1 És lőn, hogy megálltak és egy kissé visszahúzódtak tőlük. És Moróni így szólt Zerahemnához: Lásd, Zerahemna, hogy mi nem kívánunk vért ontó emberek lenni. Tudjátok, hogy a kezünkben vagytok, mégsem kívánunk megölni benneteket.

2 Íme, mi nem azért jöttünk el harcolni ellenetek, hogy hatalomért ontsuk a véreteket; és egyikőtöket sem kívánjuk alávetni a rabság igájának. De ti pont e célból jöttetek ellenünk; igen, és dühösek vagytok ránk a vallásunk miatt.

3 De íme, látjátok, hogy velünk van az Úr; és látjátok, hogy a kezünkbe adott titeket. És most szeretném, ha megértenétek, hogy ezt a vallásunk és a Krisztusba vetett hitünk miatt tette. És most látjátok, hogy nem tudjátok elpusztítani ezen hitünket.

4 Most látjátok, hogy ez Isten igaz hite; igen, látjátok, hogy Isten mindaddig támogat, és megtart és megőriz minket, amíg hűségesek vagyunk hozzá, és a hitünkhöz és a vallásunkhoz; és az Úr soha nem fogja megengedni, hogy elpusztítsanak bennünket, csak akkor, ha vétekbe esünk és megtagadjuk a hitünket.

5 És most, Zerahemna, annak a mindenható Istennek a nevében, aki megerősítette a karjainkat, hogy hatalomra tehessünk szert felettetek, megparancsolom neked, hitünk által, vallásunk által, és hódolati rítusaink által, és egyházunk által, és azon szent támogatás által, mellyel feleségeinknek és gyermekeinknek tartozunk, azon szabadság által, mely a földjeinkhez és az országunkhoz köt minket; igen, és Isten szent szavának a fenntartása által is, melynek minden boldogságunkat köszönhetjük; és minden által, mely a legkedvesebb nekünk –

6 Igen, és ez nem minden; megparancsolom nektek, minden olyan vágy által, melyet az életre tápláltok, hogy adjátok át nekünk a harci fegyvereiteket, és mi nem fogunk véretek ontására törekedni, hanem megkíméljük az életeteket, ha utatokra mentek, és nem jöttök ismét háborúzni ellenünk.

7 És most, ha nem teszitek meg ezt, akkor íme, a kezünkben vagytok, és megparancsolom az embereimnek, hogy rontsanak rátok, és mérjenek halálos csapásokat a testetekre, hogy elpusztuljatok; és akkor majd meglátjuk, hogy kinek lesz hatalma ezen nép felett; igen, majd meglátjuk, hogy ki kerül rabságba.

8 És most lőn, hogy amikor Zerahemna meghallotta az elmondottakat, előjött és Moróni kezébe adta a kardját és a handzsárját, és az íját, és így szólt hozzá: Íme, itt vannak harci fegyvereink; át fogjuk adni neked, de nem fogjuk megengedni, hogy olyan esküt tegyünk neked, amiről tudjuk, hogy meg fogjuk szegni, és a gyermekeink is meg fogják szegni; de vedd harci fegyvereinket, és engedd meg, hogy eltávozzunk a vadonba; különben megtartjuk kardjainkat, és vagy elveszünk vagy legyőzünk.

9 Íme, nem vagyunk a ti hiteteken; nem hisszük, hogy Isten az, aki a kezetekbe adott minket; hanem úgy hisszük, hogy ravaszságod az, ami megóvott titeket a kardjainktól. Íme, a mellvértjeitek és a pajzsaitok azok, amik megóvtak benneteket.

10 És most, amikor Zerahemna bevégezte ezen szavak elmondását, Moróni visszaadta Zerahemnának a kardot és a harci fegyvereket, melyeket kapott, mondván: Íme, véget vetünk az ütközetnek.

11 Most, én nem vonhatom vissza azon szavakat, melyeket szóltam, ezért ahogy él az Úr, ti nem fogtok eltávozni, hacsak nem egy olyan esküvel távoztok, hogy nem tértek ismét vissza háborúzni ellenünk. Most, mivel a kezünkben vagytok, vagy a földre ontjuk ki a véreteket, vagy alávetitek magatokat az általam ajánlott feltételeknek.

12 És most, miután Moróni elmondta ezeket a szavakat, Zerahemnánál még mindig ott volt a kardja, és dühös volt Morónira, és előresietett, hogy megölje Morónit; de amint felemelte a kardját, íme, Moróni egyik katonája a földre ütötte azt, és az a markolatnál eltörött; és Zarahemnára is úgy ráütött, hogy lenyisszantotta a skalpját, és az a földre esett. És Zerahemna meghátrált előlük, a katonái közé.

13 És lőn, hogy a közelben álló katona, aki lenyisszantotta Zerahemna skalpját, hajánál fogva felvette a földről a skalpot, kardja végére tűzte azt, és kinyújtotta feléjük, hangos szóval mondván nekik:

14 Ahogyan ez a skalp a földre hullott, mely vezéretek skalpja, éppen úgy fogtok ti is a földre hullani, ha nem adjátok át a harci fegyvereiteket és nem távoztok a béke szövetségével.

15 Most sokan voltak, akiket megszállt a félelem, amikor meghallották ezeket a szavakat és meglátták a kardon lévő skalpot; és sokan előre jöttek és Moróni lábához dobták a harci fegyvereiket, és békeszövetségre léptek. És aki szövetségre lépett, annak megengedték, hogy eltávozzon a vadonba.

16 Most lőn, hogy Zerahemna rendkívül fel volt háborodva, és haragra serkentette katonáinak maradékát, hogy még erőteljesebben hadakozzanak a nefiták ellen.

17 És most Moróni dühös volt a lámániták makacssága miatt; megparancsolta tehát a népének, hogy rontsanak rájuk és öljék meg őket. És lőn, hogy ölni kezdték őket; igen, és a lámániták a kardjaikkal és minden erejükkel harcoltak.

18 De íme, mezítelen bőrük és csupasz fejük ki volt téve a nefiták éles kardjainak; igen, íme, szúrták és vágták őket, igen, és rendkívül gyorsan hullottak a nefiták kardjai előtt; és kezdték elsodorni őket, ahogyan azt Moróni katonája megjövendölte.

19 Most Zerahemna, amikor látta, hogy nemsokára mind elpusztulnak, buzgón Morónihoz fohászkodott, megígérve neki, hogy ő is és a népe is szövetséget köt velük, ha megkímélik a maradék életeket, hogy soha többé nem jönnek ismét háborúzni ellenük.

20 És lőn, hogy Moróni ismét meghagyta, hogy a halál munkája szűnjön meg a nép között. És elvette a lámánitáktól a harci fegyvereket; és miután békeszövetségre léptek vele, megengedte, hogy eltávozzanak a vadonba.

21 Most a halottak számát nem számlálták meg, a szám nagysága miatt; igen, a nefiták és a lámániták oldalán is rendkívül nagy volt halottaik száma.

22 És lőn, hogy halottaikat a Sidon vizébe dobták, és az elsodorta, és a tenger mélyébe temette őket.

23 És a nefiták, vagyis Moróni seregei visszatértek, és visszamentek az otthonaikba és a földjeikre.

24 És így végződött a bírák Nefi népe feletti uralmának tizennyolcadik éve. És így ért véget Alma feljegyzése, mely Nefi lemezeire volt írva.