János 9

Bevezetés

Jézus meggyógyít egy vakon született embert. A farizeusok kérdőre vonják ezt az embert, és kiűzik a zsinagógából, mert nem hajlandó bűnösnek mondani Jézust azért, hogy a sabbat napján gyógyított. A Szabadító felkeresi ezt a férfit, és kérdéseket tesz fel neki a hitét illetően, mire a férfi Jézust Isten Fiaként ismerve el hódol Neki.

János 9:1–7

Jézus meggyógyít egy vakon született embert

Nevezz meg néhány olyan csapást vagy szerencsétlenséget, melyet a környezetedben élő vagy a helyi hírekben szereplő emberek tapasztalhatnak meg:

Vannak, akikben felmerül a kérdés, hogy miért engedi Isten, hogy komoly csapások nehezítsék az életüket. A János 9:1–5 tanulmányozása közben keress egy olyan igazságot, amely segíthet nekünk jobban megérteni, miért engedi meg Isten, hogy különböző szerencsétlenségek érjenek minket.

Míg Jézus Jeruzsálemben volt, találkozott egy férfival, aki születésétől fogva egy nehézséggel küszködött. Olvasd el a János 9:1–2-t, és nézd meg, hogy milyen csapás sújtotta ezt a férfit.

Mit kérdeztek a tanítványok az illető által megtapasztalt nehézség okáról?

A Szabadító idejében sokan úgy gondolták, hogy az emberek által megtapasztalt csapások az általuk vagy szüleik által elkövetett bűnök következményei. Szerinted helytálló volt ez az elgondolás? Miért vagy miért nem?

Olvasd el a János 9:3–5-öt, és keresd ki, hogy mit tanított a Szabadító e férfi vakságáról.

Szerinted mit jelent az, hogy „nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai” (János 9:3)?

A Szabadító e versekben található tanításaiból megtudjuk, hogy Isten az Ő műveinek és hatalmának megmutatására használhatja a minket érő csapásokat. Másképp fogalmazva, bár az általunk megtapasztalt szerencsétlenségeknek számos oka lehet, a minket érő kihívásokat Isten fel tudja használni az Ő igazlelkű céljai véghezvitelének elősegítésére.

Ezen igazság jobb megértéséhez olvasd el a következő idézetet Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Azért küldettünk ide, hogy megpróbáltassunk. Minden dologban kell, hogy legyen ellentét. Ezen ellentétek és kihívások által tanulunk és fejlődünk, valamint azáltal, hogy másoknak is ezt tanítjuk. …az Úr nemcsak hogy javunkra fordítja szenvedéseinket, hanem azok által számtalan más ember életét áldja meg.

Jézus ezt tanította, amikor ő és az apostolai egy vakon született emberrel találkoztak. [Oaks elder itt idézte a János 9:2–3-at.]

Ha az életet a lelkiség szemével nézzük, sok példát látunk arra, ahogy Isten műve gyermekei nehézségei által halad előre. […]

Mikor megértjük ezt az alapelvet, miszerint Isten lehetőségeket ad nekünk, hogy áldásokat kapjunk, és megáld minket saját és mások szenvedései által, akkor megértjük azt is, hogy miért mondja nekünk újra és újra, hogy: »Mondj köszönetet az Úrnak, Istenednek minden dologban« (T&Sz 59:7)” (Mindenben adjunk hálát! Liahóna, 2003. máj. 97–98.).

Gondolj egy olyan nehézségre, amellyel korábban szembesültél vagy amelyet most tapasztalsz meg. A János 9 tanulmányozását folytatva gondold át, Isten hogyan tudja ezen csapás révén megmutatni benned a műveit és a hatalmát.

Olvasd el a János 9:6–7-et, és nézd meg, hogyan mutatta meg Isten a műveit és a hatalmát e vak ember tapasztalatain keresztül.

Szerinted milyen lehetett ennek a férfinak először látni?

János 9:8–41

Miután a farizeusok kiűzik azt a férfit, akit Ő meggyógyított, a Szabadító felkeresi őt

A János 9:8–15 feljegyzése szerint miután a vak férfi meggyógyult, egyesek kétségbe vonták, hogy valóban ő-e az a férfi, aki vakon született. Mások a gyógyulásának módját szerették volna megtudni, és a farizeusok elé vitték őt, akik kérdőre fogták.

A János 9:14-ben nézd meg, melyik napon gyógyította meg a Szabadító a vak férfit.

Szerinted hogyan reagáltak a farizeusok arra, hogy Jézus a sabbat napján gyógyította meg ezt a férfit?

Olvasd el a János 9:16-ot, és nézd meg, milyen következtetésre jutottak a farizeusok Jézusra vonatkozóan.

Olvasd el a János 9:17-et, és nézd meg, hogy a vak férfi milyen következtetésre jutott Jézusra vonatkozóan.

A János 9 tanulmányozását folytatva figyeld meg, milyen változás következett be abban, ahogyan a vak férfi a Szabadítóra tekintett.

Mivel a farizeusok kételkedtek abban, hogy a férfi tényleg vakon született, odahozatták a szüleit, hogy kérdőre vonják őket. A János 9:19–23-ból megtudjuk, hogy amikor megkérdezték őket, a szülők bizonyságot tettek arról, hogy ez bizony az ő fiuk, aki vakon született, de azt állították, hogy nem tudják, hogyan gyógyult meg. Mivel féltek a zsinagógából és a közösségből való száműzéstől, nem akarták azt mondani, hogy hisznek Jézus messiási mivoltában, inkább azt mondták, hogy szóljon a fiuk maga.

Olvasd el a János 9:24–27, 30–33-at, és keresd ki, hogy mit válaszolt a férfi a farizeusoknak. Meg is jelölheted, milyen szavakkal védte meg Jézust és tett bizonyságot arról, hogy Istentől való (lásd János 9:33).

Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban: Mi ragadja meg a figyelmedet ennek a férfinak a válaszaiban?

A János 9:34-ből megtudjuk, hogy a férfit kivetették, vagyis száműzték (valószínűleg a zsinagógából [lásd János 9:22]) azért, mert bátran megvédte a Szabadítót.

„Sok zsidó közösség vallási és társasági központja a zsinagóga volt. A zsinagóga hozzáférést biztosított a lelki útmutatáshoz és hódolathoz, valamint oktatási és társasági lehetőségeket nyújtott. Mivel a zsinagóga ennyire részét képezte a zsidó társadalomnak, ha valakit kivetettek a zsinagógából…, akkor az nemcsak azt jelentette, hogy kizárták az adott vallási közösségből, hanem azt is, hogy száműzték a kulturális és társasági életből” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 230.).

Szerinted miért volt hajlandó ez a férfi kitartani amellett, amit Jézus Krisztusról tudott, bár ez azt jelentette számára, hogy kitiltják a zsinagógából?

Miután ezt a férfit kiűzték a zsinagógából, a Szabadító felkereste őt, és megkérdezte tőle, hogy hisz-e Isten Fiában (lásd János 9:35). Olvasd el a János 9:36–38-at, és keresd ki a férfi válaszát.

Kijelentése: „Hiszek, Uram”, és annak ténye, hogy „imádá Őt”, vagyis hódolt neki (János 9:38), azt jelzik, hogy lelki szemei megnyíltak, és felismerte Jézus Krisztusban a megígért Messiást, Isten Fiát.

Ebből a történetből megtudjuk, hogy ha függetlenül attól, hogy mi szegül szembe velünk, hűek maradunk ahhoz, amiről tudjuk, hogy igaz, akkor megerősödik a bizonyságunk. A bizonyságunk idővel még tovább is fog erősödni.

Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Szerinted miért erősödik meg a bizonyságunk, miután dacoltunk az ellenállással vagy a hit próbatételeivel?
2. A te bizonyságod miként erősödött meg amiatt, hogy hűen kitartottál valamilyen ellenállás dacára?

E történet egy másik tantételének felismeréséhez hunyd le majdnem teljesen a szemedet, hogy csak egy kis fényt láss. Azután nyisd ki a szemedet félig, majd nyisd ki egészen. Figyeld meg, hogyan változik a látásod.

Emlékezz vissza, hogy ennek a férfinak a fizikai látása kitisztult, miután Jézus meggyógyította őt. Olvasd el a János 9:11, 17, 33, 35–38-at, és nézd meg, milyen kifejezések jellemzik a férfi lelki látásának, vagyis annak a fejlődését, hogy mit értett meg abból, ki Jézus.

Először úgy utalt Jézusra, mint „egy ember, a kit Jézusnak mondanak” (János 9:11), később azt mondta Róla, hogy „próféta” (János 9:17), majd pedig megvédte Őt, és azt mondta, hogy Istentől való (lásd János 9:33). Idővel kitisztult a lelki látása, és végül meglátta, hogy Jézus Krisztus a megígért Messiás, Isten Fia.

Szerinted miért tisztult ki a látása és az, amit a Szabadítóval kapcsolatban megértett? Milyen módon gyakorolt Jézus Krisztusba vetett hitet ezen események során?

Howard W. Hunter elnök azt tanította ennek a férfinak az élményéről: „Ez esetben kétszer adatott látás – egyszer egy veleszületett hiányosság kezelésére, másodszor pedig azért, hogy láthassa a Királyok Királyát, mielőtt felmenne mennyei trónusára. Jézus a fizikai és a lelki látását is megelevenítette. Saját világossága behatolt erre a sötét helyre, és ez a férfi, sokakhoz hasonlóan akkor és napjainkban is, elfogadta a világosságot és látni kezdett” (“The God That Doest Wonders,” Ensign, May 1989, 16–17).

Ebből a történetből megtudjuk, hogy Jézus Krisztusban hitet gyakorolva kitisztul a lelki látásunk és az értelmünk.

Szerinted miért van szükség a hit gyakorlására ahhoz, hogy tisztábban lássunk és értsünk meg lelki igazságokat?

Amikor ez a férfi meglátta Jézust és Isten Fiának ismerve el Őt hódolt Neki, állt a közelben néhány farizeus. Olvasd el a János 9:39–41-et, és nézd meg, hogy mit tanított a Szabadító a vakságról.

A farizeusok kérdésére, mely szerint „avagy mi is vakok vagyunk-é?” (János 9:40), „a Szabadító egy metaforával válaszolt, és azt tanította, hogy akik »vakok« – akik nem tudják, hogy ki Ő –, azoknak nincs bűnük (János 9:41), akik viszont látnak – vagyis elegendő tanúbizonyságot kaptak a Szabadítóról és az Ő isteni küldetéséről, ezért tudniuk kellene, hogy ki Ő –, azok felelősek lesznek a tetteikért. A farizeusok azokhoz tartoztak, akik láttak, ezért az ő bűnük megmaradt. Lelki értelemben ők maguk döntöttek úgy, hogy vakok lesznek, mert a sok tanúbizonyság ellenére nem voltak hajlandóak felismerni Jézust Isten Fiaként” (Újszövetség tanulói kézikönyv. 231.).

Nézd meg az ebben a leckében tanult két utolsó tantételt, és gondold át, hogyan alkalmazhatnád ezeket az életedben. Írd le a szentírás-tanulmányozási naplódba az e tantételek alkalmazására vonatkozó céljaidat. Imádkozz útmutatásért, hogy elérd a céljaidat.
Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a János 9-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: