1 Szeretett fiam, újra írok neked, hogy tudjad, hogy még életben vagyok; de most olyan dologról írok neked, mely igencsak gyötrelmes.

2 Mert íme, keserves csatánk volt a lámánitákkal, melynek során nem győztünk; és Arkeántus kard által esett el, és Lurám és Emrom is; igen, és nagyon sok kiváló emberünket elveszítettük.

3 És most íme, fiam, attól félek, hogy a lámániták el fogják pusztítani ezt a népet; mert nem tartanak bűnbánatot, és Sátán szüntelen arra serkenti őket, hogy haragudjanak egymásra.

4 Íme, szüntelenül fáradozom értük; és amikor erélyesen mondom Isten szavát, akkor reszketnek és haragudnak rám; mikor pedig nem élek eréllyel, akkor megkeményítik ellene a szívüket; attól félek tehát, hogy az Úr Lelke többé nem bajlódik velük.

5 Mert oly rendkívül haragosak, hogy úgy tűnik nekem, nem félik a halált; és kiveszett belőlük az egymás iránti szeretet, és szüntelenül vérre és bosszúra szomjaznak.

6 És most, szeretett fiam, makacsságuk ellenére dolgozzunk szorgalmasan; mert ha abbahagyjuk a fáradozásainkat, akkor kárhoztatás alá kerülünk; mert van számunkra egy elvégezendő munka, míg ebben az agyaghajlékban vagyunk, hogy legyőzzük minden igazlelkűség ellenségét, és Isten királyságában pihentessük meg a lelkünket.

7 És most e nép szenvedéseiről írok valamennyit. Mert az Amorontól kapott ismeretek szerint, íme, a lámánitáknak sok foglyuk van, melyeket Serriza tornyánál ejtettek; és ezek férfiak, nők és gyermekek voltak.

8 És azoknak az asszonyoknak és gyermekeknek a férjeit, illetve apáit megölték, és most az asszonyokat férjeik húsával etetik, és a gyermekeket apáik húsával etetik, és semmi, illetve csak kevés vizet adnak nekik.

9 De a lámánitáknak ez a hatalmas utálatossága még mindig nem múlja felül népünkét Moriántumban. Mert íme, sok lámánita lányt foglyul ejtettek; és miután megfosztották őket attól, ami mindennél drágább és értékesebb, ami az erkölcsi tisztaságuk és a szüzességük –

10 És miután ezt a dolgot megtették, a legkegyetlenebb módon ölték meg őket, halálra kínozva a testüket; és miután ezt megtették, vadállatokként falták fel a testüket, szívük keménysége folytán; és tették ezt a bátorság jegyeként.

11 Ó, szeretett fiam, hogyan képes rá egy ilyen nép, mely emberiesség nélkül való –

12 (akik pedig mindössze néhány évvel ezelőtt még emberséges és tetszetős emberek voltak)

13 De Ó, fiam, hogyan képes rá egy ilyen nép, melynek gyönyöre oly sok utálatosságban van –

14 Hogyan várhatjuk el, hogy Isten visszatartsa velük szemben ítélkező kezét?

15 Íme, felkiált szívem: Jaj ennek a népnek! Jöjj el és ítélkezz, Ó Isten, és rejtsd el arcod elől bűneiket, gonoszságaikat és utálatosságaikat!

16 Továbbá, fiam, sok olyan özvegy és leány van, aki Serizzában maradt; és az élelem azon részét, melyet nem vittek el a lámániták, íme, Zenefi serege vitte el, és otthagyta őket, hogy élelmet keresve bolyongjanak, amerre csak tudnak; és sok idős nő ájul el és hal meg az út mentén.

17 És a velem levő sereg gyenge, és a lámániták seregei köztem és Serriza között vannak; és akik átszöktek Áron seregéhez, azok borzalmas kegyetlenkedéseik áldozatai lettek.

18 Ó, milyen népem romlottsága! Híján vannak a rendnek és az irgalomnak. Íme, én is csak ember vagyok, és csak egy ember erejével rendelkezem, és nem tudom többé érvényre juttatni a parancsaimat.

19 És teljesen elfajultak már, és mind ugyanolyan kegyetlenek lettek, senkit sem kímélve, se öreget, se fiatalt; és minden egyébben, csak nem a jóban lelik gyönyörűségüket; asszonyaink és gyermekeink szenvedése pedig ezen föld területén mindent felülmúl; igen, nyelv nem képes ezt elmondani, és le sem lehet írni.

20 És most, fiam, nem időzöm már tovább ennél a borzalmas jelenetnél. Íme, te ismered ezen nép gonoszságát; tudod, hogy híján vannak a tantételnek és már nem éreznek; gonoszságuk pedig még a lámánitákét is meghaladja.

21 Íme, fiam, én nem ajánlhatom őket Istennek, különben lesújt rám.

22 De íme téged, fiam, Istennek ajánllak, és bízom Krisztusban, hogy megszabadulsz; és imádkozom Istenhez, hogy óvja meg az életedet, hogy tanúja lehessél ezen nép visszatérésének őhozzá, avagy teljes pusztulásuknak; mert tudom, hogy el kell veszniük, ha nem tartanak bűnbánatot és nem térnek vissza hozzá.

23 És ha elpusztulnak, az olyan lesz, mint a járeditáké, mert arra vágyott a szívük, hogy vért és bosszút keressenek.

24 És ha úgy lészen, hogy elvesznek, és tudjuk, hogy sok testvérünk átpártolt a lámánitákhoz, és még sokkal többen át fognak pártolni hozzájuk; írj le tehát egy pár dolgot, ha te megmaradsz és én elveszek és nem látlak többé; de bízom benne, hogy hamarosan láthatlak; mert vannak nálam olyan szent feljegyzések, melyeket át szeretnék adni neked.

25 Fiam, légy hű Krisztusban; és ne keserítsenek és nyomasszanak halálra az általam leírt dolgok; hanem emeljen fel téged Krisztus, és örökké az ő szenvedéseinek és halálának, és annak, hogy atyáinknak megmutatta testét, és irgalmának és hosszan tűrésének, és dicsőségének és az örök élet reménységének legyen helye az elmédben.

26 És most legyen és maradjon veled Istennek, az Atyának a kegyelme, kinek trónusa magasan a mennyben van, és Urunknak, Jézus Krisztusnak a kegyelme, aki jobb keze felől ül az ő hatalmának, míg minden dolog neki szolgáltatik ki. Ámen.