1 És lőn, hogy amikor Koriántumr sebeiből felgyógyult, emlékezni kezdett azokra a szavakra, melyeket Ether mondott neki.

2 Látta, hogy már majdnem kettő millióan estek el kard által népéből, és bánkódni kezdett a szíve; igen, kétmillió erős ember halt meg, valamint a feleségeik és a gyermekeik.

3 Elkezdte megbánni az általa elkövetett gonosz dolgokat; emlékezni kezdett azokra a szavakra, melyeket minden próféta szája elmondott, és látta, hogy eddig beteljesedtek, minden betű; és lelke gyászolt és nem akart megvigasztalódni.

4 És lőn, hogy levelet írt Siznek, azt kérvén tőle, hogy kímélje meg a népet, és akkor népe életéért hajlandó feladni a királyságot.

5 És lőn, hogy miután Siz megkapta a levelét, levelet írt Koriántumrnak, hogy amennyiben kezére adja magát, hogy saját kardjával ölhesse meg őt, akkor megkíméli népe életét.

6 És lőn, hogy a nép nem bánta meg gonoszságait; és Koriántumr népe haragra serkent Siz népe ellen; Siz népe pedig haragra serkent Koriántumr népe ellen; Siz népe tehát megtámadta Koriántumr népét.

7 És amikor Koriántumr látta, hogy hamarosan elbukik, ismét megfutamodott Siz népe elől.

8 És lőn, hogy Ripliánkum vizéhez ért, ami lefordítva nagyot, vagy mindent felülmúlót jelent; amikor tehát elérkeztek ehhez a vízhez, felverték sátraikat; és Siz is felverte közelükben a sátrait; másnap tehát eljöttek harcolni.

9 És lőn, hogy rendkívül keserves harcot vívtak, melynek során ismét megsérült Koriántumr, és elájult a vérveszteségtől.

10 És lőn, hogy Koriántumr seregei úgy lerohanták Siz seregeit, hogy megverték és menekülésre kényszerítették őket; és ők dél felé menekültek, és egy Ogátnak nevezett helyen verték fel sátraikat.

11 És lőn, hogy Koriántumr serege a Ráma dombnál verte fel sátrait; és ez ugyanaz a domb volt, ahol atyám, Mormon az Úr számára elrejtette a feljegyzéseket, melyek szentek.

12 És lőn, hogy az egész ország területéről mindenkit odagyűjtöttek, akit még nem gyilkoltak meg, kivéve Ethert.

13 És lőn, hogy Ether bizony látta a nép minden cselekedetét; és látta, hogy a Koriántumr pártján lévő emberek Koriántumr seregében gyűlnek össze; a Siz pártján lévő emberek pedig Siz seregében gyűlnek össze.

14 Tehát négy éven át gyűjtötték össze a népet, hogy mindenkit maguk között tudhassanak, aki még létezik azon föld színén, és hogy minden erősítésre szert tegyenek, amire csak tudnak.

15 És lőn, hogy amikor mind összegyűltek, mindenki ahhoz a sereghez, amelyhez akart, feleségeikkel és gyermekeikkel – a férfiak, a nők és a gyermekeik is fel voltak vértezve harci fegyverekkel, és voltak pajzsaik és mellvértjeik és sisakjaik, és háborús öltözetben voltak – felvonultak egymás ellen, hogy harcoljanak; és egész nap harcoltak, és nem győztek.

16 És lőn, hogy mire éjszaka lett, fáradtak voltak, és visszatértek a táboraikba; és miután táboraikba visszatértek, siránkozni és gyászolni kezdtek megölt népük elvesztése miatt; és oly nagyon kiáltoztak, siránkoztak és gyászoltak, hogy rendkívül remegett a lég.

17 És lőn, hogy másnap újra harcba mentek, és nagy és rettenetes volt az a nap; mindazonáltal nem győztek, és amikor ismét eljött az éjszaka, megölt népük elvesztése miatti kiáltásaik és siránkozásuk és gyászuk miatt remegett a lég.

18 És lőn, hogy Koriántumr újra levelet írt Siznek, kérvén őt, hogy ne jöjjön el ismét harcolni, hanem vegye át a királyságot és kímélje meg a nép életét.

19 De íme, az Úr Lelke többé nem bajlódott velük, a Sátánnak pedig teljes mértékben hatalma volt az emberek szíve felett; mert szívük keménységének és elméjük vakságának szolgáltatták ki magukat, hogy elpusztuljanak; ismét harcba mentek tehát.

20 És lőn, hogy aznap egész nap harcoltak, és amikor eljött az éjszaka, akkor a kardjuk mellett aludtak.

21 És másnap egészen addig harcoltak, míg el nem jött az éjszaka.

22 És mire eljött az éjszaka, a dühtől addigra megrészegedtek, miként bortól részegedik meg az ember; és ismét kardjaik mellett aludtak.

23 És másnap ismét harcoltak; és mire eljött az éjszaka, Koriántumr ötvenkét emberének és Siz hatvankilenc emberének kivételével mind elestek kard által.

24 És lőn, hogy azon az éjszakán a kardjaik mellett aludtak, és másnap ismét harcoltak, és kardjaikkal és pajzsaikkal azon az egész napon teljes erővel hadakoztak.

25 És mire eljött az éjszaka, Siz embereiből harminckettő volt, Koriántumr embereiből pedig huszonhét.

26 És lőn, hogy ettek és aludtak, és felkészültek a másnapi halálra. És az ember erejét tekintve nagy és erőteljes emberek voltak.

27 És lőn, hogy három órán keresztül harcoltak, és elájultak a vérveszteségtől.

28 És lőn, hogy amikor Koriántumr emberei elég erőt nyertek ahhoz, hogy járni tudjanak, azon voltak, hogy mentik az életüket; de íme, Siz embereivel együtt felkelt és haragjában megesküdött, hogy megöli Koriántumrot, vagy ő fog elveszni kard által.

29 Üldözőbe vette tehát, és másnap utolérte őket; és ismét karddal harcoltak. És lőn, hogy mire Koriántumr és Siz kivételével mindannyian elestek kard által, íme, Siz elájult a vérveszteségtől.

30 És lőn, hogy miután Koriántumr kardjára dőlt, hogy egy kicsit megpihenjen, levágta Siz fejét.

31 És lőn, hogy miután levágta Siz fejét, Siz még felemelkedett a kezeire, majd elesett, azután lélegzetvételért küszködött és meghalt.

32 És lőn, hogy Koriántumr a földre rogyott, és olyanná lett, mintha nem lenne benne élet.

33 És az Úr szólott Etherhez, és ezt mondta neki: Menj! És elment és látta, hogy az Úr szavai mind beteljesedtek; és befejezte a feljegyzését; (és annak még a század részét sem írtam le) és elrejtette őket oly módon, hogy Limhi népe megtalálta azokat.

34 Most ezek az Ether által leírt utolsó szavak: Mit sem jelent, hogy azt akarja-e az Úr hogy átváltozzam, vagy azt, hogy testben maradván vessem magam alá az Úr akaratának, amennyiben úgy lészen, hogy meg leszek mentve Isten királyságában. Ámen.