10. rész, 4. nap: Lukács 8:1–10:37

10. rész: 4. nap

Lukács 8:1–10:37

Bevezetés

A Szabadító folytatja szolgálatát Galileában, ahol a haláláról és feltámadásáról prófétál. Galileát elhagyva Jézus Jeruzsálem felé utazik. Samáriában azt tanítja tanítványainak, hogy megszabadítani jött az embereket, nem pedig elpusztítani őket. Az igaz tanítványságról is tanít, valamint elmondja az irgalmas szamaritánus példázatát.

Lukács 8:1–9:56

A Szabadító csodákat tesz, példázatokkal tanít és Jeruzsálembe utazik

Olvasd el a következő helyzetleírásokat. Írd le, hogyan reagálnál az egyes helyzetekben.

Amikor szépen kéred a testvéredet, hogy segítsen összetakarítani, ő durván rád ripakodik, hogy csináld meg magad.
Egy iskolai tevékenység tervezése során néhány osztálytársad kritizálja és kineveti az ötletedet.
Amikor egy barátoddal megosztod az evangéliumot, ő azt mondja, hogy furcsa dolgokban hiszel.

Miközben a Szabadító tanításait tanulmányozod a Lukács 8–9-ben, keress olyan igazságokat, amelyek útmutatást jelenthetnek számodra, amikor úgy érzed, hogy mások tettei vagy szavai sértenek téged.

Fusd át a Lukács 8–9 vastagon szedett szakaszcímeit, és figyeld meg, milyen események kerültek feljegyzésre ezekben a fejezetekben. Mivel ezeket az eseményeket már részletesen tanulmányoztad a Máté és Márk evangéliumával foglalkozó leckékben, a mai anyag a Lukács 9:51–62-re összpontosít majd.

Olvasd el a Lukács 9:51-et, és keresd meg, hogyan döntött a Szabadító, hová megy. A „hogy ő felvitessék” kifejezés a Szabadító közelgő mennybemenetelére utal.

Miközben Jézus és tanítványai Jeruzsálem felé tartottak, egy samáriai falu közelébe értek. Olvasd el a Lukács 9:52–54-et, és keresd meg, hogyan reagáltak a szamaritánusok, amikor megtudták, hogy Jézus a tanítványaival be szeretne térni a falujukba.

Hogyan reagált Jakab és János arra, hogy a szamaritánusok nem látták szívesen, sőt elutasították a Szabadítót?

Olvasd el a Lukács 9:55–56-ot, és figyeld meg, hogyan reagált a Szabadító Jakab és János indulataira.

Amikor a Szabadító azt mondta: „Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek” (Lukács 9:55), arra utalt, hogy Jakab és János kérése nem volt összhangban Isten Lelkével.

Gondold át, hogyan reagálhatják túl napjainkban egyesek a sértéseket és egyéb bántó viselkedést mások részéről. Tekintsd át az óra elején említett élethelyzeteket, és gondolkodj el azon, hogyan reagálhatja túl valaki ezeket a helyzeteket.

Miben különbözött a Szabadító reakciója a szamaritánusok elutasítására Jakab és János reakciójától?

Az egyik igazság, amelyet ebből a történetből megismerhetünk az, hogy a Szabadító példáját követjük, amikor úgy döntünk, hogy türelemmel és hosszútűréssel reagálunk a sértésekre. Ezt az igazságot felírhatod a szentírásod margójára a Lukács 9:52–56 mellé.

A következő idézet David A. Bednar eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából segít megértenünk, hogy a sértődés egy döntés és nem egy állapot:

„Amikor azt hisszük, illetve mondjuk, hogy megbántottak minket, ilyenkor általában azt értjük ezalatt, hogy úgy érezzük, megsértettek minket, rosszul bántak velünk, semmibe vettek, illetve lekezeltek bennünket. Bizony, előfordulnak durva, kínos, becstelen és galád dolgok másokkal való kapcsolatainkban, és ezek okot adhatnak arra, hogy megsértődjünk. Lényegében azonban lehetetlen egy másik ember számára, hogy megsértsen titeket vagy megsértsen engem. […] A sértődés egy döntés, melyet mi hozunk; az nem egy állapot, melyet valaki vagy valami más okozott vagy írt elő nekünk. […]

Ha egy ember olyasmit mond vagy tesz, amit mi sértőnek vélünk, az első kötelességünk az, hogy ne sértődjünk meg, majd beszéljünk az illetővel négyszemközt, őszintén és nyíltan. Az ilyen hozzáállás meghívja a Szentlélek sugalmazását, lehetővé teszi a félreértések tisztázását és azt, hogy megérthessük a valós szándékot” (vö. És nem lesz bántódásuk. Liahóna, 2006. nov. 90., 92.).

Gondold át újra a lecke elején található élethelyzeteket, majd válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Milyen lehetséges veszélyt rejt az, ha ezekben a helyzetekben úgy döntünk, hogy megsértődünk?
2. Hogyan követhetnénk a Szabadító példáját az egyes helyzetekben?
3. Milyen áldást kaphatunk, ha úgy döntünk, hogy türelemmel és hosszútűréssel reagálunk a sértésekre?

Gondold át, hogy előfordult-e már veled, hogy úgy döntöttél, megsértődsz valakinek a szavai vagy tettei miatt. Tűzd ki célul, hogy követed a Szabadító példáját azzal, hogy úgy döntesz, hogy türelemmel és hosszútűréssel reagálsz a sértésekre. Ezt a célodat meg is oszthatod egy családtaggal vagy baráttal, hogy segíthessen megvalósítani azt.

Megjegyzés: Az, hogy igyekszel türelemmel és hosszútűréssel reagálni a téged ért sérelmekre, nem jelenti azt, hogy el kell tűrnöd a szexuális zaklatást vagy fizikai bántalmazást, beleértve ebbe azt is, amikor valaki(k) rád száll(nak). Ha ilyen bántalmazás elszenvedője vagy, akkor azonnal kérj időpontot a püspöködtől vagy gyülekezeti elnöködtől, hogy segítséget és tanácsot kapj.

Lukács 9:57–62

Jézus az igaz tanítványságról tanít

Számold meg, hány pötty látható a képen. Számolás közben énekeld a kedvenc dalodat.

Mi volt a nehéz abban, hogy a pöttyöket számolod, miközben énekelsz?

Gondold át, hogy a számolás közbeni figyelemelterelő éneklés hogyan hasonlíthat ahhoz, amikor megpróbáljuk Jézus Krisztust követni.

A Lukács 9 további tanulmányozása során gondold át, hogyan tudod legyőzni azokat a hatásokat, amelyek elvonhatják a figyelmedet arról vagy akadályozhatnak téged abban, hogy a Szabadítót kövesd.

Olvasd el a Lukács 9:57–58-at, és keresd meg, hogyan válaszolt Jézus a férfinak, aki a tanítványa szeretett volna lenni.

Az a kifejezés, hogy „az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania” azt jelzi, hogy a Szabadító életmódja nehéz volt és nem túl kényelmes.

Olvasd el a Lukács 9:59–60-at, és keresd meg, mit akart tenni egy másik férfi, mielőtt követte volna a Szabadítót.

Jézus nem azt sugallta, hogy helytelen lenne gyászolni egy szerettünk halálát vagy tiszteletet tenni egy temetésen (lásd T&Sz 42:45), inkább egy fontos leckét tanított a tanítványságról. Mit tanulhatunk a Szabadító Lukács 9:60-ban található válaszából egy igaz tanítvány értékrendjéről?

Olvasd el a Lukács 9:61–62-t, és keresd meg, mit mondott a Szabadító a harmadik embernek, aki szeretett volna a tanítványa lenni.

Howard W. Hunter elnök következő kijelentése segít megértenünk a Lukács 9:62-ben található hasonlatot arról, hogy a kezünket az ekére tesszük, és nem nézünk vissza: „Ahhoz, hogy a szántást végző ember egyenes barázdát húzhasson az ekével, a szemét egy fix ponton kell tartania maga előtt. Így tudja magát a helyes úton tartani. Ha véletlenül visszanéz, hogy ellenőrizze, merre járt, nagyban megnő a veszélye annak, hogy eltér az egyenes iránytól. Ennek eredménye pedig görbe barázda lesz. […] Ha az energiáinkat nem magunk mögé, hanem magunk elé összpontosítjuk – vagyis az örök életre és a szabadítás örömére –, akkor bizonyosan el is nyerjük azt” (“Am I a ‘Living’ Member?” Ensign, May 1987, 17).

Gondold át, miben hasonlít Jézus Krisztus tanítványának lenni ahhoz, mint amikor kezünket az eke szarvára tesszük, és nem nézünk vissza.

Az egyik tantétel, amelyet a Szabadító ezen férfiakhoz szóló tanításaiból megtudhatunk az, hogy ahhoz, hogy Jézus Krisztus igaz tanítványai legyünk, nem szabad hagynunk, hogy bármi is fontosabb legyen számunkra az Ő követésénél.

Gondold át, miért fordul elő olykor, hogy egyéb prioritásokat helyezünk a Jézus Krisztus tanítványaiként ránk háruló felelősségek elé.

Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította: „Sátán kezében van egy hatásos eszköz, amelyet a jó emberek ellen használ. A figyelemelterelés. A jó embereket rábírja, hogy »jó dolgokkal« töltsék ki az életüket, így aztán nem marad már hely az elengedhetetlen dolgok számára” (vö. Először, ami első. Liahóna, 2001. júl. 7.).

Segítségképpen, hogy átgondold, mi akadályozhat abban, hogy teljes mértékben kövesd Jézus Krisztust, másold át a következő táblázatot a szentírás-tanulmányozási naplódba. Ezután sorold fel a táblázatban Jézus Krisztus tanítványának négy vagy öt feladatát (például mások szolgálata, az evangélium megosztása, rendszeres istentisztelet vagy tizedfizetés). Minden egyes feladathoz írj példákat egyéb prioritásokról, amelyeket valaki az adott feladat elé helyezhet.

Jézus Krisztus tanítványának feladatai	egyéb prioritások

A szentírás-tanulmányozási naplódban írj egy élményedről, amikor láttad, hogy valaki úgy dönt, félreteszi az egyéb céljait és tennivalóját azért, hogy kövesse a Szabadítót.

Gondolkodj el azon, milyen dolgoknak hagyod, hogy Jézus Krisztus és az Ő tanításainak követése elé kerüljenek az életedben. Írj le egy célkitűzést egy papírlapra arról, hogy mit teszel majd, hogy a Szabadítót és az Ő evangéliumát még fontosabb helyre tedd az életedben. Tedd ezt a lapot olyan helyre, ahol mindennap jól láthatod.

Lukács 10:1–24

Az Úr elhívja és felhatalmazza a hetveneket, majd utasításokkal látja el őket

Olvasd el a Lukács 10:1–2-t, és keresd meg, kiket bízott meg az Úr, hogy segítsék az Ő munkáját.

A hetven szó a Lukács 10:1-ben nem csupán a számot jelöli, ahány szolgát Jézus kiküldött, hanem a papság egyik hivatalára is utal. Ugyanezen papsági hivatal létezik ma is a visszaállított egyházban. Ma már a Hetveneknek nyolc kvóruma van, bár csak az első két kvórum tagjait nevezzük általános felhatalmazottaknak. A Tizenkét Apostol Kvóruma és a Hetvenek Elnöksége irányítása alatt az a feladatuk, hogy prédikálják az evangéliumot, és segítsenek az egyház igazgatásában.

Ezekből a versekből megtudjuk, hogy az Úr az apostolokon kívül további munkásokat is elhív, hogy képviseljék Őt, és segítsék a munkájában. Szerinted miért hív el az Úr másokat is, hogy képviseljék és segítsék Őt?

A Lukács 10:3–24 az Úr utasításait tartalmazza, melyeket a hetveneknek adott arról, miként töltsék be feladataikat. A hetvenek később jelentést tettek munkájukról Jézusnak, Ő pedig további utasításokat adott nekik és együtt örvendezett velük. Figyeld meg, hogy a Lukács 10:10–11 az Úr olyan utasításait tartalmazza, amelyeket a hetveneknek adott, de amelyek különböznek a napjainkban a misszionáriusoknak adott utasításoktól. A hetvenek engedélyt kaptak arra, hogy leverjék egy-egy város porát a lábukról bizonyságként azok ellen, akik nem voltak hajlandóak befogadni őket. Ezt ma kizárólag szélsőséges körülmények között tehetik, és csupán az Első Elnökség irányítása alatt. A teljes idejű misszionáriusok nem kapnak felhatalmazást arra, hogy saját belátásuk szerint így cselekedjenek.

Lukács 10:25–37

Jézus az irgalmas szamaritánus példázatát tanítja

road in desert wilderness — A Jerikóba vezető út

Olvasd el a Lukács 10:25-öt, és keresd meg, milyen kérdést tett fel egy törvénytudó a Szabadítónak, hogy megkísértse, vagyis próbára tegye Őt.

Te hogyan válaszolnál, ha valaki feltenné neked ezt a kérdést?

Olvasd el a Lukács 10:26–28-at, és figyeld meg, hogyan válaszolt a Szabadító a törvénytudó kérdésére.

A Lukács 10:25–28-ban olvasottak alapján egészítsd ki a következő tantételt: Az örök élet elnyeréséhez .

Olvasd el a Lukács 10:29-et, és figyeld meg a másik kérdést, amelyet a törvénytudó feltett Jézusnak.

The Good Samaritan — Az irgalmas szamaritánus

A törvénytudó kérdésére a Szabadító egy szamaritánusról szóló példázattal válaszolt (lásd Lukács 10:30–35). Az újszövetségi időkben komoly gyűlölet uralkodott a zsidók és a szamaritánusok között (lásd Bible Dictionary, “Samaritans”). Mindkét csoport egyaránt igyekezett kerülni egymást.

Olvasd el a Lukács 10:30–37-et, és keresd meg, mit tanít e példázat arról, kik a felebarátaink.

Thomas S. Monson elnök azt mondta, hogy emlékeznünk kell az irgalmas szamaritánus példázatára, miközben azon gondolkodunk, hogyan reagáljunk azokra, akiknek a segítségünkre van szükségük:

„A halandóságon át vezető utazásunk során mindannyian végigjárjuk a saját jerikói utunkat. Milyen lesz a ti tapasztalatotok? Milyen lesz az enyém? Vajon elmulasztom-e majd észrevenni azt, aki a rablók kezébe esett, és a segítségemre van szüksége? És ti? Vajon az leszek majd, aki látja a sebesültet és hallja könyörgését, de átmegy az út túloldalára? És ti? Vagy az leszek majd, aki lát, hall, megáll és segít? És ti?

Jézus megadta a jelszavunkat: »Eredj el, és te is a képen cselekedjél.« Amikor engedelmeskedünk e kijelentésnek, az öröm oly távlatára nyílik rálátásunk, amelyhez hasonlót ritkán találni, nagyszerűbbet pedig soha.

Nos, a Jerikóba vezető út talán nincsen jól kitáblázva. És lehet, hogy a sérült sem kiabál jól hallhatóan. Amikor azonban az irgalmas szamaritánus nyomdokaiban járunk, a tökéletesség felé vezető ösvényt követjük” (“Your Jericho Road,” Ensign, Feb. 1989, 2, 4).

Képzeld el, hogy az egyik barátodnak nehezére esik szeretni valakit, aki idegesíti, bosszantja és dühíti őt. A szentírás-tanulmányozási naplódban írj egy rövid levelet ennek a barátodnak, amelyben kifejted, mit tanulhatunk ebből a példázatból a mások iránti szeretetről, és hogyan igyekezhetünk olyanná válni, mint az irgalmas szamaritánus.
Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a Lukács 8:1–10:37-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: