6. Fejezet
Benjámin király feljegyzi az emberek neveit, és papokat jelöl ki, hogy tanítsák őket – Móziás igazlelkű királyként uralkodik. Mintegy Kr.e. 124–121.
1 És most, miután Benjámin király népéhez intézett beszédét befejezte, szükségesnek gondolta, hogy mindazok neveit feljegyezze, akik szövetségre léptek Istennel, hogy betartják a parancsolatait.
2 És lőn, hogy a kisgyermekeket kivéve egyetlen lélek sem volt, aki szövetségre ne lépett volna és Krisztus nevét magára ne vette volna.
3 Továbbá lőn, hogy amikor Benjámin király elvégezte mindezen dolgokat, és felszentelte fiát, Móziást, hogy népe felett király és uralkodó legyen, és gondjaira bízott minden dolgot a királyságot illetően, és papokat is kijelölt a nép tanítására, hogy ezáltal hallhassák és ismerhessék Isten parancsolatait, és hogy emlékezésre serkentse őket azon esküt illetően, melyet tettek, elbocsátotta a sokaságot, és ők visszatértek, mindenki a családjával, a saját házaikba.
4 És Móziás uralkodni kezdett atyja helyében. És életének harmincadik évében kezdett el uralkodni, egészében mintegy négyszázhetvenhat évre attól az időtől, hogy Lehi elhagyta Jeruzsálemet.
5 És Benjámin király három évet élt, és meghalt.
6 És lőn, hogy Móziás király az Úr útjain járt, és betartotta ítéleteit és rendelkezéseit, és minden olyan dologban betartotta a parancsolatait, amit megparancsolt neki.
7 És Móziás király műveltette népével a földet. És ő maga is művelte a földet, hogy ezáltal ne legyen népének terhére, és hogy mindenben aszerint cselekedjék, ahogy atyja cselekedett vala. És három éven át az egész népe között nem volt viszálykodás.