1 És lőn, hogy Oriha élete minden napján, mely napból rendkívül sok volt, igazlelkűségben tartott ítéletet az országban.

2 És nemzett fiakat és leányokat; igen, harmincegyet nemzett, akik közül huszonhárom volt fiú.

3 És lőn, hogy öreg korában pedig Kibet nemzette. És lőn, hogy a helyében Kib uralkodott; és Kib nemzette Korihórt.

4 És amikor Korihór harminckét éves volt, fellázadt atyja ellen, és elment és Nehór földjén lakott; és nemzett fiakat és leányokat, és ők rendkívül szépek lettek; Korihór tehát sok embert magához vonzott.

5 És miután összegyűjtött egy sereget, feljött Morón földjére, ahol a király lakott, és fogságba ejtette őt, mely beteljesítette azt, amit Járed fivére mondott, hogy fogságba fogják vinni őket.

6 Most Morón földje, ahol a király lakott, közel volt ahhoz a földhöz, amelyet a nefiták Pusztaság földjének neveztek.

7 És lőn, hogy Kib, népével együtt fiának, Korihórnak a fogságában élt egészen addig, míg rendkívül öreg nem lett; mindazonáltal Kib öreg korában – míg fogságban volt – nemzette Súlét.

8 És lőn, hogy Súle haragudott a fivérére; és Súle megerősödött és hatalmassá nőtt emberi erő tekintetében; és ítélőképessége is hatalmas volt.

9 Elment tehát az Efraim dombhoz, és ércet olvasztott ki a sziklából, és acélból kardot készített azoknak, akiket ezt megelőzően magához vonzott; és miután kardokkal felfegyverezte őket, visszatért Nehór városához, és megütközött fivérével, Korihórral, és ezáltal megszerezte a királyságot, és visszaadta azt atyjának, Kibnek.

10 És most ezen dolog miatt, melyet Súle tett, atyja reá ruházta a királyságot; elkezdett tehát atyja helyén uralkodni.

11 És lőn, hogy igazlelkűségben tartott ítéletet; és azon föld színén mindenhova kiterjesztette a királyságát, mert rendkívül megszaporodott a nép.

12 És lőn, hogy Súle is sok fiút és leányt nemzett.

13 És Korihór megbánta az általa elkövetett sok gonoszságot; Súle tehát hatalmat adott neki a királyságában.

14 És lőn, hogy Korihórnak sok fia és leánya volt. És volt Korihór fiai között egy, akinek Noé volt a neve.

15 És lőn, hogy Noé fellázadt Súle, a király ellen, valamint atyja, Korihór ellen, és maga után vonta fivérét, Kohórt, és annak minden fivérét és még sok embert.

16 És megütközött Súléval, a királlyal, melynek során megszerezte első örökségük földjét; és király lett az országnak azon része felett.

17 És lőn, hogy újra megütközött Súléval, a királlyal; és fogta Súlét, a királyt, és fogságba hurcolta Morónba.

18 És lőn, hogy amikor már azon volt, hogy kivégeztesse, Súle fiai éjszaka belopóztak Noé házába, megölték őt, és betörték a börtön ajtaját, és kihozták atyjukat, és trónjára helyezték őt a saját királyságában.

19 Noénak fia építette tehát fel helyette a királyságot; mindazonáltal Súle király felett nem szereztek több hatalmat, és a Súle uralkodása alatt élő nép rendkívüli módon boldogult és megerősödött.

20 És az országot megosztották és lett két királyság: Súle királysága, és Kohórnak, Noé fiának a királysága.

21 És Kohór, Noé fia, harcba vitte népét Súle ellen, melynek során Súle megverte őket, Kohórt pedig megölte.

22 És most Kohórnak volt egy Nimród nevű fia; és Nimród átadta Kohór királyságát Súlénak, és kegyet talált Súle szemei előtt; Súle tehát nagy kegyekben részesítette őt, és ő kívánságai szerint cselekedett Súle királyságában.

23 És Súle uralkodása alatt is jöttek olyan próféták a nép közé, akiket az Úr küldött, és megjövendölték, hogy a nép gonoszsága és bálványimádása átkot hoz az országra, és ha nem tartanak bűnbánatot, akkor el fognak pusztulni.

24 És lőn, hogy a nép szidalmazta a prófétákat, és csúfolta őket. És lőn, hogy Súle király ítéletet tartott azok felett, akik a prófétákat szidalmazták.

25 És az egész országra vonatkozóan hozott egy olyan törvényt, mely hatalmat adott a prófétáknak arra, hogy oda menjenek, ahova csak akarnak; és így rábírták a népet, hogy tartsanak bűnbánatot.

26 És mivel a nép megbánta gonoszságait és a bálványok imádását, az Úr megkímélte őket, és kezdtek ismét boldogulni azon a földön. És lőn, hogy Súle öreg korában is nemzett fiakat és leányokat.

27 És Súle napjaiban nem volt több háború; és ő emlékezett rá, hogy mily nagy dolgokat tett az Úr atyáiért, amikor a nagy mélységen keresztül áthozta őket a megígért földre; tehát élete minden napján igazlelkűségben hozott ítéletet.