János 18–19

Bevezetés

Miután a zsidó elöljárók elfogják és kikérdezik Jézust, Pilátushoz viszik, hogy hallgassa ki és ítélje el. Pilátus beleegyezik Jézus keresztre feszítésébe, bár ő maga arra a meggyőződésre jut, hogy ártatlan. A kereszten Jézus azt mondja János apostolnak, hogy viselje gondját édesanyjának, Máriának. Miután Jézus meghal, testét egy sírboltba helyezik.

János 18:1–32

Jézust elfogják és kikérdezik a zsidó elöljárók, majd átadják Őt Pilátusnak

Mikor a legnehezebb mások jóllétével foglalkoznod?

A szentírás-tanulmányozási naplódba húzz egy függőleges vonalat, két oszlopot hozva létre ezzel. Az egyik oszlop fejléce legyen: Mit tartott szem előtt Jézus Krisztus, a másiké pedig: Mit tartott szem előtt Pilátus. A Szabadító elfogása, kihallgatása és keresztre feszítése során Jézus, valamint a római helytartó, Pilátus, más-más dolgok előtérbe helyezése mellett döntöttek. A János 18–19 tanulmányozása során nézd meg, milyen igazságokat tudhatsz meg Jézus és Pilátus példájából, amelyek segíthetnek neked, hogy tudd, mit kell előtérbe helyezned az életedben. A lecke során felfedezett igazságokat írd be a szentírás-tanulmányozási naplód megfelelő oszlopába.

A János 18:1–3-ban azt olvassuk, hogy miután Jézus szenvedett a Gecsemáné kertjében, Iskariotes Júdás egy csoport katonával megérkezett Jézus elfogására. Hogyan reagálnál, ha tudnád, hogy felfegyverkezett katonák közelednek, hogy elfogjanak, és végül kivégezzenek?

Olvasd el a János 18:4–11-et és a Lukács 22:50–51-et, és figyeld meg, hogyan reagált Jézus, amikor megérkezett ez a csoport.

Az ezeket névmás a János 18:8-ban, és az azok névmás a János 18:9-ben a Jézussal lévő apostolokra utal. E versek szerint kikért és miért aggódott Jézus Krisztus?

A János 18:4–11 és a Lukács 22:50–51 elolvasása után írd be a szentírás-tanulmányozási naplódba a „Mit tartott szem előtt Jézus Krisztus” oszlopba, hogy miért aggódott a Szabadító.

A János 18:12–32-ben azt olvassuk, hogy Jézus megengedte a katonáknak, hogy elfogják. Annáshoz, az előző főpaphoz vitték, aki kikérdezés végett vejéhez, Kajafáshoz küldte Jézust (lásd János 18:13). Ebben az időben Kajafás volt a kinevezett főpap, és már egy ideje próbálta elérni Jézus halálra ítélését (lásd János 18:14). Péter és egy másik tanítvány követte Jézust, és figyelték, amint Kajafás kikérdezi (lásd János 18:15–16). Amikor három különböző ember azt kérdezte Pétertől, hogy Jézus tanítványai közé tartozik-e, Péter minden alkalommal megtagadta, hogy ismeri Őt (lásd János 18:17, 25, 26–27). Miután Kajafás kikérdezte Jézust, a zsidó elöljárók korán reggel Pilátushoz vitték, Júdea római tartományi helytartójához, hogy hallgassa ki és ítélkezzen felette (lásd János 18:28–30). Csak a rómaiaknak volt felhatalmazásuk halálos ítélet végrehajtására Jeruzsálemben (lásd János 18:31).

János 18:33–19:16

Pilátus kihallgatja Jézust

Olvasd el a János 18:33–35-öt, és nézd meg, hogy mit akart megtudni Pilátus Jézusról.

A zsidó elöljárók azzal vádolták Jézust, hogy a zsidók királyának tartja magát, és ha Jézus királynak tartja magát, akkor a római kormánnyal szembeni zendüléssel, árulással vádolható (lásd János 19:12), tehát halállal büntethető.

Olvasd el a János 18:36–37-et, és nézd meg, hogy mit magyarázott el Pilátusnak Jézus.

Olvasd el a János 18:38-at, és nézd meg, hogy milyen következtetésre jutott Pilátus Jézusra vonatkozóan.

A János 18:39–19:5-ből megtudjuk, hogy Pilátus a zsidó szokásnak megfelelően, melynek értelmében a húsvéti ünnep idején egy foglyot szabadon engednek, felajánlotta, hogy elengedi Jézust (lásd János 18:39). A főpapok és a többi hivatalnok úgy döntött, hogy inkább Barabbást, a tolvajt engedjék el (lásd János 18:40), és Jézus keresztre feszítését követelték (lásd János 19:6). Pilátus megostoroztatta (megkorbácsoltatta) Jézust, és a római katonák töviskoronát tettek a fejére, úgy gúnyolták (lásd János 19:1–2), majd pedig Pilátus a nép elé állította Jézust.

Olvasd el a János 19:4, 6-ot, és nézd meg, hogy mit mondott Pilátus ismételten a zsidóknak.

Valószínűleg mit tartott helyesnek Pilátus, mit kellett volna tenni?

A János 19:7 szerint a zsidó elöljárók elmondták Pilátusnak, hogy Jézus Isten Fiának mondta magát. Olvasd el a János 19:8–11-et, és figyeld meg, hogyan reagált Pilátus, amikor meghallotta, hogy Jézus Isten Fiának mondta magát. Azt is nézd meg, hogy mit mondott Jézus Pilátusnak Pilátus helytartói hatalmáról.

Ha Pilátus helyében lettél volna, mit éreztél volna annak hallatán, hogy nincs hatalmad Felette, hacsak az a hatalom „felülről nem adatott” (János 19:11)?

Jézusnak a János 19:11-ben található kijelentése, mely szerint a zsidó elöljáróknak „nagyobb bűne van”, jelezte, hogy ha Pilátus enged a sokaság kérésének és elrendeli Jézus keresztre feszítését, Pilátus bűnös lesz ugyan, de nem ugyanolyan mértékben, mint azok, akik tevékenyen szorgalmazták Jézus halálát.

Olvasd el a Máté 27:19-et, és figyeld meg, milyen tanácsot adott Pilátusnak a felesége, mit tegyen. Azután olvasd el a János 19:12–15-öt, és nézd meg, mit akart tenni Pilátus Jézussal, és hogyan reagáltak erre a zsidók, akik meg akarták ölni Jézust.

A János 19:12-ben figyeld meg, mivel fenyegették a zsidó elöljárók Pilátust, amikor megtudták, hogy el akarja engedni Jézust.

A zsidók azzal gyakoroltak nyomást Pilátusra, hogy emlékeztették: ha elengedi Jézust, az olyan színben tüntetheti fel őt, hogy nem hű a császárhoz. Ha a zsidók jelentik ezt a hűtlenséget, a császár talán megfosztja majd Pilátust helytartói kinevezésétől és hatalmától. Ezen a ponton Pilátusnak választania kellett saját érdekeinek előtérbe helyezése és Jézus elengedése között, akiről tudta, hogy ártatlan.

Olvasd el a János 19:16-ot, és nézd meg, hogyan döntött Pilátus, mit tesz.

Mit tanítanak nekünk Pilátus tettei, elsősorban miért aggódott?

Írd be a szentírás-tanulmányozási naplódba a „Mit tartott szem előtt Pilátus” oszlopba, hogy mi aggasztotta leginkább Pilátust.

Pilátusnak a János 18–19-ben található aggodalmai tanulmányozásából megtudjuk, hogy bűnbe visz minket, ha a saját érdekeinket előbbre helyezzük annak megtételénél, ami helyes. Írd be ezt a tantételt a szentírás-tanulmányozási naplódba a „Mit tartott szem előtt Pilátus” oszlopba.

Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Milyen helyzetekben érhet minket az a kísértés, hogy a saját érdekeinket előbbre helyezzük annak megtételénél, ami helyes?
2. Mit tehetsz annak a kísértésnek a legyőzéséért, hogy a saját érdekeidet helyezd annak megtétele elé, ami helyes, még akkor is, ha ez nem népszerű?

János 19:17–42

Jézust keresztre feszítik, majd testét egy sírboltba helyezik

A János 19:17–24-ben azt olvassuk, hogy Jézus a Golgotára vitte a keresztjét, ahol megfeszítették, amikor „vala pedig három óra” (Márk 15:25; ez a napfelkelte utáni harmadik óra volt). Olvasd el a János 19:25–27-et, és nézd meg, hogy kik voltak a kereszt közelében, amikor Jézust megfeszítették.

Még a kereszten függve is kinek a jóllétét tartotta Jézus szem előtt?

A „tanítvány, a kit [Jézus] szeret vala” (János 19:26) János apostolra utal, akit a szeretett Jánosként is ismerünk. Amikor Jézus azt mondta Jánosnak: „Ímhol a te anyád!”, arra kérte, hogy gondoskodjon az édesanyjáról, Máriáról, mintha János saját anyja lenne. Írd be a szentírás-tanulmányozási naplódba a „Mit tartott szem előtt Jézus Krisztus” oszlopba, hogy mit tükröznek ezek a versek, kikért aggódott Jézus.

A János 18–19 tanulmányozása során felismert aggodalmak alapján hogyan írnád le Jézus Krisztus jellemét Pilátus jellemével szemben?

A Szabadítónak a János 18–19-ben kibontakozó jelleme tanulmányozásából megtudjuk, hogy követhetjük a Szabadító példáját, ha mások segítését választjuk még akkor is, amikor mi magunk is segítségre szorulunk. Írd be ezt a tantételt a szentírás-tanulmányozási naplódba a „Mit tartott szem előtt Jézus Krisztus ” oszlopba.

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította: „Abban mutatkozik meg a jellem…, ha saját szenvedéseink idején is észre tudjuk venni mások szenvedését; ha éhesen is képesek vagyunk meglátni mások éhségét; és ha saját lelki gyötrelmeink közepette is van erőnk kinyújtani a kezünket és együttérzéssel lenni mások lelki gyötrelmei iránt. Abban nyilvánul meg tehát a jellem, hogy akkor is magunkon kívülre tekintünk és kinyújtjuk a kezünket, amikor a természetes, ösztönös reakció az lenne, hogy önmagunkkal legyünk elfoglalva és befelé forduljunk. Ha az erkölcsi jellem legfőbb kritériuma valóban ez a képesség, akkor a világ Szabadítója tökéletesen példázza ezt az állhatatos és jószívű jellemet” (“The Character of Christ” [Brigham Young University–Idaho Religion Symposium, Jan. 25, 2003], byui.edu/devotionalsandspeeches).

Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Láttál-e már valakit, aki a Szabadító példáját követve mások segítését választotta még akkor is, amikor ő maga is segítségre szorult? Mikor?
2. Szerinted hogyan fejleszthetjük ki magunkban ezt a fajta krisztusi jellemet, és törekedhetünk még akkor is mások segítésére, amikor mi magunk is segítségre szorulunk?
3. Mit fogsz tenni azért, hogy a Szabadító példáját követve mások segítését válaszd még akkor is, amikor te magad is segítségre szorulsz?

A János 19:28–42-ből megtudjuk, hogy Jézus „kilencz órakor” (Márk 15:34) bekövetkezett halála után az arimathiai József elkérte Pilátustól Jézus testét. József és Nikodémus ezt követően előkészítették a Szabadító testét, és egy sírboltba helyezték, melyet József ajánlott fel.

Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a János 18–19-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: