2. Fejezet
Lehi a Vörös-tenger melletti vadonba viszi családját – Hátrahagyják vagyonukat – Lehi áldozatot ajánl fel az Úrnak és fiait a parancsolatok betartására tanítja – Lámán és Lemuel atyjuk ellen zúgolódnak – Nefi engedelmes és hittel imádkozik; az Úr szól hozzá, és őt választja, hogy uralkodjék a fivérei felett. Mintegy Kr.e. 600.
1 Mert íme lőn, hogy az Úr szólt atyámhoz, igen, méghozzá egy álomban, és ezt mondta neki: Áldott vagy te, Lehi, azon dolgok miatt, amiket tettél; és mert hű voltál és kijelentetted ennek a népnek azon dolgokat, amiket megparancsoltam neked, íme arra törekednek, hogy elvegyék az életedet.
2 És lőn, hogy az Úr megparancsolta atyámnak, méghozzá egy álomban, hogy vegye a családját, és menjen el a vadonba.
3 És lőn, hogy ő engedelmes volt az Úr szava iránt, tehát úgy tett, ahogy az Úr azt megparancsolta neki.
4 És lőn, hogy elment a vadonba. És otthagyta házát, és öröksége földjét, és aranyát, és ezüstjét, és értékes dolgait, és semmit nem vitt magával, kivéve a családját, és élelmiszert, és sátrakat, és elment a vadonba.
5 És a határ mentén a Vörös-tenger partja közelében jött le; és a vadon határában ott ment, ahol közelebb volt a Vörös-tengerhez; és ment a vadonban a családjával, mely anyámból, Sáriából, és idősebb fivéreimből állt, akik Lámán, Lemuel és Sam voltak.
6 És lőn, hogy amikor három napot ment a vadonban, felverte sátrát egy vízzel telt folyó mentén lévő völgyben.
7 És lőn, hogy épített egy kövekből készült oltárt, és felajánlást készített az Úrnak, és hálát adott az Úrnak, Istenünknek.
8 És lőn, hogy a folyó nevét Lámánnak nevezte, és az a Vörös-tengerbe ömlött; és a völgy a határban volt, közel annak torkolatához.
9 És amikor atyám látta, hogy a folyó vize a Vörös-tenger forrásába ömlik, Lámánhoz szólt, mondván: Ó, bárcsak hasonló lennél e folyóhoz, szüntelenül minden igazlelkűség forrása felé sietvén!
10 És Lemuelhez is szólt: Ó, bárcsak hasonló lennél e völgyhöz, szilárd és állhatatos, és rendíthetetlen az Úr parancsolatainak megtartásában!
11 Most, ezeket Lámán és Lemuel merevnyakúsága miatt mondta; mert íme sok dologban zúgolódtak atyjuk ellen amiatt, hogy látomásokat látó ember, és kivezette őket Jeruzsálem földjéről, hogy otthagyják örökségük földjét, és aranyukat, és ezüstjüket, és értékes dolgaikat, hogy elvesszenek a vadonban. És azt mondták, hogy ezt szíve balga képzelgései miatt tette.
12 És így Lámán és Lemuel, lévén a legidősebbek, zúgolódtak atyjuk ellen. És zúgolódtak, mert nem ismerték annak az Istennek a cselekedeteit, aki teremtette őket.
13 Azt sem hitték el, hogy Jeruzsálem, az a nagy város, elpusztulhat a próféták szavai szerint. És olyanok voltak, mint a zsidók, akik Jeruzsálemben voltak, akik arra törekedtek, hogy elvegyék atyám életét.
14 És lőn, hogy atyám beszélt hozzájuk Lemuel völgyében, hatalommal, eltelvén a Lélekkel, míg testük reszketett előtte. És elhallgattatta őket, hogy többet nem mertek ellene szólni; úgy tettek tehát, ahogy ő parancsolta nekik.
15 És atyám sátorban lakott.
16 És lőn, hogy én, Nefi, lévén rendkívül fiatal, mégis jó nagy termetű, és hatalmas vággyal is rendelkezvén az iránt, hogy Isten rejtelmeit megismerjem, fohászkodtam tehát az Úrhoz; és íme, ő meglátogatott engem, és meglágyította a szívemet, úgyhogy én mindazokat a szavakat elhittem, amit atyám mondott; nem lázadoztam tehát ellene, mint a fivéreim.
17 És szóltam Samhoz, tudatván vele azokat a dolgokat, amiket az Úr, Szent Lelke által kijelentett nekem. És lőn, hogy ő hitt szavaimnak.
18 De íme, Lámán és Lemuel nem akartak hallgatni a szavaimra; és gyötrődvén szívük keménysége miatt, az Úrhoz fohászkodtam értük.
19 És lőn, hogy az Úr szólt hozzám, mondván: Áldott vagy te, Nefi, hited miatt, mert szorgalmasan, alázatos szívvel kerestél engem.
20 És amennyiben megtartjátok parancsolataimat, boldogulni fogtok, és elvezettettek egy megígért földre; igen, mégpedig egy földre, melyet nektek készítettem; igen, egy földre, mely kiválóbb minden más földnél.
21 És amennyiben fivéreid fellázadnak ellened, kivágatnak az Úr színe elől.
22 És amennyiben megtartod parancsolataimat, uralkodóvá és tanítóvá tétetsz fivéreid felett.
23 Mert íme, azon a napon, amikor fellázadnak ellenem, megátkozom őket, méghozzá keserves átokkal, és nem lesz hatalmuk magod felett, kivéve ha ők is fellázadnak ellenem.
24 És ha úgy lészen, hogy fellázadnak ellenem, ostorai lesznek magodnak, hogy felserkentsék őket az emlékezés útjain.