25. rész: 3. nap

Filippibeliek 1–3

Bevezetés

Pál apostol arra buzdítja a filippibeli szenteket, hogy működjenek együtt a Jézus Krisztus evangéliuma szerinti életben. Azt tanácsolja nekik, hogy kövessék a Szabadító alázatos és önzetlen példáját, valamint azt tanítja, hogy Isten azért munkálkodik bennük, hogy előmozdítsa a szabadításukat. Pál leírja, milyen áldozatokat hozott Jézus Krisztus követése érdekében.

Filippibeliek 1

Pál leírja az ellentétekből származó áldásokat

Milyen szavakkal egészítenétek ki a következő idézetet Brigham Young elnöktől?

„Amikor csak a »mormonizmusba« belerúgnak, az mindig ____________________száll, sohasem ____________________esik. A Mindenható Úr rendeli így” (Az egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young [1997]. 264.).

(A választ később találod majd ebben a leckében.)

Milyen példákat tudsz mondani – akár a történelemből, akár napjainkból – arra, hogy valaki a Szabadító egyházába és az Ő követőibe rúgott, vagyis támadta őket?

A Filippibeliek 1 tanulmányozása során keress egy olyan igazságot, amely segíthet megértened, milyen hatással lehet az ellenszegülés az Úr munkájára.

Keresd meg Filippit a csatolt térképen, amely Pál apostol missziós utazásait ábrázolja.

Pál a második misszionáriusi utazása során alapította meg az egyház egyik gyülekezetét Filippiben (lásd Apostolok cselekedetei 16), később pedig valószínűleg római bebörtönzése során írta meg a filippibeliekhez szóló levelét. A Filippibeliek 1:1–11-ben azt olvassuk, hogy Pál kifejezte a filippibeli szentek iránt érzett háláját és szeretetét.

Olvasd el a Filippibeliek 1:12–14-et, és keresd meg, mit eredményezett mindaz az ellenállás, amelybe Pál a misszionáriusi erőfeszítései során ütközött.

Ahogyan ezekben a versekben leírják, a Pál által megtapasztalt ellenkezések „előmenetelére lőnek az evangyéliomnak” (Filippibeliek 1:12). Az emberek „a testőrség egész házában” tudták, hogy Pál a Jézus Krisztusról való prédikálás miatt került börtönbe. Pál bebörtönzése az egyház más tagjait is az evangélium határozottabb prédikálására ösztönözte.

A Filippibeliek 1:12–14-ből megtudjuk, hogy a Jézus Krisztus követése során tapasztalt ellenállás segíthet előrébb vinni az Ő munkáját.

Young elnök kijelentésében írd be az üres helyekre a felfelé (mely ebben a szövegkörnyezetben azt jelenti: előre) és a lefelé szavakat.

1. Képzeld el, hogy egy blog vagy újság egyik szerkesztője vagy. A szentírás-tanulmányozási naplódba írj szalagcímet két vagy három olyan valódi helyzetre, amelynek során az ellenkezés előre mozdította a Szabadító munkáját. A történetek származhatnak a szentírásokból vagy az általad ismert emberek életéből is. (A következő egy példa egy ilyen szalagcímre: „A misszionáriusi munka elleni tiltakozás élénkebb érdeklődést eredményez az evangélium üzenetének helyi misszionáriusoktól történő megismerése iránt.”)

A Filippibeliek 1:15–26 szerint Pál azt tanította, hogy bármi történjék is vele, mindaz a Szabadító magasztalását szolgálja.

Olvasd el a Filippibeliek 1:27–30-at, és nézd meg, mire buzdította Pál a filippibeli szenteket, mit tegyenek az evangéliumért. Figyeld meg, hogy a viseljétek magatokat kifejezés a 27. versben a viselkedésre utal.

A Filippibeliek 1:28 Joseph Smith fordítása így szól: „És nem rettentvén meg az ellenségeitektől, akik elvetik az evangéliumot, ami pusztulást hoz rájuk; rátok azonban, akik elfogadjátok az evangéliumot, szabadítást; és ez Istentől való”.

Figyeld meg a Filippibeliek 1:27–30-ban, mit tapasztalnak majd meg az egyháztagok a Szabadítóért. Gondold át, milyen áldásban részesülhettek a filippibeli szentek, ha emlékeztek arra, hogy a Jézus Krisztus követése során megtapasztalt ellenkezés segítheti az Ő munkájának előmozdítását.

Filippibeliek 2

Pál a Szabadító leereszkedéséről tanít, és utasításokat ad a szenteknek a szabadításukkal kapcsolatban

Olvasd el a Filippibeliek 2:2–4-et, és keresd meg Pál tanácsát a filippibeli szentek számára. A 3. versben a hiábavaló dicsőségből kifejezés az önteltségre utal.

Olvasd el a Filippibeliek 2:5–9-et, és jelöld meg vagy jegyezd le azokat a szavakat vagy kifejezéseket, amelyek Jézus Krisztus alázatosságát és önzetlenségét írják le.

Pál e versekben szereplő tanításaiból a következő tantételt ismerhetjük meg: Ha követjük Jézus Krisztus alázatos és mások iránt önzetlen figyelmet tanúsító példáját, akkor egységesebbé válhatunk.

2. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Milyen módon tudjuk követni a Szabadító alázatos és önzetlen példáját a családunkban, az iskolánkban, illetve az egyházközségünkben vagy gyülekezetünkben?

   2. Milyen helyzetben tapasztaltad már, hogy valaki mások szükségleteit a sajátja elé helyezte? Hogyan növelték az egységet ezek az erőfeszítések?

A Filippibeliek 2:9–11 feljegyzése szerint Pál azt tanította, hogy végső soron „minden térd meghaj[lik]” és „minden nyelv [meg]vallja, hogy Jézus Krisztus Úr”. Egy pillanatra képzeld el ezt a jelenetet, és gondolkozz el azon, hogy reményeid szerint milyen élmény lesz ez majd számodra.

Olvasd el a Filippibeliek 2:12–13-at, és keresd meg, mit tanácsolt Pál a filippibelieknek, ami örömtelivé teheti az Úr előtti meghajlásukat. A „félelemmel és rettegéssel” (12. vers) kifejezés az áhítatos hódolatra és örvendezésre utal (lásd Zsoltárok 2:11; Kalauz a szentírásokhoz: félelem; scriptures.lds.org).

Néhányan félreértik Pál szavait, miszerint „vigyétek véghez az ti idvességteket” (Filippibeliek 2:12), és úgy vélik, ez azt jelenti, hogy saját cselekedeteink révén szabadulunk meg. Kizárólag Jézus Krisztus engesztelése révén nyerhetünk szabadítást. Ki kell elégítenünk azonban a szabadítás követelményeit, amelyeket Isten felállított (lásd Hittételek 1:3–4). A Filippibeliek 2:13 feljegyzése szerint Pál azt tanította, hogy Isten segíti azokat, akik igyekeznek eleget tenni a szabadítás követelményeinek azzal, hogy „jó kedvéből” – vagyis szeretetétől vezérelve – segít nekik az „akarás” terén, vagyis hogy legyen bennük vágy, valamint elősegíti „a munkálást” is, amely a parancsolatainak való engedelmesség.

A Filippibeliek 2:12–13-ból megtudjuk, hogy Isten segít nekünk, hogy vágyjunk rá és meg is tegyük mindazt, ami szükséges a szabadításhoz, amelyet Jézus Krisztus engesztelése tesz lehetővé. Beírhatod vagy feljegyezheted ezt az igazságot a szentírásaidba.

A Szentlélek hatása révén Isten segíthet nekünk megváltoztatni és megtisztítani vágyainkat, hogy akarjunk engedelmeskedni Őneki (lásd Móziás 5:2). Milyen helyzetben érezted, hogy Isten megváltoztatja a szívedet, és így már te akarsz engedelmeskedni Neki? Hogyan segített neked teljesebb mértékben betartani a parancsolatait?

A Filippibeliek 2:14–30 feljegyzése szerint Pál emlékeztette a szenteket, hogy „fényle[nek], mint csillagok e világon” (Filippibeliek 2:15), és elmondta nekik: hírnököket küld majd a jóllétük felől tudakozódva.

Filippibeliek 3

Pál leírja, milyen áldozatokat hozott Jézus Krisztus követése érdekében

Milyen tárgy jelképezhet valami számodra értékeset, amit a világ is értékesnek tart (például családot, barátokat, képzettséget, ételt, technikát vagy vagyont jelképező tárgy)?

Mi az, amiért hajlandó lennél feláldozni ezt az értékes tárgyat?

A Filippibeliek 3 tanulmányozása során keresd meg, mit áldozott fel Pál egy olyan díj elnyerése érdekében, mely számunkra is elérhető.

A Filippibeliek 3:1–2 feljegyzése szerint Pál figyelmeztette a filippibeli egyháztagokat azokra a romlott tanítókra („ebek”), akik azt állították, hogy az egyházhoz megtérteknek bizonyos zsidó szokásoknak is alá kell vetni magukat, például a körülmetélésnek („megmetélkedés”). A Filippibeliek 3:3-ban azt tanította, hogy azok, akik „lélekben szolgál[nak] az Istennek, és a Krisztus Jézusban [örvendeznek]”, ők „a körülmetélkedés”, vagyis Isten szövetséges népe.

Olvasd el a Filippibeliek 3:4–6-ot, és keresd meg, mit mondott Pál a saját zsidó örökségéről.

Figyeld meg, milyen társadalmi és vallási előnyökkel bírt Pál egykor a zsidó közösségben. Izráelita származása volt, farizeus volt, lelkes volt a júdaizmus iránt, és szigorúan betartotta a zsidó vallási törvényt.

Olvasd el a Filippibeliek 3:7–11-et, és jelöld meg vagy írd le azokat a szavakat vagy kifejezéseket, amelyek azt jelzik, hogyan tekintett Pál a kiváltságokra, melyekkel egykor a zsidó társadalomban rendelkezett.

Pál hajlandó volt hagyni „mindent kárba veszni” (Filippibeliek 3:8), hogy megismerhesse Jézus Krisztust; hogy „találtass[on] Ő benne” (Filippibeliek 3:9), vagyis hogy hithű szövetséges viszonyban lehessen Ővele; hogy megigazuljon az Őbelé vetett hit révén; hogy szenvedjen az Ő kedvéért; és része legyen az igazak vagy igazlelkűek feltámadásában.

Olvasd el a Filippibeliek 3:12–14-et, és keresd meg, milyen felismerésre jutott Pál a saját lelki fejlődésével kapcsolatosan.

Pál ahelyett, hogy arra figyelt volna, amit maga mögött hagyott, „az Istennek… onnét felülről való elhívása jutalmára” (Filippibeliek 3:14), vagyis az örök életre törekedett. A Pál példájából tanultak alapján egészítsd ki a következő tantételt: Ha , akkor megismerhetjük Őt, és örök életet nyerhetünk.

Gordon B. Hinckley elnök beszámol egy haditengerészeti tiszttel való találkozásáról, aki külföldről érkezett az Amerikai Egyesült Államokba továbbképzés céljából, és aki ott-tartózkodása során csatlakozott az egyházhoz. Gondold át, mit volt hajlandó a fiatalember feladni azért, hogy kövesse Jézus Krisztust.

„Közvetlenül azelőtt mutatták be nekem, hogy visszatért volna szülőföldjére. […] Azt mondtam: »A néped nem keresztény. Mi történik majd, amikor keresztényként, méghozzá mormon keresztényként térsz haza?«

Elkomorodott az arca, és így válaszolt: »A családom csalódott lesz. Lehet, hogy kiközösítenek és halottnak tekintenek. Ami a jövőmet és a karrieremet illeti, elképzelhető, hogy minden lehetőség bezárul előttem.«

Azt kérdeztem: »Hajlandó vagy ilyen nagy árat fizetni az evangéliumért?«

Könnytől csillogó sötét szemei szinte ragyogtak jóképű barna arcán, miközben válaszolt: »Igaz, nem?«

Elszégyellve magam, hogy feltettem a kérdést, így feleltem: »De, igaz.«

Erre azt válaszolta: »Akkor mi más számít?«” (“It’s True, Isn’t It?” Ensign, July 1993, 2).

3. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Mit adtatok már fel ti (vagy az egyik ismerősötök) azért, hogy kövessétek a Szabadítót?

   2. Miért érdemes ilyen áldozatokat hozni Jézus Krisztus megismerésének és az örök élet felé való törekvésnek díjáért?

Gondold át, mielőtt válaszolsz!

Ha időt szánsz arra, hogy átgondold a kérdést, ahelyett, hogy azonnal válaszolnál rá, azzal ösztönzöd a Szentlelket, hogy benyomásokat és tanítást adjon neked. Minél több saját gondolatot fordítasz rá, annál jelentőségteljesebb és építőbb lesz a személyes válaszod.

4. Gondolkodj el azon, van-e bármi, amit fel kell adnod ahhoz, hogy még teljesebben követhesd Jézus Krisztust. Egy külön lapra írj le egy célt e dolog feladásával kapcsolatosan. Tedd olyan helyre a papírt, ahol gyakran látod majd a következő néhány hét során. Ezután írd fel a szentírás-tanulmányozási naplódba: Elvégeztem a 4. feladatot.

A Filippibeliek 3:15–21-ben Pál figyelmeztetését olvassuk az azokra váró pusztulásra, akik kizárólag a földi gyönyörökre összpontosítanak. Azt is tanította, hogy Jézus Krisztus átváltoztatja majd tökéletlen fizikai testünket olyan halhatatlan testté, mint az Övé.

5. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam a Filippibeliek 1–3-at, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: