1 Most lőn, hogy a bírák Nefi népe feletti uralma harmincadik évében, miután Moróni megkapta és elolvasta Hélamán levelét, rendkívül örült, a jólét miatt, igen, azon rendkívüli siker miatt, melyben Hélamánnak része volt, mivel megszerezte az azelőtt elveszett földeket.

2 Igen, és tudatta ezt egész népével, mind a környező földeken azon a részen, ahol volt, hogy ők is örüljenek.

3 És lőn, hogy azonnal küldött egy levelet Pahoránnak és kérte, hogy gyűjtsön össze embereket Hélamánnak, vagyis Hélamán csapatainak a megerősítésére, hogy könnyen megtarthassa az országnak azt a részét, amelynek visszaszerzésével olyan csodálatos módon boldogult.

4 És lőn, hogy miután Moróni ezt a levelet elküldte Zarahemla földjére, újra hozzákezdett a tervkészítéshez, hogy visszaszerezze a többi olyan birtokokat és városokat is, amelyeket a lámániták elvettek tőlük.

5 És lőn, hogy míg Moróni ilyen előkészületeket tett arra, hogy harcolni menjen a lámániták ellen, íme, Nefiha népét, akik Moróni városából, és Lehi városából és Moriánton városából gyűltek össze, megtámadták a lámániták.

6 Igen, és még azok is átjöttek és csatlakoztak a lámánitákhoz az országnak ebben a részében, akik azelőtt Manti földjéről és a környező vidékről menekülésre kényszerültek.

7 És így rendkívül sokan lettek, igen, és naponta erősítéseket is kaptak, azért Ammoron parancsára megtámadták Nefiha népét, és rendkívül nagy öldökléssel ölni kezdték őket.

8 És seregeik olyan népesek voltak, hogy Nefiha népének maradéka menekülésre kényszerült előttük; és bizony eljöttek és csatlakoztak Moróni seregéhez.

9 És most, mivel Moróni azt gondolta, hogy küldenek embereket Nefiha városába, a nép megsegítésére, hogy tarthassák azt a várost, és mivel tudta, hogy könnyebb egy várost tartani, hogy ne kerüljön a lámániták kezére, mint azt visszaszerezni tőlük, azt gondolta tehát, hogy könnyen tartani fogják azt a várost.

10 Ezért egész hadseregét magánál tartotta, hogy megvédhesse azokat a helyeket, amelyeket már visszaszerzett.

11 És most, amikor Moróni látta, hogy Nefiha városa elveszett, rendkívül el volt keseredve, és a nép gonoszsága miatt kételkedni kezdett, hogy vajon nem fognak-e testvéreik kezére kerülni.

12 Most ez volt a helyzet minden főkapitányával is. Kételkedtek és csodálkoztak is, a nép gonoszsága miatt, és ez a lámániták felettük aratott sikere miatt volt.

13 És lőn, hogy Moróni haragudott a kormányra, közönyösségük miatt országuk szabadságát illetően.