3. rész: 1. nap
Máté 6–7
Bevezetés
Jézus hegyi beszéde folytatódik a Máté 6–7-ben. A beszédnek ebben a részében arról tanít, hogy Mennyei Atyánk kedvében járva kell igazlelkű, odaadást kifejező cselekedeteket véghezvinnünk. Arra is utasítja a tanítványait, hogy először törekedjenek Isten királyságának a felépítésére.
Máté 6:1–18
A Szabadító arra tanítja tanítványait, hogy vigyenek véghez igazlelkű cselekedeteket
Gondolkozz el a következő kérdéseken: Előfordult már veled, hogy nem a megfelelő indítékkal tettél valami jót? Ha igen, akkor mi késztetett erre?
Olvasd el a Máté 6:1–2-t, és nézd meg, mit mondott a Szabadító, mi lehet az igazlelkű cselekedetek egyik helytelen indítéka.
Az alamizsna osztása, például a szegények megsegítése, vallási odaadást kifejező cselekedet. Mit tanítanak ezek a versek, miért osztogatnak egyesek alamizsnát?
Figyeld meg, hogy a Szabadító képmutatóknak nevezte ezeket az embereket, mely annyit tesz: színlelő, önmagát másnak mutató.
Olvasd el a Máté 6:3–4-et, és nézd meg, mit tanított a Szabadító, hogyan vigyenek véghez igazlelkű cselekedeteket a tanítványai. Megjelölheted a Szabadító azoknak tett ígéretét, akik a megfelelő indítékkal visznek véghez igazlelkű cselekedeteket.
A titkon végzett szolgálat azt jelenti, hogy anélkül végzünk szolgálatot, hogy világgá kürtölnénk azt vagy valamiféle hasznot remélnénk belőle. Sok minden szól a szolgálat azon csendes cselekedetei mellett, melyekről csak az tud, akit szolgálnak, és aki szolgál.
Egészítsd ki az alábbi megállapítást úgy, hogy egy olyan tantétel legyen belőle, amelyet a Szabadító tanításaiból ismerhetünk meg: Ha azért viszünk véghez odaadást kifejező cselekedeteket, hogy Mennyei Atyánk kedvében járjunk, és nem azért, hogy mások figyelmét magunkra vonjuk, akkor Ő .
A „megfizet néked nyilván” [nyíltan] kifejezés utalhat arra, hogy Mennyei Atyánk oly módon áld meg minket fizikailag vagy lelkileg, amit mások talán észrevesznek, talán nem, de mi könnyedén felismerjük, amikor az áldást kapjuk.
Olvasd el a Máté 6:5–6-ot és a Máté 6:16–18-at, és keress a Szabadító által annak a tantételnek a szemléltetésére használt példákat, hogy Mennyei Atyánk kedvében járva vigyünk véghez odaadást kifejező cselekedeteket. A 16. versben a komor nézés és az eltorzult arc olyan emberekre utal, akik közszemlére teszik a böjtölésüket.
A nyilvános ima önmagában véve nem helytelen, és nem is kell minden imát titkon mondani. Az ima és más vallásos cselekedetek is végezhetők nyilvánosan, amennyiben őszintén és odaadással, valamint a helyes egyházi gyakorlatnak megfelelően végzik ezeket.
-
Írj a szentírás-tanulmányozási naplódba egy olyan alkalomról, amikor azért vittél véghez valamilyen odaadást kifejező igazlelkű cselekedetet – például imádkoztál vagy böjtöltél –, hogy Mennyei Atyánk kedvében járj. Írd le, hogy érzéseid szerint milyen áldásokat kaptál az őszinte hódolatodért.
A Máté 6:7–15-ben a Szabadító elmagyarázta és meg is mutatta, hogy mi az ima megfelelő módja. Ezt a mintául szolgáló imát nevezzük az Úr imájának (gyakorta említik Miatyánk néven is). E verseket átolvasva nézd meg, mit tanulhatsz az imáról az Úr példájából.
Azt is megteheted, hogy keresel egy csendes, nyugodt helyet, ahol hangosan imádkozhatsz, és ott őszinte imában fordulsz Mennyei Atyánkhoz. Milyen különbségeket vettél észre a hangosan elmondott és a magadban elmondott ima között? Rendezettebbek voltak a gondolataid, amikor hangosan tudtál imádkozni?
-
Máté 6:19–24
Jézus Krisztus arra tanítja a tanítványait, hogy a mennyben gyűjtsenek kincseket
Kincsnek nevezzük mindazt, amit nagyra értékelünk.
Olvasd el a Máté 6:19–21-et, és nézd meg, hogy mit tanított a Szabadító a tanítványainak, milyen jellegű kincsek megszerzésére törekedjenek.
Mit mondott a Szabadító, mi a különbség a földön gyűjtött kincsek és a mennyben gyűjtött kincsek között?
A következő táblázatban sorolj fel három példát olyan kincsekre, melyeket az emberek itt a földön akarnak gyűjteni, három példát pedig olyan kincsekre, amelyeket a mennyben tudunk gyűjteni.
|
kincsek a földön |
kincsek a mennyben |
|---|---|
Olvasd el a Máté 6:22–24-et, és nézd meg, mit tanított a Szabadító, ami segíthet, hogy a mennyben gyűjtsünk kincseket.
A Máté 6:22 Joseph Smith fordítása segít nekünk megérteni, hogy a Szabadító azt tanította, hogy „egyedül Isten dicsőségére” kell tekintenie a szemünknek ahhoz, hogy a mennyben gyűjtsünk magunknak kincseket (Joseph Smith fordítás, Máté 6:22 [a Kalauz a szentírásokhoz 231. oldalán]), vagyis a szemléletmódunkat és az akaratunkat összhangba kell hoznunk Istenével.
A Máté 6:24 utolsó mondatából megismerjük a következő igazságot, amely segíthet nekünk szem előtt tartani, hogy a mennyben gyűjtsünk kincseket: Nem szolgálhatunk egyszerre Istennek és a Mammonnak. A Mammon szó gazdagságra, vagyonra vagy világiasságra utal.
-
Gondold át a saját életedet, és keress egy példát arra, ahogy visszatarthat téged Isten szolgálatától és a mennyei kincsek gyűjtésétől az, ha valami világi dologra összpontosulnak a vágyaid.
Máté 6:25–34
A Szabadító azt az utasítást adja a tanítványainak, hogy először Isten királyságát keressék
Amint azt a Máté 6:25–34 feljegyzi, a Szabadító azt az utasítást adta a tanítványainak, hogy ne aggódjanak az alapvető szükségleteikről való gondoskodás miatt. A Máté 6:25–27 Joseph Smith fordítása segít nekünk megérteni, hogy a Szabadító itt konkrétan azokhoz szólt, akik az Ő evangéliumának prédikálására indultak.
Olvasd el a Máté 6:31–34-et, és nézd meg, milyen tantételt tanított Jézus a tanítványainak, először mire törekedjenek az életükben. (Figyeld meg, hogy a Joseph Smith fordításban a 33. vers első fele így hangzik: „Ne e világ dolgaira törekedjetek tehát, hanem először Isten királyságának a felépítésére törekedjetek, és az ő igazlelkűségének a megalapozására” [JSF, Máté 6:38, a Kalauz a szentírásokhoz 231. oldalán].)
Milyen tantételt tanulhatunk a Máté 6:33-ból?
„Istennek országa” (Máté 6:33), vagyis Isten királysága Jézus Krisztus akkori és mostani egyházát jelképezi. Napjainkban ez Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, mely azért lett visszaállítva, hogy felkészítse Mennyei Atyánk gyermekeit a menny királyságára – a celesztiális királyságra.
A következő idézet Ezra Taft Benson elnöktől segíthet neked megérteni, hogyan alkalmazd az életedben ezt a tantételt:
„Istent az életünkben minden más elé kell helyeznünk. Neki kell elsőnek lennie. […]
Amikor Istent tesszük az első helyre, minden egyéb dolog a megfelelő helyére kerül, vagy pedig kihullik az életünkből. Az Úr iránti szeretetünk uralja majd minden vonzalmunkat, ez szabja meg, mire fordítjuk időnket, ez határozza meg elfoglaltságainkat és dolgaink fontossági sorrendjét.
Istent mindenki más elé kell helyeznünk az életünkben” (“The Great Commandment—Love the Lord,” Ensign, May 1988, 4; lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Ezra Taft Benson [2014]. 44–45.).
-
Máté 7:1–5
Jézus Krisztus az igazlelkű ítélkezésről tanítja a tanítványait
Olvasd el a Máté 7:1–2-t, és figyeld meg, hogy mit tanított a Szabadító az ítélkezésről.
A Máté 7:1-et gyakran félreértelmezik, és azt a jelentést tulajdonítják neki, hogy soha ne ítélkezzünk. A Joseph Smith fordításból azonban megtudjuk, hogy Jézus Krisztus azt tanította, hogy ítéljünk „igazlelkű ítéletet”.
Szerinted mit jelent igazlelkűen ítélni?
Olvasd el a Máté 7:3–5-öt, és gondolj bele a Szabadító által használt hasonlatba, mellyel megtanította nekünk, hogy mi módon kerüljük el mások hamislelkű megítélését (lásd még János 7:24).
Dallin H. Oaks elder a következő magyarázatot fűzte a különböző ítélkezés-típusokhoz:
„Zavarba ejtőnek találtam, hogy a szentírások néhol azt parancsolják nekünk, hogy ne ítélkezzünk, máshol pedig azt az utasítást adják, hogy ítélkezzünk, és még azt is megmondják, hogyan. Azonban ezeket a szentírásrészeket tanulmányozva meggyőződésemmé vált az, hogy a látszólag ellentmondó utasítások tulajdonképpen következetesek, ha az örökkévalóság szemszögéből tekintünk rájuk. A megértés kulcsa az, hogy kétféle ítélkezés van: végső ítélkezés, amelyet megtiltanak nekünk, és közbenső ítélkezés, amelyre parancsot kapunk, azonban igazlelkű tantételek alapján kell ítélkeznünk. […]
A szentírások a végső ítélkezést megtiltják a halandóknak, azonban megkövetelik tőlük azt, amit én »közbenső ítélkezésnek« nevezek. Az ilyesfajta ítélkezés elengedhetetlen a saját erkölcsi önrendelkezésünk gyakorlásához. […]
Mindannyian valamiféle ítéletet alkotunk, amikor megválasztjuk a barátainkat, megválasztjuk, mire fordítsuk az időnket és a pénzünket, és természetesen akkor, amikor kiválasztjuk örökkévaló társunkat. […]
Az általunk meghozott közbenső ítéleteknél oda kell figyelnünk arra, hogy igazlelkűen ítélkezzünk. Döntéseinkben a Lélek útmutatására kell törekednünk. Ítélkezésünket a saját sáfárságunkra kell korlátoznunk. Amikor csak lehet, tartózkodnunk kell az emberek megítélésétől mindaddig, amíg nem ismerjük eléggé a tényeket. Amennyire csak lehetséges, a körülményeket kell megítélnünk, nem az embereket. Minden ítéletünkben igazlelkű normákat kell alkalmaznunk. Mindezek során pedig szem előtt kell tartanunk a megbocsátás parancsát” (“‘Judge Not’ and Judging,” Ensign, Aug. 1999, 7, 9, 13).
Dieter F. Uchtdorf elnök az Első Elnökségből ezt mondta a Máté 7:3–5 kapcsán:
„Ez a gerendákról és szálkákról szóló történet szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy képtelenek vagyunk tisztán látni saját magunkat. Nem tudom biztosan, miért tudjuk oly könnyen felismerni mások gyengeségeit és megoldást javasolni rájuk, miközben a sajátjainkat sokszor oly nehezen látjuk meg.
Néhány évvel ezelőtt a hírekben beszámoltak egy férfiról, aki azt képzelte, hogy ha bedörzsöli az arcát citromlével, akkor láthatatlan lesz a kamerák számára. Így hát becitromlevezte az arcát, majd elindult és kirabolt két bankot. Nem sokkal azután, hogy letartóztatták, már ott volt a képe az esti hírekben. Amikor a rendőrségen megmutatták neki a biztonsági kamerák róla készített felvételeit, nem hitt a szemének. »De hát citromlé volt az arcomon!« – ellenkezett. [Lásd Errol Morris, ‘The Anosognosic’s Dilemma: Something’s Wrong but You’ll Never Know What It Is’ (Part 1), New York Times, June 20, 2010; opinionator.blogs.nytimes.com/2010/06/20/the-anosognosics-dilemma-1.]
Amikor a Cornell Egyetem egyik tudósa hallotta a történetet, rendkívül érdekelte, miként lehet az, hogy valaki ennyire ne legyen tudatában saját inkompetenciájának. Annak meghatározására, hogy általános problémával állnak-e szemben, két kutató egyetemi hallgatókat kért fel arra, hogy vegyenek részt egy különböző életkészségeket vizsgáló tesztsorozatban, majd pedig értékeljék, hogyan teljesítettek. A rosszul teljesítő tanulók voltak azok, akik a legpontatlanabbul értékelték a saját teljesítményüket – néhányan ötször nagyobbra becsülték a pontszámukat, mint amennyit valójában kaptak. [Lásd Justin Kruger and David Dunning, ‘Unskilled and Unaware of It: How Difficulties in Recognizing One’s Own Incompetence Lead to Inflated Self-Assessments,’ Journal of Personality and Social Psychology, Dec. 1999, 1121–34.]
Ezt a tanulmányt számos módon megismételték, ám újra meg újra ugyanarra a következtetésre jutottak: sokunknak okoz nehézséget, hogy úgy lássuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk, és még a sikeres emberek is túlbecsülik saját hozzájárulásaikat és alábecsülik mások közreműködéseit. [Lásd Marshall Goldsmith, What Got You Here Won’t Get You There (2007), chapter 3.]
Talán nem bír túl nagy jelentőséggel, ha túlbecsüljük, milyen jó sofőrök vagyunk vagy milyen messzire tudunk elütni egy golflabdát. De amikor elkezdjük azt képzelni, hogy az otthonunkban, a munkánkban és az egyházban tett hozzájárulásaink nagyobbak, mint amekkorák valójában, akkor elzárjuk magunkat azoktól az áldásoktól és lehetőségektől, hogy jelentős és beható módokon fejleszthessük magunkat” („Én vagyok-é az, Uram?” Liahóna, 2014. nov. 56–57.).
Máté 7:6–14
A Szabadító a személyes kinyilatkoztatásra való törekvésről tanít
A Máté 7:6 Joseph Smith fordítása segít nekünk megérteni, hogy Jézus Krisztus elhívta tanítványait, hogy menjenek el a világba prédikálni. Bűnbánatot kellett tanítaniuk, azonban a királyság rejtelmeit meg kellett tartaniuk maguknak, vagyis olyan emberekkel nem volt szabad szent témákról beszélniük, akik nem álltak készen azok befogadására. (Lásd Joseph Smith fordítás, Máté 7:9–11 [a Kalauz a szentírásokhoz 231. oldalán].)
A Joseph Smith fordítás szerint a Máté 7:7 e szavakkal kezdődik: „Mondjátok nékik: Kérjetek Istentől.” Olvasd el ezzel a kezdéssel a 7. verset, és nézd meg, mit mondott a Szabadító a tanítványainak, mit tanítsanak.
Ebből a versből megtanulhatjuk a következő tantételt: Amint az igazság után kutatva kérünk, keresünk és kopogtatunk, Mennyei Atyánk válaszolni fog és személyes kinyilatkoztatással áld meg minket.
Mit sugallnak a kér, keres és zörget [vagyis kopogtat] szavak, mit kell tennünk a személyes kinyilatkoztatás elnyeréséért?
Gondolj egy olyan alkalomra, amikor személyes kinyilatkoztatáshoz vezetett az, hogy kértél, kerestél és kopogtattál.
Amint azt a Máté 7:9–11 feljegyzi, a Szabadító tanításai szerint éppen úgy, ahogyan a szerető apa sem ad követ vagy kígyót, amikor a fia kenyeret vagy halat kér, Mennyei Atyánk sem fogja megtagadni a személyes kinyilatkoztatás ajándékát, amikor a gyermekei helyénvaló dolgokra törekednek és azokat kérnek.
Olvasd el a Máté 7:12–14-et, és nézd meg, mit mondott a Szabadító, még milyen igazságot tanítsanak a tanítványai. A szoros jelző ebben a versben azt jelenti, hogy a kapu szűk, vagyis keskeny.
Máté 7:15–27
A Szabadító szabadítást ígér azoknak, akik az Atya akaratát teszik
Milyen elképzeléseket fogad el általában véve a világ, amelyek ellenkeznek Mennyei Atyánk tervével?
Gondold át, miért fontos, hogy fel tudd ismerni, ha egy személy vagy csoport olyan elképzelést támogat, amely ellenkezik Mennyei Atyánk tervével.
Olvasd el a Máté 7:15-öt, és nézd meg, hogy mire figyelmeztette az Úr a tanítványait.
M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából figyelmeztetett napjaink hamis prófétáira és hamis tanítóira, „akár férfiakról, akár nőkről legyen szó, olyanokról, akik az egyház tanainak önjelölt kinyilvánítói…, akik Isten igaz prófétái ellen lépnek fel szóban és írásban, és akik tevékenyen térítenek másokat, meggondolatlanul semmibe véve azok örökös jólétét, akiket bűnbe visznek” (vö. Óvakodjatok a hamis prófétáktól és a hamis tanítóktól! Liahóna, 2000. jan. 74.).
Olvasd el a Máté 7:16–20-at, és nézd meg, mi alapján ismerhetjük fel, hogy valaki hamis próféta vagy hamis tanító-e.
Ezekből a versekből megismerhetjük a következő igazságot: Gyümölcseikről ismerhetjük fel a hamis prófétákat. Miként a növényeket is be tudjuk azonosítani az általuk termett gyümölcs fajtájáról és minőségéről, a hamis prófétákat és a hamis tanítókat is fel tudjuk ismerni a tanításaik, a tetteik és az elképzeléseik alapján.
Szerinted milyen gyümölcsei lehetnek a hamis prófétáknak?
Olvasd el a Máté 7:21–27-et, és nézd meg, mit tanított a Szabadító annak fontosságáról, hogy az Ő tanításai szerint éljünk. A Joseph Smith fordítás a 23. versben található „sohasem ismertelek titeket” megállapítást megváltoztatja arra, hogy „sohasem ismertetek engem” (Joseph Smith Translation, Matthew 7:33).
-
-
Tanulmányoztam a Máté 6–7-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).
További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: