Lukács 7:18–50

Bevezetés

Jézus dicséri Keresztelő Jánost, és bizonyságot tesz arról, hogy János előkészítette az utat az Ő elrendelt szolgálata számára. Miközben Jézus egy farizeussal étkezik, egy bűnbánó asszony mutatja ki a Szabadítóba vetett hitét és az Őiránta érzett szeretetét.

Lukács 7:18–35

Jézus dicséri Keresztelő Jánost, és bizonyságot tesz János küldetéséről

Mire emlékszel Keresztelő Jánossal kapcsolatosan?

A szentírás-tanulmányozási naplódba írj le emlékezetből annyi tényt Keresztelő Jánosról, amennyit csak tudsz.

Képzelj el egy nádszálat és egy puha, drága ruhába öltözött személyt, aki egy palotában lakik. Miközben ezekre gondolsz, olvasd el a Lukács 7:24–26-ot, és keresd meg, mit tanított Jézus Keresztelő Jánosról.

Szerinted miben különbözött Keresztelő János a nádszáltól vagy a luxuskörülmények között élő személytől?

A nádtól eltérően – melyet a szél megráz és ide-oda fúj – Keresztelő János szilárd és megingathatatlan volt a bizonyságában és küldetésének beteljesítésében. A sivatagban élt, és teveszőr ruházatot viselt, amely igen durva volt. János a fizikai kényelem helyett Isten akaratának megtételére törekedett.

Jézus azt mondta Keresztelő Jánosról, hogy „prófétánál is nagyobb” (lásd Lukács 7:26). Olvasd el a Lukács 7:27–28-at, és keresd meg, miért volt Keresztelő János egyedülálló a próféták között.

Amikor Jézus azt mondta, hogy „én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, ki elkészíti előtted a te útadat” (Lukács 7:27), egy próféciát idézett, melyet évszázadokkal korábban írtak, és amely egy követről beszélt, aki „megtisztítja [a Messiás előtt] az útat” (Malakiás 3:1). Ezekből a versekből megtudjuk, hogy Keresztelő János volt az a próféta, akit előre elrendeltek, hogy előkészítse az utat Isten Fia számára, és megkeresztelje Őt.

Hogyan készítette elő Keresztelő János az utat Jézus Krisztus eljövetelére?

Joseph Smith próféta a következőket mondta a Lukács 7:28 kapcsán: „Jézusra úgy tekintettek, mint akinek a legkevesebb jogosultsága lehetne Isten királyságában, és [látszólag] a legkevésbé volt jogosult arra, hogy prófétaként tekintsenek rá [hogy hajlandóak legyenek hinni neki]; mintha azt mondta volna: »Akit a legkisebbnek tartanak közöttetek, nagyobb Jánosnál – és ez én vagyok«” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 85.).

A Lukács 7:29–35-ben azt olvassuk, hogy sokan hittek Jézus tanításaiban, a jelenlévő farizeusok és törvénytudók azonban elvetették szavait. Jézus elmagyarázta, hogy ők attól függetlenül elvetették az igazságot, hogy azt Ő vagy pedig Keresztelő János tanította-e.

Lukács 7:36–50

Miközben Jézus Simonnal, a farizeussal étkezik, egy asszony a könnyeivel mossa meg lábait

Eltűnődtél már valaha azon, hogy vajon bűnbocsánatot nyerhetsz-e?

A Lukács 7 további tanulmányozása során keress olyan igazságokat, amelyek segíthetnek neked, amikor azon tűnődsz, vajon bűnbocsánatot nyerhetsz-e.

A Lukács 7:36-ban azt olvassuk, hogy egy Simon nevű farizeus lakomára hívta Jézust a házába. Az ilyen lakomák alkalmával a vendégek párnákra ültek vagy heveredtek egy alacsony asztal körül, lábukat az asztaltól kifelé nyújtva ki. A szegényeknek megengedték, hogy összeszedjék a lakomák utáni ételmaradékot, ezért nem volt szokatlan a hívatlan emberek forgolódása a lakomaasztal körül (lásd James E. Talmage, Jesus the Christ, 3rd ed. [1916], 261).

Olvasd el a Lukács 7:37–39-et, és keresd meg, ki lépett be hívatlanul erre a lakomára.

Figyeld meg, hogy az asszony azzal mutatta ki a Szabadító iránt érzett szeretetét, hogy megmosta, megcsókolta és megkente az Ő lábát. Az „alabástrom szelencze drága kenet” (Lukács 7:37) egy üvegcse volt, amelyben drága illatosított olaj volt.

A Lukács 7:39 szerint mire gondolt Simon, amikor látta, mit tesz az asszony?

Simon gondolatait látva Jézus egy példázatot tanított két adósról és egy hitelezőről. A hitelező az, aki pénzt ad kölcsön valakinek; aki pedig ezt kölcsönveszi, az az adós. Az adós beleegyezik, hogy vagy visszafizeti az adósságot a hitelezőnek, vagy börtönbe kerül.

Olvasd el a Lukács 7:40–43-at, és gondold át, kit jelképezhetnek a példázatban szereplő egyes személyek.

Másold be az alábbi táblázatot a szentírás-tanulmányozási naplódba. Az üres helyekre írd be: Simon, a farizeus; az asszony és Jézus, attól függően, hogy a példázatban szereplő személy kit jelképez. (Hagyj helyet az „adós” résznél, hogy további információkat jegyezz fel a következő feladatban.)

hitelező =
adós, aki 50 pénzzel tartozik =	adós, aki 500 pénzzel tartozik =

James E. Talmage elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított arról, hogy Jézus idejében a házigazda általában mi módon nyilvánította ki vendégszeretetét: „A korabeli szokás szerint a megkülönböztetett vendéget kiemelt figyelem övezte; üdvözlő csókkal köszöntötték; vizet biztosítottak, hogy lemoshassa lábáról a port; valamint olajat a haja és a szakálla megkenéséhez” (Jesus the Christ, 261).

Olvasd el a Lukács 7:44–46-ot, és keresd meg a különbségeket aközött, ahogyan Simon üdvözölte Jézust a lakomáján, és ahogyan az asszony bánt Jézussal.

A szentírás-tanulmányozási naplódban készíts felsorolást a különbségekről abban, ahogyan Simon bánt Jézussal, és ahogyan az asszony viselkedett Ővele.

Azzal, hogy Simont közvetetten az 50 pénzzel adóshoz hasonlította, Jézus arra utalt, hogy neki is szüksége volt a bűnbocsánatra.

Olvasd el a Lukács 7:47–50-et, és keresd meg, mi tette lehetővé ennek az asszonynak a bűnbocsánat elnyerését. Meg is jelölheted, amit találsz.

Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket jegyezte meg ennek az asszonynak a hitéről: „Jézus gyakorlatilag azt mondja: »Sok bűne volt, de hitt bennem, megbánta a bűneit, a tanítványaim megkeresztelték, és bűneit a keresztvíz lemosta. Most felkutatott engem, hogy kinyilvánítsa az egykor szennyes, most azonban már tiszta ember határtalan háláját. Hálája nem ismer határokat, szeretete pedig minden mértéket meghalad, hiszen sok bocsáttatott meg neki«” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:265).

A következő néhány tantétel, amelyeket ebből a történetből megismerhetünk: Amikor gyakoroljuk a hitünket azzal, hogy kimutatjuk az Úr iránti szeretetünket és odaadásunkat, akkor megtapasztalhatjuk az Ő bocsánatát, valamint amikor elnyerjük az Úr bocsánatát, akkor eltölt bennünket a vágy, hogy még inkább szeressük és szolgáljuk Őt.

Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából bizonyságot tett arról a szeretetről és megbocsátásról, amely mindannyiunk számára elérhető:

„Különböző szintek léteznek a személyes érdemesség és igazlelkűség tekintetében. A bűnbánat mégis mindannyiunk számára áldást jelent. Mindegyikünknek szüksége van arra, hogy bűneink bocsánata által érezzük a Szabadító irgalmának karját.

Évekkel ezelőtt megkértek, hogy találkozzak egy férfival, aki azelőtt hosszú évekig kicsapongó életet élt. Rossz döntéseinek következményeként elveszítette egyháztagságát. Azóta már rég visszatért az egyházba, és hithűen betartotta a parancsolatokat, régi cselekedetei azonban továbbra is kísértették. Találkozónk során éreztem a szégyenét és mély megbánását, amiért egykor félretette a szövetségeit. Interjúnkat követően a fejére tettem a kezeimet, hogy papsági áldásban részesítsem. Még mielőtt bármit is szólhattam volna, éreztem a Szabadító iránta érzett túláradó szeretetét és megbocsátását. Az áldás után megöleltük egymást, a férfi pedig nyíltan zokogni kezdett.

Ámulattal tölt el, hogy a Szabadító mily irgalmasan és szeretetteljesen veszi karjába a bűnbánót, függetlenül attól, mennyire önző bűnnel hagyott fel. Bizonyságomat teszem arról, hogy a Szabadító képes megbocsátani a bűneinket, és alig várja, hogy ezt megtehesse. Azon kevesek bűneit kivéve, akik a teljesség megismerése után mégis a kárhozatot választják, nincs olyan bűn, melyet ne lehetne megbocsátani. Milyen bámulatos kiváltság mindannyiunk számára, hogy elfordulhatunk a bűneinktől, és Krisztushoz jöhetünk! Az isteni megbocsátás az evangélium egyik legédesebb gyümölcse, mely szívünkből eltörli a bűnt és a fájdalmat, helyükbe pedig örömet és a lelkiismeret békességét helyezi” (vö. „Bánjátok meg bűneiteket, …hogy meggyógyíthassalak benneteket”. Liahóna, 2009. nov. 40–41.).

Végezd el a következő feladatok egyikét vagy mindkettőt a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Gondolj egy olyan alkalomra, amikor megtapasztaltad az Úr bocsánatát. Anélkül, hogy felfednél valamilyen nagyon személyes eseményt, melynek során az Úr bocsánatára volt szükség, írd le a gondolataidat és érzéseidet a Szabadítóval kapcsolatosan.
2. A Lukács 7-ből tanultak felhasználásával írd le, hogyan válaszolnál egy barátodnak, aki azon tűnődik, vajon kaphat-e bocsánatot a bűneire.
Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a Lukács 7:18–50-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: