Lukács 23–24

Bevezetés

A Szabadítót Ponczius Pilátus és Heródes Antipás előtt is perbe fogják. Egyikük sem találja bűnösnek Őt a zsidók által ellene felhozott vádakban, Pilátus azonban mégis keresztre feszítésre ítéli. Jézus megbocsát az Őt keresztre feszítő római katonáknak, és beszélget a halál utáni élet bizonyosságáról egy tolvajjal, akit szintén keresztre feszítettek. Jézus halála után az arimathiai József sírboltjába helyezik a testét. A Jézus Krisztus halála utáni harmadik napon angyalok jelentik ki feltámadását a sírboltnál lévő asszonyok egy csoportjának. Jézus később megjelenik apostolainak és másoknak is, megmutatja nekik feltámadott testét, és megparancsolja nekik, hogy prédikáljanak bűnbánatot, és legyenek az Ő tanúi.

Lukács 23

A Szabadítót Pilátus és Heródes előtt is perbe fogják, és két tolvaj között keresztre feszítik

Gondolj egy olyan alkalomra, amikor méltánytalanul bántak veled. Hogyan reagáltál abban a helyzetben?

A Lukács 23 tanulmányozása során keress egy olyan igazságot, amely segít megértened, miként reagáljunk, ha úgy érezzük, hogy mások méltánytalanul bánnak velünk.

Emlékezz vissza, hogy miután Jézus a Gecsemánéban szenvedett, a főpapok letartóztatták és halálra ítélték. Ezután Ponczius Pilátus – Júdea római helytartója – elé vitték, és követelték, hogy végezze ki Jézust. Pilátus nem találta bűnösnek Jézust, ezért visszaküldte ítélkezésre Heródes Antipáshoz, aki Keresztelő Jánost is kivégeztette, és aki Galilea és Perea területét a római fennhatóság alatt kormányozta. Heródes sem tudott hibát találni Jézusban, így Pilátus azt mondta a sokaságnak, hogy megbünteti Jézust, aztán elengedi. Az emberek azonban azt kiáltozták Pilátusnak, hogy inkább Barabbást, a gyilkost engedje el, és Jézus megfeszítését követelték. Pilátus elengedte Barabbást, és megfeszíttette Jézust (lásd Lukács 23:1–25).

Olvasd el a Lukács 23:32–34-et és a Lukács 23:35 Joseph Smith fordítását (a Kalauz a szentírásokhoz 237–238. oldalán), és keresd meg, miért imádkozott a Szabadító, miközben keresztre feszítették. Be is jelölheted az imáját a szentírásodban.

Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Miért olyan figyelemre méltó a Szabadító ekkor elmondott imája?
2. Milyen tantételt ismerhetünk meg a Szabadító példájából arról, hogy miként kell reagálnunk, ha mások méltánytalanul bánnak velünk? (Ezt a kérdést a következő tantétel befejezésével válaszold meg: Azáltal követhetjük Jézus Krisztus példáját, ha .)

Másoknak megbocsátani nem jelenti azt, hogy aki ellenünk vétkezett, azt felmentjük a tetteiért viselt felelőssége alól. Ahogyan azt sem, hogy olyan helyzetbe kellene hoznunk magunkat, amelyben az emberek folytathatják velünk szemben a méltánytalan bánásmódot. A megbocsátás inkább azt jelenti, hogy szeretettel bánunk azokkal, akik méltánytalanul cselekedtek velünk, és nem táplálunk haragot vagy rossz érzéseket irántuk (lásd Kalauz a szentírásokhoz: megbocsát; scriptures.lds.org).

Gondold át, hogy van-e valaki, akinek meg kellene bocsátanod. Néha nehéz lehet másoknak megbocsátani. Olvasd el a következő kijelentést Gordon B. Hinckley elnöktől, és figyeld meg, hogy mit tehetsz, amikor nehezedre esik megbocsátani valakinek:

„…könyörgök nektek, hogy kérjetek erőt az Úrtól a megbocsátáshoz! […] Lehet, hogy nem lesz egyszerű, és lehet, hogy nem jön majd könnyen. Azonban ha őszintén törekedtek rá és gyakoroljátok, akkor el fog jönni. […] Olyan béke költözik majd szívetekbe, mely különben elérhetetlen. Ez a béke annak békessége lesz, aki azt mondta:

»Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.

Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket« (Máté 6:14–15)” (“Of You It Is Required to Forgive,” Ensign, June 1991, 5).

Végezd el a következő feladatokat a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Válaszold meg a következő kérdést: Szerinted hogyan segíthet megbocsátanunk azoknak, akik méltánytalanul bántak velünk az, ha erőért imádkozunk?
2. Írj egy olyan alkalomról, amikor te (vagy az egyik ismerősöd) megbocsátottál valakinek. Ne feledd, hogy ne ossz meg semmit, ami túl személyes.

Kövesd Jézus Krisztus példáját, és bocsáss meg azoknak, akik méltánytalanul bántak veled. Imádkozz erőért, és azért, hogy képes legyél ezt megtenni. (Ne feledd: Az Úr a bántalmazó viselkedés minden formáját elítéli – a fizikai, a szexuális, a szóbeli és az érzelmi bántalmazást egyaránt. Bármilyen bántalmazás vagy méltánytalan bánásmód – beleértve azt is, amikor valakire rászállnak – ellentétben áll Jézus Krisztus tanításaival. A bántalmazás áldozatait biztosítani kell arról, hogy mások ártó magatartása miatt őket nem hibáztatják. Nem kell bűnösnek érezniük magukat. A bántalmazás áldozatai azonnal kérjenek segítséget, általában a püspöküktől vagy a gyülekezeti elnöküktől.)

A Lukács 23:35–38-ból megtudjuk, hogy a zsidó elöljárók és a római katonák kigúnyolták a keresztre feszített Szabadítót. Olvasd el a Lukács 23:39–43-at, és keresd meg, hogyan bánt a Szabadítóval a két oldalán keresztre feszített két tolvaj. Meg is jelölheted azokat a szavakat vagy kifejezéseket, amelyek megragadják a figyelmedet.

Olvasd el a következő idézetet, és keresd meg, mit értett a Szabadító az alatt, amikor azt mondta a tolvajnak, hogy együtt lesz Ővele a paradicsomban:

„A szentírások a paradicsom szót többféle módon használják. Először is, egy boldog és békés helyet jelöl a halandóság utáni lélekvilágban, amelyet azok számára tartanak fent, akik megkeresztelkedtek, és hithűek maradtak (lásd Alma 40:12; Moróni 10:34). […]

A paradicsom szó második jelentését a Szabadító keresztre feszítésének beszámolójában olvashatjuk, mely Lukácstól származik. […] Joseph Smith próféta elmagyarázta, hogy… az Úr valójában azt mondta, hogy a tolvaj Vele lesz a lélekvilágban” (Hűek a hithez: Evangéliumi értelmező szótár [2004]. 157.; lásd még History of the Church, 5:424–25).

A Szabadító Lukács 23:43-ban olvasható szavaiból megtudjuk, hogy minden ember lelke a lélekvilágba lép a halálukkor.

A Tan és a szövetségek 138-ból megtudjuk, hogy amikor a Szabadító meghalt, Lelke a lélekvilágba ment, azonban a gonoszokat – akik a lélekvilág lelki börtönnek nevezett részében voltak – nem látogatta meg. Olvasd el a Tan és a szövetségek 138:29–32-t, és keresd meg, mit tett Jézus Krisztus a lélekvilágban, és mi történt valószínűleg a tolvajjal, miután meghalt és a lélekvilágba került. Beírhatod keresztutalásként a T&Sz 138:29–32-t a szentírásodba a Lukács 23:43 mellé.

Bár az evangéliumot prédikálják majd ennek a tolvajnak, ettől ő még nem fog automatikusan felmagasztosulást nyerni Isten királyságában. A tolvajnak (ahogyan mindenkinek, aki az evangélium ismerete nélkül hal meg) bűnbánatot kell tartania, és el kell még fogadnia az érte elvégzett templomi szertartásokat (lásd Tan és a szövetségek 138:58–59).

A Lukács 23:44–56 beszámol arról, hogy a Szabadító meghalt a kereszten. Testét ezután lenvászonba tekerték, és egy sírboltba helyezték. A Szabadító kereszthalálával kapcsolatos anyagot a Máté 27-tel foglalkozó lecke tárgyalta.

Lukács 24

Angyalok jelentik ki, hogy Jézus Krisztus feltámadt, Jézus pedig megjelenik a tanítványainak

Képzeld el, hogy misszionárius vagy, és találkozol valakivel, aki azt mondja: „Sok ismerősöm nem hisz a halál utáni életben. Néhányan azt mondják, hogy hisznek Jézus Krisztusban, de nem hisznek abban, hogy fizikai testtel támadt volna fel. Azt mondják, hogy csupán lélekként folytatta az életét. Te mit hiszel Jézus Krisztus feltámadásáról?”

Mit válaszolnál erre a kérdésre?

Olvasd el a Lukács 24:1–4-et, és nézd meg, mit találtak az asszonyok, amikor visszatértek a sírbolthoz, ahová Jézus testét helyezték.

Olvasd el a Lukács 24:5–8-at, és keresd meg, mit mondtak az angyalok az asszonyoknak. Meg is jelölheted, amit találsz.

A Lukács 24:9–10-ből megtudjuk, hogy az asszonyok elsiettek a sírbolttól, hogy beszámoljanak a tanítványoknak arról, amit láttak és hallottak.

Olvasd el a Lukács 24:11-et, és figyeld meg, hogyan reagáltak az apostolok az asszonyok szavaira.

Összegezd, hogyan reagáltak az apostolok az asszonyok szavaira:

Miután hallotta az asszonyok beszámolóját, Péter a sírhoz sietett, ahol megtalálta a lenszövetet, Jézus teste azonban eltűnt (lásd Lukács 24:12).

A Lukács 24:13–32-ből megtudjuk, hogy a feltámadt Szabadító megjelent két tanítványnak az Emmausba vezető úton. A két tanítvány nem ismerte fel Jézust, miközben velük ment és a szentírásokat használva tanította őket, mert „az ő szemeik visszatartóztatának” (Lukács 24:16). A Szabadító nem akarta, hogy azonnal felismerjék.

Olvasd el a Lukács 24:32-t, és figyeld meg, milyen hatással voltak a Szabadító szentírásokból származó tanításai a két tanítványra. Meg is jelölheted, amit találsz.

A két tanítvány azonnal visszatért Jeruzsálembe, és beszámolt élményéről az apostoloknak és más tanítványoknak (lásd Lukács 24:33–35). Miközben beszéltek, a Szabadító jelent meg köztük.

Olvasd el a Lukács 24:36–39-et, és keress bizonyítékot arra, hogy Jézus szó szerint feltámadt, és húsból és csontból való teste van. (A Lukács 24:36–39 szentírás-memoriter. Megjelölheted valamilyen jellegzetes módon, hogy később könnyen megtaláld.)

Szerinted mit éreztél volna, ha jelen lettél volna, amikor a feltámadt Krisztus megjelenik a tanítványainak?

Olvasd el a Lukács 24:40–43-at, és keresd meg, mit tett még Jézus, hogy megmutassa: kézzel fogható (fizikai) feltámadt teste van.

Ezekből a versekből megtudjuk, hogy Jézus Krisztus feltámadt lény, akinek húsból és csontból való teste van. Minden feltámadt test megdicsőült húsból és csontból áll.

Miközben a következő idézetet olvasod, húzd alá, miért fontos megérteni és elhinni ezt a tant:

„Jézus Krisztus engesztelése révén mindenki fel fog támadni – mindenki megszabadul a fizikai haláltól (lásd 1 Korinthusbeliek 15:22). A feltámadás a léleknek a testtel való újbóli egyesülése egy tökéletes, halhatatlan állapotban, amikor többé nem lesz betegségnek vagy halálnak kitéve (lásd Alma 11:42–45). […]

A feltámadás megértése és az arról szerzett bizonyság reményt és távlatokat adhat neked, amint megtapasztalod az élet kihívásait, próbatételeit és diadalait. [Vigaszt nyújthat számodra az a bizonyosság], hogy a Szabadító él, és az engesztelés által »Ő széttöri a halál kötelékeit, hogy a sírnak ne legyen győzelme, és hogy a halál fullánkja felemésztődjön a dicsőség reményében« (Alma 22:14)” (Hűek a hithez. 65., 66.).

A szabadítás terve azt tanítja, hogy Ádám és Éva bukása fizikai és lelki halált eredményezett. Nem lennénk képesek arra, hogy visszatérjünk Mennyei Atyánkhoz és Ővele éljünk, ha nem biztosítottak volna számunkra egy Megváltót a bűn és a halál legyőzésére. Jézus Krisztus engesztelése és feltámadása lehetővé tette számunkra, hogy legyőzzük a bukás következményeit.

A szentírás-tanulmányozási naplódban fejtsd ki, miért olyan fontos megértenünk és elhinnünk Jézus feltámadásának tanát, illetve miért fontos ez a te számodra.

Szentírás-memoriter – Lukács 24:36–39

Olvasd el újra azt a helyzetleírást, amelyben misszionáriusként találkozol valakivel, aki Krisztus feltámadásáról kérdez. A Lukács 24:36–39-ből tanultak segítségével írj választ az illető kérdésére a szentírás-tanulmányozási naplódban.
Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a Lukács 23–24-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: