Filemon

Bevezetés

Pál apostol ebben a levelében megdicséri Filemont a hitéért és a Szabadító, valamint egyháztársai iránti szeretetéért. Azt tanácsolja Filemonnak, hogy fogadja vissza Onésimust, szökött rabszolgáját, testvéreként az evangéliumban.

Filemon

Pál azt tanácsolja Filemonnak, hogy fogadja vissza Onésimust, szökött rabszolgáját, testvéreként az evangéliumban.

Egyháztagokként gyakran találkozunk új emberekkel. Képzeld el, hogy valaki újonnan csatlakozik az egyházközségedhez vagy gyülekezetedhez. A szentírás-tanulmányozási naplódba írj arról, milyen társas kihívásokkal kerülhet szembe valaki, amikor csatlakozik az egyházhoz vagy új egyházközségbe, illetve gyülekezetbe költözik. Ha az elmúlt évek során csatlakoztál az egyházhoz vagy költöztél új egyházközségbe, illetve gyülekezetbe, akkor írd le, milyen társas kihívásokat tapasztaltál.

Gondolkodj el a következő kérdéseken: Hogyan bánsz az egyházközséged vagy gyülekezeted új tagjaival? Hogyan bánsz azokkal az egyháztagokkal, akik másképpen viselkednek, más az érdeklődési körük vagy más közösségi csoportokhoz tartoznak, mint te?

Pál Filemonhoz írt levelének tanulmányozása során keress egy olyan igazságot, amely útmutatóként szolgálhat az egyháztag társaiddal való kapcsolatod során.

Pál első római fogságából – amikor házi őrizetben volt – írta levelét Filemonnak, aki valószínűleg egy görög megtért volt az egyházban. A Filemon 1:1–3 feljegyzése szerint Pál Filemon és mások köszöntésével kezdi levelét, köztük a Filemon otthonában gyűlésező gyülekezet üdvözlésével.

Olvasd el a Filemon 1:4–7-et, és keresd meg, miért dicsérte Pál Filemont. Ebben a szövegkörnyezetben a közösség szó a részvételre és a barátságra utal, valamint a „hathatós legyen” kifejezés azt jelenti, hogy aktív vagy hatékony legyen.

Segíthet, ha tudod, hogy amikor Pál azt mondja: „a szenteknek szíveik megvídámodtak” (Filemon 1:7), akkor ezt úgy érti, hogy Filemon fellelkesítette őket.

Pál fő célja a Filemonhoz szóló levél megírásával az volt, hogy egy helyzetről szóljon Filemonnal és Onésimus nevezetű rabszolgájával kapcsolatosan. Onésimus elszökött, és talán lopott is Filemontól (lásd Filemon 1:18). Az újszövetségi zsidó-keresztény kultúrkörben nem tekintették gonoszságnak a rabszolgaságot, és azt a római jog is támogatta. A szökött rabszolgák büntetése között szerepelt a durva verés, a homlokon történő megbélyegzés, sőt akár a halálbüntetés is. Onésimus a szökése után találkozott Pál apostollal.

Olvasd el a Filemon 1:8–12-t, és keresd meg, miért könyörgött, vagyis mit kért őszintén Pál Filemontól.

Mit gondoltál vagy éreztél volna Filemon helyében Pál kérését olvasva?

Figyeld meg az „a kit fogságomban szűltem” kifejezést (Filemon 1:10. A szülni ige azt jelenti, hogy életet adni valakinek. Pál a bebörtönzése során segített Onésimusnak új életet kezdeni Jézus Krisztus követőjeként.

A Filemon 1:13–14 feljegyzése szerint Pál szerette volna magánál tartani Onésimust, hogy segíthessen neki, de nem akarta ezt Filemon jóváhagyása nélkül megtenni.

Olvasd el a Filemon 1:15–16-ot, és keresd meg, hogyan buzdította Pál Filemont, miként tekintsen az újonnan megtért Onésimussal való kapcsolatára. Bejelölheted vagy feljegyezheted, amit találsz.

Miért eshetett nehezére Filemonnak, hogy Onésimust „szeretett atyafi[nak]” (Filemon 1:16) tekintse?

Az egyik igazság, amelyet a 16. versből ismerhetünk meg, az, hogy testvérek vagyunk az evangéliumban.

Mindannyian Mennyei Atyánk lélekgyermekei vagyunk (lásd Zsidók 12:9), és így egymás testvérei is. Ezenfelül a keresztelés és a konfirmálás szertartása révén, valamint a Jézus Krisztusba vetett hit gyakorlásán és a következetes bűnbánaton keresztül lelkileg újjá is születünk. Ily módon Jézus Krisztus fiaivá és leányaivá válunk (lásd Móziás 5:7), és ezért testvérek leszünk az Ő szövetséges családjában. Nemünktől, kultúránktól, korunktól vagy társadalmi helyzetünktől függetlenül egyenlőek leszünk Isten királyságában.

Miközben a következő idézetet olvasod Spencer W. Kimball elnöktől, figyeld meg, milyen hatással lehet azon igazság, hogy testvérek vagyunk az evangéliumban, arra, ahogyan egymással és különösen az egyház új tagjaival bánunk:

„Mindig felemel, amikor Pál Filemonhoz írott rövid levelét olvasom; az evangéliumi testvériséget illetően tanít nekünk egy tantételt és egy lelkületet. […]

Lelkesítő és örömteli azt látni, hogy ugyanez a lélek munkálkodik szerte az egyházban, hogy a szentek felkarolják, segítik, támogatják azokat és imádkoznak azokért, akik naponta belépnek az Úr királyságába. Továbbra is nyújtsátok ki karotokat egymás felé – és [azon] sokak felé, akik még be fognak lépni az egyházba. Fogadjátok őket szívesen, szeressétek őket és barátkozzatok velük!

Sajnálatos módon időnként előfordul, hogy néhányan közöttünk nem így tesznek; hallani arról, hogy egyesek kivetik azokat, akiket az Úr a keresztség révén már befogadott. Ha az Úr »nem szégyenli őket atyjafiainak hívni« (Zsid. 2:11), akkor mi is… fogjuk kézen testvéreinket, és emeljük be őket gondoskodásunk és szeretetünk köreibe” (“Always a Convert Church: Some Lessons to Learn and Apply This Year,” Ensign, Sept. 1975, 4; lásd még Az egyház elnökeinek tanításai: Spencer W. Kimball [2006]. 287.).

Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Szerinted miért fontos megértenünk, hogy testvérek vagyunk az evangéliumban?
2. Milyen helyzetben tapasztaltad már, hogy valaki úgy bánik másokkal, mint testvéreivel az evangéliumban? Milyen jó származott az ilyen kedvességből és szeretetből?
Írj egy levelet valakinek az egyházközségedben vagy gyülekezetedben, akinek szüksége lenne arra, hogy azt érezze, szeretik és elfogadják. Megdicsérheted az illető tehetségét és szolgálatát, valamint kifejezheted, hogy testvérként tekintesz rá az evangéliumban. A levél megírása során összegezd annak tartalmát a szentírás-tanulmányozási naplódban.

Hogy felkészülj egy további igazság megfogalmazására, amelyet Pál Filemonnak írt levele tükröz, gondolj egy olyan alkalomra, mikor valaki megsértett vagy ártott neked.

Olvasd el a Filemon 1:17-et, és figyeld meg, mit tanácsolt Pál Filemonnak, mit tegyen Onésimusért, szökött rabszolgájáért.

Pál azt kérte Filemontól, hogy fogadja vissza Onésimust a háztartásába anélkül, hogy kimérné rá a súlyos büntetéseket, amelyeket a szökött rabszolgák normális esetben kaptak. Ahogyan azt Pál Filemonnak adott tanításaiból megtudjuk, Jézus Krisztus tanítványai irgalmat és megbocsátást tanúsítanak mások iránt.

Miért lehet olykor nehéz irgalmat és megbocsátást tanúsítani mások iránt?

Irgalmat és megbocsátást tanúsítani azok iránt, akik helytelenül bántak velünk, nem szükségszerűen jelenti azt, hogy hagyjuk, hogy elkerüljék tetteik következményeit, és azt sem, hogy azonnal visszaállítjuk a beléjük vetett bizalmunkat. Inkább arról van szó, hogy könyörületet mutatunk mások iránt, és elengedjük az esetlegesen bennünk élő neheztelést, dühöt vagy sértettséget. Ha helyénvaló, akkor engedhetjük a velünk szemben helytelenül cselekvőknek, hogy újra elnyerjék a bizalmunkat.

Olvasd el a Filemon 1:18–21-et, és keresd meg, mit ajánlott Pál, mit tesz meg Onésimus helyett.

Éppúgy, ahogyan Pál közbenjárt Onésimusért, Jézus Krisztus is közbenjár értünk, és szót emel ügyünkben Mennyei Atyánk előtt (lásd T&Sz 45:3–5). Jézus Krisztus megfizette továbbá azt a lelki adósságot, amellyel a bűneink miatt tartozunk.

Ha emlékezünk arra, mit tett Jézus Krisztus értünk, az miként segíthet irgalmat és megbocsátást tanúsítani mások iránt?

Válaszolj meg legalább egy kérdéscsoportot az alábbiak közül a szentírás-tanulmányozási naplódban (figyelj, hogy ne írj semmi túl személyeset vagy bizalmasat):
1. Milyen helyzetben kellett már Filemonhoz hasonlóan irgalmat és megbocsátást tanúsítanod valaki iránt? Hogyan voltál képes irgalmat és megbocsátást tanúsítani ez iránt az ember iránt? Milyen áldásokban részesültél emiatt?
2. Milyen helyzetben reméltél már Onésimushoz hasonlóan irgalmat és megbocsátást valakitől? Hogyan törekedtél arra, hogy elnyerd ennek az embernek az irgalmát és megbocsátását? Milyen áldásokban részesültél emiatt?
3. Milyen helyzetben fordult már elő veled, hogy Pálhoz hasonlóan békéltetőként szolgáltál két fél között, akik egyike megbocsátásra törekedett, míg a másiknak megbocsátást és irgalmat kellett tanúsítania? Hogyan tudtál segíteni a vétkesnek, hogy bocsánatot nyerjen, a sértettnek pedig, hogy megbocsásson a vétkesnek?

Gondold végig, mit tehetsz, hogy irgalmat és megbocsátást nyújts másoknak. Miközben törekszel arra, hogy bevonj és elfogadj másokat, valamint megbocsátást nyújts nekik, az Úr segíti majd az erőfeszítéseidet.

Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a Filemonhoz írt levelet, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: