1 Íme, most lőn, hogy nem sokkal azután, hogy Moróni elküldte levelét a főkormányzóhoz, levelet kapott Pahorántól, a főkormányzótól. És ezek azok a szavak, melyeket kapott:

2 Én, Pahorán, aki ennek az országnak a főkormányzója vagyok, ezeket a szavakat küldöm Moróninak, a főkapitánynak a hadsereg felett. Íme, azt mondom neked Moróni, hogy én nem örülök a ti nagy megpróbáltatásaitoknak, igen, ez elkeseríti a lelkemet.

3 De íme, vannak olyanok, akik örülnek megpróbáltatásaitoknak, igen, olyannyira, hogy lázadásban felkeltek ellenem és népem közül azok ellen, akik szabadságpártiak. Igen, és rendkívül sokan vannak azok, akik felkeltek.

4 És ők azok, akik arra törekedtek, hogy elvegyék tőlem a bírói széket, akik ennek a nagy gonoszságnak az okozói; mert nagy hízelgéssel sok ember szívét félrevezették, ami keserves megpróbáltatások okozója lesz közöttünk; visszatartották az élelmiszereinket, és megfélemlítették a szabadságpártiakat, hogy ne menjenek el hozzátok.

5 És íme, kiűztek engem maguk előtt, és én annyi emberrel, amennyit csak össze tudtam szedni, Gedeon földjére menekültem.

6 És íme, kiáltványt küldtem szét az országnak ebben a részében; és íme, naponta csapatostul jönnek hozzánk, hogy országuk és szabadságuk védelmében fegyvert fogjanak és megbosszulják az általunk elszenvedett igazságtalanságokat.

7 És oly sokan jöttek hozzánk, hogy ellene szegültünk azoknak, akik lázadásban felkeltek ellenünk, igen, olyannyira, hogy ők félnek tőlünk, és nem mernek ütközetre kijönni ellenünk.

8 Birtokukban van Zarahemla földje, vagyis városa; és kineveztek maguk fölé egy királyt, és az írt a lámániták királyának, melyben szövetségre lépett vele; amely szövetségben beleegyezett Zarahemla városának tartásába, melynek megtétele feltételezései szerint képessé teszi a lámánitákat az ország maradékának a meghódítására, őt pedig, megteszik királlyá ezen nép felett, miután legyőzték őket a lámániták.

9 És most, leveledben megróttál engem, de ez mit sem jelent; én nem haragszom, hanem örvendezem szíved nagyszerűségében. Én, Pahorán, nem hatalomra törekszem, csak bírói székem megtartására, hogy megőrizhessem népem jogait és szabadságát. Lelkem megáll abban a szabadságban, mellyel Isten szabaddá tett minket.

10 És most íme, még vérontás árán is ellen fogunk állni a gonoszságnak. Nem ontanánk a lámániták vérét, ha a saját országukban maradnának.

11 Nem ontanánk testvéreink vérét, ha nem kelnének fel lázadásban és nem ragadnának kardot ellenünk.

12 Alávetnénk magunkat a rabság igájának, ha Isten igazságossága szerint erre lenne szükség, vagy ha ő parancsolná meg nekünk ennek megtételét.

13 De íme, ő nem azt parancsolja nekünk, hogy vessük alá magunkat az ellenségeinknek, hanem azt, hogy belé helyezzük a bizalmunkat, és ő meg fog szabadítani minket.

14 Ezért, szeretett testvérem, Moróni, álljunk ellen a gonosznak, és amely gonosznak szavainkkal nem tudunk ellenállni, igen, például a lázadásoknak és az elpártolásoknak, azoknak kardjainkkal álljunk ellen, hogy megtarthassuk a szabadságunkat, hogy örvendezhessünk az egyházunk jelentette nagy kiváltságban, valamint Megváltónk és Istenünk ügyében.

15 Gyere hát hozzám gyorsan néhány embereddel, és a maradékot hagyd ott Lehi és Teánkum parancsnoksága alatt; adj nekik hatalmat a háború vezetésére az országnak abban a részében, Isten Lelke szerint, mely a bennük lévő szabadság lelke is.

16 Íme, küldtem már nekik némi élelmet, hogy ne pusztuljanak el, amíg hozzám nem tudsz jönni.

17 Mialatt idejössz, gyűjts össze annyi haderőt, amennyit csak tudsz, és Isten erejével, a bennünk lévő hit szerint gyorsan rá fogunk támadni azokra az elszakadókra.

18 És elfoglaljuk Zarahemla városát, hogy még több élelmet szerezhessünk, amit továbbküldhetünk Lehinek és Teánkumnak; igen, az Úr erejével támadunk majd rájuk, és véget vetünk ennek a nagy gonoszságnak.

19 És most, Moróni, örülök annak, hogy megkaptam a leveledet, mert valamelyest aggasztott az, hogy igazságos-e rátámadni a testvéreinkre.

20 De te azt mondtad, hogy ha nem tartanak bűnbánatot, akkor az Úr azt parancsolta neked, hogy támadd meg őket.

21 Figyelj tehát arra, hogy Lehit és Teánkumot megerősítsd az Úrban. Mondd meg nekik, hogy ne féljenek, mert Isten meg fogja szabadítani őket, igen, és mindenki mást, aki megáll abban a szabadságban, mellyel Isten szabaddá tette őket. És most zárom levelemet szeretett testvéremhez, Morónihoz.