogy többet tanítson e témáról, azonban elmondta, hogy az emberek híján vannak annak a lelki értelemnek és érettségnek, amely a komolyabb tanítások megértéséhez szükséges lenne.

Zsidók 6

Az egyháztagok buzdítást kapnak, hogy legyen szorgalmuk, hitük, türelmük és reménységük Isten ígéreteinek elnyerésében

Isten olyan áldásokat ígért gyermekeinek, mint például a békesség, a boldogság, a bűnbocsánat, az imára adott válaszok, a pátriárkai áldásokban található áldások, a feltámadás és az örök élet. Ezen áldások némelyike a döntéseinktől függ.

Melyik az a megígért áldás, melynek elnyerését nagyon várod már?

A Zsidók 6 feljegyzése szerint Pál arra buzdította a szenteket, hogy ne szűnjenek meg törekedni az Úr megígért áldásaira. E fejezet olvasása során keress olyan igazságokat, amelyek segíthetnek elnyerned az Isten által megígért áldásokat.

Olvasd el a Zsidók 6:1–3-at, és keresd meg, mire tanította Pál a szenteket, milyen célért munkálkodjanak. Figyeld meg, hogy a Zsidók 6:1 Joseph Smith fordítása (a Kalauz a szentírásokhoz 243. oldalán) kijelenti: „Ennélfogva, nem hagyva el Krisztus tanának tantételeit” (dőlt betűs kiemelés hozzáadva), valamint a Zsidók 6:3 Joseph Smith fordítása (a Kalauz a szentírásokhoz 243. oldalán) kijelenti: „És tovább haladunk, egészen a tökéletességig, ha Isten megengedi.”

A tökéletesség azt jelenti, hogy valaki lelkileg érett és teljes (lásd Kalauz a szentírásokhoz: tökéletes; scriptures.lds.org). A Zsidók 6:1–2-ben azt olvassuk, hogy az evangélium első tantételei és szertartásai alkotják azt az alapot, amelyre építkezünk kell, miközben a tökéletességen, vagyis a lelki érettségen munkálkodunk.

A Zsidók 6:4–8 feljegyzése szerint Pál jellemezte azokat, akikre a veszedelem fiaiként utalunk – akik tökéletes tudással rendelkeznek arról, hogy Jézus a Krisztus, majd elfordulnak ettől az igazságtól, és Isten ellenségeivé válnak. Pál ezen egyéneket azokkal a szentekkel állította szembe, akikhez levelében szólt, és akik Krisztus nevében munkálkodtak (lásd Zsidók 6:9–10).

Olvasd el a Zsidók 6:11–15-öt, és keresd meg, mire buzdította Pál a szenteket, mit tegyenek, miközben Isten megígért áldásainak örökléséért munkálkodnak. Segíthet, ha tudod, hogy az „ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt” kifejezés a 11. versben arra utal, hogy legyünk szorgalmasak, míg el nem nyerjük Isten megígért áldásait.

Pál úgy jellemezte Ábrahámot, mint aki a szorgalom, a hit és a türelem példája az Isten megígért áldásaira való törekvés terén. Ábrahám 75 éves volt, amikor Isten leszármazottakat ígért neki, majd aztán 25 évet várt hitben ezen ígéret beteljesedésére Izsák születése révén. Pál tanításaiból megtudjuk, hogy a végsőkig kitartó szorgalom, a Jézus Krisztusba vetett hit és a türelem révén örökölhetjük meg az Isten által megígért áldásokat.

Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Szerinted miért fontos a szorgalom, a Jézus Krisztusba vetett hit, illetve a türelem, miközben Isten megígért áldásainak elnyerésére törekszünk?
2. Milyen helyzetben kaptad már meg a megígért áldásokat a szorgalom, a Jézus Krisztusba vetett hit és a türelem révén?

A Zsidók 6:16–18 feljegyzése szerint Pál azt tanította, hogy Isten megtartja ígéreteit, és sohasem hazudik, ezért lehet reménységünk az Ő ígéreteiben, és lehetünk bizonyosak azok beteljesedése felől.

Olvasd el a Zsidók 6:19–20-at, és keresd meg, milyen hatással van az Isten ígéreteibe vetett reménységünk az életünkre.

Az egyik igazság, melyet a Zsidók 6:19-ben találhatunk, az, hogy az Isten ígéreteibe vetett reménységünk lelki horgony a lelkünknek. A remény „az igazlelkűségért ígért áldások magabiztos elvárása, illetve az azok iránti vágyakozás” (Kalauz a szentírásokhoz: remény; scriptures.lds.org).

Rajzolj a szentírás-tanulmányozási naplódba egy horgonyt. Gondold át, mit tesz a horgony a hajóval. Írj arról, milyen értelemben jelent lelki horgonyt számodra az Isten ígéreteibe vetett reménységed.

Gondold át, miként fogsz teljesebb mértékű szorgalmat, hitet, türelmet és reménységet kifejleszteni. Lejegyezheted a benyomásaidat a személyes naplódba.

Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a Zsidók 5–6-ot, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: