5. rész: 1. nap
Máté 18–20
Bevezetés
Jézus Krisztus olyan tantételeket tanít a tanítványainak, amelyek a segítségükre lesznek egyháza vezetésében, miután felmegy a mennybe. Péter megbocsátásra vonatkozó kérdésére válaszként elmondja a könyörtelen szolga példázatát, és tanít a házasság szentségéről. A Szabadító kihangsúlyozza annak fontosságát, hogy a világi javak helyett az örök életet válasszuk, és elmondja a szőlőskerti munkások példázatát.
Máté 18
Jézus Krisztus olyan tantételeket tanít a tanítványainak, amelyek a segítségükre lesznek egyháza vezetésében, majd elmondja a könyörtelen szolga példázatát
A következő történet, melyet Thomas S. Monson elnök mesélt, egy olyan családról szól, akiknek meghalt a két hónapos kisbabája: „Az édesapa asztalos volt, és gyönyörű koporsót készített drága gyermeke testének. A temetés napja borongós volt, ami tükrözte a gyermek elvesztéséből fakadó fájdalmukat. Ahogy a család a kápolna felé haladt, az apával az élen, aki a kis koporsót vitte, melléjük szegődött néhány barátjuk is. A kápolna ajtaja azonban be volt zárva. Az elfoglalt püspök megfeledkezett a temetésről. Megpróbálták utolérni, de nem jártak sikerrel. Mivel nem tudták, mit tegyenek, az apa újra karjába fogta a kis koporsót, és családjával együtt hazament a szakadó esőben” (Rejtett ékek. Liahóna, 2002. júl. 20.).
-
Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
-
Ha ennek a családnak egyik tagja lettél volna, milyen érzés lett volna számodra, hogy a püspök elfelejtett elmenni a temetésre?
-
Miért lenne nehéz megbocsátani a püspöknek?
-
A Máté 18:1–20-ban azt olvassuk, hogy Jézus azt tanította a tanítványainak Galileában, hogy alázkodjanak meg és váljanak olyanokká, mint a kisgyermekek. Azt is elmagyarázta, hogy akik „megbotránkoztatják” vagy rossz útra viszik gyermeki követőit, azok szenvedni fognak (lásd a 6–7. verseket).
A gyermekek alázatossága hasonlítható az egyház új megtértjeinek alázatosságához. Mit tanulhatunk az új megtértektől? Hogyan gondozhatjuk mind a gyermekeket, mind pedig az egyház új megtértjeit?
A Szabadító ezt követően azt tanácsolta a tanítványainak, hogy távolítsanak el életükből mindent, ami megbotránkoztathatja őket, vagyis a botlásukat okozhatja (lásd a 9. verset). Azt is tanította az apostoloknak, hogy ha valaki vétkezik, vagyis bűnt követ el ellenük, akkor először igyekezzenek négyszemközt megoldani a problémát. Ha az illető nem hajlandó bűnbánatot tartani, akkor az egyházi felhatalmazottak elé kell hozni. (Megjegyzés: A Szabadító Máté 18:1–14-ben található tanításait részletesebben tárgyalja majd a Márk 9-hez és a Lukács 15-höz kapcsolódó lecke.)
E tanításokat követően Péter feltett az Úrnak egy kérdést a megbocsátásról. Olvasd el a Máté 18:21-et, és keresd meg Péter kérdését.
Péter napjaiban voltak olyan vallási vezetők, akik azt tanították, hogy háromnál többször nem szükséges megbocsátani a másiknak. Amikor Péter azt kérdezte az Úrtól, hogy még hétszer is megbocsásson-e, valószínűleg nagylelkűnek tartotta magát (lásd Bruce R. McConkie, The Mortal Messiah: From Bethlehem to Calvary, 4 vols. [1979–81], 3:91). Olvasd el a Máté 18:22-t, és nézd meg, hogy mit válaszolt Péternek a Szabadító.
A „hetvenhétszer” kifejezés itt arra utal, hogy ne korlátozzuk, hányszor bocsátunk meg másoknak. A Szabadító Péternek adott válasza azt az igazságot tanítja, hogy az Úr megparancsolta nekünk, hogy bocsássunk meg azoknak, akik vétkeznek vagy bűnt követnek el ellenünk.
Amikor megbocsátasz, akkor szeretettel bánsz azzal, aki vétkezett ellened vagy bántott téged, és nincsenek benned rossz érzések iránta (lásd Kalauz a szentírásokhoz: megbocsát. scriptures.lds.org; T&Sz 64:9–11). A megbocsátás nem azt jelenti, hogy továbbra is megengeded másoknak, hogy bántsanak, vagy hogy a vétkest nem kellene jogilag vagy más értelemben felelősségre vonni a tetteiért.
Miután válaszolt Péter kérdésére, a Szabadító egy példázatot tanított a tanítványainak, amely segíthet nekünk megérteni, hogy miért bocsássunk meg másoknak.
Olvasd el a Máté 18:23–30-at, és nézd meg, mennyi pénzzel tartozott a szolga, valamint a szolgatárs.
Mennyivel tartozott a szolga a királynak?
Mennyivel tartozott a szolgatárs a szolgának?
A következő információk segítségével számold ki, mennyi időbe telt volna az adósoknak visszafizetni a tartozásukat:
Jézus napjaiban „becsléseink szerint a tízezer tálentom százmillió római denariusnak [dénárnak] felelt meg. Az átlagos napszámos bére általában egy dénár volt” (Jay A. Parry and Donald W. Parry, Understanding the Parables of Jesus Christ [2006], 95). Számold ki, mennyi ideig tartott volna ennek a szolgának kifizetni az adósságát: oszd el a százmillió dénárt 365 nappal.
Ha mindig megkapta volna a bérét, akkor hány évbe telt volna a szolgának visszafizetni az adósságát?
(Tartsd szem előtt, hogy egy dénár nagyjából egynapi munkabér volt.) Számold ki, mennyi ideig tartott volna a szolgatársnak kifizetni az adósságát.
Ha mindig megkapta volna a bérét, akkor hány évbe telt volna a szolgatársnak visszafizetni az adósságát?
Olvasd el a Máté 18:31–35-öt, és nézd meg, hogyan reagált a király, amikor tudomására jutott, hogy mit tett a szolga a szolgatársával.
Szerintetek miért mondta a király a szolgának, hogy gonosz, amiért nem engedte el a szolgatársa adósságát?
A 35. versben olvasottak alapján írd le, hogy szerinted kiket jelképezhetnek a példázatban szereplő emberek:
király =
szolga =
szolgatárs =
A példázatból tanultak alapján egészítsd ki a következő tantételt: Ha azt akarjuk, hogy Isten megbocsásson nekünk, akkor . Odaírhatod ezt a tantételt a szentírásod margójára a Máté 18:24–35 mellé.
Mit tehet valaki, ha nehézséget okoz neki, hogy megbocsásson a másiknak?
James E. Faust elnök az Első Elnökségből azt tanította:
„Fel kell ismernünk és be kell vallanunk a haraggal teli érzéseket. Alázatra van szükség [ahhoz], hogy ezt megtegyük, de ha letérdelünk, és megkérjük Mennyei Atyánkat, hogy hadd érezzük a megbocsátás érzését, Ő segíteni fog nekünk. Az Úr elvárja tőlünk, hogy a saját érdekünkben »minden embernek megbocsáss[unk]« [T&Sz 64:10], mert »a gyűlölet gátolja a lelki növekedésünket« [Orson F. Whitney, Gospel Themes (1914), 144]. Az Úr csak akkor nyújt vigaszt szívünknek, ha megválunk a gyűlölettől és a keserűségtől…
Amikor tragédia történik, nem szabad, hogy személyes bosszúra törekedjünk, hanem szabad folyást kell engednünk az igazságnak, és tovább kell lépnünk. Nem könnyű továbblépni, és megtisztítani a szívünket a neheztelés fekélyétől. A Szabadító mindannyiunk számára becses békét kínál az Ő engesztelése által, ebben viszont csak akkor lehet részünk, ha hajlandóak vagyunk elvetni a harag, a gyűlölködés és a bosszú negatív érzéseit. Mindannyiunk számára, akik »megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek« [Máté 6:12] – még azoknak is, akik súlyos bűntetteket követtek el –, az engesztelés békét és vigaszt nyújt” (A megbocsátás gyógyító ereje. Liahóna, 2007. máj. 69.).
-
A Monson elnök által elmesélt történet, melyet a lecke elején olvastál, így fejeződik be: „Ha a család nem lett volna olyan erős jellemű, a püspököt okolhatták volna, és rossz érzéseket táplálhattak volna. Amikor a püspök felismerte, mi történt, meglátogatta a családot és bocsánatot kért. Az apa, arcán a megbántottság nyomával, de könnyes szemmel elfogadta a bocsánatkérést, és a megértés szellemében ölelték meg egymást” (Rejtett ékek. 20.).
Gondold át, vajon a te életedben ki lehet az, akitől megtagadod a megbocsátást. Imádkozz a megbocsátás vágyáért, és azért, hogy el tudd engedni a fájdalmat és a haragot, hogy Jézus Krisztus segíthessen neked az engesztelésén keresztül békességet érezni és vigaszra lelni.
Máté 19:1–12
A Szabadító a házasság szentségéről tanít
Az Úr házasságra és válásra vonatkozó tana különbözik a világban uralkodó elképzelések nagy részétől.
Milyen elképzelések uralkodnak a világban a házasságról és a válásról?
A Máté 19:1–12 tanulmányozása közben keresd meg az Úr házasságra és válásra vonatkozó tanításait, és gondold át, hogy neked miért fontosak ezek a tanítások.
Olvasd el a Máté 19:1–3-at, és nézd meg, milyen kérdést tettek fel a farizeusok Jézusnak.
Az „ő feleségét akármi okért elbocsátani” (Máté 19:3) kifejezés arra utal, amikor egy férfi bármilyen, akár lényegtelen vagy önző indokkal is elválik a feleségétől.
Olvasd el a Máté 19:4–6-ot, és figyeld meg, hogy mit tanított a Szabadító a házasságról és a válásról.
Ezek a versek azt tanítják, hogy a férfi és a nő közötti házasság Isten által megtervezett és létrehozott szent kapcsolat. Odaírhatod ezt a tant a szentírásod margójára a Máté 19:6 mellé. Egy napjainkban adatott kinyilatkoztatásban az Úr megerősítette, hogy a felmagasztosuláshoz szükség van „a házasság új és örök szövetségé[re]” (a templomi házasságra) (T&Sz 131:1–4).
Olvasd el a Máté 19:7-et, és nézd meg, még milyen kérdést tettek fel a farizeusok Jézusnak.
A Máté 19:8–9 feljegyzi, hogy a Szabadító elmondta a farizeusoknak, hogy Mózes az emberek szívének keménysége miatt engedte meg napjaiban a válást. Az ezekben a versekben szereplő „elbocsát” kifejezés különválást vagy elhagyást is jelenthet.
A következő idézet Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából segít tisztázni, hogyan vonatkozik ez a tanítás a mi napjainkra: „Az a fajta házasság, amelyet a felmagasztosulás megkíván – tartamában örökkévaló, minőségében pedig isteni – nem fontolgatja a válást. Az Úr templomaiban a párok az örökkévalóságra kötnek házasságot. Vannak azonban olyan házasságok, amelyek nem fejlődnek az ilyen eszménykép felé. Az Úr jelenleg »a [mi] szív[ünk] keménysége miatt« [Máté 19:8] nem juttatja érvényre a celesztiális norma következményeit. Megengedi, hogy elvált emberek újra házasodjanak a magasabb törvényben meghatározott erkölcstelenség foltja nélkül” (Válás. Liahóna, 2007. máj. 70–71.).
-
Máté 19:13–20:34
Jézus az örök életről tanít, és elmondja a szőlőskerti munkások példázatát
A Máté 19:13–30 feljegyzi, hogy Jézus arra buzdította a tanítványait, hogy inkább az örök életre törekedjenek, ne pedig világi javakra. Péter megkérdezte, hogy mit kapnak majd a tanítványok azért, mert a Szabadító követéséért lemondtak világi javaikról. (Megjegyzés: Az ezekben a versekben tárgyalt eseményeket részletesebben tárgyalja a Márk 10-hez kapcsolódó lecke.)
A Máté 20:1–16-ban azt olvassuk, hogy a Szabadító egy példázatot tanított a tanítványainak, hogy segítsen nekik megérteni: Mennyei Atyánk minden gyermekének meg szeretné adni az örök élet elnyerésének lehetőségét. Ebben a példázatban egy férfi különböző napszakokban munkásokat fogad, hogy dolgozzanak a szőlőskertjében, majd a nap végén mindannyiuknak ugyanannyi bért fizet.
A Máté 20:17–34 feljegyzi, hogy Jézus Krisztus előre megmondta, hogy Jeruzsálembe visszatérve el fogják árulni és halálra fogják ítélni. Arra tanította a tanítványait, hogy ne hivatalra és felhatalmazásra törekedjenek, hanem kövessék az Ő példáját és szolgáljanak másokat.
-
Tanulmányoztam a Máté 18–20-at, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).
További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: