1 És lőn, hogy én, Nefi, visszatértem az Úrral folytatott beszélgetésből, atyám sátrához.

2 És lőn, hogy szólt hozzám, mondván: Íme álmodtam egy álmot, amelyben az Úr megparancsolta nekem, hogy te és fivéreid térjetek vissza Jeruzsálembe.

3 Mert íme, Lábánnál van a zsidók feljegyzése, valamint őseim nemzedékrendje, és ezek rézlemezekre vannak vésve.

4 Az Úr tehát megparancsolta nekem, hogy te és fivéreid menjetek el Lábán házához, és keressétek meg a feljegyzéseket, és hozzátok le ide a vadonba.

5 És most, íme fivéreid zúgolódnak, mondván, hogy nehéz dolog az, amit kívánok tőlük; de lám ezt nem én kívánom tőlük, hanem ez az Úr parancsolata.

6 Ezért menj, fiam, és jóindulattal lesz irántad az Úr, mert te nem zúgolódtál.

7 És lőn, hogy én, Nefi ezt mondtam atyámnak: Megyek és megteszem azon dolgokat, amelyeket az Úr megparancsolt, mert tudom, hogy az Úr nem ad parancsolatokat az emberek gyermekeinek, csak akkor, ha utat készít számukra, hogy végrehajthassák azt a dolgot, amit megparancsol nekik.

8 És lőn, hogy amikor atyám e szavakat meghallotta, rendkívül örült, mert tudta, hogy engem megáldott az Úr.

9 És én, Nefi, és fivéreim útnak indultunk a vadonban sátrainkkal, hogy felmenjünk Jeruzsálem földjére.

10 És lőn, hogy amikor felmentünk Jeruzsálem földjére, én és fivéreim tanácskoztunk egymással.

11 És sorsot vetettünk – ki menjen be közülünk Lábán házába. És lőn, hogy a sors Lámánra esett; és Lámán bement Lábán házába, és beszélt vele, amint a házában ült.

12 És kérte Lábántól a feljegyzéseket, melyek a rézlemezekre voltak vésve, amelyek atyám nemzedékrendjét tartalmazták.

13 És íme, lőn, hogy Lábán dühös volt, és kiűzte a színe elől; és nem hagyta, hogy birtokába kerüljenek a feljegyzések. Ezt mondta tehát neki: Íme, rabló vagy, és meg foglak ölni!

14 De Lámán elmenekült a színe elől, és elmondta nekünk azokat a dolgokat, amiket Lábán tett. És mi rendkívül elszomorodtunk, és fivéreim már azon voltak, hogy visszatérnek atyámhoz a vadonba.

15 De íme, én ezt mondtam nekik: Ahogy él az Úr, és ahogy élünk mi, addig nem megyünk le atyánkhoz a vadonba, amíg végre nem hajtottuk azt a dolgot, amit az Úr megparancsolt nekünk.

16 Legyünk tehát hűek az Úr parancsolatainak megtartásában; menjünk hát le atyánk örökségének földjére, mert íme, hagyott ott aranyat és ezüstöt, és mindenféle kincset. És mindezt az Úr parancsolatai miatt tette.

17 Mert tudta, hogy Jeruzsálemnek el kell pusztulnia, a nép gonoszsága miatt.

18 Mert íme, elutasították a próféták szavait. Ha tehát atyám ott lakna azon a földön, miután megparancsolták neki, hogy meneküljön el a földről, íme, ő is elveszne. Szükségképpen el kell tehát menekülnie arról földről.

19 És íme, Isten bölcsessége szerint való, hogy megszerezzük ezeket a feljegyzéseket, hogy atyáink nyelvét megőrizhessük gyermekeink számára;

20 És azért is, hogy megőrizhessük nekik a szavakat, melyek minden szent próféta szájából elhangzottak, melyek Isten Lelke és hatalma által adattak nekik, mióta a világ elkezdődött, méghozzá egészen mostanáig.

21 És lőn, hogy ilyenféle beszéddel győztem meg fivéreimet, hogy legyenek hűek Isten parancsolatainak megtartásában.

22 És lőn, hogy lementünk örökségünk földjére, és összegyűjtöttük aranyunkat, és ezüstünket és értékes dolgainkat.

23 És miután mindezen dolgokat összegyűjtöttük, ismét felmentünk Lábán házához.

24 És lőn, hogy bementünk Lábánhoz és kértük, hogy adja oda nekünk a feljegyzéseket, melyek a rézlemezekre vannak vésve, amelyekért odaadnánk neki aranyunkat, és ezüstünket és mind az értékes dolgainkat.

25 És lőn, hogy amikor Lábán meglátta vagyonunkat, és hogy az rendkívül nagy, olyannyira vágyott rá, hogy kiűzött minket, és küldte a szolgáit, hogy öljenek meg minket, hogy megszerezhesse a vagyonunkat.

26 És lőn, hogy mi elmenekültünk Lábán szolgái elől, és kénytelenek voltunk magunk mögött hagyni a vagyonunkat, és az Lábán kezébe került.

27 És lőn, hogy a vadonba menekültünk, és Lábán szolgái nem értek minket utol, és elrejtőztünk egy sziklaüregben.

28 És lőn, hogy Lámán dühös volt rám, és atyámra is; és Lemuel is, mert ő Lámán szavára hallgatott. Lámán és Lemuel tehát sok kemény szót szólt hozzánk, fiatalabb testvéreikhez, és megütöttek minket, méghozzá rúddal.

29 És lőn, hogy amint rúddal megütöttek minket, íme, az Úrnak egy angyala jött és állt meg előttük, és szólt hozzájuk, mondván: Miért ütitek rúddal fiatalabb fivéreteket? Nem tudjátok, hogy az Úr őt választotta uralkodónak felettetek, és ezt gonoszságaitok miatt tette? Íme, ismét felmentek Jeruzsálembe, és az Úr kezetekbe fogja adni Lábánt.

30 És miután az angyal szólt hozzánk, eltávozott.

31 És miután az angyal eltávozott, Lámán és Lemuel ismét zúgolódni kezdett, mondván: Hogyan lehetséges az, hogy az Úr kezünkbe adja Lábánt? Íme, hatalmas ember ő, ötvennek is parancsolhat, igen, ötvenet még meg is ölhet; akkor hát miért ne minket?