Bevezetés Lukácshoz
Miért tanulmányozzuk e könyvet?
Lukács könyve további tanúbizonyságot nyújt számos igazságról, melyet Máté és Márk jegyzett fel, valamint egyedi információkat is tartalmaz. Lukács evangéliuma tovább mélyítheti az ismereteidet Jézus Krisztus tanításairól, valamint segíthet még inkább értékelned az Ő szeretetét és könyörületét az egész emberiség iránt, ahogyan az haladó szolgálata során és végtelen engesztelése által megnyilvánult.
Ki írta ezt a könyvet?
Lukács ezen evangélium szerzője. Orvos volt (lásd Kolossébeliek 4:14), és „Jézus Krisztus hírnöke” (Joseph Smith Translation, Luke 1:1). Lukács Pál egyik „munkatársa” (Filemon 1:24) és misszionáriustársa (lásd 2 Timótheus 4:11) volt. Ő írta az Apostolok cselekedeteit is (lásd Kalauz a szentírásokhoz: Lukács).
Mikor és hol íródott?
Bár nem ismert, hogy Lukács pontosan mikor írta ezt az evangéliumot, valószínűleg a Kr. u. első század második felében készült. Lukács forrásai olyan emberek voltak, akik „kezdettől fogva szemtanúi… voltak” (Lukács 1:2) a Szabadító halandó szolgálatának és feltámadásának. Nem tudjuk pontosan, hol íródott Lukács evangéliuma.
Kinek íródott a könyv, és miért?
Lukács szándéka szerint evangéliuma elsősorban egy nemzsidó olvasóközönség számára készült, és úgy mutatja be Jézus Krisztust, mint aki mind a zsidók, mind pedig a nemzsidók Szabadítója. Lukács név szerint „Theofilus[nak]” (Lukács 1:3) címezte evangéliumát, mely név görögül azt jelenti: „Isten barátja” vagy „Isten által szeretett” (lásd Bible Dictionary, “Theophilus”). Nyilvánvaló, hogy Theofilus előzőleg már részesült tanításokban Jézus Krisztus élete és tanításai kapcsán (lásd Lukács 1:4). Lukács azt remélte, hogy további tanításokkal szolgálhat, ha rendszerezett beszámolót készít a Szabadító küldetéséről és elrendelt szolgálatáról. Szerette volna, ha a bizonyságát olvasók megismerik Isten Fiának a „bizonyosságát” (Lukács 1:4) – az Ő könyörületének, engesztelésének és feltámadásának.
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
Lukács evangéliuma a leghosszabb az evangéliumok közül, és egyben az Újszövetség leghosszabb könyve is. A keresztény világ néhány legismertebb története kizárólag Lukács evangéliumában található meg: a Keresztelő János születését övező körülmények (lásd Lukács 1:5–25, 57–80); a hagyományos karácsonyi elbeszélés (lásd Lukács 2:1–20); a 12 éves Jézus története a templomban (lásd Lukács 2:41–52); olyan példázatok, mint az irgalmas szamaritánusé (lásd Lukács 10:30–37), a tékozló fiúé (lásd Lukács 15:11–32), illetve a gazdag ember és Lázár példázata (lásd Lukács 16:19–31); a tíz leprás története (lásd Lukács 17:11–19); valamint az arról szóló beszámoló, amikor a feltámadt Úr a tanítványaival megy az Emmausba vezető úton (lásd Lukács 24:13–32).
További egyedi jellemzői Lukács azon írásai, melyek Keresztelő János más evangéliumokban fel nem lelhető tanításait tartalmazzák (lásd Lukács 3:10–14); a hangsúly, amelyet arra helyez, hogy Jézus Krisztus milyen gyakran imádkozott (lásd Lukács 3:21; 5:16; 9:18, 28–29; 11:1); valamint a hetvenek elhívásáról, képzéséről és misszionáriusi szolgálatáról készült beszámoló (lásd Lukács 10:1–22). Lukács ezenkívül az egyetlen olyan evangélista, aki feljegyezte, hogy a Szabadító a vérét ontotta a Gecsemánéban, és egy angyal szolgált Neki (lásd Lukács 22:43–44).
Mivel Lukács evangéliuma a templomnál indul és ott is ér véget, jelzi, milyen fontos szerepet tölt be a templom Istennek az emberekkel kapcsolatos ügyei első számú színtereként (lásd Lukács 1:9; 24:53).
Vázlat
Lukács 1–3. Keresztelő János és Jézus Krisztus születésének és küldetésének megjövendölése. Tanúk bizonyságot tesznek arról, hogy az újszülött Jézus a Messiás. Jézus 12 évesen a templomban tanít. Keresztelő János bűnbánatot prédikál, és megkereszteli Jézust. Lukács feljegyzi Jézus leszármazási vonalát.
Lukács 4–8. Jézus Krisztus megkísértetik a pusztában. Názáretben kijelenti, hogy Ő a Messiás, és elutasítják. Kiválaszt tizenkét apostolt, és tanítványait tanítja. Bűnöket bocsát meg, és sok csodát tesz.
Lukács 9–14. A tizenkét apostolt elküldi, hogy prédikáljanak és gyógyítsanak. Jézus Krisztus megvendégel több mint ötezer embert, és színeváltozik egy hegyen. Elhívja a hetveneket, és tanítani küldi őket. A tanítványságról, a képmutatásról és az ítélkezésről tanít. Elmondja az irgalmas szamaritánus példázatát.
Lukács 15–17. Jézus Krisztus példázatokban tanít. A vétkekről, a hitről és a megbocsátásról tanít. Meggyógyít tíz leprást, és a második eljöveteléről tanít.
Lukács 18–22. Jézus Krisztus folytatja a tanítást példázatokban. Meggyógyít egy vakot, és Zákeust tanítja. Győzedelmesen bevonul Jeruzsálembe, könnyezik a város miatt, és megtisztítja a templomot. Megjövendöli Jeruzsálem pusztulását, és a második eljövetelét megelőző jelekről beszél. Bevezeti az úrvacsorát, tanítja apostolait, és szenved a Gecsemánéban. Elárulják, letartóztatják, kigúnyolják, megverik és kihallgatják.
Lukács 23–24. Jézus Krisztus tárgyalása Pilátus és Heródes előtt, keresztre feszítése és temetése. A sírboltnál angyalok, valamint az Emmausba vezető úton két tanítvány tesz bizonyságot, hogy Jézus Krisztus feltámadt. A Szabadító megjelenik a tanítványainak Jeruzsálemben, megígéri apostolainak, hogy hatalmat kapnak Istentől, és felmegy a mennybe.