16. rész: 4. nap

János 20–21

Bevezetés

A keresztre feszítés utáni vasárnap Mária Magdaléna felfedezi, hogy üres a sírbolt, ahová Jézus testét tették. Megy és elmondja ezt Jánosnak és Péternek, akik erre odarohannak a sírbolthoz. A feltámadt Krisztus megjelenik Máriának, majd később a tanítványainak is. A Galileai-tenger partján Jézus felhívást intéz Péterhez, hogy juhainak legeltetése által mutassa ki az Őiránta érzett szeretetét.

János 20:1–10

Mária Magdaléna üresen találja Jézus sírboltját, ezt elmondja Jánosnak és Péternek, akik erre odarohannak a sírbolthoz

Képzeld el, milyen érzés lett volna jelen lenni, amikor Jézus testét elhelyezik a sírboltban. Péntek volt, és a temetésével végezni kellett még a zsidó sabbat előtt, mely napnyugtakor kezdődött és szombat napnyugtáig tartott. Miközben elolvasod a következő idézetet Joseph B. Wirthlin eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, képzeld el, hogy mit érezhettek Jézus tanítványai:

„Arra gondolok, hogy mennyire sötét volt az a pénteki nap, amikor Krisztust a keresztre emelték.

Azon a szörnyű pénteki napon megrázkódott és elsötétült a föld. Borzasztó viharok söpörtek végig a földön.

Azok a gonosz emberek, akik az életére törtek, örvendeztek, hiszen most, hogy Jézus nem volt többé, biztosan azok is, akik követték Őt, szétszóródnak. Azon a napon diadalittasan álltak.

Azon a pénteken kettéhasadt a templom kárpitja.

Mária Magdalénán és Márián, Jézus édesanyján, erőt vett a bánat és a kétségbeesés. A fenséges férfi, akit szerettek és tiszteltek, élettelenül csüngött a kereszten.

Azon a pénteken az apostolok fel voltak dúlva. Jézus, a Szabadítójuk – a férfi, aki a vízen járt és halottakat támasztott fel –, most gonosz emberek kezére került. Tehetetlenül figyelték, amint az ellenségei úrrá lesznek Rajta.

Azon a pénteken az emberiség Szabadítóját megalázták és megsebezték, bántalmazták és meggyalázták.

Ez egy pusztító és emésztő fájdalommal teli péntek volt, amely mardosta azok lelkét, akik szerették és tisztelték Isten Fiát.

Úgy gondolom, hogy a világ fennállása óta ez a péntek volt a legsötétebb nap” (vö. El fog jönni a vasárnap! Liahóna, 2006. nov. 29–30.).

1. Képzeld el, hogy tudósító vagy Jézus halála és feltámadása idején, és felkértek, hogy írj cikksorozatot ezekről az eseményekről. A szentírás-tanulmányozási naplódban írj híradást egy elképzelt interjúról, mely Jézus halála és temetése után készült a tanítványaival. Megemlítheted, hogy mit mondtak, milyen gondolatok és érzések voltak bennük, amikor látták Jézus sírjának lepecsételését.

A Szabadító halálának és temetésének tragédiája ellenére, Wirthlin elder szavai szerint: „E napnak a gyásza azonban nem tartott sokáig” (El fog jönni a vasárnap! 30.).

A János 20 tanulmányozása közben figyeld meg, miért „nem tartott sokáig” „e napnak a gyásza”.

Olvasd el a János 20:1–2-t, és nézd meg, mit fedezett fel Mária Magdaléna, amikor vasárnap kora reggel odaért Jézus sírboltjához.

Mit tett Mária, miután felfedezte, hogy a kő már nincs a sírbolt bejáratánál? Mit gondolt, mi történt?

Olvasd el a János 20:3–10-et, és nézd meg, mit tett Péter és János, aki az itt említett „másik tanítvány” (2. vers és 3. vers), miután meghallották Mária hírét.

Hogyan reagált János az üres sírbolt látványára? Mit hitt el ekkor?

Amíg János be nem nézett az üres sírboltba, nem értette meg teljesen a Szabadító azon kijelentéseit, melyek értelmében a harmadik napon fel fog támadni a halálból. Az üres sírbolt láttán János emlékezett és hitt (lásd János 20:8–9).

János 20:11–31

A feltámadt Szabadító megjelenik Mária Magdalénának, majd később a tanítványainak is

Olvasd el a János 20:11–15-öt, és nézd meg, kik szóltak Máriához, miután Péter és János elment a sírtól.

Képzeld el a szentírások eseményeit!

A szentírás-tanulmányozásod jelentőségteljesebbé válhat, ha magad elé képzeled a szentírásokban feljegyzett eseményeket. Képzeld el például, milyen érzés lett volna és mit tettél volna, ha jelen lettél volna a János 20-ban leírt eseményeknél. A képzeletbeli megjelenítés abban is segíthet, hogy felismerd, miben hasonlítanak a szentírásbeli feljegyzések az életedben lévő helyzetekhez, és felkészíthet téged a szentírások által tanított igazságok alkalmazására.

Olvasd el a János 20:16–18-at, és keresd meg, hogy milyen utasítást adott Jézus Máriának.

Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, mit jelent a „ne illess engem” kifejezés a János 20:17-ben: „A Jakab király-féle változat a következő szavakkal idézi Jézust: »Ne érints meg engem.« A Joseph Smith fordítás viszont így hangzik: »Ne fogj meg engem.« A görög szöveg különböző fordításai ezt így mondják: »Ne kapaszkodj belém« vagy »Ne tarts itt«. Vannak, akik így adják vissza ennek jelentését: »Ne kapaszkodj tovább belém« vagy »Ne tarts tovább itt«. Néhányan úgy értelmezik, hogy a ne fogja meg vagy tartsa tovább arra utalhat, hogy Mária már megfogta, megérintette őt. Nagyon valószínű, hogy a feltámadt Úr valami ilyesmit akart mondani Máriának: »Nem tarthatsz itt, mert most felmegyek az Atyámhoz«” (The Mortal Messiah: From Bethlehem to Calvary, 4 vols. [1979–81], 4:264).

A feltámadt Jézus megjelent Mária Magdalénának.

A János 20:17 szerint milyen utasítást adott Jézus Máriának, mit tegyen?

2. Képzeld el továbbra is, hogy ezen események tudósítója vagy. A szentírás-tanulmányozási naplódban írj híradást egy elképzelt interjúról Mária Magdalénával. Írhatsz arról, hogy tanúja volt a feltámadt Úrnak, és elmondhatod, hogy mit válaszolt a következő kérdésekre: Mire gondoltál, amikor üresen találtad a sírboltot? Mit tettél ekkor? Mikor ismerted fel, hogy Jézus Krisztus életben van? A híradásodban írd le, hogy hittél volna-e Mária beszámolójának és miért.

Emlékezz vissza, hogy a tanítványok némelyikének gondot jelentett elhinni Mária tanúbizonyságát (lásd Márk 16:11). Olvasd el a János 20:19–20-at, és nézd meg, hogy mi történt ezen az estén.

Ebből a beszámolóból megtudjuk, hogy Jézus Krisztus a feltámadása által legyőzte a halált.

A János 20:20 szerint mit éreztek a tanítványok a feltámadt Úr láttán?

Joseph B. Wirthlin elder kifejtette, hogy miért nem tartott sokáig ennek a sötét pénteknek a gyásza:

„A kétségbeesés nem időzött sokáig, mert vasárnap a feltámadt Úr széttépte a halál kötelékeit. Felemelkedett a sírból, és dicsőn, győzedelmesen jelent meg az emberiség Szabadítójaként. […]

Mindegyikünknek meglesznek a saját péntekeink – azok a napok, amikor úgy tűnik, hogy az egész világ darabokra tört, és mi ott állunk, körülöttünk a világunk szétszóródott szilánkjaival. Mindannyian meg fogjuk tapasztalni ezeket az időket, amikor darabokra esünk, és úgy érezzük, soha nem leszünk újra épek. Mindegyikőnknek kijut egy ilyen saját péntekből.

Én azonban tanúságomat teszem annak a nevében, aki legyőzte a halált, hogy el fog jönni a vasárnap! Fájdalmunk sötétségében is jönni fog a vasárnap!

Nem számít a kétségbeesésünk. Nem számít a fájdalmunk. El fog jönni a vasárnap! Akár ebben, akár a következő életben, de el fog jönni a vasárnap!” (vö. El fog jönni a vasárnap! 30.).

3. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Hogyan segíthet nekünk Jézus Krisztus feltámadásának a tudata, amikor olyan valaki halálát gyászoljuk, akit szeretünk?

   2. Hogyan segíthet nekünk a feltámadás ígérete az élet más nehéz helyzeteiben?

A János 20:21–23 feljegyzi, hogy miután Jézus megmutatta tanítványainak a kezén és az oldalán lévő sebeket, megbízta őket munkájának végzésével. Azt mondta nekik: „Vegyetek Szent Lelket” (János 20:22), ami talán azt jelentette, hogy megáldotta őket a Szentlélek ajándékának befogadásával, azonban ennek az áldásait teljes mértékben csak később élvezték. Arról a felelősségükről is tanította őket, hogy segítsenek másoknak elnyerni bűneik bocsánatát.

Olvasd el a János 20:24–25-öt, és keresd ki annak az apostolnak a nevét, aki nem volt jelen ezen a szent alkalmon.

Figyeld meg, hogy a 25. vers szerint mit mondott Tamás, mire van szüksége ahhoz, hogy higgyen. Szerinted miért volt nehéz elhinnie, hogy Jézus feltámadt?

Jézus halandó élete idején a tanítványok többségének – vagy talán mindegyiküknek – nehézséget jelentett a feltámadás fogalmának megértése. A többi tanítványhoz hasonlóan Tamás sem értette még, mi is az a feltámadás, és fizikai bizonyítékra vágyott.

Olvasd el a János 20:26–29-et, és nézd meg, mit tapasztalt meg Tamás nyolc nappal később.

Figyeld meg, hogy Jézus ezt a felhívást intézte Tamáshoz: „ne légy hitetlen, hanem hívő” (János 20:27). Tamás történetéből megtudjuk, hogy áldottak leszünk, ha azt választjuk, hogy hiszünk Jézus Krisztusban, még akkor is, ha nem láthatjuk Őt.

Gerrit W. Gong elder a Hetvenektől azt tanította:

„A hit egy tudatos döntés eredménye. […]

Amikor úgy döntünk, hogy hiszünk, akkor másképp értelmezzük és látjuk a dolgokat. Ha így szemlélődünk és így élünk, akkor az olyan boldogsághoz és örömhöz vezet, melyet csak az evangélium tud megadni” (“Choose Goodness and Joy,” New Era, Aug. 2011, 44).

4. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Miért választod azt, hogy hiszel Jézus Krisztusban, még akkor is, ha halandó szemeddel még nem láttad Őt?

   2. Miként mutathatjuk ki, hogy azt választottuk: hiszünk Jézus Krisztusban?

   3. Milyen áldásokat kaptál már azért, mert azt választottad, hogy hiszel Jézus Krisztusban?

Olvasd el a János 20:30–31-et, és nézd meg, hogy miért jegyezte fel János ezeket az eseményeket.

Ezekből a versekből a következő igazságokat ismerjük meg: Az apostolok és a próféták bizonyságot tesznek Jézus Krisztusról, hogy mi hihessünk abban, hogy Ő Isten Fia. Ha úgy döntünk, hogy hiszünk az apostolok és a próféták Jézus Krisztusról tett bizonyságában, és aztán ehhez a bizonysághoz hűen élünk, akkor örök életet nyerhetünk.

5. Legalább két bekezdésben válaszold meg a következő kérdést a szentírás-tanulmányozási naplódban: A Máté, Márk, Lukács és János evangéliumában leírtak közül a Szabadító földi szolgálatából melyik történet, esemény vagy tanítás segített neked elhinni, hogy Jézus Krisztus Isten Fia? Miért? Készülj fel rá, hogy az osztálynak is elmondd, amit leírtál.

János 21:1–17

A feltámadt Úr megjelenik néhány tanítványának a Tibériás-tengernél

A János 21:1–17 feljegyzi, hogy a feltámadt Úr ismét megjelent számos tanítványának, míg azok halásztak. Jézus láttán gyorsan visszatérek a partra, és együtt vacsoráztak Vele halat és kenyeret. A vacsora alatt Jézus felhívást intézett Péterhez, hogy halászéletének hátrahagyásával és az Úr népének szolgálatával mutassa ki az Őiránta érzett szeretetét.

János 21:18–25

Jézus megjövendöli Péter vértanúhalálát és János átváltozását

A János 21:18–19-ben azt olvassuk, hogy Jézus prófétált arról, hogy amikor Péter megöregszik, ki fogja nyújtani a kezét (lásd János 21:18), és oda viszik majd, ahová nem akar menni. A hagyomány úgy tartja, hogy Péter kereszthalált halt. Azt is mondják azonban, hogy Péter kérésének megfelelően fejjel lefelé feszítették őt keresztre, mert alázatos lévén érdemtelennek tartotta magát arra, hogy ugyanolyan módon haljon meg, ahogyan a Szabadító (lásd Joseph Fielding Smith, Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 3:151–52).

E prófécia hallatán Péter megkérdezte, hogy mi történik majd János apostollal, vagyis a szeretett Jánossal (lásd János 21:20–21). Olvasd el a János 21:22–23-at, és nézd meg, hogy mit válaszolt Péternek a Szabadító.

A megmaradjon szó a 22. versben azt jelenti, hogy életben maradjon a földön. János tehát átváltozott lényként a földön marad Jézus Krisztus második eljöveteléig. Az átváltozott lények „olyan személyek, akik átváltoztak, hogy a halhatatlanságba történő feltámadásukig ne éljenek meg fájdalmat, és ne tapasztalják meg a halált” (Kalauz a szentírásokhoz: Átváltozott lények; scriptures.lds.org).

A János 21:22 szerint mit akart Jézus, mire összpontosítson Péter ahelyett, hogy azon aggódna, hogy Jánossal mi történik?

Olvasd el a János 21:24–25-öt, és nézd meg, mit akart mindenkivel tudatni János a feljegyzése végén.

6. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam a János 20–21-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: