Lukács 22

Bevezetés

Halandó szolgálata végéhez közeledve Jézus bevezeti az úrvacsorát, mások szolgálatára tanítja a tanítványokat, és megparancsolja Péternek, hogy erősítse fivéreit. A Szabadító engesztelő áldozata megkezdődik a Gecsemáné kertjében. Letartóztatják és Kajafás elé viszik. A Szabadító tárgyalása alatt Péter megtagadja, hogy ismeri Őt.

Lukács 22:1–38

A Szabadító bevezeti az úrvacsorát, és utasításokkal látja el apostolait

Képzeld el, hogy egy családtagoddal a földön üldögéltek. A családtag fel szeretne állni, és ehhez a segítségedet kéri. Mennyire eredményesen tudnál segíteni neki, ha a földön ülve maradsz? Miben lenne más a helyzet, ha először felállnál?

Ez a hasonlat segít megértened, mit tehetsz azért, hogy segíts másokat jobb állapotba hozni lelkileg.

A Lukács 22 tanulmányozása során keress olyan igazságokat, amelyek segítenek neked megtudni, miként segíthetsz másoknak lelkileg felállni.

A Lukács 22:1–30-ból megtudjuk, hogy halandó szolgálata végéhez közeledve a Szabadító összegyűlt apostolaival, hogy megünnepelje a pászka (a zsidó húsvét) ünnepét. Ennek során a Szabadító bejelentette, hogy egyikük elárulja majd; bevezette az úrvacsorát, és megparancsolta, hogy az Ő emlékezetére továbbra is végezzék majd azt; valamint megtanította nekik, hogy mindenki közül azok a legnagyobbak, akik másokat szolgálnak. A Szabadító továbbá megdicsérte apostolait azért, hogy Vele maradtak, és megígérte nekik, hogy egy napon majd trónusokon ülve hoznak ítéletet Izráel tizenkét törzse felett.

Olvasd el a Lukács 22:31–32-t, és keresd meg, mit mondott a Szabadító, mit szeretne Sátán.

A Joseph Smith fordítás a következő pontosítással szolgál a 31. vershez: „Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostálja a királyság gyermekeit, mint a búzát” (Joseph Smith Translation, Luke 22:31). Más szavakkal Sátán csapdába akarta csalni Pétert, hogy könnyebben csapdába ejthesse az egyház többi tagját is.

„A búza rostálása során választják el a magokat az azokat borító héjazattól. Az értékes magot megtartják, míg az értéktelen pelyvát eldobják. Ha a szentek engednek a kísértésnek, és részt vesznek a világ bűneiben, akkor elveszítik egyediségüket, és olyanok lesznek, mint a pelyva” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 183.). A Szabadító hasonlatában Péter és mások hite és bizonysága hasonló lehet a mag belsejéhez, amelyet Sátán szeretett volna leválasztani róluk vagy elvenni tőlük.

Sorolj fel egy vagy két olyan dolgot, amelyet Péterről megtudtál, és amely azt mutatja, hogy már rendelkezett bizonysággal Jézus Krisztusról és az Ő evangéliumáról:

A Lukács 22:32-ben megjelölheted, mit mondott a Szabadító Péternek, mit kellett neki még megtapasztalnia, mielőtt megerősíthette volna fivéreit.

Bizonysággal rendelkezni az evangéliumról annyit jelent, hogy valaki „a Szentlélektől kapott tudás vagy lelki tanúságtétel” birtokában van (Kalauz a szentírásokhoz: bizonyság; scriptures.lds.org). A megtérés az evangéliumhoz azt jelenti: „hitelveink, szívünk és életünk megváltoztatása, hogy elfogadjuk Isten akaratát és megfeleljünk annak” (Kalauz a szentírásokhoz: megtérés, megtért; scriptures.lds.org).

Az alapján, amit az Úr Péternek mondott a Lukács 22:32-ben, a következő igazságot fogalmazhatjuk meg: Ha már megtértünk Jézus Krisztus evangéliumához, akkor erősíthetünk másokat.

Amikor megtértünk, a hitelveink és a tetteink Isten akaratához igazodnak, és képesek vagyunk segíteni másokat vagy megerősíteni őket. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Hogyan kapcsolódik ehhez a tantételhez az a hasonlat, hogy segítünk valakinek felállni?
2. Szerinted mi segítene valakinek jobban megtérni az evangéliumhoz?

Olvasd el a Lukács 22:33–34-et, és figyeld meg, hogyan reagált Péter a Szabadító intésére, valamint hogy mit jövendölt a Szabadító, mit tesz majd Péter. Meg is jelölheted, amit találsz.

A Máté 26-ban e történet részletesebb változata került feljegyzésre. Olvasd el a Máté 26:35-öt, és keresd meg, mit mondott Péter a Szabadítónak, miután hallotta a próféciát.

Lukács 22:39–53

A Szabadító szenved a Gecsemáné kertjében, hatalmas cseppekben vért izzad, és Júdás elárulja

A pászka ünnepe után Jézus és apostolai a Gecsemáné kertjébe mentek. Olvasd el a Lukács 22:39–43-at, és keresd meg, mit tett itt a Szabadító. A 43. versben megjelölheted, ki erősítette Őt.

Ebből a történetből megtudjuk, hogy ha hajlandóak vagyunk engedelmeskedni Mennyei Atyánknak, akkor Ő segít erőt nyernünk az Ő akarata véghezviteléhez.

Nevezd meg néhány módját annak, miként erősíthet meg bennünket Mennyei Atyánk.

Gondolkodj el egy olyan alkalmon, amikor érezted, hogy Mennyei Atyánk megerősít téged, amint igyekeztél véghezvinni az Ő akaratát.

Lukács beszámolója a Szabadító Gecsemáné kertjében átélt szenvedéseiről tartalmaz egy fontos részletet, amely nem szerepel a Máté és Márk által feljegyzett beszámolókban. Olvasd el a Lukács 22:44-et, és keresd meg, hogyan írta le Lukács a Szabadító itteni szenvedését. Megjelölheted azokat a szavakat, amelyek a következő igazságot tanítják: Jézus Krisztus hatalmas vércseppeket izzadt, miközben a Gecsemáné kertjében szenvedett.

A Szabadító leírta saját szenvedéseit egy Joseph Smith prófétán keresztül adott kinyilatkoztatásban. Olvasd el a Tan és a szövetségek 19:18-at, és figyeld meg, hogyan írta le a Szabadító a saját szenvedését. Olvasd el a Móziás 3:7-et is. Felírhatod keresztutalásként a Tan és a szövetségek 19:18-at és a Móziás 3:7-et a Lukács 22:44 mellé.

Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Milyen gondolataid támadtak annak tudatában, hogy Jézus Krisztus ilyen sokat szenvedett érted?
2. Ezen igazság ismerete miként erősíti meg a bizonyságodat a Szabadító irántad érzett szeretetéről?

Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket tanította a Szabadító szenvedéséről:

„Nem tudjuk, nem érthetjük, a halandó elme fel sem foghatja a teljes jelentőségét annak, amit Krisztus tett a Gecsemánéban.

Azt tudjuk, hogy óriási vércseppek hullottak minden pórusából, miközben kiitta azt a keserű poharat, melyet Atyja adott neki.

Tudjuk, hogy olyan mértékű testi és lelki szenvedésen ment keresztül, amilyet az ember nem lenne képes elviselni, mert belehalna.

Tudjuk, hogy valamilyen számunkra felfoghatatlan módon a szenvedése kielégítette az igazság követelményeit, megváltotta a bűnbánó lelkeket a bűn fájdalmától és az azzal járó büntetéstől, valamint elérhetővé tette az irgalmat azok számára, akik hisznek az Ő szent nevében.

Tudjuk, hogy a végtelen teher súlya okozta fájdalmaktól és kínoktól reszketve a földre borult, és azt kívánta, hogy ne kelljen kiinnia a keserű poharat.

Tudjuk, hogy egy angyal jött hozzá a dicsőséges mennyből, hogy erősítse Őt a megpróbáltatásaiban. Feltételezéseink szerint ez az angyal a nagyszerű Mihály volt, aki elsőként azért bukott el, hogy lehessenek halandó emberek.

Amennyire az ember képes megítélni, e végtelen haláltusa, ez a felülmúlhatatlan szenvedés mintegy három vagy négy órán át tartott” (vö. A Gecsemáné tisztító ereje. Liahóna, 2011. ápr. 16–17.).

A Lukács 22:45–48-ból megtudjuk, hogy miután a Szabadító szenvedett a Gecsemáné kertjében, Iskariotes Júdás elárulta Őt.

Olvasd el a Lukács 22:49–51-et, és keresd meg, mit tett Péter (lásd János 18:10), amikor a főpapok a sokasággal együtt eljöttek, hogy letartóztassák Jézust. Bejelölheted, mit tett a Szabadító a főpap szolgájáért.

A Lukács 22:52–53-ból megtudjuk, hogy a Szabadító megkérdezte a főpapoktól és kísérőiktől, hogy miért éjjel tartóztatták le, és nem nappal, amikor a templomnál volt.

Lukács 22:54–71

Jézust perbe fogják a Szanhedrin előtt, Péter pedig tagadja, hogy ismerné Őt

A Lukács 22:54-ből megtudjuk, hogy Péter követte a Szabadítót, amikor a főpap házába vitték a tárgyalásra.

Rajzold le a következő táblázatot a szentírás-tanulmányozási naplódba, és miközben a szentírásrészeket olvasod, keresd meg, ki beszélt Péterrel, és mit mondott Péter, miközben a Szabadító kihallgatása zajlott. Írd be a válaszaidat a megfelelő oszlopokba. (Megjegyzés: Mind a négy evangélium tartalmazza azt, hogy Péter megtagadja Jézust, azonban János beszámolója a legrészletesebb.)

Hivatkozás	Ki beszélt Péterrel?	Mit mondott Péter?
János 18:15–17
János 18:18, 25
János 18:26–27

Amikor végeztél a táblázat kitöltésével, válaszold meg a következő kérdést a szentírás-tanulmányozási naplódban: Szerinted miért tagadta le Péter mindezen emberek előtt, hogy ismeri Jézust?

Olvasd el a Lukács 22:61–62-t, és figyeld meg, mi történt, miután Péter megtagadta, hogy ismerné a Szabadítót.

Képzeld magad Péter helyébe, miután háromszor megtagadta, hogy ismeri Jézust. Szerinted milyen gondolatok vagy érzések kavarogtak volna benned, amint a Szabadító visszatekintett rád? Miért éreztél volna így?

Bruce R. McConkie elder a következőket tanította Péterről:

„Péter a tipikus példája annak, hogy a megtérés ereje miként működik a befogadó lelkeken. Urunk halandó szolgálata során Péter bizonyságot nyert a Lélek által Krisztus isteni voltáról, valamint a szabadítás nagyszerű tervéről, mely Krisztusban volt. »Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia« – mondta, amint a Szentlélek azt a szájába adta (Máté 16:13–19). Amikor mások elbuktak, Péter apostoli bizonyossággal állt ki: »És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia« (János 6:69). Péter tudta ezt, tudása pedig kinyilatkoztatás révén adatott.

Péter azonban nem tért meg, mivel még nem lett a Szentlélek új teremtményévé. Mindazonáltal – jóval azután, hogy Péter bizonyságot nyert, és éppen azon az éjjelen, amikor Őt letartóztatták – Jézus azt mondta Péternek: »te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed« (Lukács 22:32). Közvetlenül ezt követően – és bizonyságától függetlenül – Péter letagadta, hogy ismeri Krisztust (Lukács 22:54–62). A keresztre feszítés után Péter halászni ment, amikor is a feltámadott Úr visszahívta őt a szolgálatba (János 21:1-17). Végezetül pedig pünkösd napján elnyerték a megígért lelki felruházást; Péter és az összes hithű tanítvány a Szentlélek új teremtményeivé lettek; valóban megtértek; ezt követő eredményeik pedig tanúsítják megtérésük szilárdságát (Apostolok cselekedetei 3;4)” (Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 162–63).

Az Apostolok cselekedeteiből megtudjuk, hogy miután Péter elnyerte a Szentlélek ajándékát, teljesen megtért, és életének hátralévő részét Jézus Krisztus hithű tanítványaként élte le (lásd Apostolok cselekedetei 4:13–17; 5:25–29).

Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Milyen tanulságokat vonhatunk le Péter élményéből?
2. Kit ismersz, aki úgy tűnik, igazán megtért Jézus Krisztus evangéliumához? Mit tett ez a személy, amivel megmutatta, hogy megtért?

Gondold át, mit tehetsz azért, hogy elmélyítsd a Jézus Krisztus evangéliumához való megtérésedet. Cselekedj a kapott benyomások szerint.

A Lukács 22:63–71-ből megtudjuk, hogy a főpapok kigúnyolták és megverték a Szabadítót.

Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a Lukács 22-t, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: