János 10

Bevezetés

Jézus Krisztus azt tanítja, hogy Ő a Jó Pásztor, és hogy leteszi életét a juhaiért. Némelyek káromlással vádolják Őt azért, mert kijelenti, hogy Ő Isten Fia.

János 10:1–24

Jézus Krisztus azt tanítja, hogy Ő a Jó Pásztor, és hogy leteszi életét a népéért

Szerinted bekötött szemmel, csupán érintéssel felismernéd a családtagjaid vagy közeli barátaid arcát? Szerinted édesanyád bekötött szemmel, pusztán érintéssel felismerné mindegyik gyermeke arcát?

Egyszer megkérdeztek egy közel-keleti pásztort, hogy mennyire ismeri a juhait. Azt válaszolta: „Ha bekötnék a szemem, és odahoznának hozzám egy bárányt, akinek az arcára rátehetném a kezem, azonnal meg tudnám mondani, hogy az enyém-e vagy sem” (idézi G. M. Mackie, Bible Manners and Customs [n.d.], 35).

Ha pásztor volnál, akkor szerinted mi kellene ahhoz, hogy olyan jól ismerd a nyájadban a juhokat, mint ez a pásztor?

Olvasd el a János 10:14-et, és gondold át, miért nevezte magát Jézus a Jó Pásztornak. Írd le a következő megállapítást a szentírás-tanulmányozási naplódba: Jézus Krisztus a Jó Pásztor. A János 10 tanulmányozása során keress olyan igazságokat, amelyek elárulják nekünk, hogy milyen tekintetben a mi Jó Pásztorunk a Szabadító. Írd le ezeket az igazságokat a naplódba írt megállapítás alá.

Akik hallották Jézusnak a János 10-ben feljegyzett tanításait, azok jól ismerték a juh, a pásztor és a karám fogalmát. A Szabadító napjaiban a pásztorok nappal élelemhez, vízhez és védett helyre vezették a juhaikat, éjszakára pedig mind egy közös karámba terelték a saját nyájukat. A karám egy olyan kőfallal elzárt barlang vagy bekerített hely volt, melynek tetején éles tövisek akadályozták meg a vadállatok és a tolvajok bejutását.

Olvasd el a János 10:1–5-öt, és figyeld meg, hogy mit tesz egy jó pásztor. Amit találsz, írd le a szentírás-tanulmányozási naplódba a „Jézus Krisztus a Jó Pásztor” megállapítás alá.

A János 10:3 leírja, hogy minden pásztor az ajtón megy be, és nevükön szólítja a juhait. Csak a saját nyájába tartozó juhok követik őt ki a karámból, a többi juh ott marad.

Miért csak a saját pásztorukat követik a juhok?

Figyeld meg az 1. és az 5. versekben, hogy minek nevezte a Szabadító azokat, akik nem az ajtón akarnak bemenni a karámba.

Hasznos lehet, ha észreveszed, hogy a farizeusok is ott voltak azok között az emberek között, akikhez Jézus beszélt (lásd János 9:40). Milyen tekintetben hasonlítottak a farizeusok a tolvajokhoz, rablókhoz és idegenekhez?

A János 10:6-ból megtudjuk, hogy a farizeusok nem értették, mit tanít Jézus. Olvasd el a János 10:7–10-et, és nézd meg, miként kezdte el kifejteni a Szabadító a karám szimbolizmusát.

Figyeld meg, hogy a Joseph Smith fordítás egyértelműsíti, hogy mit mondott Jézus a 7. és a 8. versben:

„Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a karámnak ajtaja.

Mindazok, akik előttem jöttek, és nem tettek bizonyságot rólam, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok” (Joseph Smith Translation, John 10:7–8).

Szerinted mit értett a Szabadító az alatt, amikor azt mondta, hogy „én vagyok az ajtó” (7. és 9. vers)?

„Izráelben a pásztorok az akol bejáratánál állva minden belépő juhot megvizsgáltak, és szükség szerint ellátták a sérüléseit. Miután a juhok éjszakára a karámba gyűltek, a pásztor a bejárathoz feküdt le aludni, elzárva ezzel az utat, hogy a ragadozók vagy a tolvajok ne árthassanak a juhoknak” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 231–232.).

Miben hasonlítanak ezeknek a pásztoroknak a tettei ahhoz, amit a Szabadító tesz értünk?

Szerinted milyen tekintetben ad a Szabadító bővelkedő életet (lásd János 10:10) azoknak, akik követik Őt?

Olvasd el a János 10:11–15-öt, és nézd meg, mit mondott a Szabadító, még mit tesznek a jó pásztorok. (A béres olyan valaki, akit elsősorban az motivál a munkára, hogy pénzt kap érte.) Írd le a szentírás-tanulmányozási naplódba a „Jézus Krisztus a Jó Pásztor” megállapítás alá, hogy mi derült még ki számodra a jó pásztorokról.

Figyeld meg a János 10:11, 13, 15-ben, hogy mit hajlandó a pásztor megtenni, amit a béres nem.

A János 10:11–15 megtanítja nekünk, hogy Jó Pásztorként Jézus Krisztus mindannyiunkat ismer, és életét adta értünk. Írd le ezt a tantételt a szentírás-tanulmányozási naplódba a „Jézus Krisztus a Jó Pásztor” megállapítás alá.

Idézd fel, mit mondott a közel-keleti pásztor, mennyire ismerik a pásztorok minden egyes juhukat, és válaszold meg a következő kérdéseket egy új lapon a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Mit gondolsz, téged mennyire ismer a Szabadító? Szerinted miért fontos megérteni ezt?
2. Milyen hatással lehet a mindennapi életedre annak tudata, hogy a Szabadító ismer téged, és hajlandó volt letenni érted az életét?

Miután arról tanított, hogy az életét adja majd értünk, a Szabadító azt is elmondta, mi mást fog még tenni. Olvasd el a János 10:16-ot, és nézd meg, mit mondott a Szabadító, mi mást tesz majd még a juhaiért (vagyis a népéért).

A János 10:16-ban a Szabadító azt tanította a jeruzsálemi zsidóknak, hogy más földeken is meg fogja látogatni Mennyei Atyánk gyermekeit, tanítja nekik az evangéliumát, és a saját aklába (az egyházába) hozza őket. A Mormon könyve további információkkal is szolgál e vers kapcsán. Olvasd el a 3 Nefi 15:14–24-et, és ezt utalásként be is írhatod a szentírásodba a János 10:16 mellé. A János 10:16 keresztutalást pedig odaírhatod a 3 Nefi 15:14–24 mellé.

Válaszolj a következő kérdésre a szentírás-tanulmányozási naplódban: Hogyan segítenek nekünk ezek a Mormon könyvében található versek jobban megérteni a János 10:16-ot?

Olvasd el a János 10:17–18-at, és keress egy, a Szabadítóval kapcsolatos tant.

E tan megfogalmazásához egészítsd ki a következő megállapítást: Isten szó szerinti Fiaként Jézus Krisztusnak hatalmában állt . Meg is jelölheted ezekben a versekben azokat a szavakat, amelyek ezt a tant tanítják.

Halandó édesanyjától, Máriától, Jézus halandóságot örökölt, annak képességét is beleértve ebbe, hogy meghaljon. Isteni Atyjától, Elohimtól pedig halhatatlanságot örökölt, és annak hatalmát, hogy örökké éljen. Így hát Jézus a halál és a feltámadás hatalmát is örökölte. Erre szükség volt ahhoz, hogy Jézus véghez tudja vinni az engesztelést.

A János 10:19–24-ből megtudjuk, hogy miután a Szabadító megtanította ezeket a dolgokat, az emberek között meghasonlás támadt azt illetően, hogy kinek vélik Jézust. A templomban odamentek Jézushoz és sürgették, hogy jelentse ki valódi kilétét, hogy Ő a Krisztus, vagyis a Messiás.

János 10:25–42

Jézus kijelenti, hogy Ő Isten Fia

Gondolj olyan emberekre, akikkel nap mint nap találkozol, és próbáld meg felidézni, hogy milyen a hangjuk. Miért könnyebb számodra bizonyos hangokat könnyebben felismerni, mint másokat?

Olvasd el a János 10:25–27-et, és figyeld meg, miként reagált a Szabadító az emberek kérésére, hogy mondja meg, Ő-e a Krisztus. Meg is jelölheted azt, ami meghatározza, hogy valaki a Szabadító juhai közé tartozik-e.

Amint azt a János 10:28–30 feljegyzi, Jézus az Atyjáról szólva így tett bizonyságot: „Én és az Atya egy vagyunk” (János 10:30).

Joseph F. Smith elnök a következőképpen magyarázta ennek az egységnek a mikéntjét: „…Jézus és [Atyja] …egyek a tudásban, az igazságban, a bölcsességben, a megértésben és a célt illetően; csakúgy, ahogy az Úr arra figyelmeztette tanítványait, legyenek egyek vele, legyenek benne, hogy ő bennük lehessen. Ebben az értelemben van erről szó, ahogy én értem ezt a beszédet, és nem abban, ahogyan némelyek Krisztust és az ő Atyját egy személynek gondolják. Én kijelentem nektek, hogy ők nem egy személyt alkotnak, hanem ketten vannak, két különálló, egymástól elkülönülő testtel úgy, ahogy az bármely apára és fiára nézve igaz” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph F. Smith [1999]. 357.).

Olvasd el a János 10:28–30-at, és keresd ki, hogy milyen áldást kapnak majd azok, akik hallják a Szabadító hangját és követik Őt.

Ezek a versek azt tanítják nekünk, hogy ha megismerjük a Jó Pásztor hangját és követjük Őt, akkor Ő örök élethez vezet minket. Írd le ezt a tantételt a szentírás-tanulmányozási naplódba a „Jézus Krisztus a Jó Pásztor” fejléc alá. A János 10:27–28 mellé is odaírhatod ezt a szentírásodban.

Olvasd el a következő szentírásrészeket, és figyeld meg, hogyan segítenek neked megérteni ezt a tantételt: Énós 1:4–8; Tan és a szövetségek 1:38; 8:2–3; 18:34–36.

Gondold át a következő kérdések mindegyikét:

Mit tettél eddig azért, hogy ismerősebben csengjen számodra a Szabadító hangja?
Mit tehetsz azért, hogy jobban megismerd a Szabadító hangját?
Mire éreztél késztetést, mit tehetnél azért, hogy még inkább kövesd a Szabadítót?

Egy külön papírlapra írj le vagy (1) egy arra vonatkozó célt, hogy még jobban oda fogsz figyelni a Szabadító hangjára, és ezt konkrétan hogyan fogod kivitelezni, vagy (2) egy arra vonatkozó célt, hogy még jobban követni fogod az Ő hangját, és ennek megtételére milyen terveid vannak. Tedd ki ezt a célt egy olyan helyre, ahol szem előtt van, és emlékeztet rá, hogy dolgozz rajta.

A János 10:31–42 feljegyzi, hogy miután a Szabadító bizonyságot tett az Ő és az Ő Atyja közötti kapcsolatról, a farizeusok káromlásért meg akarták kövezni. A Szabadító azonban vádjaikra a Zsoltárok 82:6-ot idézve reagált, melyben ez áll: „Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan” (lásd János 10:34). A Szabadító azután azt kérdezte a zsidóktól, hogy miért vádolják őt káromlással azért, mert azt mondta, hogy Isten Fia, mikor a szentírásokban az áll, hogy Isten gyermekei vagyunk és magunk is istenekké válhatunk. Arra buzdította őket, hogy higgyenek Őbenne és az Ő cselekedeteiben, amelyek bizonyságot tesznek Őróla és az Atyáról, aki elküldte Őt.

Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a János 10-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: