1 Most lőn, hogy amikor Moróni megkapta ezt a levelet, még jobban fel volt háborodva, mert tudta, hogy Ammoron tökéletesen tudatában van a csalárdságának; igen, tudta, hogy Ammoron tudja, hogy nem igaz ügy az, ami arra indította, hogy háborút folytasson Nefi népe ellen.

2 És így szólt: Íme, mindaddig nem fogom kicserélni a foglyokat Ammoronnal, amíg vissza nem vonja szándékát, mint ahogy azt levelemben is kinyilvánítottam; mert nem fogom megengedni neki, hogy még több hatalma legyen, mint amennyi már eddig is van.

3 Íme, ismerem azt a helyet, ahol az általuk foglyul ejtett embereimet őrzik a lámániták; és mivel Ammoron nem teljesíti a levelemben leírtakat, íme, szavaim szerint teszek vele; igen, addig törekszem közöttük a halálra, amíg békéért nem könyörögnek.

4 És most lőn, hogy miután Moróni elmondta ezeket a szavakat, meghagyta, hogy kutassanak az emberei között, hogy esetleg találjanak maguk között olyan embert, aki Lámán leszármazottja.

5 És lőn, hogy találtak egyet, akinek Lámán volt a neve, és aki azon király egyik szolgája volt, akit Amalikiás ölt meg.

6 Most, Moróni meghagyta, hogy Lámán és néhány embere menjen el azon őrökhöz, akik a Nefitákat őrizték.

7 Most, a nefitákat Gid városában őrizték; ezért Moróni oda küldte Lámánt, és meghagyta, hogy néhány ember menjen vele.

8 És amikor este lett, Lámán elment azon őrökhöz, akik a nefitákat őrizték, és íme, azok látták, hogy jön, és rákiáltottak; de ő így szólt hozzájuk: Ne féljetek; íme, én lámánita vagyok. Íme, megszöktünk a nefitáktól, és ők alszanak; és íme, vettünk a borukból és magunkkal hoztuk.

9 Most, amikor a lámániták meghallották ezeket a szavakat, örömmel fogadták őt; és így szóltak hozzá: Adj nekünk a borotokból, hogy ihassunk. Örülünk, hogy hoztatok magatokkal bort, mert fáradtak vagyunk.

10 De Lámán azt mondta nekik: Tartsuk meg a borunkat addig, amíg harcolni nem megyünk a nefiták ellen. De ez a beszéd csak méginkább vágyat ébresztett bennük arra, hogy igyanak a borból;

11 Mert azt mondták: Fáradtak vagyunk, had vegyünk tehát a borból, és egy idő múlva kapunk borporciót, ami felerősít minket arra, hogy a nefiták ellen menjünk.

12 És Lámán azt mondta nekik: Tegyetek kívánságotok szerint.

13 És lőn, hogy bőven vettek a borból; és az ízlett nekik, még bővebben vettek tehát belőle; és az erős volt, mivel annak erejében készítették.

14 És lőn, hogy ittak, és vigadtak, és egy idő múlva mind lerészegedtek.

15 És most, amikor Lámán és emberei látták, hogy mind részegek és mély álomba merültek, visszatértek Morónihoz, és minden dolgot elmondtak neki, ami történt.

16 És most, ez Moróni terve szerint volt. És Moróni harci fegyverekkel készítette fel az embereit; és elment Gid városához, míg a lámániták mély álomban, részegen voltak, és bedobta a harci fegyvereket a foglyoknak, olyannyira, hogy azok mind felfegyverkeztek;

17 Igen, még az asszonyaiknak is, és azok gyermekeinek, mindazoknak, akik képesek voltak a harci fegyverek használatára. Akkor Moróni mindezen foglyokat felfegyverezte; és mindezen dolgokat mély csendben tették.

18 De ha fel is ébresztették volna a lámánitákat, íme, azok részegek voltak, és a nefiták megölhették volna őket.

19 De íme, Moróni nem erre vágyott; ő nem gyönyörködött a gyilkosságban vagy a vérontásban, hanem népe pusztulástól való megmentésében gyönyörködött; és ezért, hogy ne hozzon magára jogtalanságot, nem akart részegségükben a lámánitákra törni és elpusztítani őket.

20 De elérte, amire vágyott; mert felfegyverezte azon nefita foglyokat, akik a város falain belül voltak, és hatalmat adott nekik arra, hogy birtokba vegyék a falakon belüli részeket.

21 És aztán meghagyta a vele lévő embereknek, hogy húzódjanak vissza egy kissé, és kerítsék be a lámániták seregeit.

22 Most íme, mindez éjnek idején történt, így amikor a lámániták reggel felébredtek, azt látták, hogy kívülről bekerítették őket a nefiták, belülről pedig fel vannak fegyverkezve a foglyaik.

23 És így belátták, hogy a nefiták hatalmukba kerítették őket; és ezen körülmények között úgy találták, hogy nem tanácsos harcolni a nefitákkal; ezért főkapitányaik parancsára előhozták harci fegyvereiket, és irgalomért könyörögve a nefiták lába elé vetették azokat.

24 Most íme, erre vágyott Moróni. Hadifogolyként elejtette őket, és birtokba vette a várost, és meghagyta, hogy minden olyan foglyot szabadítsanak ki, aki nefita; és ezek Moróni seregéhez csatlakoztak, és nagy erősségei voltak a seregének.

25 És lőn, hogy a foglyul ejtett lámánitáknak meghagyta, hogy kezdjenek hozzá a Gid városa körüli erődítmények megerősítésének munkálatához.

26 És lőn, hogy miután Gid városát megerősítette úgy, ahogyan azt szerette volna, a foglyokat átvitette Bőség városába; és azt a várost is rendkívül erős haddal őrizte.

27 És lőn, hogy a lámániták minden cselszövése ellenére megtartottak és megvédtek minden általuk elejtett foglyot, és minden visszaszerzett területet és előnyüket is megtartották.

28 És lőn, hogy a nefiták ismét kezdtek győzedelmesek lenni, és visszakövetelni a jogaikat és a kiváltságaikat.

29 Több alkalommal megkísérelték a lámániták, hogy éjjel bekerítsék őket, de az ilyen kísérletek alkalmával sok foglyot vesztettek.

30 És sok alkalommal megkíséreltek borukkal szolgálni a nefitáknak, hogy méreggel vagy részegséggel elpusztíthassák őket.

31 De íme, a nefiták nem voltak lassúak abban, hogy megpróbáltatásuk ezen idején az Úrra, Istenükre emlékezzenek. Nem lehetett csapdába ejteni őket; igen, csak akkor voltak hajlandók inni a borukból, ha abból először néhány lámánita fogolynak adtak.

32 És ilyen óvatosak voltak, hogy senkinek ne szolgáljanak közöttük méreggel; mert ha a boruk megmérgezi a lámánitát, akkor megmérgezi a nefitát is; és így tették próbára minden szeszes italukat.

33 És most lőn, hogy Móroni számára szükséges volt előkészületeket tenni Moriánton városának a megtámadására; mert íme, a lámániták munkálataikkal addig erősítették Moriánton városát, míg az rendkívül erős hadiszállás nem lett.

34 És állandóan új hadakat vittek abba a városba, és új élelmiszerkészleteket is.

35 És így végződött a bírák Nefi népe feletti uralmának huszonkilencedik éve.