10. fejezet

Alázatosan Istenre támaszkodni

Valódi erő származik abból, ha alázatosan Istenre támaszkodunk.

Wilford Woodruff életéből

Az egyedüli dolog, amin elcsodálkoztam egész életemben – mondta Wilford Woodruff elnök – az, hogy az Úr valaha is kiválasztott valamire, különösen pedig apostolának és elnökének. Ez azonban az Ő ügye, nem az enyém.”¹

Bár Woodruff elnök meglepődött egyházi elhívásain, tudta, miért hívta el az Úr. Ezt a megfigyelést tette: „Miért választott az Úr egy olyan gyenge embert, mint amilyen Wilford Woodruff, hogy egyháza felett elnököljön? Miért választotta Joseph Smitht – egy tudatlan fiút, ahogy gyakorta nevezték? Miért választott az Úr ilyen embereket? Mert jól tudott bánni velük. Olyan embereket választott, akik elismerik Isten kezét.”²

Woodruff elnök mindig elismerte Isten kezét, mind a személyes sikereiben, mind pedig az egyház előrehaladásában. A Salt Lake Tabernákulumban elhangzott egyik beszédében ezt mondta: „Köszönetet mondok az Úrnak az életemért. Köszönetet mondok felém nyújtott áldásaiért és irgalmáért. Van okom, hogy örvendezzek ebben, és köteles vagyok Istennek tulajdonítani a dicsőséget mindenért, amit valaha is kaptam. Ha valaha is bármi jót tettem, ha valaha is képes voltam az evangéliumot hirdetni, és olyan úton járni, mellyel embertársaim okulására voltam, akár itthon, akár külhonban, az csak Isten ereje által történt. (…) Ez az erő velünk volt. Ezért vagyunk itt ma. Ezért áll itt ez a tabernákulum ma, Isten ősi korokban élt prófétái jövendöléseinek beteljesedéseként. Ezért épült Isten Sionja ide, a hegyek e völgyeibe. Mindez Isten, nem pedig ember hatalmából történt.”³

Wilford Woodruff tanításai

Istentől függünk minden lelki és fizikai áldás esetén

Teljességgel az Úrtól függök. Ez így volt egész életemben, minden utazásomban, zarándoklatomban, mindig, amikor Krisztus evangéliumát prédikáltam az embertársaimnak.⁴

El kell kezdenünk megérteni, hogy Isten útjai végtelenül magasabbak, mint a mieink, valamint hogy az Ő tanácsai – bár néha úgy tűnhet, hogy áldozatot kívánnak tőlünk – mindig a legjobbak és a legbiztonságosabbak számunkra, melyeket magunkévá tehetünk és véghez vihetünk. Ezrek vannak köztünk, akik saját tapasztalataikból merítve tanúságot tehetnek ennek igaz voltáról. (…) Meg kell tanulnunk ezt az örök igazságot is, miszerint Istené lesz minden dicsőség és tisztelet egyháza és királysága megalapításában a földön. Az ember nem vallhatja magáénak, a világnak akár ebben, akár más korszakában. Semmi más, csakis Isten hatalma tudta előhozni az evangélium teljességét, megszervezni az egyházat, Sionba gyűjteni népét a kinyilatkoztatás beteljesítéseként, és véghezvinni a munkát, ami elvégeztetett!⁵

Szem előtt kell tartanunk, hogy erőnk, reménységünk és hatalmunk Isten, nem pedig ember kezében van! Maga az Úr nyújtotta ki a kezét, hogy megalapítsa ezt az egyházat, az Ő királyságát és munkáját. (…) Önmagunkban semmi erőnk sincs. Soha nem is volt e királyság irányításában és vezetésében, egyedül a Mindenható Isten közvetítése révén.⁶

Maga a tény, hogy van egy népünk, van egy Sionunk, van egy királyságunk, van egy egyházunk és papságunk, ami a mennyekhez kapcsolódik, és aminek hatalmában áll elmozdítani a mennyeket, valamint az, hogy tudjuk: a mennyek kommunikálnak velünk, irányítják e nagyszerű utolsó napi munka végzését, melyben az utolsó napi szentek foglalatoskodnak – maga ez a tény alázattal kell, hogy eltöltse szívünket Urunk, Istenünk előtt, és elmélkedéseinkben és érzéseinkben folyamatosan emlékeztetnie kell minket arra, milyen felelősséggel tartozunk iránta és egymás iránt, továbbá hogy milyen mértékben függünk tőle mindazon áldások esetén, amiket akár lelkileg, akár fizikailag élvezhetünk.⁷

Érzéseim és nézeteim szerint az Úrnak soha nem volt olyan népe Ádám atyától máig, akiket elhívott volna királysága felépítésére és Sionja megalapozására a világban, illetve a bűnbánat evangéliumának hirdetésére az emberek között, akiknek támasza teljes mértékben nem a menny Istenén múlott volna.⁸

Tudjuk és nagyon jól értjük, hogy sorsunk, helyzetünk és áldásaink mind az Ő kezében vannak.⁹

Azt mondom minden embernek – zsidónak és nem zsidónak, nagynak és kicsinek, gazdagnak és szegénynek –, hogy a Mindenható Úrnak megvan a hatalma önmagában, és nem függ senkitől munkája elvégzésében, amikor azonban embereket hív el munkája elvégzésére, akkor nekik bízniuk kell benne.¹⁰

Isten az alázatosakat választja munkája elvégzésére

Az Úr a világ gyengéit választotta munkája elvégzésére. Ám Ő ugyanolyan mértékben képes tanítani engem és bármely testvéremet, mint a világ bármely más korszakában tette. Mindig a gyengéket választotta. Vegyük például Mózest, amikor Izráel gyermekeit vezette! Mózes azt mondta, hogy „nehéz ajkú és nehéz nyelvű”, és úgy gondolta, semmit sem tud megtenni. Az Úr azonban azt mondta, hogy támaszt neki egy szószólót. Amikor az Úr királyt keresett Izráel számára, Dávidot, Isai fiát választotta, aki juhokat őrzött. Dávid kivételével Isai összes fiát a próféta elé állították, Sámuel azonban nem akarta felkenni egyiküket sem. Megkérdezte Isait, nincs-e több fia. Isai így felelt: De igen, van, egy fiatal legény, aki a juhoknak viseli gondját. A próféta szerette volna látni. Amikor Dávid eljött, Sámuel felkente Izráel királyává. Így volt ez az apostolok idején is. Kik voltak ők? [Tanulatlan] halászemberek. Így van ez ma is. Kezdjük Joseph Smithszel, és vegyük sorra mindannyiunkat! Kik vagyunk? Szegény, gyenge férgek a porban. Az Úr azonban kiválasztott minket, mert úgy gondolta, valamit véghez tud vinni velünk. Remélem, hogy így lesz.

Úgy vélem, régebb óta viselem az apostolságot, mint bármely más férfi e föld színén ezekben az utolsó napokban. Vajon kérkednem kellene ezzel, vagy büszkélkedni, magamat felmagasztalni, mert már oly régóta viselem a papságot? Ha azt tenném, igen ostoba lennék! Kötelesek vagyunk tisztelni Istent; kötelesek vagyunk elismerni Isten kezét. Az ördög elpusztításomra törekedett születésem pillanatától fogva egészen a mai napig. Az Úr azonban mindig ott volt a jobbomon, és megmentett. Két erő munkálkodik: az egyik az elpusztításomra, a másik a szabadításomra. És ma itt vagyok, gyenge eszközként Isten kezében. De Istenre mondom, ha Ő megmondja nekem, mi a kötelességem, akkor én el fogom végezni!

(…) Imádkozom, hogy Isten adjon nekünk bölcsességet, és segítsen alázatosnak, hithűnek, szelídnek és jámbor szívűnek lennünk.¹¹

Hány alkalommal hallottam utazásaim során, hogy az emberek ezt mondták: „Miért választotta Isten Joseph Smitht, miért választotta azt a fiút e sáfárság megnyitására és ezen egyház alapjainak lefektetésére? Miért nem valami nagy embert választott…? Életemben csupán egy választ adhattam az ilyen kérdésekre, nevezetesen azt, hogy a Mindenható Úr nem tudott volna semmit sem kezdeni vele, nem tudta volna alázatossá tenni. A világ egy korszakában sem lettek ilyen típusú emberek kiválasztva az ilyesfajta munkára. A Mindenható Úr a világ gyenge dolgait választotta. Velük jól tudott bánni. Ezért választotta hát Joseph Smitht, mert ő gyenge volt, és elég értelmes is ahhoz, hogy ennek tudatában legyen.¹²

Amikor az egyének gőgössé válnak, elbuknak

Még soha sem tapasztaltatok olyan napot, és nem is fogtok olyan napot tapasztalni akár most, akár az örökkévalóságban, amikor túl tudtok lépni azon, hogy szükségetek van Isten védelmére és gondoskodására. Egész életeteken keresztül szükségetek lesz rá. Amikor fiatal férfiaink, vagy idős embereink, vagy leányaink úgy érzik, elértek ahhoz a ponthoz, hogy függetlenek az Úrtól, meg fogják látni, hogy nagyban tévednek.¹³

Ha az egyház elnöke, vagy bármely tanácsosa, illetve bármely apostol vagy bárki más úgy érzi a szívében, hogy Isten nem tud meglenni nélküle, valamint hogy ő különlegesen fontos az Úr munkája elvégzéséhez, akkor az az ember ingoványos talajon áll. Hallottam, amint Joseph Smith azt mondta, hogy Oliver Cowdery, aki az egyház második apostola volt, így szólt hozzá: „Ha elhagyom az egyházat, el fog bukni.”

Joseph ezt mondta: „Oliver, próbáld meg!” Oliver megpróbálta. Ő maga elbukott, de Isten királysága nem. A magam idején én is sok más apostolt ismertem, akik úgy érezték, hogy az Úr nem tud meglenni nélkülük; az Úr azonban előre vitte munkáját nélkülük is.¹⁴

Láttam Oliver Cowderyt, amikor úgy tűnt, mintha az egész föld megremegne lába alatt. Soha nem hallottam embert erősebb bizonyságot tenni, mint ő, amikor a Lélek hatása alatt volt. Ám abban a pillanatban, hogy elhagyta Isten királyságát, abban a pillanatban elveszett az ereje. (…) Ereje elvétetett tőle, mint Sámsontól Delila ölén. Elveszítette az erőt és a bizonyságot, melyben egykor része volt, és soha nem nyerte vissza azt a maga teljességében, míg a testben élt, bár az egyház [tagjaként] halt meg.¹⁵

A mennyei seregek egyharmada kivettetett lázadásuk miatt. (…) Ott vannak minden városban és falucskában, ahol a föld lakosai élnek, különösen pedig ott, ahol utolsó napi szentek vannak. (…) Gondoljátok, hogy ezek az ördögök anélkül vesznek körül minket, hogy megpróbálnának valamit is tenni? Tán alszanak? Nincs elvégzendő munkájuk? Azt mondom fivéreimnek, akik viselik a papságot, hogy hatalmas háborúságot viselünk ezekkel a lelkekkel. Nem tudjuk elkerülni. Mit fognak tenni veletek? Megpróbálnak rávenni, hogy megtegyünk minden olyan dolgot, ami nem helyes. Ezek az ördögök igen boldogok lennének, ha engem és fivéreimet rá tudnák venni, hogy azt gondoljuk magunkról, hogy nagy emberek vagyunk, okosabbak bárki másnál, valamint ha meg tudnának osztani minket egymás ellen, és elérnék, hogy inkább testvéreink bűneit akarjuk megvallani, semmint a sajátjainkat. Ezért aztán nagyon oda kell figyelnünk magunkra! Nekem, tanácsosaimnak és az apostoloknak – mindannyiunknak ezt kell tennünk! (…) És ha szemünk nyitva áll Isten dolgainak megértése előtt, akkor meg tudjuk érteni felelősségeinket, meg tudjuk érteni a szent papság hatalmait, valamint az Istenhez fűződő kapcsolatunkat. Bizonyos, hogy meg kell alázkodnunk az Úr előtt!¹⁶

Legyetek alázatosak, legyetek éberek, legyetek imádságos lelkűek! Óvakodjatok a büszkeségtől, különben másokhoz hasonlóan ti is elbuktok!¹⁷

Amikor alázatosan az Úrra támaszkodunk, Ő megóv és megerősít minket

Két nagy erény … ad hatalmat az embernek a menny előtt: a feddhetetlenség és a jellembéli tisztaság. Ha az ember birtokában van ezeknek, ha szíve igaz és megingathatatlan, ha élete tiszta, és ha ehhez még hozzájárul az alázat is, akkor [védve van] gyengeségek egész sokaságától, és ellen tud állni kísértések egész seregének. Mindannyiunknak megvannak a gyengeségeink. Isten megengedte ezeket, hogy megtanulhassuk magunkban az alázatot és a mások iránti jószívűséget.

Egyikünk sem tökéletes, míg a testben lakozunk, ám az az ember, aki alázatosan függ Istentől, soha nem torpan meg az igazért vívott harcban, soha nem inog meg az igazsághoz való ragaszkodásában, hanem mindig sérthetetlenül megtartja szövetségeit, az az ember olyan, akit mind megállhatunk megcsodálni, és a mennyek segítségével utánzására törekedhetünk.¹⁸

Szeretném elmondani az utolsó napi szenteknek, hogy nem kell mást tennünk, csak hithűnek lenni, betartani az Úr parancsolatait, alázatosnak lenni, buzgó imában Hozzá fordulni, és akkor minden rendben lesz velünk.¹⁹

Isten ezzel a néppel van. Megkívántatik azonban tőlünk, hogy figyeljünk oda hangjára, engedelmeskedjünk parancsolatainak, és alázkodjunk meg előtte. (…) Egyfajta nyugalom uralkodik az úgynevezett mormonok között, ami ámulatra és csodálatra készteti a világot. (…) Nyugalmunk oka pedig nem más, mint hogy Isten a barátunk, a törvényadónk, a szabadítónk. Ha az Úr nem tudja fenntartani a munkáját, akkor mi bizonyára nem tudjuk. Ám Ő képes rá. Mindig is megtette, és meg is fogja tenni mindvégig. Ezért hát azt mondom az utolsó napi szenteknek: ne féljetek! Bízzatok Istenben! Ne nyugtalankodjék a ti szívetek! Imáitok éjjel és nappal szálljanak fel a Seregek Urának füléhez! Kérjétek, amit szeretnétek! Amikor ezt teszitek, az Úr válaszolni fog imáitokra, ha azt kéritek, ami helyes. Ez az, ahol erőnk rejlik: Istenben.²⁰

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az v–ix. oldalt.

Miért fontos elismernünk az Istentől való függésünket? (Lásd 103–104. oldal.) Milyen hatással van az élethez való hozzáállásunkra az, ha ezt elismerjük?
Kikre utalt Woodruff elnök a világ gyengéiként? (Lásd 101., 104–105. oldal; lásd még 1 Korinthusbeliek 1:25–28.) Miért választ az Úr ilyen embereket munkája elvégzésére? Láttad-e már, hogy az Úr a világ gyengéin keresztül végzi a munkáját? Mikor és hogyan?
Olvasd el a 105. oldalon álló negyedik teljes bekezdést, és gondold át vagy beszéljétek meg, milyen lenne az életed Isten védelme és gondoskodása nélkül! Mit tanít ez neked a büszkeségről? Milyen eredményei vannak a gőgnek?
Mit tanulhatunk Oliver Cowderynek a 105–106. oldalon álló történetéből?
Olvasd el a 106. oldalon álló harmadik teljes bekezdést! Miért akar Sátán és seregei rávenni minket, „hogy azt gondoljuk magunkról, hogy nagy emberek vagyunk, okosabbak bárki másnál”? Miért akarják, hogy „inkább testvéreink bűneit akarjuk megvallani, semmint a sajátjainkat”? Hogyan tudunk ellenállni ezeknek a kísértéseknek?
Tekintsd át a fejezet négy utolsó teljes bekezdését, kiemelve olyan szavakat és kifejezéseket, melyek jelentőségteljesek számodra! (Lásd 107. oldal.) Milyen áldásokat kapunk, amikor az Úrra támaszkodunk?

Kapcsolódó szentírások: Példabeszédek 3:5–7; Lukács 18:9–14; Jákób 2:13–21; Alma 36:3; Hélamán 3:35; T&Sz 112:10; 121:34–40